25. rész

Remélem tetszeni fog az új rész (:

És ezt most muszáj közölnöm, hogy az unokanővérem Írországba van és én tudok róla legutoljára.

Annyira szerencsés, xx

Evie szemszög:

-Te...Most....-kezdtem dadogni.
-Be akarlak mutatni a szüleimnek és meg akarom mutatni hol nőttem fel.-mosolyogva ült vissza fa rönkre, és húzott az ölébe.
-Az normális, hogy félek?-húztam fel a szemöldököm.
-Ne izgulj. Amúgy meg haza kéne menni összepakolni, mert 6-kor indul a gépünk Írországba.-hangja teli volt izgalommal.
-Jó menjünk.- álltam volna föl, de derekamnál fogva visszahúzott.
-Annyira ne siessünk.-mondta huncut mosollyal, majd ajkait enyémre nyomta. Ahogy egyre hevesebben mozogtak ajkaink és nyelveink, egyre jobban támaszkodtam Niallre is. Csak sajnos elvesztve egyensúlyát beledőltünk a bokorba. Ekkor egyszerre hangos nevetésbe törtünk ki és azért voltunk képtelenek felállni.
-Na most már tényleg menjünk.-mondtam, nagy nehezen feltápászkodva. Miután sikeresen két lábbal álltam a földön kezemet odanyújtva felsegítettem. Miután leporolta magát ujjainkat összefűzve kezét átdobta vállamon, és úgy sétáltunk hazáig. Egész úton beszélgettünk, énekeltünk, nevettünk és ha csend is volt az nem volt kínos. Soha.

Do szemszöge:

Szerencsére már elmúlt a fejfájásom, mire Harryvel találkoztam. Lazán felöltöztem, mert nem volt kedvem most ruhába lenni. Szépen sütött a nap, ennek ellenére nem volt sok ember az óriáskerék körül. Miközben elmentem venni magamnak vegetás popcornt végig Harryt kerestem. Már épp kifelé tartottam az épületből a kukoricámat majszolva, mikor megláttam hátulról egy göndör hajú srácot. Egyből tudtam,hogy Harry az. Gondoltam megijesztem hátulról. Mikor már közel voltam hozzá hirtelen megfordult. Hát attól a látványtól amit láttam röhögőgörcsöt kaptam. Egyenesen a földre rogytam, és nem bírtam abba hagyni a röhögést. Harry észrevett, mert ki ne hallotta volna a visítozó röhögésem. Még egy idős bácsi is odalépett, de Harry mondta neki, hogy majd ő megoldja.
-Neked is szia Do.-köszönt flegmán.
-Ne haragudj tényleg. Amúgy szia Don Juan.-fuldokoltam a nevetéstől.
-Na jól van leszállhatsz rólam.
-Bocsi, de ebben a hajpántban úgy nézel ki, mint valami nem is tudom. Mint egy brazil szappanopera főhőse.-röhögtem még jobban.
-De így legalább nem ismernek fel... annyian. Amúgy azok a brazilok mindig ilyen kigyúrt izmos emberek.-vakarta meg az állát.
-El kell, hogy szomorítsalak. Neked ahhoz még többet kell a kondiba járnod.-fogtam meg a vállát és bólogattam. Alig bírtam visszafogni a röhögésem.
-Tényleg megfontolom, hogy kidoblak a kapszulából majd odafent, mert tudom hogy Eviet sem hívtad fel.-mondta.
-Jól van na. Most felhívom jó?
-Most már ne, mert mindjárt megy Írországba. És igen Niallel megy. Na de gyere, már megvettem a jegyeket, te meg a kaját ahogy látom.-mondta és elkezdett tolni a kerék felé. Szerencsére a kapszulába egy nyugdíjas csoporttal voltunk, így nem ismerték fel Harryt.
-Voltál már a London Eyeon?-kérdeztem, ugyanis leült a földre, hátát az üvegfalnak döntve.
-Igen, csak itt a legjobb beszélgetni. Szóval mi ez a Liam story?-csapkodta meg a mellette lévő helyet, hogy üljek le. Sóhajtottam egyet, majd belevágtam...
-Evie szülinapján, miután ők haza mentek Niallel mi ott maradtunk. Játszottunk kint az esőben, majd azt mondta aludjak ott. Bele is egyeztem. Eredetileg a vendégszobában aludtam volna. Miután letusoltam Liam bement. Gyorsan jó éjt akartam kívánni, de mikor már kinyitotta az ajtót nem volt rajta póló. Aztán valami oknál fogva kicsit sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Mondhatni titokban jártunk. Én ezt az egészet nem akartam, de a csókja olyan hatással volt rám hogy nem tudtam tisztán gondolkozni. Szóval minden jól ment a buliig, de ott mikor megláttam, hogy azzal a lánnyal csókolózik... Egy világ omlott össze bennem. De tegnap és ma ahogy gondoskodott rólam. Valami megmozdult bennem, valami olyasmi féle dolog, amit úgy hívnak megbocsátás. Csak tudod van itt a fejembe az a szerv. Ami ha kicsi is de most legyűrte szívemet, és valószínűleg elvesztettem életem szerelmét. Lehet, hogy túlzás ezt mondani, de akkor is ő olyan más. Minden pillanat, amit vele töltöttem olyan mint egy álom. Mikor vele voltam, minden gondomat elfelejtettem.
-Hát te jól belezúgtál-mosolyodott el Harry.
-Ez az egy amit nem akartam hallani.-került keserű mosoly az én arcomra is.
-És ezt már elmondtad valakinek így?
-Nem senkinek. Még Evienek se, mert féltem. Ő neki olyan tökéletes az élete. Mindene meg van. Féltem, hogy csak bele rondítanék.
-De hülye vagy.-nevetett fel.- Evie az akinek bármit bármikor elmondhatsz, és azért nem hiszem hogy ő is azt gondolja, hogy tökéletes az élete. Hiszen tudod, mi történt a szüleivel.
-Igen, de már mindegy, mert a való barátságomat is elszúrtam. De most a te történetedet szeretném hallani.-mondtam, egy biztató mosoly kíséretében.
-Volt egy lány, akivel úgy kb. 2 hónapot jártunk. Az volt életem legboldogabb 2 hónapja. Körülbelül ugyanazokat éreztem, mint te, vagy mint egy szerelmes ember. Csakhogy, ezt egy emberke nem nézte jó szemmel. Ugyanis nem tudta elfogadni, hogy nekem van valakim. Ez az ember volt Caroline. Még az x-factor alatt néha flörtöltem vele, de soha nem gondoltam komolyan. Mikor megtudta, hogy barátnőm van az egyik bulin valamit kevert az italomba. Ezt onnan tudom, hogy után 2 hétig gyomorrontásom volt és az orvos mondta. Na de a lényeg, hogy a szer hatott. Csókolóztam vele, aztán pedig felhívott egy hotel szobába. De még volt annyi életjelenlétem, hogy eltoltam magamtól és visszautasítottam. De ezt már nem tudtam elmondani a lánynak. Mert elment és soha többé nem láttam. Minden adatát megváltoztatta így keresni sem tudtam. Mikor a lakásukra mentem anyukája közölte velem, hogy bármennyire is szeret engem és azt gondolja hogy aranyos vagyok amit a lányával tettem azt soha nem fogja megbocsátani. Ezek után nem is kerestem. Vagyis még néhány levelet küldtem neki, de mivel rajta volt a nevem gondolom kidobták. Pedig még mindig szeretem, főleg hogy újra láttam. Újra beszéltem vele.-mondta és közben az égen úszó felhőket kémlelte.
-Megértelek, de azt is tudom mit érezhetett a lány. Nem szabadott volna feladnod.-tettem kezére a vállam, de úgy folytatta, mintha ezt meg se hallotta volna.
-Ez a lány történetesen Nell. Az a Nell, aki a ti barátnőtök.-mondta és közbe felém fordult. Láttam a szemébe, hogy még mindig szereti és bánja amit tett. Sőt még egy könnycsepp is legördült arcán, amit gyorsan elkapott és letörölt, majd felnevetett.- Vicces milyen kicsi a világ nem?
-Ugye nem akarod, azt mondani, hogy hagyod Nellt és újra elveszíted?-kérdeztem komolysággal a hangomba.
-Nem tudom. Van egy levél amit oda akarok adni, névtelenül de nincs bátorságom.-mondta halkan.
-Na figyelj. Nem úgy ismerlek, már amennyire ismerlek, hogy föladod az első akadálynál. Odaadod neki a levelet még ma, és újra összejöttök és nem szúrod el.
-Rendben egy feltétellel.-mondta, mire kérdően néztem rá.-Beszélsz Liammel és ti is összejöttök.
-De...
-Ha gyáva vagy én is az leszek, ha bátor akkor én is.-mondta már mosolyogva.
-Rendben. Akkor indulhatunk is mert megérkeztünk a földre- álltam fel és nyújtottam felé a kezem.-Remélem tudod Nell címét.
-Persze és Do. Köszönöm.-ölelt meg.
-Mindig itt leszek.-súgtam fülébe.

~~~

Evie szemszög:
*repülőgépen*

Nem különgéppel mentünk, mert lebeszéltem róla Niall-t de első osztályon utazunk. Remélem kedvelni fognak a szülei. Azaz igazság, hogy nem volt túl sok barátom idáig és akik voltak is azoknak sosem találkoztam a szüleivel. Úgyhogy félelmem érthető. A gép kb. 10 perce szállt fel, úgy hogy még egy olyan háromnegyed óra. Lesz időm gondolkodni, mert úgy is be fog aludni Niall, sőt szerintem már most alszik mert csendben van. Miközben ilyen gondolatok terjengenek a fejemben oldalra nézek hogy ellenőrizzem a mellettem ülő csodás srácot. Csodák csodájára nem alszik, hanem ajkait és lábait összeszorítva dülöngél jobbra balra. Kezemet óvatosan combjára raktam.
-Baj van szívem?-kérdeztem.
-Igen.-csak ennyi választ adott.
-És mi a baj ha tudhatom?-kérdeztem és próbáltam keresni a tekintetét.
-Pisilnem kell.- szűrte ki a fogai közt.
-Menj és pisiljél.-mondtam egyszerűen. Nem tudom, mi ebben olyan nagy probléma. Két wc is van és mindkettő szabad.
-Nem tudok.
-Miért?-most már tényleg nem értem.
-Klausztrofóbiám van és a repülőkön nagyon nagyon pici a wc. Mi van ha én oda beszorulok?- nézett rám aggódóan, mire én egy picit elnevettem magam. Ez annyira édes.
-Akkor miért nem mentél el a reptéren?
-Mert a reptéren ettünk.-mondta flegmán. Ja igen a reptéren kis híján felfalta az ottani Nando's-t. A csirkét pedig úgy egy liter üdítővel öblítette le.
-Jaj de bolond vagy.-borzoltam össze a haját.-Tudod mit elterelem a figyelmed, amíg le nem szállunk.
-Rendben. Ez jó terv.
-Akkor első lépés mondjuk barchoba.-emeltem fel a kezem ezzel jelezve az ötletem. Közben kicsatoltam magam és a széle ülésre törökülésbe ültem.-Te gondolsz mindig.
-Rendben ez tetszik.-elkezdte vakargatni az állát, mintha gondolkodna.-Meg van.-kiáltott fel.
-Hmm....zöldség?
-Igen.-nézett nagy szemekkel.
-Krumpli-kiáltottam fel.
-Honnan tudtad?-kérdezte meglepve, mire én csak vállat rántottam.-Csaltál.
-Még is hogy? Na de inkább kérdezd a következőt szőkeség.-nevettem.
-Jó meg van.
-Nézzük csak....állat?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.
-Akkor csirke.-nevettem el magam.
-Ez rohadtul nem ér.-vágta be a durcát.
-Na de már nem is kell pisilned.- nevettem el magam.
-Kösz hogy emlékeztetsz.-nevetett fel.
-Na jó segítek elfelejteni egy rövidke időre jó?-kérdeztem.
-És hogy?-erre feleletként csak nyaka köré fontam a kezem és megcsókoltam. Kicsit késve reagált, ugyanis bele telt egy kis időbe még kezét derekamra téve ölébe húzott. Csókunkat egy halk kis kuncogás szakította meg. Egy kislány nézett minket a székek közti rés közül.
-Mit csináltatok?- kérdezte vékony hangon.
-Tudod én nagyon szeretem ezt a lányt itt.-mutatott rám Niall.-és kifejeztem iránta ezt az érzelmet egy puszival.-mosolyogva magyarázta. Annyira édesen kezelte a kislányt, aki nagy szemekkel hallgatta Niallt és közben babáját szorongatta.
-Aha.-bólogatott.
-Megkérhetlek egy szívességre?-kérdezte tőle halkan, mire a picúr hevesen bólogatni kezdett.-Szeretnék játszani vele, de az úgy nem megy ha közbe nézel.
-Rendben, akkor megyek és én is játszok.-vigyorgott a kislány.
-Lerendezve.-dőlt vissza a székébe barátom.
-Olyan édesen viselkedtél ezzel a kislánnyal. Biztos jó apa leszel.-mosolyodtam el.
-Te meg jó feleség és anya nekem.-vigyorodott el, és éreztem hogy elkezdte pirulni.-Na de hol is tartottunk?-hajolt közelebb hozzám.
-Barchoba.-mondtam és mutatóujjamat ajkaira helyezve eltoltam a fejét.
-Jó most úgy se fogod ki találni.-mondta ördögi mosollyal.
-Fogadjunk... Női személy?-kérdeztem, mire csak bólogatott.-Fontos számodra?
-Mindennél jobban.-vigyorgott.
-Anyukád.-csillant fel a szemem.
-Nem.-rázta meg vigyorogva a fejét. Vetettem rá egy 'Hát akkor?' pillantást..-Te.
-Én?-kérdeztem vissza.
-Igen te. Mert te vagy a legfontosabb a számomra.-mosolygott.
-Szeretlek-bújtam hozzá és átkarolva vállamat fejem búbjára nyomott egy puszit.
-Amúgy mondhatnám azt is, hogy mindig csak félig adtál jó választ, mert mindig te vagy a fejemben. Akármire gondolok, mindig mindenről te jutsz az eszembe.
-Ez édes. De még akkor is, ha éhes vagy?-nevettem.
-Igen, mert akkor az jut eszembe, hogy milyen finom kaját főznél nekem vagy hogy a csókoddal azonnal elmulasztanád az éhségem.-mosolygott.-Ezt hívják szerelemnek.
-Akkor én szerelmes vagyok beléd.- mosolyogtam, mire most én kapta megy csókot válaszul.
~
-Na én elmegyek a bőröndökért, te pedig elmész a mellékhelyiségre- nevettem.
-Rendben, ez egy nagyon jó ötlet.-nyomott egy puszit az arcomra, majd elrohant. Lassan odamentem a  futószalaghoz. Persze, hogy a mi bőröndjeink voltak az utolsók. A sajátomat sikerült nehezen leszednem, de Niallét már nem. Ugyanis alig bírtam megemelni. Pár napra jöttünk csak, de ő egy csomó cuccot hozott. Szerencsére egy nálam magasabb srác leszedte helyettem és odaadta.
-Szia. Greg Horan vagyok Niall bátyja. Hol van a lökött öcsém?-nevetett, miközben kezet ráztunk.
-Hello. Evie vagyok. Amúgy wc-n van. De honnan ismertél meg?-kérdeztem meglepve.
-Tudod elég pontos leírást adott az öcsém, sőt még képet is küldött. Oda meg vissza van érted.-nevetett.
-Látom találkoztatok.- jöt mögém Niall, majd megölelte bátyját.
-Jó újra látni öcskös, de hogy hagyhattad szegény lányt egyedül a dög a nehéz táskáddal?- onta kérdőre.
-Én is örülök neked bátyókám, amúgy már majdnem behugyoztam.-mondta, majd Greg rosszallóan megrázta fejét. Én még egy kicsit feszült voltam, amit láthattak is rólam.
-Evie. Ne izgulj anyáék már most imádnak, főleg ha még meglátnak. Saját lányukként fognak szeretni.-mosolyogva ölelte át a vállam Greg miközben a kocsi felé tartottunk.
-Az azért nem lenne jó. Mert akkor Niall a bátyám lenne és a bátyámmal járni... hát durva.-húztam a számat nevetve.
-Jó csak hülyültem.-nevetett Greg is.
-Ne mondj ilyen hülyeségeket, mert még a végén szakítani fog velem.-mondta riadtan a szőkeség.
-Veled. Soha.-pusziltam meg az arcát.
-Aranyosak vagytok.-mosolygott Greg.