30. fejezet

Csak mert jó kedvem van, csak mert van időm, csak mert unatkozok, csak mert zenét hallgatok, csak mert szombat van, csak mert olvassátok, csak mert Nektek♥, csak mert.... mert és kész!+ csak mert már 16 a rendszeres olvasóim száma :)) juhúúúú

Jó olvasást ;) 

U.i.: Kedvez a Harry kedvelőknek, mert ez most Harrys rész ;)

Harry szemszöge:

Annyira boldog vagyok. Végre beszélhettem vele, hallhattam lágy hangját. Csak egy baráti ebéd és nem több, de még bármi megtörténhet. Egy fontos nem szabad elsietnem a dolgokat. Mert Ő most fél. Fél, mert csalódott bennem. Az ebéd alatt oldódott a hangulat és végre újra láthattam a mosolyát, halhattam nevetését. Semmi nem tudja kiváltan belőlem ezt az érzést. Bárki nevethet, mosolyoghat rám, de így csak nála érzek. Nem bírtam levakarni a boldogság okozta vigyoromat az arcomról, ami neki is szemet szúrt. Később már próbáltam egy mosollyá változtatni, több kevesebb sikerrel. Az ebédünk után eljött velem vásárolni. Semmi nem ronthatja el ezt a napomat. Először is vettem magamnak egy új ruhát és át is vettem, hiszen még mindig kávés voltam. Próbált különböző stílusú cuccokra rábeszélni, de én megmaradtam az én saját stílusomnál. Így az újonnan vett ruháim is az átlagosak voltak. Tovább sétálgattunk boltról boltra és ő is vett magának néhány ruhát. Persze egyiknél sem engedte, hogy én fizessek. A falnak támaszkodva vártam a próbafülke előtt Nellt az egyik boltba. Kijött és elindult kifizetni a ruháját.
-Mióta van tetkód?-szegezte nekem a kérdést, miközben kártyáját nyújtotta az eladónak.
-Mi?-kérdezte, mert hirtelen ért a kérdés.
-Jobb kéz. Belső bicepsz.-magyarázta és közbe felém fordulva felemelve a kezem rámutatott.
-Ja. Szülinapomon csináltattam, mert...
-Mert olyan rossz fiús?-nézett rám szemöldökét felvonva és így félbeszakítva.
-Nem.-mondtam flegmán.-Ez csak nem tudom. Már rég óta akartam és hát 18 lettem miért ne?
-Ja tényleg már elvileg felnőtt vagy.-mondta elgondolkodva.
-Elvileg?
-Gyakorlatilag jó ha a 8 éves szintet megütöd.- nevette el magát és közben beültünk egy Starbucksba.
-Már ne haragudj, de sokkal érettebb lettem.
-Aha persze. Nekem meg egy meteorit csapott be a házamba.-mondta gúnyosan.
-Fogadunk?
-Fogadjunk.-nevette el magát.
-Mi legyen?
-Mondjuk. Bemegyünk egy édesség boltba nézelődünk. Ha sikítás és vásárlás nélkül túléled a "túrát" nyertél.-ajánlotta fel, és beleivott hideg mango italába.
-És mit kapok ha nyerek?-tettem fel  legfontosabb kérdést, ami szóba jön a fogadásokon.
-Egy egész napot veled töltök. Piszkálódás, szurkálódás nélkül. 24 óra.-ajánlotta fel.
-Ez tetszik. És ha vesztek?-a másik fontos kérdés.
-Egy hétig minden reggel szállítasz nekem reggelit otthonra.-vigyorodott el pimaszul.
-Jó.-egyeztem el. Hiszen ez nekem is jó, mert csak többször láthatom.
-De-óóóóóó tudtam, hogy lesz egy de benne.-Mindezt úgy, hogy egyszer se fussak veled össze. Reggeli, találkozások és üzenetek nélkül.-nyomta meg a két feltételt.
-Akkor minek a reggelim?-kérdeztem, mert így nem sok értelme van.
-Az tény, hogy te ismered a legjobb pékséget és hogy te csinálod a legjobb reggeliket.-mosolyodott el és kiszürcsölte az utolsó csepp mango lét is a poharából.-Na indul ha a menet?
-Persze. Remélem, minél hamarabb eltölthetem veled azt a 24 órát. Ja és stopperral mérni fogom. Nehogy kevesebb legyen.-mondtam cheeky mosollyal.
-És nehogy több legyen.-vágta rá azonnal.
-Az nem baj.
-De igen.-ajj úgy utálom, hogy olyan gyorsan visszatud vágni mindenre szemtelenül. De közben egy imádni való kedves lány. Ezért szeretem.
-Na ott is van a bolt.-bökött rá az édesség boltra, ami mellesleg a kedvencem, mert tele van Hariboval.
.Nem lehetne....-egy másikat mondtam volna végig, de közbeszólt.
-Nem.-határozott válasz volt. Nem tudom, hogy fogom én kibírni az édesség boltot. Onnan sose jövök ki üres kézzel és sose vagyok csendben amikor ott vagyok. De várjunk csak. Hisz ő ezt mind tudja. ÁTVERÉS.-Nem átverés Harry drága.
-Mi van?-kérdeztem furcsálva.
-Hangosan gondolkodtál.-nevette el magát és belépett a boltba. Kezemet számra téve csillogó szemekkel léptem be a már jól ismert helyre.-15 perc.
-Negyed óra?-kérdeztem hitetlenkedve. Mire csak bólintott. Közben elkezdtem járkálni. Csokik, nyalókák, trüffelek, cukrok és a legrosszabb. Gumicukrok. Kezemmel újra befogtam a számat. És volt értelem, mert megláttam. Azt. Egy új ízesítésű macska alakú gumicukor. Limitált széria. És már csak egy zacskó van belőle. A sikításomat visszafogtam, de mikor megláttam hogy közeleg valaki felé és meg akarja venni... Oda ugrottam és kitéptem a kezéből.
-Ez az enyém.-mondtam összeszűkítve a szemem és azonnal meg is vettem. Ajjaj. Megvettem, vagyis buktam a fogadást. Nell ott állt röhögve az ajtónál.
-Ugye azt tudtad, hogy ha még pár percig tartogatod a kezedben azt a zacskót és utána veszed meg akkor te nyersz?-kérdezte és közben  összefonta karjait a melle alatt.
-Mi van?-néztem rá nagy szemekkel.
-A fogadás úgy hangzott. 15 perc édesség boltban vétel és sikítozás nélkül. De utána már azt csinálhattál volna amit akarsz.-röhögött.
-Ez gonosz.-mondtam tátott szájjal.
-Na akkor holnap reggel várom a reggelimet nélküled. Pótkulcs az ajtó melletti növény kaspójában. Úgy válaszd a reggelit, hogy ha olyan megkapod az új telefon számom-kacsintott rám.
-Amúgy egyes szint.-kiáltotta, mikor már háttal volt nekem. Én még mindig hitetlenkedve álltam ott. Majd megráztam a fejem és elmosolyodtam. Leesett amit mondott. Egyes szint, vagyis már nem utál. Ez az. De mit vigyek neki reggelire, hogy megkapjam a számát?
~
Hazaérve az ajtó előtt Emilyvel találkoztam. Épp ment ki a házból. Köszöntünk és mentünk is tovább a saját utunkon. Beérve az ajtón elordítottam magam.
-Hello Lou.-majd pár perc múlva már az említett személy a nyakamba ugrott és összevissza nyálazta az arcom.-Na jó szállj már le rólam te súlyos répa.
-Mit hoztál? Mit hoztál?-tépte ki a kezemből a zacskót. Majd mikor meglátta felcsillant a szeme.-Répás ízű gumicukor.
-És macska alakú.-mosolyodtam el és közben ledobtam a többi szatyrot is.-Amúgy megszenvedtem érte vagyis inkább meg fogok.
-Mert?
-Semmi.
-Milyen semmi?-vonogatta a szemöldökét.
-Lány semmi.
-Milyen lány semmi?-és elkezdődött a hülye semmis játékunk.
-Szép lány semmi.
-Mi a neve a szép lány semminek?
-Nell semmi.
-Nell Brightmore semmi?
-Igen Nell Brightmore semmivel töltöttem a napom felét, mert nyakon öntött kávéval és....
-Ne meséld el, majd inkább este és akkor ez lesz az esti mese és közben szorongathatom Kevint-vigyorgott.
-Te akkora hülye vagy. Hogy bír melletted maradni Em?-röhögtem el magam.
-Szeret és szeretem.-zárta le a témát. Közben elkezdett csörögni a telefonom. Előkotortam és mikor megláttam ki hív, egy elég erős fintort vághattam, mert Louis is odajött megnézni.-Ez a nyanya. Azt hittem már vége.
-Vége is, csak múltkor felhívtam és találkoztunk.-mondtam a tarkómat vakarva.
-Idióta. Akkor most rázd le gyorsan, mert ha megtudja Nell nem kaparlak fel.-mondta.
-De neked ez a feladatod legjobb barátként nem?-kérdeztem, majd megforgatta szemeit.
-Ezt majd később de most még mindig csörög a telefonod vedd már fel.
-Jól van na.-mondtam és kisasszézva az erkélyre felvettem.
-Hallo.
-Helloka édes.
-Caroline. Beszélnünk kell.
-Igen picúrkám? Miről?
-Hát erről. Én nem vagyok neked se picúrka, se édes, se semmi más.
-Ezt most hogy érted? Szakítasz velem?
-Nem is jártunk.
-De igen.
-Hát akkor te valamit nagyon félreértettél.
-Ne játszadozz velem kisfiú. Nagyobb hatalmam van mint neked, szóval tönkre tehetem az életed.
-Te most komolyan fenyegetsz?
-Talán. De te sem szeretnéd, hogy egy két ilyen olyan titok napvilágra jusson. Igaz?
-De hát nekem nincs is titkom...
-De nekem van fantáziám.
-Caroline. Nem tudnánk ezt nyugodtan és barátságosan megbeszélni.
-Azt hiszed, mert te vagy Harry Styles mindent megtehetsz? Nem kisfiam. Nagyon nem.
-Épp ezért nem akarok tőled semmit. A fiad lehetnék.
-A kor nem számít.
-Nekem igen és én mást szeretek.
-Akkor vigyázz arra a kis fruskára, mert nem sokáig élvezheti a társaságodat.
-Ha közelébe mersz menni...
-Akkor mi lesz? Semmi. Mert neked nincs szavad velem szemben.
-Hogy lehetsz ilyen...
-Könnyen. Szóval értjük egymást.
-Caroline...
-Rendben édes akkor szia.
Ezzel kinyomta a telefont. Nem teheti tönkre az életemet ez a nő. Képtelenség, vagy még sem? Nem tudom mit tegyek, de most nagyon ideges lettem. A korlátba kapaszkodva meredtem a távolba, majd egy kezet éreztem a vállamon.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Nem.-mondtam halkan és éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon.-Nagyon nem.
-Mi történt?
-Tönkre akarja tenni az életem és Nellét is.-fordultam vele szemben.- Miért? Louis Miért akarja ezt tenni?
-Nyugi öcskös. Minden rendben lesz. Megoldjuk és segítek. Mivel nekem is jó barátom Nell nem engedem, hogy egy haja szála is görbüljön.
-Jobb lenne ha nem lennék. Mindenkinek jobb lenne...
-Na ezt verd ki a hülye fejedből. Tény és való csinálsz hülyeségeket, de pont úgy mint minden más ember. Hidd el minden rendben lesz.-próbált nyugtatni barátom-Gyere kóstoljuk meg azt a finom gumicukrot.-karolta át a vállam és bementünk.
-Örülök, hogy ilyen a legjobb haverom mint te.
-Oh kiscicám. Nem kell fényezni tudom, hogy tökéletes vagyok.-dicsőítette magát. Kicsit sikerült feldobnia a jónak indult borzalmas végű napomat.
~
 Nell szemszöge:

Nem tuodm miért, de nagyon boldog voltam. Szárnyaltam, ugráltam mindent csináltam. Na jó tudom miért. Harry miatt. Nem akartam megbocsátani neki, nem akartam hinni neki. De sajnos vagy nem szívem győzedelmeskedett. Hiszen akár mennyire is tagadom még mindig kedvelem. Kedvelem? Dehogyis... szeretem, imádom. De nem akarom elsietni, mert félek. Van bennem még egy kis félelem és nem akarom, hogy azt higgye mindent olyan könnyen megkap. Szenvedjen, küzdjön egy kicsit. Minden lán szereti, mikor látja, hogy valaki epekedik utána. Látszatra Harry nem epekedik, de már túl jól ismerem. Haza érve annyira jó kedvem volt, hogy leültem és elkezdtem zongorázni. Ritkán zongorázok, de leginkább akkor, mikor
repdesem a felhők közt. Mikor Harryvel együtt voltam amikor csak volt időm zongoráztam. Azóta most először ültem le a kis kerek székre és fektettem ujjaim a fekete fehér billentyűkre. Legalább félóráig játszhattam, mikor úgy éreztem muszáj valakivel beszélnem. Telefonomhoz rohantam és Keresgéltem a nevek közt. Dorothy. Megpróbálom őt felhívni, hiszen még is csak ő az egyik legjobb barátnőm. Kicsöng... Legalább 2 percig kicsöng, de nem veszi fel. Lejjebb lapozok és meglátom Evie nevét. Ez még a régi száma, de lehet hogy még jó. Tárcsázom és pár kicsengés után felveszik.
-Hallo Evie Simon.
-Hello Evie Nell vagyok.
-Nell? Úristen de jó hallani a hangod.
-A tiedet is.
-Hallottam, hogy felvetted a kapcsolatot Dorothyval és hogy ott voltál a bulin.
-Igen, csak sajnos te nem voltál őt, meg ő se.
-Hát igen bocsi. Kicsit zűrös volt azaz időszak, meg még most is az. Amúgy miért hívtál?
-Te most Niall barátnője vagy igaz?
-Igen. Itt fekszem az ölébe és nézem hogy bámulja a tv-t.
-Mióta vagytok együtt?
-Lassan egy hónapja. Most mutatott be a szüleinek. Miért?
-Csak kérdeztem. Amúgy nem találod ki mi történt ma.
-Nem, amíg el nem mondod.
-Beszéltem Harryvel.
-Mi? Komolyan? És?
-Mondhatni megbocsátottam neki. És most egy fogadás miatt minden reggel ő hoz nekem reggelit, de megtiltottam neki, hogy megvárja míg felkelek.
-Úristen de jó. ÉS akkor ti? most?
-Nem most nincs olyan hogy mi. Van ő és vagyok én.
-Szóval csak barátok.
-Még...
-Még szereted?
-Őszintén?
-Hazudhatsz is, de úgyis tudom.
-akkor meg minek mondjam
-Bökd már ki Nell.
-Szeretem, imádom.
-Ajj te hülye lány akkor miért nem vagytok már egy más karjai közt. 
-Ha rajta múlt volna már ott lennénk.
-Sőt már az ágyban...
-Evie!
-Okés bocsi.
-Még azért félek egy pickót. És ne higgye, hogy mindent megkap.
-Tanítsd móresre.
-Meglesz asszonyom.
-Na leteszem, mert ez itt felettem mindjárt megfullad a röhögéstől.
-Ne röhögjél rajtam Niall.
-(Niall) Bocsánat, de olyan viccesen beszéltek egymással.
-Na jó szórakozást fiatalok.
-Várj. Holnap este fele már otthon leszünk, szóval holnapután összefutunk?
-Persze az nagyon jó lenne. Hívom Do-t is.
-Inkább ne. Majd elmagyarázom akkor. Na de most szia.
-Hellooo
Ezzel ki is nyomtam a telefonomat. Talán rendeződhet az életem? Visszakaphatom a szerelmemet, a legjobb barátaimat? Újra tökéletes lehet az életem? Talán.

29. fejezet

Helloka :)

Szeretném megköszönni, a 6000+ látogatottságot (amiből 4593 márciusi!) és a 14 rendszeres olvasót.

Mikor elkezdtem a blogot azt hittem senkinek nem fog tetszeni, és hogy csak a barátaim fogják olvasni... De nem és hihetetlen jó érzés mikor látom a megjegyzéseiteket. Remélem tetszeni fog ez a rész :) Sajnálom, hogy későn hoztam, de összegyűltek a dolgok...:|

És igyekszem hosszú részeket írni, már amennyire összejön :)xx

Jó olvasást :)

Liam szemszöge:

Istenem annyira jó volt érezni magam mellett. Olyan érzéseket vált ki belőlem, amilyet még soha nem éreztem. Soha nem szoktam így rámozdulni lányokra, de ő kihozta belőlem a másik énemet. Azt aki kicsit nagyravágyóbb. Ne értsétek félre nem használom ki. Hamar oda értünk a házamhoz. De most nem úgy mentünk be, mint akkor hozzá. Nyugodtan, nem egymásnak esve.

-Éhes vagy?-kérdeztem és hátra felé menve húztam befele.

-Igeeen.-csillant fel a szeme.

"Olyan érzéseket vált ki belőlem, amit még soha nem éreztem"

-Csináljunk pizzát.-ajánlottam fel. Majd belegyezően elkezdett bólogatni. Bevezettem a nagy konyhába és elkezdtem kivenni a cuccokat ami kell egy pizzához.-Szalámis pizza jó lesz?

-Tökéletes-mondta és kikapta a kezemben tartogatott dobozt.

-Te mit lopod a szalámim?-kérdeztem csípőre tett kézzel.

-Ha nem vigyázol mást is ellopok?-mondta szemöldökét húzogatva.

-Előbb is szólhattál volna és akkor jobban vigyázok erre a kis piros szervre a a mellkasomban.-léptem hozzá közelebb és derekánál fogva magamhoz húztam. Ajkaimat elkezdtem közelíteni az övé felé, majd hirtelen betömött egy szalámi szeletet a szájába.

-Mikor lesz kész a pizza?-kérdezte vigyorogva és kimászott ölelésemből.

-Nem sokára.-mondtam csalódottan és elkezdtem rápakolni a cuccokat a pizza tésztára.-Te mit kutatsz a hűtőmben?-kérdeztem, mikor észre vettem, hogy deréktól felfelé a hűtőben van.
-Tudod melegem volt és így hűtöttem le magam.- mondta gúnyosan a hideg szekrényből, majd két tojással a kezében kimászott és bevágta az ajtót
-Minek neked tojás?-kérdeztem furcsálva.
-Csak.
-De miért csak?
-Mert csak.
-De miért mert csak?
-Mert csak.
-De miért mert.....?-és nem engedte, hogy befejezzem a mondatomat, mert a két tojást összetörte a fejem fölött és úgy nyomta a fejembe.
-Hülye kérdésekre hülye tett.-vigyorgott rám.
-Na megállj csak....-néztem rá mérgesen és bosszúvágyóan, majd hirtelen elkezdett menekülni előlem. Hát sok esélye nem volt, hiszen nem is meri annyira a házat és már az első alkalommal egy zsákutcába futott be. Miután észrevette, óvatosan megfordult és elkezdett hátrálni. Elindultam felé. Gonosz vigyor terült szét az arcomon. Végig szemembe nézett és próbált meghatni, de ez nem jött össze. Oda értem és két kezemmel a falnak dőlve egy kis börtönbe zártam.
-Sajnálom...-mondta kiskutyaszemekkel.
-Ez most nem hat meg.-mondtam, és még mindig az a vigyor terült szét az arcomon. Lassan közeledtem felé. Tekintetem áttért ajkaira és mivel ezt észrevette hamarabb reagált. Kezeit nyakam köré fonta és heves csókcsatába kezdtünk.-Ugorj egyet-mormogtam csókunkba. Majd így is tett és sikerült felkapnom. Combjánál fogva tartottam, míg ő lábait a derekam köré csavarta. Benyitottam a mellettünk lévő fürdőbe, kinyitottam a zuhany fülke ajtaját. Ajkaink egy percre sem váltak szét. Csókjai elkábítottak. Akartam. Őt. Most. Azonnal. Megnyitottam a csapot és pár másodperc alatt teljesen átáztunk, de mit számított ez. Hiszen lassan lekerültek rólunk a ruhák is. Épp a hideg csempének nyomtam neki a hátát, ami egy ki szisszenést váltott ki belőle. De csak így tudtam volna melltartóját kikapcsolni, ha nem tol el magától.
-Ez talán jobb lenne a meleg puha ágyadban, nem a hideg kemény csempénél.- mondta gúnyosan.
-De legalább segítettél kimosni a hajamból a tojást.- nevetve utaltam arra, hogy összevissza túrta a hajamat. Aztán lassan leengedtem és már saját lábán állt.-Amúgy még 5 perce éhes voltál?
-Amúgy még úgy 2 órája az utcán ordibáltunk egymással.-vágta rá és kiment a zuhanyfülkéből.
-Kell a pizza vagy sem?-érdeklődtem a falnak dőlve.
-Tudod valami, vagy inkább valaki elvette az étvágyam.-nézett rám jelentőségteljesen.
-Ki volt az a....-és nem engedte befejezni a mondatom megint.
-Gonosz, sunyi, akaratos?
-Én inkább ellenállhatatlan, izmos, jóképűt-mondanék.-vakartam meg az állam.
-A nagyképű kimaradt.-vigyorgott az arcomba.-Ne vedd át a Harry stílust. Elég baj az, hogy ő egoista, meg Louis, meg Zayn. Maradj meg te is normálisnak, mint Niall.-felnevettem, majd pár perc múlva belőle is kitört a röhögőgörcs
-Niall? normális?-mondtam ki fuldokolva.
-Te? Normális?-mondta Do is ugyanígy.
-Na jó ez azért gonosz volt.- hirtelen át váltottam sértődöttbe és elfordultam tőle. Éreztem, hogy két kéz simul végig a hátamon, amitől kirázott a hideg. Végül a vállamon át a mellkasomig jött és úgy nehézkedett rám.
-Fázol?-suttogta fülembe.
-nem, csak az érintésed...
-Jó tudni milyen hatalom van a kezemben... vagyis a kezemen.-hallottam hangján, hogy mosolyog. Olyan jó érezni, hogy végre van újra valaki aki mellettem áll és nem azért szeret mert híres vagyok.
Után átöltöztünk pizsamámba és filmet néztünk.( Bár mondjuk, az a sok öltözés... nálam egy boxert jelentett, nála meg egy pólót és egy boxert. Ez aztán a nagy átöltözés, de mindegy.) Aztán mindenki találja ki magának mi történt este... ;)

~~~~~~~~~~~

Nell szemszöge:

Reggel értünk haza, mert anyukámmal elutaztunk vissza Magyarországra meglátogatni a nagyszüleimet. Szeretem őket, de már valahogy nem tudnék újra ott élni. Már bele ivódott a szervezetembe a londoni levegő. Amúgy csak egy rövidke bemutatkozás. Nell Brightmore vagyok. Magyarországon születtem éltem egészen 2 évvel ezelőttig. Anyukám orvos, úgyhogy miatta költöztünk ki. Akkor sajnos ott kellett hagynom a két legjobb barátnőmet Dorothy-t és Evie-t. Azóta nem is beszéltem velük, mert félek. Félek, hogy utálnak azért mert se szó se beszéd nélkül eljöttem. Apám angol származású, de jelen pillanatban semmit nem tudok róla. Anya azt mesélte még kiskoromban elhagyott minket és ő se tudja hol van most. Szóval most büszkélkedhet azzal, akár hol is van, hogy a a saját lány utálja és soha nem akarja látni.  Vissza a ma reggelre. Mikor beléptem az ajtón (mert egyedül mentem haza, anya már a kórházba volt) egy borítékba rúgtam bele. Annyi volt rá írva kézzel, hogy "Nell Brightmore". Nem értettem. Ki az aki levelet küld nekem? És miért nem a postaládába dobja? Na mindegy, mert annyira kíváncsi voltam, hogy ledobtam a cuccaimat és bevágódva szobámba ledobtam magam az ágyra. Gyorsan kibontottam a levelet és egy hosszú kézzel írt levél volt benne.
Kedves Nell!
Kérlek olvasd végig ezt a levelet. Tudom, hogy fél év eltelt azóta, de nincs olyan pillanat, amikor nem jutnál valamiről eszembe. Bármikor meglátok egy barnás hajú lányt reménykedem, hogy te vagy az. Néha már paranoiásnak néznek. Mikor fúj a szél érzem édes vattacukor illatodat aztán körbe nézek és rájövök, hogy az orrom becsap. Tudom, hogy megbántottalak, hogy összetörtem a szíved, hogy nem akarsz velem többet se találkozni se beszélni... de kérlek. Adj még egy esélyt. Még mindig teljes szívemből szeretlek, de ha te már nem én azt is elviselem. Csak kérlek legalább barátok legyünk. Hiszen te nem csak a barátnőm voltál, ha nem egyben a legjobb barátom is a lelki társam is. Tudom, hogy ismered Eviet és Do-t is. Mikor látom, hogy Evie és Niall egymásra néznek, hogy számítanak egymásra eszembe jut... Én is lehetnék ilyen helyzetben, de itt jön egy ha rész. Ha nem vagyok. Ha nem vagyok idióta és még sorolhatnám, de egy valami voltam. Hűséges. Igaz nem teljes mértékben, de nem történt meg az amire te gondolsz. Máig visszagondolok az estére és azt kívánom bárcsak ne történt volna meg. Legszívesebben én vágnám pofon magam. Szóval a lényeg. Csak annyit kérek adj egy esélyt, hogy legalább barátok legyünk. Ha nem megy, akkor újra elválnak útjaink. Remélem eljutottál idáig az olvasásban és nem dobtad ki gyűrve már az elején. Kérlek hívj, vagy üzenj. Telefonszámom:......
Harry Styles
"Nem, nem és nem. Ez nem lehet. El akarom felejteni végleg. Ki akarok törölni minden egyes vele töltött percet az emlékemből. Már épp jó úton haladok erre tessék. egy levéllel és egy találkozással mindent elront. De nem Harry Styles. Te vagy az aki mindent megkapsz, de most nem dőlök be neked." Mondtam ki hangosan a gondolataimat, miközben észrevettem, hogy egy vízcsepp esik a levélre. Elkezdtek folyni a könnyeim. És most úgy tettem ahogy írta. Összegyűrtem egy kis labdává a levelet és a falhoz vágtam. Sírtam. Arcomat kezeimbe temettem. A borítékot is össze akartam gyűrni, de valami keményebb volt benn egy kép.

Mosolyogni fogok, mint ha semmi se lenne rossz.
Beszélek mintha minden tökéletes lenne.
Úgy teszek, mintha ez mind álom lenne
és tettetem, hogy nem fáj.

Jó elegem van... Én ezt nem bírom tovább. Levegőre van szükségem. Még le se vetkőztem, mióta hazaértem úgy hogy gyorsan felkaptam a cipőm és elrohantam othonról. Anyának hagytam egy cetlit. "Sétálok xx" Muszáj most kiszellőztetni a fejem. Erősnek kell lennem, nem engedhetem meg magamnak, hogy újra bedőljek neki. Imádok a Hyde Parkban sétálni. Egy kis rész a természetből a nagy város közepén. Mikor belépsz elfelejted, hogy valójában London közepén vagy. Leültem a kedvenc kávézómba, ahol szinte már törzsvendég vagyok. Csak bámultam ki a fejemből és néztem az embereket. Hirtelen egy hang szakította meg a bambulásom.
-Hello Nell.-köszönt rám a mindig kedves pincérlány, Carter.
-Szia Carter rég láttalak.
-Hát igen mostanában kevesebbet dolgoztam, de te is elhanyagoltál minket.- mondta mosolyogva.
-Sajnos kevés az időm mostanában.-húztam el a számat.
-Amúgy mit kérsz?- Carter kb.20 éves lehet, nagyon kedveltem őt néha ha van ideje és itt vagyok leül hozzám beszélgetni. Mondhatni jó barátnők vagyunk.
-A szokásost.-mosolyodtam el, majd egy bólintás után elment én pedig folytattam előbbi tevékenységem. Hirtelen ránéztem az órámra és szomorúan láttam, hogy még csak 11 óra. Fiatal még a nap.Hirtelen ismerős illat csapta meg az orrom. Azt is tudtam kiről ismerős, de az lényegtelen. Majd egy fejrázás után el is felejtettem a szagos ügyet, majd Carter kihozta a szokásos rendelésem, ami egy muffinból állt és egy narancsléből. Letette és már rohant is tovább, mert sok volt a rendelés. Nyugisan eleszegettem a sütimet és megittam a gyümölcslémet. Mivel még korán volt gondoltam beviszek anyának a kórházba egy kávét, mert ma ügyeletes. Szóltam is Carternek, hogy hozzon egy kávét elvitelre. Hamar meg is hozta és kifizettem mindent. A teraszon sűrűn vannak az asztalok és mindegyik asztalhoz van két szék. Épp hátra felé toltam ki a széket magam alól és álltam fel, mikor a másik asztalnál lévő ember is ezt tette. Csak ő gyorsabban és így engem meglökve elejtettem a kávét. Vagyis jobban mondva az előttem lévő asztalnál ülő kalapos ember nyakába borítottam. Számhoz kaptam és mentem oda gyorsan bocsánatot kérni. Igaz nem az én hibám volt, de a tettes már elment. Szép mondhatom fellök és utána még én vigyem el a balhét. Mivel Carter is látta az esetet amennyire tudott a segítségemre sietve dobott egy ruhát nekem.
-Elnézést. Bocsánat.Nem akartam.Csak fellöktek.-mondtam dadogva, mire két csillogó zöldes szempár szegeződött rám.
-Nell.-mondta az a mély selymes halk hang.
-Harry?-néztem rá értetlenül. Majd eszembe jutott a levél és minden. Megrázta ma fejem és elrohantam onnan. Rohanásnak nem mondható tempóban elsiettem mondjuk inkább úgy, hiszen magassarkúban nem szeretek futni. Szóval gyors léptekkel hagytam el a teraszt. Mikor leértem a teraszról egy kéz fonódott csuklómra és egy magas test állt előttem. -Mit akarsz?
-Elolvastad a levelem?-kérdezte reménykedve.
-Nem mindegy?-téptem ki a karjaiból a kezem és megkerültem.-És nincs új esély.
-Szóval elolvastad?-futott mellém és felvette lépéseim ritmusát.-Kérlek Nell.
-Mit akarsz?-álltam meg hirtelen és szembe fordultam vele. Fel kellett rá néznem, mert még magassarkúban is magasabb volt mint én.
-Esélyt. Legalább barátságra.-mondta könyörgően.
-Tudod, van egy olyan dolog, hogy bizalom. Kapcsolatban barátságban egyaránt. Könnyen szerzed és könnyen veszted. De visszaszerezni annál nehezebb.-mondtam halkan és érzelemmentesen.
-Tudom. Elrontottam. Megbántottalak. Megbántam és bármit megteszek, csak kérlek bocsáss meg.-mondta mélyen a szemembe nézve, és mivel nem bírtam tovább elfordítottam a fejem. Szemei elvarázsolnak és olyanra késztetnek amit nem akarok. De rá jöttem későn fordítottam el a fejem...
-Jó beszéljünk. Nem azt mondom, hogy megbocsátok. Adok egy esélyt, hogy megmagyarázd.-mondtam újra felé fordítva fejem..
-Köszönöm.-mondta és megcsillant a remény a szemiben. Megfogta kezem és elkezdett volna húzni az egyik fa felé. De kirántottam a kezemet.
-Beszélgetés.És még nincs megbocsátva, úgyhogy kézfogás elfelejtve. Vigyázz, mert most mínuszban vagy a mércémen. Célod, hogy legalább a nullát érd el.-mondtam és elhaladva mellette leültem az egyik fatövébe. Utánam jött és ő is leült. Az előbbi mondandóm után tartotta a távolságot. Elkezdte mesélni, hogy mi történt azon az estén. Mindent részletesen elmesélt és közben a hozzánk futó mókusokat etette.
-Ennyi történt. Se több se kevesebb. Gyűlölöm magam.-mondta maga elé meredve. Szándékom, hogy ne dőljek be neki, de annyira hihető amit mond. Vagy csak hinni akarok neki. Ugyanis azóta egy barátom se volt. Volt egy srác a suliban akinek bejöttem, de én visszautasítottam, mert még mindig a mellettem ülő idióta, barmot szerettem.
-Közeledsz a nulla felé tökfej.-mondtam ki hangosan és elmosolyodtam.
-Tökfej? Tökfejet mondtál?- kérdezte és elkezdte arcomat fürkészni. Régen mindig tökfejnek hívtam és egyszer ezen megsértődött, akkor azt mondtam neki. "A tökfej a szeretetem jelképe"
-Salátafej... Krumplifej...-soroltam.-Mindegy. Hülye vagy és kész.
-De a tökfej a...
-Tudom mit mondtam.-förmedtem rá.-Nem kell elismételni.
-Bocsánat. Amúgy kezdek éhes lenni. Meghívhatlak egy ebédre?-kérdezte tekintetemet keresve.
-Nem.-vágtam rá nemes egyszerűséggel.
-Kérlek.-meresztette rám kiskutyaszemeket.
-Nem és nem fogsz rá venni.
-Jó akkor csak így bocsátom meg, hogy a nyakamba borítottál egy bögre kávét. Apropó kávé.. ragad is a nyakam rendesen.-tapogatta meg a nyakát.
-Nem kell a bocsánatod.-álltam fel mellőle és leporoltam magam.-Ezt be buktad.-indultam el.
-Kérlek.-kiabált utánam.
-Nem szállsz le rólam addig igaz?-kérdeztem, de még mindig háttal álltam neki.
-Tudod, hogy türelmes vagyok.
-Sajnos igen.-mondtam.
-Ezt egy igennek veszem.-mondta és felpattanva mellém sietett. Rám nézett.
-Mi van?-kérdeztem unottan.
-Semmi.-mondta egy önelégült vigyorral.
-Akkor induljunk, mert nem szándékozom az egész napomat veled tölteni.
-Kár. Pedig gondoltam segíthetnél vásárolni nekem néhány új cuccot.-vigyorgott rám.
-Majd még meglátjuk Styles.-mondtam, majd elindultunk ebédelni. Mi fog kisülni ebből......

28. fejezet

MEGLEPETÉÉÉÉÉS!

Egy részt mer van időm, másrészt mert nem akarom hogy sokat várjatok :))

Apropó gratulálok az én barátnőimnek akik hihetetlenül jól úsznak, úgyhogy ez nekik is megy ;)♥

Na most az van, nem akartam tovább nyálaskodni Írországba, szóval most visszamentünk az időbe, mikor Do és Harry a London Eye-nál voltak. Szóval a következő rész(ek) Londonba lesznek, miközben Evie és Niall Írországba van :D

Remélem értitek, de azért jó olvasást :)xx

Do szemszöge:

Harryvel a kis lelkizésünk után elmentünk még sétálni, beszélgetni és hülyülni. Aztán megmutatta a levelet amit Nellnek akar adni. Már engem is meghatott a levél, szerintem a régi barátnőmnek is meg fog lágyulni a szíve. Miután elmondtam neki véleményemet erről az egész tervéről elindultunk Nell lakásához. Harryn látszott az idegesség összes jele. Komolyan mondom már vártam mikor esik össze, annyira ideges volt. Kezében a levéllel vacillált, hogy megnyomja-e a csengőt. Láttam, hogy ez nem fog menni.

-Harry.-tettem a kezem a vállára és hátra fordult hozzám.-Csúsztasd be az ajtó alatt és akkor el is fogja olvasni.

-Milyen okos vagy? Úgy látszik nem szívta ki a klóros víz.-vigyorgott.

-Úgy látom idegességed közben a humorod még megvan, de ha megnyomom azt a csengőt rögtön betojsz.- mondtam gúnyosan.

-Oké befogtam.-mondta és óvatosan lehajolt, majd becsúsztatta a levelet.

-Te szerelmi életed helyrehozásának 1. lépése kipiálva.-emeltem fel hüvelykujjaimat és úgy jeleztem neki, hogy minden oké

-Hidd el a tied is rendbe fog jönni.-mondta biztatóan. Ja persze. Én nem merem felhívni Liamet, ő meg nem fog keresni engem, hiszen én küldtem el. Ebbe már bele kell törődnöm, hogy elszúrtam. És igaza van én se bírnám ki, ha csak barátok lennénk, úgyhogy tényleg jobb ha nem találkozunk. Hirtelen kezeket láttam magam előtt.

-Hahó Dorothy itt vagy?-csettintgetett Harry a szemem előtt.

-Ja persze.

-Azt látom, ugyanis vagy már 15 perce csak mész és bámulsz magad elé. Egyszer majdnem neki mentél egy lámpaoszlopnak. Én térítettelek ki.-magyarázta lelkesen.-Csak nem Liamen gondolkoztál?

-Mi? Dehogyis.....pffff-próbáltam imitálni, hogy nem érdekel.

-Figyelj nekem csinálhatod ezt, de kb 3 órája vallottad be, hogy szereted.-terült huncut mosoly az arcára és zsebre tett kézzel tovább vonult.

-Harry én haza megyek.-mondtam halkan.

-Figyelj. Most azért mert nekem nem tudsz hazudni ne hogy megsértődj.-mondta halál komolyan.

-Dehogy sértődtem meg, csak már haza akarok menni.-mondtam, mert részben tényleg így volt.

-Jól van kis hableány.-borzolta össze a hajam.

-Tudod ki a kis hableány?-mondtam mérgesen összevont szemöldökkel.

-Persze, hogy tudom. Te vagy az.-húzogatta szemöldökét.

-Na rohadj meg Styles.-mondtam göndör tincseit felborzolva, majd faképnél hagytam. Szerencsére pont a lakásom felé tartottunk így csak egy 5 perc volt még haza értem. Fáradtan lerúgtam magamról a cipőimet, majd a kanapéra dobtam magam. Elkezdtem a tv-t nyomogatni. Olyan szinten elfáradtam. A félnapos sétálás és beszélés önmagában fárasztó, de ha még hozzáadunk egy göndör hajú idiótát.... Napvégére hullák leszünk. Na pont ez történt most velem is. Még csak 10 perce értem haz, de az az idióta már most zaklatott egy sms-sel. 

"Te.Holnap.17:00.Közeli park.Nincs kifogás. Üdvözlettel H ;)xx"

De legalább lesz egy szabad délelőttöm. Egész 

este csak otthon ültem és a tv-t kapcsolgattam. Ittam egy forró csokit, és képeket kezdtem el nézegetni a fényképezőgépemen. Erről eszembe jutott milyen rég fotóztam. Na délelőtti programom meg is van holnapra. Régi képeimet néztem vissza. Egyik képen imádott unokahúgommal voltam. Annyira édes.  Thea (mert így hívják) után jöttek a londoni képeim, hiszen nem először járok itt. Majd elérkeztem az utolsó részhez. Azokhoz a képekhez, mely az nap készültek, mikor megismertem Őt. Akaratlanul is lekúszott egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem, majd kikapcsoltam a gépemet. Ez után vettem egy gyors meleg zuhanyt, majd bebújtam az ágyamba. Nem bírtam elaludni. Össze kuporodva és magamra húzva a takarót gondolkodtam. Mindenfelé járt az eszem. Majd egyszer csak kis tündérek lehajtották szemhéjamat és elaludtam. 

Reggel ugyanebben a pózban keltem. Nagy nehezen felkeltem és összeszedtem magam, majd vetettem egy pillantást órámra. 11:00. Jó hát a délelőtt fele alvással telt. Gyorsan lementem, majd benéztem a hűtőbe. Szerencsére volt valami kaja és azt megettem reggeli-ebéd gyanánt. Aztán kimentem és csak fotóztam. Végre újra természetben lenni. Ez hiányzott mostanában az életemből. Annyira beleéltem magam, hogy negyed 5-kor mentem be. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat. Hűvös volt kint, annak ellenére hogy nyár van. Ruha válogatás közbe megtaláltam egyik kedvenc sapkámat, a sok közül így muszáj volt felvennem. Háromnegyed 5-re el is készültem, hiszen minek csípjem ki úgy magam. Csak Harryvel találkozom. Bezártam magam mögött az ajtót, majd elindultam. Már fél úton voltam, mikor észbe kaptam. Otthon maradt a telefonom. De már nincs időm visszafordulni. Na mindegy, szerencsére van rajtam óra. Pont 5re oda értem a parkba és meg is láttam egy szintén sapkás fiút háttal nekem. "Na ott van fürtöske" mondtam magamba, majd elindultam felé. Nem fordult meg, így megkocogtattam a vállát. Megfordult, majd azt hiszem nem csak én lepődtem meg, hanem az előttem álló Liam is.

-Te nem Harry vagy.- ennyit bírtam kinyögni, de ezt se kellett volna. Hiszen a hülye is látja, hogy  nem  Harry.

-Hát, ahogy te sem.- mondta közömbösen.

-Megfojtom azt a gyereket.-motyogtam.

-Mindegy, ezek szerint ez egy tévedés. Akkor hát én megyek is.-mondta hidegen, majd sarkon fordult és zsebre tett kézzel elindult. Fájt látni, hogy így faképnél hagyott.

-Liam.-kiáltottam utána, majd megállt. Nem fordult meg, csak állt ott.-Nekem nem ez a barátság.

-Do én nem vagyok a barátod.-fordult meg és oda lépdelt hozzám.- Én neked senki nem vagyok. Elutasítottál. Én képtelen vagyok barát lenni.

-És meg se próbálod?- kérdeztem kicsit gúnyosan.

-Nem. Mert attól, hogy te nem szeretsz attól én még igen és tudod ami fáj az a fáj.-mondta ős is ugyanabban a hangnemben mint én.

-Egyszóval nem mondtam, hogy nem szeretlek.

-Akkor meg miért utasítasz el? Jobb neked, hogy mindketten szenvedünk?- kérdezte széttárt kezekkel.

-Inkább, minthogy újra átéljem azt amit akkor.-mondtam halkan és fejemet lehajtottam.

-Ezt nem hiszem el. Egyszer hibázok és egész életemben ezt kell hallgatnom.-kelt ki magából.

-Még neked áll feljebb? Hibáztál. Minden ember hibázik, de viselniük kell a következményt is.

-Ja és az nem volt baj, hogy te ott kelletted magad a srácoknak a buliban.-mondta flegmán.

-Már az is baj, hogy jól éreztem magam? Amúgy te is nyugodtan táncolhattál volna más lányokkal. Csak tudod nem úgy köszönjük meg a táncot, hogy átdugjuk a nyelvünket az ő szájába.-mondtam kiabálva és könnyes szemekkel.

-Tudod mit elegem van. Azt figyelembe se veszed, hogy után egész éjjel téged kutattalak Londonban. És mikor Harryvel játszadoztál a szemem láttára. Szerinted nem fájt? Hát képzeld. Rohadtul fájt, de én még utána is segítettem neked. Haza vittelek, ott maradtam veled egész éjjel és hallgattam a hülye beszólásaid.-mondta szemembe. Most megtudtam, hogy az igazság fáj. De a bunkóság is, mert pofon vágtam.

-Nem veszed észre, hogy ezeket mind te okoztad? Miattad ittam le magam sárga földig, úgyhogy egyszer sem voltam még részeg.-mondtam szabad utat engedve könnyeimnek.

-Nem fogom elvinni az egész balhét, ha még szeretlek is. Jobb ha tudod a te hibáid is következményekkel járnak.- mondta szinte köpködve a szavakat. Sarkon fordult és elindult. Csak zokogva álltam ott, és már nem bírtam tovább...

-Szeretlek. Rohadtul szeretlek csak a csöppnyi eszeddel nem vagy képes felfogni.-ordibáltam utána zokogva. Erre a mondatra megállt és megfordult. Értetlenül nézett rám.-Szeretlek.-mondtam ki utoljára, majd én fordultam magam és mentem el, de ezt megakadályozta egy kéz. Liam rögtön ott termett mellettem és csuklómnál fogva megragadott.

-Mit mondtál?-kérdezte és próbált a szemembe nézni, de én átt váltottam hisztérikus módba.

-Engedj el Liam.-mondtam sírva és elkezdtem ráncigálni a kezem, de nem engedte el.

-Először mond a szemembe amit előbb kiabáltál.-mondta halál nyugodt hangon, és nem engedett bilincsem szorításán.

-Szeretlek. Most jobb?-kérdeztem kisírt szemekkel.

-Igen.-mondta halkan, majd keze hirtelen arcomat fogta és az övé felé húzat. Olyan gyorsan történt minden, ha még akartam se tudtam volna megakadályozni. Ajkait enyémre tapasztotta és megcsókolt. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek és visszacsókoltam. Sírásom miatt hamar vége szakadt, hiszen alig kaptam levegőt.-Olyan nehéz volt ezt kimondani?

-Miért tetted ezt velem?-néztem rá nagy szemekkel.

-Tudod, hogy ráébredj minden ember követ el hibát.-mondta már mosolyogva és a még pár perce ideges kiabáló Liam eltűnt.

-Tudod hogy fájt?

-Ne haragudj, de muszáj volt kimondanom ezeket. De te se csapsz ám kicsit.-nevette le magát és arcát simogatta.

-Megérdemelted.-mondtam sírva nevetve.

-Akkor most megkérdezem. Lennél a barátnőm újra és nyilvánosan?-kérdezte. Szemeiben csillogott a remény és a vágy.

-Megígéred, hogy meggyógyítod a szívem és soha többet nem töröd össze?-kérdeztem, mint egy kislány. Szorosan magához vont ás állát a vállamba fúrta én pedig arcom a nyakába. 

-Ígérem.-súgta lágyan ezt az egy kicsi, de nagy hatású szót.

-Akkor igen.-súgtam én is. Örömittasan hirtelen felkapott és elkezdett pörgetni. Kezeimmel erősen kapaszkodtam a nyakába és a már régóta bent tartogatott nevetésem feltört. Persze nevettem idáig is, de ez most más volt. Ezt Ő váltotta ki belőlem. Miután letett keze közé fogta arcomat és hüvelykujjával végig simította arccsontomat. Hihetetlen, hogy az érzelmek képesek 10 perc alatt megváltozni. Hiszen 10 perce egymással ordibáltunk, most pedig már újra biztonságot adó és ölelő karjaiban érezhetem magam. Ezután leültünk egy padra lábamat ölébe helyeztem és hozzábújva beszélgettem vele.

-Tudod, hogy hiányoztál? Soha. Soha többé nem akarlak elveszíteni.-mondta bele puszilt a hajamba.

-Én se. Tudod, még egy fiú iránt sem éreztem ilyet, mint irántad.-mondta mosolyogva. Telefonja jelzett, hogy sms-e jött.-Valaki jól időzít.

-Igen. Ez a valaki a mi Hazzánk.-nevette el magát, majd hangosan felolvasta az sms-t

"Meglepetés! Remélem nem haragszol és kibékültetek. Ha vérengzés lett ezer bocsi, de nem bírtam nézni a szenvedéseteket. Ne bántástok majd a szegény ártatlan kis fiút. Harryke,xx"

-Ezt nem fogja megúszni.-mondtam gonosz vigyorral.

-Nem bizony.-vigyorgott Ő is.

-Játsszuk el, hogy utáljuk egymást, sőt ha eljátsszuk az itteni jelenetet az nagyon király lenne.-nevettem

-Okééé. De a pofon kötelező?-kérdezte beharapva alsó ajkát.

-Hát igen, de majd kárpótollak.-mondtam és egy csókol leheltem a szájára. Ezek után még egy picit elvoltunk ott majd felálltunk. Pont abban a pillanatban a fákra tekert égő sorok kigyulladtak. Hirtelen körbenéztem és úgy csodáltam. Mikor fejemmel visszafordultam felé ő csak mosolyogva kémlelt.

-Mit nézel úgy?-mosolyodtam el.

-Csak azt, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy kaptam még egy esélyt.-majd közelebb hajolva ajkaival bekebelezte enyéimet, majd azok harmonikusan együtt mozogtak. Nyelve is szabad utat kapott a számba és így lágyan simogatta vele enyémet. Miután érzelmes csókunk véget ért homlokát az enyémnek döntötte és úgy kémlelet szemeimet. Én már elolvadva álltam kezei közt és csak azért voltam talpon mert derekamon pihenő kezei fogtak.

-Üres a ház-mondta halkan megtörve a csendet és egy kaján mosoly jelent meg az arcán.

-Adsz pizsamát?-kérdeztem és hajával babrálta a tarkójánál.

-Minek az?-nevette el magát, majd egy gyors szájra puszi után felkapott és elrohant velem a kocsihoz.

U.i.: És persze nagyon köszönöm a pozitív visszajelzéseket :) nagyon sokat jelentenek számomra ♥

Rossz hír....

Hát sziasztok :)
Van egy kisebb rossz hírem :| Sajnos ma közbe jöttek dolgok és nem tudtam megírni a részt.
Holnap reggeltől estig a legjobb barátnőm utolsó úszóversenyén leszek. Ebből az következik, hogy nem lesz új rész :|
Vasárnap. Vasárnap színházba megyek és még köze a tanulást is be kell szorítanom, szóval elég valószínűtlen az új rész :|
Tehát az új rész várható időpontja..... még én se tudom :| most így nagyon összejöttek a dolgok.
És még egyszer sajnálom. ♥
P.s.: kitartást annak akinek holnap iskola :)♥
Évesz, xx

27. fejezet

Esti meseee!

Remélem tetszeni fog :))
Íráshibákért ezer bocs :$

Evie szemszög:
A tegnapi esti zuhany incidens után rögtön lefeküdtünk aludni. Mivel a pizsamám bőrig ázott újat kellett felvennem. Szerencsére volt még egy rövidnadrágom és most Niall ír NY-os pólójára esett a választásom. Este nyugodtan aludtunk. Egész végig átölelve szorított magához, de ezt már megszoktam hiszen mindig így alszunk. Reggel telefonom csörgésére ébredtem. Ha otthon lettünk volna eszemágába se jutott volna felvenni, de mivel nem így volt kénytelen voltam felvenni. Az éjjeli szekrényen volt így csak kinyúltam oldalra és felvettem.
-Mond.-mondtam még csukott szemekkel. De válaszként csak motyogásokat halottam.-Ne szórakozz!
-Fordítsd meg a telefont idióta.-jött egy kicsit tisztább válasz.-Amúgy jó reggelt! Sam vagyok.
-Tudom. Csak te vagy képes hajnalok hajnalán felhívni.
-Fél kilenc van.
-Mondom hajnalok hajnalán.
-Jól van na. Amúgy mi újság veled hugi?
-Mondjad mit akarsz. Nem szoktál felhívni csak úgy.
-Mi van már a legjobb barátomat se hívhatom fel?
-Figyelj most keltettél fel. Elmondod, vagy lerakjam?
-Jujj de morcos valaki. Amúgy komolyan kérdeztem. Mizujs veled?
-Essünk túl rajta. Írországba vagyok Niallnél. Elég?
-De jó és mit fogtok ma csinálni?
-Sam. Megkérdezném a mellettem fekvő embert, ha itt lenne.
-Nincs ott a szőke herceged?
-Nincs de mondjad már mi a francért keltettél fel.
-Jól van na. Barátnőm van.
-Mi? Mióta?-pattantak ki szemeim és felültem hirtelen. Ha lett volna a fejem fölött polc tuti telibe fejelem.
-1 hónapja.
-És csak most tudok róla? Tudod mit ezért most megharagudtam és le is teszem a telefont. Ne hívj most haragszom. Na puszi pá.
Jó igazából nem sértődtem meg, de ez volt a megfelelő alkalom, hogy lerázzam. Egyébként órákig mesélt volna róla, de most nincs kedvem hallgatni. Önző vagyok? Lehet, de most nincs kedvem végig hallgatni és azért tényleg rosszul esett, hogy szinte én tudtam meg utoljára. Hisz én vagyok együtt majdnem egy hónapja Niallel. Apropó Niall. Hol van? Gyorsan kimásztam az ágyból és elindultam lefelé. A lépcső közepén jutott eszembe, hogy talán nem pizsamába kellett volna lejönnöm, de már mindegy. A konyhába épp pirítóst készített Niall anyukája.
-Jó reggelt Evie.-köszönt rám vidáman. Valahogy próbáltam erőt meríteni energiájából nem tudom, hogy sikerült.
-Neked is szép reggelt.-próbáltam egy mosolyt csalni arcomra.- Többiek?
-Bobby elutazott reggel, Greg valami haverjával van, Niall meg boltban. Jól aludtál egyébként?-kérdezte és közben elém rakott egy pirítóst.
-Igen nagyon jól aludtam. Kényelmes Niall ágya.-pirultam el egy picit. Közben eperdzsemet raktam a pirítósomra.
-Meghiszem azt.- nevetett fel.-Emlegetett szamár.-hirtelen hátra fordultam. Ott állt mögöttem Niall.
-Szép reggelt.-mondta és közben leharapta felét a reggelimnek. Majd azért egy puszit is kaptam.
-Neked is zöldike. Azt azért látom, hogy a kaja fontosabb mint én.-néztem rá mérgesen.
-Dehogyis, csak nem hiszem, hogy a korgó gyomromat szeretnéd hallgatni.-nézett rám bűnbánóan, majd semleges tekintettel visszafordultam.
-Ki keltett? Mert látom picit morcos vagy.-mosolygott és lepakolta cuccot.
-Sam.-mondtam ki halkan.
-Ő ki?- kérdezte Maura.
-Az egyik legjobb barátom. A másik pedig Alex. Ők ketten olyanok mintha testvérek lennének és szinte nekem is már a bátyáim. Ők álltak mellettem a tragédia után.-mondtam egy mosolyt megeresztve.
-És mit mondott?-kérdezősködött Niall, hiszen elég jóba lettek az idő alatt míg itt voltak.
-Barátnője van, de többet nem tudok, mert kinyomtam.-mosolyogtam önelégülten, mire mindketten nevettek.- Na de én elmegyek felöltözni. Mi a mai terved?
-Elviszlek egy titkos helyre.-kacsintott.

Zöldike (:

-Te sportos vagy viszonylag akkor én is úgy öltözöm.- mondtam és felfutottam. Egyszerű szerelést választottam. Farmer, mintás póló, hoodie (kapucni belebújós pulcsi) és egy torna cipő. Hajamat felfogtam kontyba és indultam is lefele. Niall már a lépcsőnél volt teljesen zöldbe, ezért kapta zöldike nevet.
-Na mehetünk kisasszony.-nyújtotta felém a kezét, amit elfogadva összefűztem ujjainkat.
-Persze. De semmi kaja inni?-kérdeztem meglepődve.
-Van ott ahova viszlek. Na de induljunk.
-Gyalog?
-Igen csak egy fél óra nem halsz bele.-forgatta meg szemeit.
-Ha még nem ismernél én szeretek túrázni.- nyújtottam ki nyelvemet.
-Na gyerekek induljatok. Mikorra hazaértek, én nem biztos hogy itthon leszek. Meglátogatom a nagymamát. Az is lehet, hogy ott alszom, még nem tudom. Na jó szórakozást- lökdösött ki minket Maura.
-Na és mi az úti cél szívem?-kérdeztem, már kedvesebben. Igen néha az időjárás képes megváltoztatni a hangulatom és ez történt most is. Gyönyörűen sütött a nap, kicsit hűvösen fújt a szél, de kellemes volt.
-Egy olyan hely, amit rajtam kívül senki nem ismer. De most már te is fogod ismerni kicsim.- puszilta meg a homlokom, majd elindultunk. Egy fél órás utat tettünk meg egy erdőben, majd kiértünk egy tisztásra.
-De széép.-mondtam a közepén állva.
-Ugye?-kérdezte átölelve derekam.-Ez az előtere a titkos helyünknek.
-Most már helyünk?-kérdeztem felé fordítva a fejem.
-Hát csak te meg én tudunk róla. De ezt már elmondtam. Köszi, hogy figyelsz rám.-vágta be a durcát.
-1-1 az állás.-nevettem el magam, mire csak egy puszit kaptam a szám sarkába.
-Na gyere.- kezdett el húzni, de nem volt kedvem tovább menni ezért hátára ugrottam és nevetve elkiáltotta magam.
-Gyíí paci.-öleltem át nyakát és dereka köré fontam a lábam. Erre ő is csak felnevetett, majd elkezdett futni. Pár méter után megbotlott egy fűszálban és elesett. Együtt zuhantunk a földre. Csak nevettünk. Már annyira, hogy fájt a hasunk és nem bírtunk felkelni. Pár perc után sikerült felülnie majd az ölébe húznia.
-Imádom, hogy veled bármit csinálunk röhögés lesz a vége.-bújt hozzám, majd egy csókot kaptam a nyakamra.
- Hidd el ez az érzés kölcsönös.-mondtam és arcát két kezem közé fogtam. Szerintem azt hitte csókot fog kapni, de ehelyett csak egy puszit kapott az orra és a szája közti részre.-Hirtelen megpillantottam egy faházikót a fán.- Nézd ott egy ház.-ugrottam fel öléből, majd ő is csatlakozott hozzám.
-Úgy látom megtaláltad magadtól is.-mosolygott és kézen fogva elkezdett a ház felé vezetni.-Ez az én titkos helyem. Itt sírtam, nevettem, énekeltem, dalokat írtam. Ezt még a nagypapám építette nekem.
-De jó. És fel szabad menni?- csillant meg a szemem. Mint egy kisgyerek, akinek valami nagyon új és érdekes dolgot mutatnak.

-Persze. Azért hoztalak ide, hogy ezt megoszthassam veled.-mondta, miközben már a létrán másztam felfelé és beléptem az ajtón. Egy fiús kis bunker tárult elém, bár tetszett. Poszterek, gitár, CD, rádió és egy matrac, amire azonnal rávetettem magam.-Látom megtaláltad a matracom.
-Nehéz ne mészre venni- nevettem.- Amúgy miért osztod meg ezt velem?-kérdeztem, és közbe leült mellém, majd hanyatt dőlt.
-Tudom, hogy még csak 1 hónapja vagyunk együtt, de te más vagy mint a többi lány. Az életemet is rád bíznám. Senkit nem szerettem még ennyire mint téged. Idáig minden lánnyal úgy kezdtem el járni, hogy tetszett és valamennyire megszerettem de te veled nem így volt. Téged megláttalak és azonnal beléd szerettem. Hülyén hangzik és én se hittem a szerelem első látásban, de mégis van ilyen. Mikor megláttam gyönyörű kék szemeidet és azok csillogását valami megváltozott az egész világban. Valahogy az egész sokkal nyugodtabbnak tűnt és jobbnak. Ez így korainak tűnhet, de én szeretném majd ha te lennél az akivel leélhetem az életem és majd 80 évesen is veled nevethetek.-fejezte be monológját, ami nagyon meghatott. Még egy könnycsepp is legördült a szemem sarkából. Ez volt a legszebb dolog amit valaha valaki nekem mondott és hihetetlenül jó érzés. Gyorsan felült és magával szembe fordított. Ezek szerint látta azt az egy kósza könnycseppem. Hüvelykujjával végig simítottan annak útját.-Ezt nem azért mondtam, hogy sírj.
-Tudom.-mosolyodtam el.-De senki nem mondott még ilyet nekem.
-Mert a magyar fiúk hülyék. És ez is fura lesz, de köszönöm Tomnak, hogy találkozott veled és összejöttetek, mert ha nem akkor most nem lennénk itt.-mondta mosolyogva, majd lágyan megcsókolt. Csókját viszonoztam mint mindig, de most egy kicsivel több volt benne. Éreztem benne a törődést, a szeretetet, az óvatosságot és persze a vágyat. Lágy csókunk nem sokára vadba váltott át, ami során megharapta véletlen a számat. Ezt megmosolyogtam, de még fájni se volt ideje, hiszen ezer és ezer újabb csókot kaptam rá. Lassan elkezdte lehúzni rólam a pulcsim. Most nem állítottam meg.  Miután a matrac mellett landolt az én is levettem róla ruhadarabjait. amit tegnap szeretett volna, az ma megtörtént. És nem is kellett sokat várnia. Igaz ez nem az első volt, de azért örülök hogy az első vele történt meg. Miután mint ketten elértük a csodát, csak egymás mellett feküdtünk. Niall hajammal babrált, és mindketten a "plafont" bámultuk.
-Ez extrém helynek számít?-törte meg a csendet.
-Hát figyelj azért egy erdő közepén vagyunk.- nevettem.
-Jól van na.- ezt egy kis csend követte.-Tudom, hogy már egy párszor elmondtam, de szeretlek.
-Én is elmondtam sokszor. Én is szeretlek.-mondtam, és a mellkasán heverő fejem alá raktam a kezem. Éreztem, hogy szíve milyen hevesen ver. Ez megmosolyogtatott. Megfogtam a kezét és a szívemhez raktam, hogy megmutassam, az én szívem is olyan gyorsan ver mint az övé. Erre ő is elmosolyodott. Még így feküdtünk egy ideig, majd lassan elkezdtünk felöltözni. Persze én öltöztem elsőnek, ő pedig fekve nézte végig és kaján vigyor ült az arcán.
-Inkább öltözz te is.-vágtam hozzá boxerét.
-Igen is kapitány.-vágta haptákba magát még mindig fekve.-És kapok valamit, ha felöltözök?
-Igen.-mosolyodtam el, és közbe lementem a házból. A fa egyik erős ágára két erős kötéllel egy nagy gumi volt kötve, ami hintaként szolgált. Így ráültem és elkezdtem lökdösni magam. Az égen gyülekező felhőket figyeltem.-Siess drágám, vagy itt fürdünk az erdőbe.
-Itt vagyok már.- szólalt meg egy hang mellettem, amitől annyira megijedtem, hogy hanyatt kiestem a gumiból.
-Niall. A szívbajt hoztad rám. -mondtam a földön henyélve.
-Ne haragudj, de olyan aranyosan hintáztál itt, hogy észre sem vettél.-mosolyogva dőlt neki a fa törzsének.-Amúgy meg honnan veszed, hogy esni fog?
-Felhők. Szag. Tudom hogy esni fog.
-Dehogy fog.
~
Mire hazaértünk csúnyán mondva szarrá áztunk. Belépve a házba leráztuk magunkról a vizet, de még így is csurgott belőlünk.
-"Dehogy fog"-utánoztam Niall hangját.
-Jól van na nem vagyok időjós.
-Azt meteorológusnak hívják drágám.-nevettem.
-Jujj de vicces vagy.-mondta gúnyosan.
-Engesztelés?-néztem bűnbánóan.
-Zuhanyzás. Együtt.-mosolyodott el.
-Jó. De csak zuhany.-mire ezt kimondtam, már a hátára kapva vitt a fürdő fele.

Niall pólója/Evie pizsamája:

26. fejezet

Halihó!

Hosszabbnak szántam a részt, de kifutottam az időből :|

Nem tudom mikor jön a kövi rész, de az biztos hogy az még Írországban lesz, aztán jön az a rész, hogy elmondom mi volt Londonban ez idő alatt :)

Na jó olvasást, remélem tetszik :)♥ ( Ha túl nyálas bocsi :D)

Greg és Niall Horan (:

Evie szemszög:

Már a kocsiból vettük ki a bőröndjeinket a ház előtt.
-Figyelj csak mosolyogj és lazán.- adta a tanácsokat Greg.
-Kösz. Mondani könnyű....-vágtam vissza.
-Öcskös. Jó csajt választottál, már most felesel velem. Elveszted te bánod.-nevetett Niallre, a bátyja.
-Tudom. De úgy vigyázok rá, mint az életemre.-mosolygott rám, az említett barátom.
-Én is itt vagyok.-szakítottam félbe a testvéri társalgást.
-És?-nevetett fel Greg.
-Volt két bátyám. Erőset tudok ütni és tudom hol fáj a legjobban.-húzogattam a szemöldököm.
-Volt?-kérdezett vissza furcsálva.
-Mindent a maga idejében.- veregettem meg a vállát és közben kinyílt a bejárati ajtó.
-Sokat akartok még ott kint ácsorogni fiúk?-szólt ki Niall anyukája.
-Jó estét Mrs. Horan.-léptem oda mosolyogva.
-Oh szia drágám. Biztos te vagy Evie. Niall ódákat zengett rólad és nyugodtan tegezz.-ölelt meg.
-Rendben Maura.-mosolyogtam vissza rá.
-Menjél be szívem. Fiúk ti meg a bőröndöket hozzátok már be. Kihűl a kaja.-mondta mérgesebben a végét.  de az utolsó szó hallatára valószínűleg megcsillant szerelmem szem, mert előbb bent volt a lakásba mint én.
-Kaja?-kérdezte mikor beért.
-Isten hozott fiam. Én is örülök, hogy újra látlak.-lépett be mosolyogva apukája. Itt mindenki ilyen kedves?
-Szia apa.-ölelte meg.- Bemutatom a barátnőmet. Ő itt Evie.
-Üdv Mr. Horan.-bólintottam.
-Fiam. Remélem nem te mondtad neki, hogy magázzon vagy annyira öregnek látszom?-kérdezte aggódva.
-Nem dehogyis.-ellenkeztem rögtön.
-Jaj nehogy komolyan vedd apát.-ért be Greg is aki után már becsukódott az ajtó.
-Nyugodtan tegezz.-nevette el magát.
-Ez nem volt szép Bobby. Megviccelni pont engem és most, mikor a legjobban izgulok?-kérdeztem, már én is nevetve.
-Fiam tökéletes választás. Evie üdv a családban.-ölelt meg az apukája.
-Na gyerekek. Gyertek menjünk enni, mert a végén még éhen hal a vendégünk.-mosolygott rám.
-Kösz anya. Én nem vagyok ám éhes.-mondta duzzogva Niall.
-Adok az én adagomból.- bújtam oda hozzá oldalról.
-Hát akkor tényleg lehet, hogy éhen maradsz.- röhögött Greg.
-Fogd be.-förmedtünk rá egyszerre, aztán elindultunk az ebédlőbe. Gyönyörűen meg volt terítve és az asztalon volt minden étel. Azonnal neki álltunk enni. Isteni finom volt, amit Maura főzött. Nem győztem dicsérni. A végén azt mondta, ha még egyszer azt mondom, hogy finom nem ehetek többet. Nagyon sokat beszélgettünk vacsora közben. Rengeteg gyerekkori története elmeséltek Niallról és én is rengeteget meséltem. És eljött az a rész. Az a borzalmas....
-14 éves voltam. A szüleim valentin nap alkalmából és anyukám szülinapja miatt elutaztak egy hosszú hétvégére. Addig én egyedül voltam otthon a nővéremmel. Minden este beszéltünk telefonon. Az utolsó telefon hívás a hotelból jött. azt mondták most indulnak, és sietnek hozzánk haza. Mondtuk, hogy óvatosan vezessenek. Aznap este nehezen aludtam el, pedig én olyan vagyok, hogy 5 perc alatt elalszom. 11 óra körül megszólalt a telefon. Nővérem vette fel. Nem mondott semmit. Láttam a rémültséget az arcán. Azonnal kocsiba ültünk és mentünk. Nem mondta mi van, majd felértünk az autópályára, ami a város közelében van. Mikor megláttam a villódzó fényeket, a rendőr és a mentő autókat. Gyomrom görcsbe rándult és egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomba. Kiszálltunk a kocsiból és közelebb mentünk. Baleset történt. Egy kamion sofőr elaludt és a belső sávba haladó szüleimet felpasszírozta a betonfalra. Mikor átengedtek minket a rendőrök és megláttam szüleimet tehetetlenül feküdni a földön. Csak zokogtam. Oda rohantam és anyukám teste mellé estem. Aztán átmásztam apukám mellé. Az volt életem legszörnyűbb éjszakája. A nővérem csak a féltestvérem és mellette van két fél bátyám. Ez az amit mondtam Greg csak voltak, ugyanis a baleset óta egyszer hívott fel az egyik. És ő is nem rég, mikor közölte, hogy a nagymamám meghalt. Ennyit számítok nekik, ezért mindig azt mondom, hogy nekem csak egy félnővérem van, aki azóta nevelt. Vele élek Budapesten.
Ennyi lenne az én kis történetem.-fejeztem be, és a végén elhalkult a hangom és egy könnycsepp leszánkázott az arcomon. Gyorsan le töröltem, hogy ne vegyék észre.
-Sajnálom.-mondták szinte egyszerre.
-Túl tettem magam rajt. Már amennyire egy ilyenen túl lehet, de ne rontsa most el ez az estét.-nevettem fájdalmasan.-Mióta Niallt megismertem sokkal boldogabb vagyok, mint voltam. Ő mellette nem kell azzal törődnöm, hogy erős legyek. Mindig kifejezhetem érzéseimet és számíthatok rá ezt szeretem a fiatokban és az öcsédben, hogy mellettem van bármi is történjen.-döntöttem Niall vállára a fejem.
-Bármi rosszat tesz csak szólj nekem és majd én rendbe teszem azt a kis fejét.- mosolygott rám Bobby.
-Én lennék az utolsó ember aki szándékosan megbántana.-puszilta meg a fejem búbját.
-Na fiatalok menjetek be, addig én elmosogatok.- állt fel Maura és elkezdte összeszedni a tányérokat. A fiúk bementek a nappaliba.
-Segítek.-mondtam, és én is elkezdtem összeszedni a tányérokat.
-Ugyan már.  Te vendég vagy.-próbált lebeszélni.
-Hangzott el olyan, hogy üdv a családban és ha családtag vagyok, akkor kötelességem segíteni.-nevettem el magam.
-Frappáns válasz, de ha annyira akarsz segíteni, akkor eltörölheted a tányérokat.-nevetett vele együtt. Mosogatás közben is jól kibeszéltük a fiúkat.
-Nagy hatással van rám Niall.-mondtam, miközben az evőeszközöket raktam a fiókba.
-Ilyenre is képes a kicsi fiam?-mosolygott.
-Igen. Valahogy sokkal nyíltabb vagyok. Sokkal könnyebben mondok el dolgokat, persze jó értelembe. Például, nem tudtam olyan könnyen elmondani a balesetet senkinek, mint nektek.-mosolyogtam magamba. Hiszen ez magamnak is meglepő volt.
-Az a lényeg, hogy mindig maradj ilyen jó kedvű. A szüleid most büszkén néznek le rád onnan az égből.-tettem vállamra a kezét. Ez a mondat nagyon jól esett és remélem tényleg így van.-Na gyere menjünk be.
-Na jól ki beszéltetek?-lépett oda hozzám Niall, és nyomott egy puszit a számra.
-Jó tudni, hogy félsz a bohócoktól.-mosolyogtam gonoszul vissza rá.
-Anya?!- vetett rá egy csúnya pillantást.
-Na én elmegyek megfürdök, ha nem baj és utána lefekszek.-mondtam szerelmem szemét fürkészve. Néha olyan jó volt elveszni benne.
-Jó. Nyugodtan menj csak. Niall is mindjárt utánad megy.-mosolygott rám Bobby.
-Akkor jó éjt. Téged meg várlak fönt.- mondtam halkabban a mondat másik részét és a végén megtoldottam egy puszival, amit az orra hegyére kapott. Gyorsan felszaladtam az emeletre. Ki kerestem a pizsamámat, ami a szokásosból állt (az ő egyik pólója és egy francia bugyi.) annyi különbséggel, hogy most azért shortot vettem a bugyira. Vettem a bátorságot, és elvettem Niall törölközőjét. Egy sima fehér törölköző volt a közepén egy lóherével, amiben az ír zászló volt. Gyorsan letusoltam, felvettem a pizsamám és visszamentem a szobába. Kicsit rumlis volt, de nem érdekelt. Amúgy is mondtam Maura, hogy mindent úgy hagyott ahogy volt. Épp válogattam, hogy mit vegyek fel holnapra, mikor két kéz megragadott hátulról és elkezdett pörgetni.
-Neeeee.-kiabáltam nevetve, mire a merénylőm letett és szembe fordított magával.
-Hogy lehetsz ennyire elbűvölő?-kérdezte, mélyen a szemembe nézve.
-Mert?
-Mindenki oda van érted. Azt mondták, hogy ha elveszítelek akkor én leszek a legnagyobb idióta a földön és bánni fogom egy életre. Szerintük tökéletesen összeillünk és imádnak téged. Még a végén jobban fognak szeretni mint engem.-biggyesztette le ajkait.
-Soha nem fordulna elő, de ha mégis én teljes szívemből csak téged szeretnélek. Az nem lenne elég?-dobtam át kezeimet nyakán.
-Teljesen elég.-mondta halkan, majd magához rántott és ajkait enyémekre helyezte. Lassan kezdtek el mozogni, de pár másodperc múlva, már heves csókcsatában voltunk. Kezével hátamat cirógatta a pólóm alatt, amibe bele remegtem. Ezt ő is észrevette és egy egy mosollyal díjazta. Kezdte felfelé húzni  lassan a pólómat, de megállítottam.
-Most nem szívem. Itt vannak a szomszédba a szüleid, meg a bátyád.-mondtam.
-Bezárom az ajtót, ha arról van szó.-mondta, miközben vágytól csillogott a szeme.
-Akkor elmondom érthetően. Nem fekszek le veled a szüleid házában.-mondtam ki kerek perec, mire bevetette a kiskutya szemeket.- Nem Niall James Horan. Nem hatsz meg ezzel.
-Egy picit sem.-kérdezte és most szempilláit rebegtette.
-Nem. Na de gyere és aludjunk.-mondtam és pólójánál fogva elkezdtem az ágy fele húzni.
-De én még meg se fürödtem.
-Kapsz 10 percet. Ha nem leszel itt egyedül lefekszem aludni és szétterülök majd direkt az ágyon.-néztem rá ördögien.
-Tudod, hogy akkor rád fekszem.-húzogatta szemöldökét.
-Lelöklek.
-Magammal rántalak.
-Én leszek felül.
-Én meg alul.
-Összenyomom majd a csontjaidat- nevettem.
-Jajj a pehelysúlyoddal.-mondta, majd felkapott. Kivitt a fürdőbe.
-Én minek kellek ide?-kérdeztem
-Nem leszek egyedül, miközben zuhanyzok.. Ja és mossál fogat.-mondta, miközben elkezdett vetkőzni. Megforgattam a szemeimet, és elkezdtem fogat mosni. Mire végeztem Niall még a zuahny alatt állt. Egyszer csak kidugta fejét.-Gyere ide.
-Jó. De minek?-kérdeztem és odamentem.
-Csak. Csukd be a szemed.-vigyorodott el.
-Mire készülsz?-kérdeztem, miközben úgy tettem ahogy kért és a következő pillanatban már beemelt a zuhanyfülkébe. Egy perc se kellett és csurom víz lett a pizsamám.-Niall Horan.-mondtam mérgesen.
-Evie Simon.-utánzott.
-Olyan hülye vagy.- nevettem el a végét és magamhoz húzva megcsókoltam.
-Keményebb büntetésre számítottam.-mondta megnyalva ajkait, miután elváltak azok az enyémtől.
-Ami késik nem múlik.- mondtam sejtelmes vigyorral.

25. rész

Remélem tetszeni fog az új rész (:

És ezt most muszáj közölnöm, hogy az unokanővérem Írországba van és én tudok róla legutoljára.

Annyira szerencsés, xx

Evie szemszög:

-Te...Most....-kezdtem dadogni.
-Be akarlak mutatni a szüleimnek és meg akarom mutatni hol nőttem fel.-mosolyogva ült vissza fa rönkre, és húzott az ölébe.
-Az normális, hogy félek?-húztam fel a szemöldököm.
-Ne izgulj. Amúgy meg haza kéne menni összepakolni, mert 6-kor indul a gépünk Írországba.-hangja teli volt izgalommal.
-Jó menjünk.- álltam volna föl, de derekamnál fogva visszahúzott.
-Annyira ne siessünk.-mondta huncut mosollyal, majd ajkait enyémre nyomta. Ahogy egyre hevesebben mozogtak ajkaink és nyelveink, egyre jobban támaszkodtam Niallre is. Csak sajnos elvesztve egyensúlyát beledőltünk a bokorba. Ekkor egyszerre hangos nevetésbe törtünk ki és azért voltunk képtelenek felállni.
-Na most már tényleg menjünk.-mondtam, nagy nehezen feltápászkodva. Miután sikeresen két lábbal álltam a földön kezemet odanyújtva felsegítettem. Miután leporolta magát ujjainkat összefűzve kezét átdobta vállamon, és úgy sétáltunk hazáig. Egész úton beszélgettünk, énekeltünk, nevettünk és ha csend is volt az nem volt kínos. Soha.

Do szemszöge:

Szerencsére már elmúlt a fejfájásom, mire Harryvel találkoztam. Lazán felöltöztem, mert nem volt kedvem most ruhába lenni. Szépen sütött a nap, ennek ellenére nem volt sok ember az óriáskerék körül. Miközben elmentem venni magamnak vegetás popcornt végig Harryt kerestem. Már épp kifelé tartottam az épületből a kukoricámat majszolva, mikor megláttam hátulról egy göndör hajú srácot. Egyből tudtam,hogy Harry az. Gondoltam megijesztem hátulról. Mikor már közel voltam hozzá hirtelen megfordult. Hát attól a látványtól amit láttam röhögőgörcsöt kaptam. Egyenesen a földre rogytam, és nem bírtam abba hagyni a röhögést. Harry észrevett, mert ki ne hallotta volna a visítozó röhögésem. Még egy idős bácsi is odalépett, de Harry mondta neki, hogy majd ő megoldja.
-Neked is szia Do.-köszönt flegmán.
-Ne haragudj tényleg. Amúgy szia Don Juan.-fuldokoltam a nevetéstől.
-Na jól van leszállhatsz rólam.
-Bocsi, de ebben a hajpántban úgy nézel ki, mint valami nem is tudom. Mint egy brazil szappanopera főhőse.-röhögtem még jobban.
-De így legalább nem ismernek fel... annyian. Amúgy azok a brazilok mindig ilyen kigyúrt izmos emberek.-vakarta meg az állát.
-El kell, hogy szomorítsalak. Neked ahhoz még többet kell a kondiba járnod.-fogtam meg a vállát és bólogattam. Alig bírtam visszafogni a röhögésem.
-Tényleg megfontolom, hogy kidoblak a kapszulából majd odafent, mert tudom hogy Eviet sem hívtad fel.-mondta.
-Jól van na. Most felhívom jó?
-Most már ne, mert mindjárt megy Írországba. És igen Niallel megy. Na de gyere, már megvettem a jegyeket, te meg a kaját ahogy látom.-mondta és elkezdett tolni a kerék felé. Szerencsére a kapszulába egy nyugdíjas csoporttal voltunk, így nem ismerték fel Harryt.
-Voltál már a London Eyeon?-kérdeztem, ugyanis leült a földre, hátát az üvegfalnak döntve.
-Igen, csak itt a legjobb beszélgetni. Szóval mi ez a Liam story?-csapkodta meg a mellette lévő helyet, hogy üljek le. Sóhajtottam egyet, majd belevágtam...
-Evie szülinapján, miután ők haza mentek Niallel mi ott maradtunk. Játszottunk kint az esőben, majd azt mondta aludjak ott. Bele is egyeztem. Eredetileg a vendégszobában aludtam volna. Miután letusoltam Liam bement. Gyorsan jó éjt akartam kívánni, de mikor már kinyitotta az ajtót nem volt rajta póló. Aztán valami oknál fogva kicsit sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Mondhatni titokban jártunk. Én ezt az egészet nem akartam, de a csókja olyan hatással volt rám hogy nem tudtam tisztán gondolkozni. Szóval minden jól ment a buliig, de ott mikor megláttam, hogy azzal a lánnyal csókolózik... Egy világ omlott össze bennem. De tegnap és ma ahogy gondoskodott rólam. Valami megmozdult bennem, valami olyasmi féle dolog, amit úgy hívnak megbocsátás. Csak tudod van itt a fejembe az a szerv. Ami ha kicsi is de most legyűrte szívemet, és valószínűleg elvesztettem életem szerelmét. Lehet, hogy túlzás ezt mondani, de akkor is ő olyan más. Minden pillanat, amit vele töltöttem olyan mint egy álom. Mikor vele voltam, minden gondomat elfelejtettem.
-Hát te jól belezúgtál-mosolyodott el Harry.
-Ez az egy amit nem akartam hallani.-került keserű mosoly az én arcomra is.
-És ezt már elmondtad valakinek így?
-Nem senkinek. Még Evienek se, mert féltem. Ő neki olyan tökéletes az élete. Mindene meg van. Féltem, hogy csak bele rondítanék.
-De hülye vagy.-nevetett fel.- Evie az akinek bármit bármikor elmondhatsz, és azért nem hiszem hogy ő is azt gondolja, hogy tökéletes az élete. Hiszen tudod, mi történt a szüleivel.
-Igen, de már mindegy, mert a való barátságomat is elszúrtam. De most a te történetedet szeretném hallani.-mondtam, egy biztató mosoly kíséretében.
-Volt egy lány, akivel úgy kb. 2 hónapot jártunk. Az volt életem legboldogabb 2 hónapja. Körülbelül ugyanazokat éreztem, mint te, vagy mint egy szerelmes ember. Csakhogy, ezt egy emberke nem nézte jó szemmel. Ugyanis nem tudta elfogadni, hogy nekem van valakim. Ez az ember volt Caroline. Még az x-factor alatt néha flörtöltem vele, de soha nem gondoltam komolyan. Mikor megtudta, hogy barátnőm van az egyik bulin valamit kevert az italomba. Ezt onnan tudom, hogy után 2 hétig gyomorrontásom volt és az orvos mondta. Na de a lényeg, hogy a szer hatott. Csókolóztam vele, aztán pedig felhívott egy hotel szobába. De még volt annyi életjelenlétem, hogy eltoltam magamtól és visszautasítottam. De ezt már nem tudtam elmondani a lánynak. Mert elment és soha többé nem láttam. Minden adatát megváltoztatta így keresni sem tudtam. Mikor a lakásukra mentem anyukája közölte velem, hogy bármennyire is szeret engem és azt gondolja hogy aranyos vagyok amit a lányával tettem azt soha nem fogja megbocsátani. Ezek után nem is kerestem. Vagyis még néhány levelet küldtem neki, de mivel rajta volt a nevem gondolom kidobták. Pedig még mindig szeretem, főleg hogy újra láttam. Újra beszéltem vele.-mondta és közben az égen úszó felhőket kémlelte.
-Megértelek, de azt is tudom mit érezhetett a lány. Nem szabadott volna feladnod.-tettem kezére a vállam, de úgy folytatta, mintha ezt meg se hallotta volna.
-Ez a lány történetesen Nell. Az a Nell, aki a ti barátnőtök.-mondta és közbe felém fordult. Láttam a szemébe, hogy még mindig szereti és bánja amit tett. Sőt még egy könnycsepp is legördült arcán, amit gyorsan elkapott és letörölt, majd felnevetett.- Vicces milyen kicsi a világ nem?
-Ugye nem akarod, azt mondani, hogy hagyod Nellt és újra elveszíted?-kérdeztem komolysággal a hangomba.
-Nem tudom. Van egy levél amit oda akarok adni, névtelenül de nincs bátorságom.-mondta halkan.
-Na figyelj. Nem úgy ismerlek, már amennyire ismerlek, hogy föladod az első akadálynál. Odaadod neki a levelet még ma, és újra összejöttök és nem szúrod el.
-Rendben egy feltétellel.-mondta, mire kérdően néztem rá.-Beszélsz Liammel és ti is összejöttök.
-De...
-Ha gyáva vagy én is az leszek, ha bátor akkor én is.-mondta már mosolyogva.
-Rendben. Akkor indulhatunk is mert megérkeztünk a földre- álltam fel és nyújtottam felé a kezem.-Remélem tudod Nell címét.
-Persze és Do. Köszönöm.-ölelt meg.
-Mindig itt leszek.-súgtam fülébe.

~~~

Evie szemszög:
*repülőgépen*

Nem különgéppel mentünk, mert lebeszéltem róla Niall-t de első osztályon utazunk. Remélem kedvelni fognak a szülei. Azaz igazság, hogy nem volt túl sok barátom idáig és akik voltak is azoknak sosem találkoztam a szüleivel. Úgyhogy félelmem érthető. A gép kb. 10 perce szállt fel, úgy hogy még egy olyan háromnegyed óra. Lesz időm gondolkodni, mert úgy is be fog aludni Niall, sőt szerintem már most alszik mert csendben van. Miközben ilyen gondolatok terjengenek a fejemben oldalra nézek hogy ellenőrizzem a mellettem ülő csodás srácot. Csodák csodájára nem alszik, hanem ajkait és lábait összeszorítva dülöngél jobbra balra. Kezemet óvatosan combjára raktam.
-Baj van szívem?-kérdeztem.
-Igen.-csak ennyi választ adott.
-És mi a baj ha tudhatom?-kérdeztem és próbáltam keresni a tekintetét.
-Pisilnem kell.- szűrte ki a fogai közt.
-Menj és pisiljél.-mondtam egyszerűen. Nem tudom, mi ebben olyan nagy probléma. Két wc is van és mindkettő szabad.
-Nem tudok.
-Miért?-most már tényleg nem értem.
-Klausztrofóbiám van és a repülőkön nagyon nagyon pici a wc. Mi van ha én oda beszorulok?- nézett rám aggódóan, mire én egy picit elnevettem magam. Ez annyira édes.
-Akkor miért nem mentél el a reptéren?
-Mert a reptéren ettünk.-mondta flegmán. Ja igen a reptéren kis híján felfalta az ottani Nando's-t. A csirkét pedig úgy egy liter üdítővel öblítette le.
-Jaj de bolond vagy.-borzoltam össze a haját.-Tudod mit elterelem a figyelmed, amíg le nem szállunk.
-Rendben. Ez jó terv.
-Akkor első lépés mondjuk barchoba.-emeltem fel a kezem ezzel jelezve az ötletem. Közben kicsatoltam magam és a széle ülésre törökülésbe ültem.-Te gondolsz mindig.
-Rendben ez tetszik.-elkezdte vakargatni az állát, mintha gondolkodna.-Meg van.-kiáltott fel.
-Hmm....zöldség?
-Igen.-nézett nagy szemekkel.
-Krumpli-kiáltottam fel.
-Honnan tudtad?-kérdezte meglepve, mire én csak vállat rántottam.-Csaltál.
-Még is hogy? Na de inkább kérdezd a következőt szőkeség.-nevettem.
-Jó meg van.
-Nézzük csak....állat?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.
-Akkor csirke.-nevettem el magam.
-Ez rohadtul nem ér.-vágta be a durcát.
-Na de már nem is kell pisilned.- nevettem el magam.
-Kösz hogy emlékeztetsz.-nevetett fel.
-Na jó segítek elfelejteni egy rövidke időre jó?-kérdeztem.
-És hogy?-erre feleletként csak nyaka köré fontam a kezem és megcsókoltam. Kicsit késve reagált, ugyanis bele telt egy kis időbe még kezét derekamra téve ölébe húzott. Csókunkat egy halk kis kuncogás szakította meg. Egy kislány nézett minket a székek közti rés közül.
-Mit csináltatok?- kérdezte vékony hangon.
-Tudod én nagyon szeretem ezt a lányt itt.-mutatott rám Niall.-és kifejeztem iránta ezt az érzelmet egy puszival.-mosolyogva magyarázta. Annyira édesen kezelte a kislányt, aki nagy szemekkel hallgatta Niallt és közben babáját szorongatta.
-Aha.-bólogatott.
-Megkérhetlek egy szívességre?-kérdezte tőle halkan, mire a picúr hevesen bólogatni kezdett.-Szeretnék játszani vele, de az úgy nem megy ha közbe nézel.
-Rendben, akkor megyek és én is játszok.-vigyorgott a kislány.
-Lerendezve.-dőlt vissza a székébe barátom.
-Olyan édesen viselkedtél ezzel a kislánnyal. Biztos jó apa leszel.-mosolyodtam el.
-Te meg jó feleség és anya nekem.-vigyorodott el, és éreztem hogy elkezdte pirulni.-Na de hol is tartottunk?-hajolt közelebb hozzám.
-Barchoba.-mondtam és mutatóujjamat ajkaira helyezve eltoltam a fejét.
-Jó most úgy se fogod ki találni.-mondta ördögi mosollyal.
-Fogadjunk... Női személy?-kérdeztem, mire csak bólogatott.-Fontos számodra?
-Mindennél jobban.-vigyorgott.
-Anyukád.-csillant fel a szemem.
-Nem.-rázta meg vigyorogva a fejét. Vetettem rá egy 'Hát akkor?' pillantást..-Te.
-Én?-kérdeztem vissza.
-Igen te. Mert te vagy a legfontosabb a számomra.-mosolygott.
-Szeretlek-bújtam hozzá és átkarolva vállamat fejem búbjára nyomott egy puszit.
-Amúgy mondhatnám azt is, hogy mindig csak félig adtál jó választ, mert mindig te vagy a fejemben. Akármire gondolok, mindig mindenről te jutsz az eszembe.
-Ez édes. De még akkor is, ha éhes vagy?-nevettem.
-Igen, mert akkor az jut eszembe, hogy milyen finom kaját főznél nekem vagy hogy a csókoddal azonnal elmulasztanád az éhségem.-mosolygott.-Ezt hívják szerelemnek.
-Akkor én szerelmes vagyok beléd.- mosolyogtam, mire most én kapta megy csókot válaszul.
~
-Na én elmegyek a bőröndökért, te pedig elmész a mellékhelyiségre- nevettem.
-Rendben, ez egy nagyon jó ötlet.-nyomott egy puszit az arcomra, majd elrohant. Lassan odamentem a  futószalaghoz. Persze, hogy a mi bőröndjeink voltak az utolsók. A sajátomat sikerült nehezen leszednem, de Niallét már nem. Ugyanis alig bírtam megemelni. Pár napra jöttünk csak, de ő egy csomó cuccot hozott. Szerencsére egy nálam magasabb srác leszedte helyettem és odaadta.
-Szia. Greg Horan vagyok Niall bátyja. Hol van a lökött öcsém?-nevetett, miközben kezet ráztunk.
-Hello. Evie vagyok. Amúgy wc-n van. De honnan ismertél meg?-kérdeztem meglepve.
-Tudod elég pontos leírást adott az öcsém, sőt még képet is küldött. Oda meg vissza van érted.-nevetett.
-Látom találkoztatok.- jöt mögém Niall, majd megölelte bátyját.
-Jó újra látni öcskös, de hogy hagyhattad szegény lányt egyedül a dög a nehéz táskáddal?- onta kérdőre.
-Én is örülök neked bátyókám, amúgy már majdnem behugyoztam.-mondta, majd Greg rosszallóan megrázta fejét. Én még egy kicsit feszült voltam, amit láthattak is rólam.
-Evie. Ne izgulj anyáék már most imádnak, főleg ha még meglátnak. Saját lányukként fognak szeretni.-mosolyogva ölelte át a vállam Greg miközben a kocsi felé tartottunk.
-Az azért nem lenne jó. Mert akkor Niall a bátyám lenne és a bátyámmal járni... hát durva.-húztam a számat nevetve.
-Jó csak hülyültem.-nevetett Greg is.
-Ne mondj ilyen hülyeségeket, mert még a végén szakítani fog velem.-mondta riadtan a szőkeség.
-Veled. Soha.-pusziltam meg az arcát.
-Aranyosak vagytok.-mosolygott Greg.

24. fejezet

Hát gyerekek megszültem az új részt is nehezen. :D

Na szóval, mostanság nem úgy megy az írás ahogy én akarom, de remélem azért nem okozok csalódásokat a részekkel. És bocsánat hogy ez most rövid lett, de répatortát kellett sütnöm ;)

Nagyon köszönöm a megjegyzéseket nagyon nagyon sokat jelentenek nekem. :)♥

Na elég a beszédből jó olvasást :)

(Apropó: Spin the Harry 2 :D)

Do szemszöge:

-Nem Liam nem. Ez nem megy már.-mondtam, miután elváltak ajkaink. Persze, ezt mind az agyam diktálta, hiszen szívem minden egyes darabkája epekedett Liamért.-Maradjunk csak barátok. Jó? mert... mert csak.
-Félsz. Félsz az újabb csalódástól. Igaz?- túrt bele idegesen a hajába.
-Hazudnék, ha azt mondanám nem. Részben ez is benne van.-mondtam, miközben kerültem tekintetét.
-Megértem.-sóhajtott nagyot.-Akkor a legjobb, ha most én elmegyek.
-Köszönöm Liam.- mondtam, miközben megöleltem
-Kérlek ne tedd ezt velem.-tolt el magától, majd távozott. Kicsit bűntudatom volt, de sajnos most az eszem győzedelmeskedett. Beletörődve, hogy valószínűleg most engedtem el életem szerelmét elindultam kávét inni és közben be kapcsoltam a rádiót. Az egyik kedvenc számom szólt, ami passzolt a tegnapi helyzetemhez. Ed Sheeran- Drunk. El is kezdtem dúdolni-énekelni a szövegét, a refrénnél pedig már torkom szakadtából énekeltem.
Maybe I'll get drunk again (Talán újra részek leszek)
I'll be drunk, again (Újra részeg leszek)
I'll be drunk again(Újra részeg leszek)
To feel a little love (Hogy érezzek egy kis szeretetet)
Ekkor hirtelen elejtettem a kezembe szorongatott bögrémet, mert úgy belehasított a fájdalom a fejembe. Újra visszajött egy emlék tegnap estéről. Rányomultam Harryre. Úristen, mit csinálhattam még? Na mindegy gyorsan felhívom, és megbeszélem vele ezt a dolgot. Tárcsázás...kicsöngés....
-Hallo. Harry Styles.
-Hello Harry. Do vagyok. Zavarlak?
-Nem dehogy is. Miért hívtál?
-Csak szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi viselkedésem miatt. El tudom képzelni mennyire gáz voltam.- nevettem fel kínosan.
-Ugyan már. Én is ugyanúgy sáros vagyok benne. Mi lenne, ha elfelejtenénk ezt a kis incidenst?
-Nagyon jó ötlet.
-Amúgy meg Evienek köszönhetően nem történt semmi, azon kívül, hogy a nyakamra tapadtál.
-Mindjárt odarohanok.
-Do. Evie csak jót akart neked. Tőle kéne bocsánatot kérned, nem tőlem mert elég gúnyosan beszéltél vele és tiszta ideg miattad.
-Akkor talán nem kellett volna bunkóznia. Fontosabb neki Niall mint én?
-Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? Nem lehetsz ennyire önző. Gondolj bele. Megígérsz valamit Liamnek, és utána hív Evie, hogy találkozni akar veled. Mit teszel?
-Természetesen Eviet választom.
-De Liam a pasid.
-Nem, nem a pasim.
-De ha az lenne? Mellesleg, tudom hogy volt köztetek valami.
-Az mellékes....
-Nem. Szóval beszélned kéne Evievel.
-Jó, majd.
-Most.
-De most veled beszélgetek.
-Jó, de hallom ideges vagy. Mi történt?
-Azon kívül, hogy szét robban a fejem és...
-És?
-Semmi.
-Do ennyire nem bízol meg bennem?
-De csak...
-Csak? Ne kelljen már minden szót fogóval kihúzni belőled.
-Jó. Itt volt Liam. Ki akart békülni, megcsókolt de én elküldtem azzal a szöveggel, hogy maradjunk barátok.
-És bánod, mert szereted.
-Igen, de akkor is félek. Félek az újabb csalódástól. Kutyából nem lesz szalonna.
-Hagyd inkább a magyar szólásaidat, mert nem értem. De ne félj kockáztasd. Én is elkövettem egy hasonló hibát, csak mondjuk akkor én voltam a sértő személy. És azóta is bánom.
-Mi történt?
-Majd később, na de most le kell tennem. Beszélj Evievel és ha akarsz beszélgetni velem gyere fél kettőre a London Eyehoz.
-Ott leszek. És Harry köszönöm. Legalább van akire számíthatok. Szia.
-Szia.
Nem is tudtam, hogy tudok vele ennyit beszélgetni. Jó volt ezt az oldalát is megismerni. Az érző Harry.
Csipogott a telefonom. Gyorsan megnéztem az sms-t amit kaptam.
"Hívd fel Eviet. Ne makacsoskodj, vagy kidoblak a London Eye kapszulájából délután.  Harry, xx"
Erre felnevettem. Hogy ismert ki ilyen hamar. Azt hiszem ez egy jó barátság kezdete.
"Nyugodtan kidobhatsz. Versenyúszó voltam 11 évig. ;) Do,xx"

~

Evie szemszög:

Nem aludtam semmit éjszaka és így Niall se. Azt mondta ha én nem alszok akkor ő se. Velem akar lenni. Egész végig gitározott nekem és énekelt a kedvenc számaiból ,a mi főleg The Script-ből állt. Persze egy idő után elaludt a szerelmem. Óvatosan betakartam, és hagytam had aludjon. Halk szuszogása nyugtatóan hatott rám, még sem tudtam elaludni. Reggel halványan sütött be a nap. Szerencsére Niallt nem keltette fel, de én nem bírtam tovább bent maradni. Ki kellett mozdulnom. Úgy döntöttem elmegyek sétálok egyet. Gyorsan felkapkodtam magamra a ruhákat, amik a kezembe akadtak. Leérve a konyhába hagytam egy cetlit Niallnek, hogy ne aggódjon.
 "Elmentem kiszellőztetni a fejem. Igyekszem vissza hozzád édesem. Ne aggódj, és a telefonom itthon van szóval ne hívj. Tudod, hogy szeretlek de most magányra van szükségem. Your girlfriend,xx♥"
Kiérve, csak úgy elkezdtem bandukolni. Volt már szerencsém itt pár sétát megtenni, úgyhogy annak érdekében, hogy senki ne zavarjon és még haza is találjak a nem messze lévő kis erdőt választottam. Sétám közbe jó volt hallani a természet hangját. Most megnyugtatott a madarak csicsergése, a folyó zubogása, a szél susogása. Lassan lépkedtem a kitaposott ösvényen, mikor egy kidőlt fára ráültem. Csak néztem magam elé és fejemet próbáltam kiüríteni. A napsugarai kellemesen melengették bőrömet. Időérzékemet teljesen elvesztettem. Fogalmam sincs mennyi ideig ülhettem ott a farönkön. Gyorsan csuklómhoz kaptam a tekintetem, mely eddig meredten bámult előre. De persze nem vettem fel órát. Úgy döntöttem akár mennyi is legyen az idő elindulok visszafelé, mert nem akarom hogy Niall is ideges legyen. Fogtam magam felálltam és leporolta magam. Elindultam volna visszafelé, ha nem megyek neki valaminek, vagy inkább valakinek.
-Te meg honnan tudtad?-kérdeztem, miközben nagy szemekkel néztem rá.
-Nagyon jól ismerlek. És néha én is ide járok kiüríteni a fejem.-mosolyodott el.
-De szóltam, hogy magányra van szükségem.-fordítottam el a fejem.
-Ha egyedül vagy csak ön marcangolásba kezdesz és teljesen kikészíted magad.-emelte fel a fejem és kék szemeit enyémbe fúrta.

-Miért tudsz rólam ennyi mindent?
-Mert a barátodnak mondhatom magam.- mondta Niall féloldalas mosollyal.
-A legjobb érzés a világon, mikor tudod hogy van melletted valaki. Aki segít neked mindenben. Nekem ez a személy te vagy. Te vagy az aki újra igazán boldoggá tudott tenni legelőször a szüleim balesete óta.- mondtam miközben szorosan magamhoz öleltem.
-Én pedig azóta vagyok a legboldogabb, mióta megismertelek. Azt hittem mindenem meg van és teljes az életem, de aztán jöttél te és kiegészítetted. Most már mondhatom azt, hogy tökéletes az életem.-szorított magához és bele puszilt a hajamba.
-Tökéletes élet? Talán.-motyogtam a mellkasába.
-Figyelj lenne egy kis tervem, ha nem lenne baj.-tolt el egy picit magától, hogy a szemembe nézhessen.
-Igen?
-Tudom, hogy most a gondolataid csakis Do körül forognak. De mi lenne ha elutaznánk egy kicsit. Csak te és én?-kérdezte félénken.- Addig talán Do is lenyugodna
-Jó. Legyen. És mi az úti cél?-kérdeztem, már mosolyogva.
-Mullingar.

23.rész

Meghoztam az ígért részt (:

És nagyon örülök, hogy kommenteltek nekem nagyon sokat jelent ♥

Ja és köszönöm a közvélemény kutatásra a válaszotokat (: 

Apropó nekem nem a kedvenc részem, szóval ha szar bocsi de barátnőim gondoskodtak a lefárasztásomról ;)

Jó olvasást! xx

Evie szemszög:

Amint beértem, láttam hogy még helyezkednek a földön. Do épp az üveget rakta volna be középre.
-Nem fogunk üvegezni.- kaptam ki a kezéből.
-Miért kell mindig minden jót elrontanod?-kérdezte gúnyosan. Annyira ideges voltam, hogy legszívesebben nem tudom mit csináltam volna.
-Jó akkor folytassuk a kérdezz felelek játékunkat.- javasolta Louis. Vigyorogva, ugyanis a többiek észre sem vették szinte a levegőben lévő feszültséget. Egyedül Niall, de ő is csak rajtam látta, hogy idegeim mindjárt szétpattannak.
-Rendben van.- egyezett bele mindenki és fölállva helyet keresett magának. Én ugyanúgy Niall ölében próbáltam megnyugvást keresni. El is kezdődött a játék, ami oldotta egy kicsit a feszültséget és én is már lazább voltam. Egészen Zayn következő kérdéséig.
-Mi miatt vagy most ilyen állapotba?-kérdezte Dotól, hiszen az azért sütött róla, hogy részeg. Csak többiek rohadt viccesnek gondolták, mert persze ők se voltak tiszták de azért még épp eszűek.
-Tudod, mikor az állítólagos barátod más csajjal smárol a szemed láttára, és az állítólagos legjobb barátnőd magadra hagy akkor elég szar helyzetbe vagy.-magyarázta Do. Rá néztem Liamre és láttam rajta, hogy mennyire bántja dolog. Tudom, hogy nagyon szereti Do-t, mert beszéltem vele a kamrás incidens után. Nekem pedig gyomrom görcsbe rándult és gombóc keletkezett a torkomban.
-Nyugi. Minden rendbe fog jönni.- dörmögte a vállamba Niall. Érezte, hogy mi zajlik le bennem. Ezért szeretem, mert ott van mellettem mindig.aztán, mivel a többiek nem nagyon értették, további kérdések jöttek. De bennem még ott maradt a feszültség, idegesség.
-Do kimehetnénk beszélni egy kicsit?-kérdeztem, mire szemforgatva próbált felállni. Nagy nehezen sikerült, ám a konyháig nem jutott el. Pont Harry ölébe huppant bele. Pont Harryébe, a másik nem józan emberbe. Igen ő is többet ivott, de nem látszott rajt, amíg nem került olyan helyzetbe.
-Gyere már.-kérleltem.
-Nem. Ez itt kényelmesebb.- kucorodott bele Harry ölébe és elkezdett játszadozni göndör fürtjeivel. Nem tudom ilyenkor mi vezérli ezt a bolond lányt.-Ugye te sem bánod?-tette fel Harrynek a kérdését.
-Még is miért bánnám, ha egy ilyen gyönyörű lány az ölembe bújna, mint egy kiscica.-mosolygott.-És én imádom a kiscicákat.-erre Do elkezdett dorombolni. Én csak a fejemet fogtam, a többiek pedig nevettek ezen. Liamre tekintettem újra és láttam szemében mindent. Csillogott a dühtől, a féltékenységtől. Ujjait szorongatta.
-Tudod, lehetek ám vadmacska is.-simogatta Harry mellkasát. Így mentek köztük ez a kis flört, legalább tíz percig, és a többiek csak nevettek és viccnek vették. Mi Liammel nem így voltunk. Szégyenlltem magam, még Do helyében is. Liam. Liam pedig ugyanúgy ült és meredten bámult. Vártam, hogy mikor fog neki rohanni Harrynek, vagy mikor áll föl és viharzik ki. Elég sokáig tűrte. Ám a következő ponton elszakadt nála a cérna, ahogy nálam is. Elmondom, mit láttunk. Do még mindig göndörkével flörtölt, és már épp a nyakát csókolgatta. Liamnek ez elég volt és kiment a konyhába, én pedig utána mentem.
-Miért teszi ezt velem?-kérdezte a pultnak támaszkodva lehajtott fejjel.
-Liam. Hidd el ez nem szándékos. Ez csak az alkohol hatása.- simogattam a hátát.
-Most már tudom, mit érezhetett.-mondta, miközben még mindig lefelé bámult.
-Kocsival vagy?
-Igen, ezért nem ittam semmit.
-Jó akkor menj ki a kocsihoz. Én kirángatom Do-t és légyszíves vidd haza, mielőtt valami hülyeséget csinál.-mondtam, mire ő beleegyezően bólintott.
-Evie, miért vagy ilyen jó hozzá? És hozzám, miközben összetörtem a legjobb barátnőd szívét. Most utálnod kéne.- fordult vissza.
-Tudod, nem vagyok haragtartó.-mosolyogtam keserűen.-A többit meg majd később és most menj. Mindjárt viszem Do-t. Ha 15 perc múlva nem vagyunk ott akkor baj van.-és ezzel a mondattal be felé indultam. Pont jókor értem be, mert ez alatt a kis idő alatt míg kint voltunk elkezdtek üvegezni. De olyan üvegezés, hogy az üveg két végénél ülő személy egy csókot vált. És hát szerintem, ez csak az első kör még csak, de az üveg eltalálta Harryt és Do-t. Már épp hajoltak egymás felé, mikor elkaptam Do kezét és elkezdtem kifele rángatni. Szerencsére, csak kint eszmélt fel, hogy hol van.
-Te még is mit csinálsz?- kérdezte hangosan már a ház előtt.
-Megakadályozom, hogy valami hülyeséget művelj. Dorothy részeg vagy.- fogtam meg két karját, és a hatás kedvéért picit megráztam.
-Nem vagy az anyám. azt csinálok amit akarok és jól akarom magam érezni. Ha Harryvel akarom jól érezni magamat akkor vele fogom.-förmedt rám.
-Persze. Már így is majdnem megcsókoltad és szerintem ezt nagyon bántad volna.
-Jaj istenem csak egy csók.-forgatta meg szemeit.
-Először igen, de aztán majd haza kísért volna és mivel ő sem józan szépen lefeküdtetek volna védekezés nélkül és jól teherbe estél volna. E mellett Nell és Liam mindkettőtöket megutált volna.-mondtam, nagyon hangosan, és valószínűleg Liam is hallotta. Igen lehet elvetettem egy picit a sulykot, de akkor is reméltem ettől észhez tér. De csak reméltem...
-Tudod, túl sok ebbe a kis történetbe a VOLNA szócska.-mondta csípősen.
-Nem érdekel, de ismerlek titeket.- mondtam, és közben az autóhoz irányítottam.  Kinyitottam az ajtót és betuszkoltam.
-Ja bezzeg egy idegennel haza furikáztatsz.-mondta, megint gúnyosan, de nem érdekelve becsaptam az ajtót és elhajtottak. Visszamentem a házba és észrevettem, hogy a többiek ugyanúgy ülnek, mint előbb. Éppenséggel annyi volt a különbség, hogy Niall kiosztva Harry-t kiabált. Megérdemelte..

Do szemszöge:

Miután Evie becsapta az ajtót elindultunk, és én duzzogva bámultam ki az ablakon.
-Tudod én nem vagyok idegen- szólalt meg mellettem egy mély, selymes ismerős hang.  Oldalra néztem és rájöttem ki vezeti a kocsit. Liam
-Jobban tetszett az előbbi néma csönd.-mondtam és tovább bámultam ki az ablakon.
-Most már tudom mit éreztél.- mondta egy kis idő után, mikor megálltunk
-Dehogy tudod.-nevettem gúnyosan és elindultam felfelé a lépcsőházban, ő pedig követett.-Mi van? Minek követsz?
-Nem akarom, hogy valami idiótaságot csinálj.-mondta fura hanggal.
-Ne hogy azt hidd, hogy annyit jelentettél. Nem fogom magam kinyírni magam miattad, szóval haza is mehetsz.-mondtam, miközben nyitottam az ajtót. Ilyenkor abszolút nem érzem a szavak súlyát.
-Nem érdekel. Itt maradok.- lépett be mögöttem és bezárta az ajtót.
-Ja értem. A kedves kis barátnőm mondta, hogy maradj itt. Ne hogy már nemet mondj annak a kis aranypofinak.-csíptem meg az arcát. Viccesnek hangzik, pedig sütött belőle a gúny.
-Menj zuhanyozz el és feküdj le aludni, addig el nem megyek innen.-mondta és szigorúan állt előttem.
-Igenis apuci.-szalutáltam egyet, majd bementem és úgy tettem ahogy mondta. Mikor kijöttem a fürdőből hallottam, hogy valakivel beszél telefonon. Evie volt a vonal másik végén.
-Igen, haza hoztam.-Most fürdik, aztán lefektetem aludni.-Nem tudom, lehet itt maradok estére.-Hát hogy reggel is lássam, hogy mit csinál.-Nyugi, nem az a fajta vagyok, aki ki használ egy részeg lányt.-hallatszottak el ezek a válaszok a telefonba, sajnos Evie-t nem hallottam. Odaosontam Liam mögé kikapva a kezéből a telefont beleszóltam:
-Óh én legjobb barátném, köszönöm a bébiszittert. Most mikor már nem tudsz segíteni akkor akarsz. Annyit mondok ezt elcseszted.-és nem várva meg válaszát kinyomtam a telefont, majd visszaadtam Liamnek és elvonultam aludni. Amint bevonultam a szobába lefeküdtem, és álomba szenderültem. Hát mit ne mondjak, jók kiütött a pia. Azt azért még éreztem, hogy félóra múlva bejött "valaki" és rám terített a takarót. Arcomat meleg, puha kezével végig simította majd kiment a szobából. Illata ott maradt, és érintése nyoma is az arcomon.
~
Reggel, mikor felkeltem azt hittem szét robban a fejem. Iszonyatosan fájt. Ha ezt tudom soha nem rúgok be. Ugyanis ez volt az első alkalom, hogy leittam magam a sárgaföldig. Nagy nehezen a lábamra álltam és kitámolyogtam a konyhába. A tegnap estéből, hát nagyon kevés dolog maradt meg, de azért foszlányok igen. Így mikor kiérve megláttam a kávét főző Liamet meglepődtem. Nem örültem neki, hogy itt volt, de az az egy biztos, hogy semmi nem történt hiszen a kanapén volt megágyazva. Ebben a pillanatban az az emlék visszajött, hogy ő hozott haza és hogy néhány csúnya mondat, ami elhagyta a számat.
-Jó reggelt.- köszönt mosolyogva. Majd egy üveg vizet és egy gyógyszert nyújtott felém. Én csak bólintva megköszöntem és bevettem. Kávéját szürcsölgette, mikor megszakította fejemnek olya kellemesen eső csendet- Mire emlékszel?
-Hát arra hogy...- és nem bírtam befejezni a mondatomat, mert éreztem, hogy valami folyás iránnyal szemben, azaz felfelé tart. Gyorsan kirohantam a fürdőbe és a wc fölé hajoltam még épp időben. Liam is odajött mellém, és hajamat összefogta. Ahol keze a bőrömet érintette, olyan volt mintha áramütés szaladt volna át rajtam.-Miért csinálod ezt?
-Mit miért csinálok?-kérdezte értetlenül, mire egy újabb adag került a wc-be.
-Itt vagy velem, kedves vagy. Miközben én utállak, bunkózom veled, amit mondjuk megérdemelsz. De ezekkel a tetteiddel csökkented a bennem lévő utálatod-mondtam ki őszintén. Ezek szerint még mindig hat egy picit az alkohol.
-És te most miért mondtad el nekem ezt?
-Nem tudom, mert bűntudatom van. Emlékszem, hogy tegnap ronda dolgokat vágtam a fejedhez.-mondtam, miközben már a csap fölött öblítettem ki a számat.
-Hát figyelj az lehet is. De nem csak miattam, hanem Evie miatt is. Elég csúnyán beszéltél vele is.-mondta, miközben zsebre tett kézzel állt mögöttem és a tükörből figyelt.
-Jó, majd beszélek vele, de rá még akkor is haragszok.-mondtam és megtöröltem a számat a törölközőbe.
-Jó hát te tudod, de azért az fura, hogy nekem megbocsátasz és neki meg nem.-mondta vállát megvonva.
-Egy szóval nem mondtam ,hogy meg van bocsátva.-néztem rá a tükörből, majd kimentem a konyhába.
-Dehogynem.-került egy kis huncut mosoly a szájára. Úgy imádom ezt a mosolyát. Úristen miket beszélek én. Nem. Én még haragszok rá.
-Honnan veszed?- fordultam vele szembe, majd lépkedni kezdett felém.
-Onnan, hogy viszonozni fogod ezt.-terült még nagyobb mosoly az arcára. Őszintén nem értettem.
-Mi?-kérdeztem volna, ám ekkor már két keze közé fogta az arcom és ajkait enyémekre tapasztotta. Igaza volt. Viszonoztam csókját, mert nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Édes csókja mámorító.