2012. július 10., kedd

Big Happy Family...(:

Helloka (:
Na ez a legeslegutolsó rész. Nagyon idegesített, hogy csak 59 bejegyzés van a blogon ezért kiegészítettem hatvanra :D Remélem tetszeni fog ez a kis bepillantó szösszenet. A végén találtok egy képet és egy kérdést, szeretném ha válaszolnátok :) Nem ér előre lesni ;)
Évesz,xx
'Látod Louis. Ő az én barátnőm!'

Március 28.
-Anya!-visszhangzott a nagy házban a kis Hope hangja.-Anya itthon vagytok?
-Persze kicsim. Mondjad mi a baj csöppségem?-jött le Evie a lépcsőn és felkapta kislányát aki ebben az évben töltötte be az ötödik életkorát.
-Ott aludhatok Lou bácsiéknál?-nézett anyjára gyönyörű szép kék szemeivel, melyet szüleitől örökölt.
-Te Lou bácsinál akarsz aludni?-kérdezte vissza anyukája mosolyogva.-Hallod szívem mit mond ez a gyermek?
-Hallom hát.-lépett Evie mellé Niall is kiegészítve a családi képet.
-Légyszi anyu apu. Will is jöhet.-mondta édes kis vékony hangján.
-Hát nem is tudom.-gondolkozott együtt a két szülő, miközben tudták nagyon jól a választ.
-Jó ott aludhatsz, de ígérd meg, hogy nem csinálsz butaságot és jó kis lány leszel.-mutatta fel fenyegetően az ujját Niall, mint egy rendes apuka.
-Köszönöm.-borult anyukája nyakába Hope majd közösen átölelte őket Niall is. Ölelkezésük közben megszólalt a csengő, mely szét robbantotta a családi idillt.
-Kinyitod törpilla?-tette le a földre anyukája Hopeot aki azonnal rohant kinyitni az ajtót.
-Sziasztok srácok.-lépett be Harry és Nell.
-Sziasztok.-köszönt a két szőke pár is.
-Ti rá mertétek bízni Louisra a gyereketeket?-kérdezte Nell.
-Hát nehezen de igen. Csak van már benne annyi felelősség.-mondta bizakodóan Evie.
-Ott lesz Emily is, szóval akkora baj nem történhet.-mondta Niall aki nyomott közbe felesége búbjára egy puszit és magához húzta.
-Szerintem Lou csak az apaságot akarja gyakorolni.-mondta halkan Harry, mire mindhárom szülő felkiáltott.
-Hope Will. Menjetek ki az udvarra játszatok maszlaggal.-küldte ki őket Evie és  a két kisgyermek már szaladt is kifele a kutyához.
-Emily terhes?-tért vissza a témára Nell és közben párját fürkészte.
-Hupsz ez titok lett volna.-mondta vigyorogva Harry.
-Mi lett volna titok?-kérdezte Harryék háta mögött megjelenő Liam és Do páros.
-Semmi, semmi.-mondta Harry.-Nell menjünk szívem. Majd Evieék elviszik Willt is.
-Jó elvisszük Willt csak mondjátok már mi van?-kérlelte Evie őket, de egy Szia után el is tűntek.
-Tök jó akkor majd faggathatjuk Louist.-mondta Niall, majd üdvözölték a még mindig az ajtóban álldogáló Liamet és Do-t
-Minek köszönhetjük a látogatásotokat?-kérdezte Evie, míg Niall Louissal telefonált.
-Hát szívességet szerettünk volna kérni.-mondta Do.
-El szeretnénk utazni és azt kérnénk, hogy vigyáznátok Ariana babára?-kérdezte Liam.
-Hát az úgy nem jó, ha minden gyereket Louisék nyakára aggatunk? Hope és Will is azért nyávogott, hogy had aludjanak ott és akkor a kis Ariana is ott lehetne velük.-ajánlotta fel Evie.
-Anya.-rohant be Hope.
-Mondjad kicsim.- guggolt le kislányához.
-Átvihetem maszlagot is?
-Persze kicsim Louis bácsi biztos megengedi.-mondta Evie és ha igazán ismered lehet hallani a hangjában egy kis gonoszságot
-Köszönöm anya.-nyomott egy puszit anyukájának arcára.
-Vidd a pórázt és szedd össze maszlag cuccait kicsim, meg a tieidet is. 10 perc és itt lesz Lou bácsi.-jött be közbe Niall is aki ezek szerint végig hallotta beszélgetést.
-Rendben apu.-mondta Hope és közben kiszökdécselve visszament Willhez.
-Na jó lenne úgy ahogy mondtam?-tért vissza a témára Evie
-Végül is miért ne. Ariana már 3 éves, szóval nagy baj nem lehet.-vonta meg a vállát Liam.
-Rendben. Akkor itt vannak Ariana cuccai.-nyújtotta át Niallnek Liam, míg Do kivette a szundikáló kislányt a kocsiból és barátnője kezébe adta. Már épp szemét dörzsölgette és nagyokat ásítozva felébredt.
-Anya.-mondta halkan.
-Itt vagyok kicsim.-simított végig Do kislánya arcán.- Most elmegyünk, de majd jövünk visszaérted rendben kicsim?
-Rendben.-motyogta és már vissza is szundikált a kis csöppség Evie karjaiban.
-Na jó utat. Minden rendben lesz.-köszönt el Evie és a két szülő is elköszönt, miközben adtak egy-egy puszit kislányuk arcára. A házban most nagy volt a forgalom. A megszoktot családhoz csatlakozott még két kis gyermek. Niall Horan, Evie Horan, Hope Horan, William Styles és Ariana Payne tartózkodott jelenleg Eviék házában a kis maszlaggal kiegészítve akit Hope kapott szülinapjára.
-Ötlet estére kicsim?-kérdezte kaján vigyorral az arcán Niall.- Végre csak kettesben leszünk.
-Hát majd még meglátom, mihez lesz kedvem.-kacsintott Evie
-Ja amúgy Valentin napon is kettesben leszünk majd. Hope anyáéknál lesz Írországban.-vigyorgott Niall, hiszen ritkán adatik meg az az alaklom, hogy kettesben legyenek és egymással foglalkozzanak. Viszont amikor eljön az a nap akkor visszatér a 6 évvel ezelőtti Niall és Evie. Akik megszöktek a saját esküvőjükről, akik a halálba kergették egymást és akik bármit megadnának egymásért. Nem sokkal később hallatszott a duda szó.
-Gyerekek. Megjött Lou bácsi.-kiáltotta Evie a kint hóban játszó gyerekeknek.
-Megyünk anya.-jött a válasz.
-Szia Louis.-ment oda és megölelte egyik legjobb barátját a lány.-Eggyel több gyereketek lesz nem baj?
-Jön Ariana is?-kérdezte csillogó szemmel, mert imádta a kis barna göndör hajú tündér lánykát, persze mindegyik gyereket szerette, de még rá nem vigyázhatott.
-Igen mindjárt hozza Niall.-mosolygott rá Evie és közben a gyerekek is beértek.
-Lou bácsi.-ugrottak a nyakába.
-Jaj törpék. Örültök, hogy ma nálunk aludhattok?-kérdezte tőlük és miközben leguggolt mindkét öt éves ráült a térdére és hevesen bólogattak.
-Hope nem akarsz megkérdezni valamit?-kérdezte tőle apukája, miközben megérkezett a még mindig békésen szundikáló Arianaval.
-Lou bácsi elvihetem magammal maszlagot?-kérdezte nagy boci szemekkel Hope.
-Már is megtanítottátok a boci szemekre?-nézett fel a két szülőre Louis, akik csak nevettek.-Persze, hogy hozhatod Törpilla.
-Lou te nem akarsz velünk megosztani valamit?-kérdezte karba tett kezekkel Evie, miközben beküldte  gyerekeket a cuccukért és maszlagért.
-Mit kéne?- kérdezte kicsit szerényen Louis és kezdett elpirulni.
-Louis elpirultál, szóval valamit titkolsz.-vonta le a következtetést Niall.
-Hát...öhm...Emily terhes és most így gyakrabban kölcsön kérem a gyermekeiteket, hogy tudjam jó apa leszek-e majd.-mondta lehajtott fejjel a még mindig csíkos mániás Louis.
-Örülünk nektek, és természetes, hogy jó apa leszel.-ölelte meg Evie a kétségekkel teli Louist.
-Köszönöm a támogatást.-mosolygott.-Na törpék készen vagytok?
-Itt is vagyunk Lou bácsi.-ugráltak kézen fogva gyerekek. Louis megfogta csomagokat a gyerekek bepattantak a kocsiba és már csak az integető kezeket látták az autóból.
-Végre egyedül ketten.-suttogta hátulról Evie fülébe Niall és miközben hátulról megölelve becsukta az ajtót karjai közte megfordult a lány is, aki már nővé érett.
-És szabad tudnom mit tervez az uraság?-kérdezte tőle incselkedően és vészesen közel hajolt arcához. Szinte már Niall ajkait súrolta a sajátja, miközben beszélt. Niall mohón kapott volna felesége ajkai után, de ő gyorsan elhúzta fejét.
-Nem, nem- rázta meg gonosz mosollyal a fejét Evie.
-Dehogy nem.-válaszolt Niall és kezét a lány tarkójára téve rántotta magához, hogy összeforrhassanak. Ritkán van alkalmuk elmélyülni egy-egy szenvedélyes csókba. Most viszont semmi és senki nem zavarja őket. Átadják újra egymásnak magukat. Látszott, hogy még ugyanannyira szeretik egymást, sőt még jobban.Az érzelmük egy cseppet sem fakult meg, nem fogott rajta az idő vas kereke. Persze, hogy voltak viták, mint minden egészséges kapcsolatban, de ezek voltak azok, amik megerősítették őket. Megerősítették, azt a tudatot, hogy nekik együtt kell lenniük, hiszen nem bírták sokáig egymás nélkül. Tudták, hogy a sors egymásnak szánta őket és semmilyen tettüket nem bánták meg. Hagyták magukat az árral sodródni és látni, hogy hol vannak. Egymás karjaiban boldogan. Evie kezét lassan Niall arcára vezette, így két keze közé fogta fiú fejét és lassan távolabb tolta egy picit, hogy legalább levegőt kapjon. Homlokát a fiúénak támasztotta és elmerült abban a gyönyörűséges kék tengerben.
-Tudod, hogy mennyire szeretlek?-suttogta a szavakat, hiszen biztos volt, hogy hallja a férje.
-Hát annyira biztos nem mint én.-vigyorodott el a fiú.
-Csak hiszed.- távolodott el a lány és az ő arcára is ki rajzolódott egy mosoly.
-Tudom.-válaszolta rögtön a fiú.
-Ha annyira tudod. Akkor kapj el.-nevetett fel Evie és már ki is suhant a bejárati ajtón. A fiú még csak nézett, de csak nevetett egyet és a lány után eredt. Már mindketten tökéletesen ismerték a házat, ahova Hope születésekor költöztek, így Evie mikor kifutott rögtön vissza ment a kertbe a kis kapun keresztül, amit a kuka takar el. Niall tökéletesen tudta, hogy a lány merre szökött el, úgyhogy nem arra ment mint amerre felesége, hanem egyenesen a kert irányába. Viszont ennél okosabb volt Evie. Tudta, hogy Niall jobbra fogja keresni, épp ezért baloldalon jött be és óvatosan be szökött a házba, de sajnos nem tudta csendben végre hajtani, mert az üveg tolóajtó olyan tiszta volt, hogy Evie nem vett észre és szépen visszapattanva róla fenékre esett.
-Jézusom jól vagy kicsim?-rohant oda párjához Niall, de mikor észrevette, hogy a lány csak nevetett belőle is kitört.
-Na jó a bénaságom maradt a régi.-mondta fejét fogva és nevetve.
-Na gyere megnézem a buksidat a fürdőbe.-mondta Nevetve Niall és karjaiba vette a földön nevetgélő lányt.
-Tudtommal én vagyok az orvos és te szupersztár nem fordítva.-jegyezte meg mosolygósan, miközben bevitte a fürdőbe férje.
-Te  cseppet sem változol az idők alatt.-mondta kuncogva Niall és közben beérve a fürdőbe ráültette a csapra.
-Mert mintha te változnál.-forgatta meg szemeit.
-Te csak ne forgasd a szemeidet.- mondta halál komoly arccal és közben kezét  Evie pukliján nyugtatta.
-Mert különben mi lesz?-kezdett pimaszkodni Evie, mire Niall csak rosszallóan megrázta fejét.
-Amúgy tudod mi nem változott még és én ennek örülök.-váltott át komoly hangnembe Evie.-A szeretet amit irántad érzek. Vagyis változott, de csak pozitív irányban, hiszen én napról napra egyre jobban beléd szeretek. Már nem tudom hol van ennek az ördögi körnek a vége, de nem is akarom tudni. Egyet akarok tudni. Hogy te életem végéig mellettem leszel és szeretni fogsz.
-Kicsim. Ez az amiben 100%-ig biztos lehetsz. Te vagy az akiért még a karrieremet is feláldoznám. Számomra te és Hope vagytok a legfontosabbak. De egy biztos téged egy fokkal jobban szeretlek, hiszen én is úgy érzek mint te. Minden egyes nap csodásan kezdődik, hiszen ott vagy mellettem érzem, hogy szeretsz.-mondta, ugyanazzal a lágy, de még is komoly hangnemmel, mint Evie.
-Gyere ide.-mutatta az ujjával Evie, így rábírta Niallt, hogy közelebb hajoljon. Ajkait óvatosan a fiú ajkaira nyomta és egy újabb csókba forrtak össze. Viszont ez a csók más volt, mást takart. Szenvedélyes és vad volt, még is lágy érzelmekkel teli.Még egy levegő vételnyi szünetre sem váltak volna el. Evie lábait Niall dereka köré csavarva vonta magához közelebb és keze  Niall tarkóját simogatta. Niall kezeit párja combján nyugtatta, és csak élvezte a csókot, de evie ennél többet akart ezért csók közben felemelve kezét jelzett. Niall belemosolyodott hosszú csókjukba majd elválasztva ajkaikat levette Evieről a pólót. Utána fordítva is megismételték a sorozatot.Evie kezét végig vezetve férje izmos felső testén akasztotta be ujjait melegítőjének a szélébe. Mikor Niall nadrágja lecsúszott rosszallóan megrázta a fejét, majd felkapva Eviet és kilépve a nadrágjából felmentek szobájukba. Niall miközben óvatosan lefektette nejét az ágyra trükkösen száműzte Evie nadrágját is. Szemével végig pásztázta Evie testét.
-Még mindig gyönyörű vagy.-suttogta Niall felette támaszkodva. Evie lesütötte szemeit, hiszen még mindig elpirul Niall bókjaitól.
-Nem is igaz.-suttogta vissza.
-Mikor tanulsz meg végre hinni nekem?-kérdezte Niall mélyen Evie szemébe nézni, hiszen nagyon jól tudta megismerkedésük óta ez a gyenge pontja Evienek.
-Egyszer csak összejön.- húzódott mosolyra Evie ajka, De Niall nem sokáig láthatta ezt a mosolyt, hiszen rögtön lecsapott rájuk. Csókjuk közben megváltak a maradék ruháiktól, mely akadályozta együtt létüket.Miután minden hordható dolog a földre került újra egybe forrt testük lelkük és szinte végig együtt mozogtak. Már tudták nagyon jól, hogy mi a jó a másiknak. Igaz, hogy több éve együtt vannak mégis képtelenek betelni egymással. Az évek telésével csak egyre jobban akarják egymást. Akkor este újra egymáséi lettek és együtt élték át a mámor édes ízét, de mégis más volt. Valami különlegessé tette akkori együttlétüket...
~
Reggel mindketten azt hitték, hogy majd a nap selymes érintésű sugarai ébresztik fel őket. De hinni a templomba kell! Meztelenül feküdtek egymás karjaiban, szorosan egymáshoz simulva. Éppen csak egy takaró takarta el testüket. Ám ez az idilli kép azzal tört meg, hogy kislányuk közéjük vetette magát.
-Mami, papi.-kiáltotta.
-Kicsim, hogy kerülsz ide?-kérdezte tőle anyja, még félálomba.
-Hagyjatok még aludni.-morogta a párnába Niall, mire Evie csak fejbe vágta párnával. Ezen a kis Hope jót kacarászott, de jött a kínos kérdés, amit minden szülő szeretne elkerülni.
-Miért nincs rajtatok ruha?-kérdezte meg szüleit Hope, akik azonnal felkapták a fejüket a kérdésre.
-Hát...öhm... kicsim... tudod....-kezdte Evie kínosan és közben haját túrta, és ügyelt arra, hogy a takaró jó helyen maradjon.
-Tudod a maminak meg nekem melegünk volt éjszaka.-próbálta megmagyarázni Niall, ami félig igaz is volt, hiszen a szoba tényleg elég forró volt a szenvedélytől éjszaka.
-Nagyon meleg volt.-vágta rá Evie is és a kis Hope, csak nézte szüleit.
-Csak testvért csináltak neked Hope.- jegyezte meg az ajtóban álló Louis ölbe tett karokkal.
-Louis.- nézett rá Loura úgy Evie, hogy ha ölni lehetne szemekkel ő már nem élne.
-Tényleg?-csillant fel Hope szeme.
-Hát megeshet, de ez legyen meglepetés.- vakarta a tarkóját és ezzel az egy mondattal arra is utalt, hogy valami elmaradt az éjszaka. Evie sóhajtott egyet és jelezte, hogy tudomásul vette és beírja a naptárba az orvoshoz való látogatást.
-Anyu én akarok egy kis testvért.- kezdett el ugrálni az ágyon Hope.
-Leus. Nyugi kis hercegnő.-kapta el a derekát Niall és magára rántotta.-Mit szólnál hozzá, ha Lou bácsi elvinne téged reggelizni?
-Már voltunk.-vigyorgott önelégülten az említett személy.
-Akkor Lou bácsi elvisz téged a vidámparkba.-vágott vissza Evie és az úgynevezett nyertes nézésével nézte Louis reakcióját.
-Háát...
-Lou bácsi kérlek?-szaladt oda hozzá Hope és gyönyörű szép nagy kék szemeivel nézett rá.
-Rendben törpilla.-mondta Louis, majd felkapta az ölébe és élvezte, ahogy a kislány teljes erejével öleli át a nyakát.-Amúgy mond el anyáéknak mit csináltál nálunk?
-Képzeljétek, megsimogathattam Emily hasát.-mondta vékonyka szégyenlős hangon, mire szülei csak mosolyogtak.
-Na szülők. Én elviszem ezt a csöppséget és hozzá felveszem akkor Willt is. De mire visszajövök kérlek normális szülőként várjátok már a gyereket jó?-kérte Louis felvont szemöldökkel.
-Louis. Mi mikor voltunk normálisak?-kérdezte Evie nevetve, miközben Louis lerakta Hope-ot, aki elment öltözni.
-Vagy egyáltalán normális szülők?-tette hozzá Niall.-Már ott elrontottuk, hogy te vagy a nagybácsikája.
-Héj. Én tök normálisan viselkedem vele.-tette fel védekezőleg a kezeit a vádlott.
-Persze azért mondja azt, hogy nem eszik répát, mert narancssárga lesz.-mondta Evie és fejét a könyökölve támasztotta meg. Louis csak hápogott, de visszaszólni nem tudod, mert ez tényleg így van. Ezt tőle tanulta.
-Tudod mit Louis. Én örülök, hogy te vagy a nagybácsija, mert te aztán tényleg értesz a kislányokhoz. És tudod, nem is kell, hogy normális nagybácsi legyél, mert mi se vagyunk normális szülők. Majd ha normális életünk lesz, akkor minden és mindenki normális lesz. De figyelj már. Grammy díjas énekesek vagytok. Anglia legnépszerűbb együttese még mindig. Azt hiszem Hope a legszerencsésebb helyre született, hiszen olyan emberek veszik körül, mint ti.-mondta őszintén Evie.
-Ez igazán megható volt.-törölte le a könnyét színpadiasan Louis, mire egy párna landolt az arcán.
-Mikor fogsz megkomolyodni?- nevetett Evie és közben Niall mellkasára feküdt.-Szóval én vagyok a legszerencsésebb, hogy ebbe a családba tartozhatom, Hope-al együtt.
-Nem. Én vagyok a legszerencsésebb, hogy két ilyen csodálatos lánnyal élhetek együtt.-Mondta Niall és egy lágy csókot nyomott Evie homlokára.
-Na jó mindenki nagyon szerencsés, de azt hiszem én megyek összeszedem Hopeot és indulunk, ti pedig 4 óra múlva legalább felöltözve várjátok.-kacsintott Louis és elment az ajtóból. Evie már épp elhelyezkedett Niall mellkasán, hogy visszaaludjanak, de Hope visszafutott és gyorsan felugorva az ágyra átölelte őket.
-Szeretlek mami és papi.-mondta és közben mindkettejüket próbálta át ölelni.
-Mi is szeretünk téged tündérke.-puszilta meg a haját Niall.
-Ha hazaértél mozizunk egyet itthon jó?-kérdezte tőle anyukája.
-Rendben.-vigyorgott Hope.
-Anya süt fahéjas muffint és megnézzük azt a filmet, amit te szeretnél.-mosolygott Niall.
- A turné dvd-t szeretném megnézni.-vigyorgott Hope-Megakarom nézni, hogy mit csinált apa, amikor dolgozik.
-Rendben csöppség, ahogy szeretnéd.-nyomta meg az Hope orrát Evie. Hát így néz ki egy boldog család. Plusz a még kis láthatatlan zigóta. Igen. Az este tényleg megfogant Hope kistestvére. Hogy fiú e vagy lány? Majd kiderül, de egy biztos ők így boldogok és ezt a boldogságot semmi és senki nem törheti meg...
Horan family :)

Ti hogy neveznétek el Niallék második gyermekét? Bármilyen nevet írhattok, fiút vagy lányt, esetleg mindkettőt :) Lehet magyar, orosz, szerb, angol, német.... Ami tetszik :) Osszátok meg velem.
Tehát...
Hogy neveznétek el a Horan family új tagját?