23.rész

Meghoztam az ígért részt (:

És nagyon örülök, hogy kommenteltek nekem nagyon sokat jelent ♥

Ja és köszönöm a közvélemény kutatásra a válaszotokat (: 

Apropó nekem nem a kedvenc részem, szóval ha szar bocsi de barátnőim gondoskodtak a lefárasztásomról ;)

Jó olvasást! xx

Evie szemszög:

Amint beértem, láttam hogy még helyezkednek a földön. Do épp az üveget rakta volna be középre.
-Nem fogunk üvegezni.- kaptam ki a kezéből.
-Miért kell mindig minden jót elrontanod?-kérdezte gúnyosan. Annyira ideges voltam, hogy legszívesebben nem tudom mit csináltam volna.
-Jó akkor folytassuk a kérdezz felelek játékunkat.- javasolta Louis. Vigyorogva, ugyanis a többiek észre sem vették szinte a levegőben lévő feszültséget. Egyedül Niall, de ő is csak rajtam látta, hogy idegeim mindjárt szétpattannak.
-Rendben van.- egyezett bele mindenki és fölállva helyet keresett magának. Én ugyanúgy Niall ölében próbáltam megnyugvást keresni. El is kezdődött a játék, ami oldotta egy kicsit a feszültséget és én is már lazább voltam. Egészen Zayn következő kérdéséig.
-Mi miatt vagy most ilyen állapotba?-kérdezte Dotól, hiszen az azért sütött róla, hogy részeg. Csak többiek rohadt viccesnek gondolták, mert persze ők se voltak tiszták de azért még épp eszűek.
-Tudod, mikor az állítólagos barátod más csajjal smárol a szemed láttára, és az állítólagos legjobb barátnőd magadra hagy akkor elég szar helyzetbe vagy.-magyarázta Do. Rá néztem Liamre és láttam rajta, hogy mennyire bántja dolog. Tudom, hogy nagyon szereti Do-t, mert beszéltem vele a kamrás incidens után. Nekem pedig gyomrom görcsbe rándult és gombóc keletkezett a torkomban.
-Nyugi. Minden rendbe fog jönni.- dörmögte a vállamba Niall. Érezte, hogy mi zajlik le bennem. Ezért szeretem, mert ott van mellettem mindig.aztán, mivel a többiek nem nagyon értették, további kérdések jöttek. De bennem még ott maradt a feszültség, idegesség.
-Do kimehetnénk beszélni egy kicsit?-kérdeztem, mire szemforgatva próbált felállni. Nagy nehezen sikerült, ám a konyháig nem jutott el. Pont Harry ölébe huppant bele. Pont Harryébe, a másik nem józan emberbe. Igen ő is többet ivott, de nem látszott rajt, amíg nem került olyan helyzetbe.
-Gyere már.-kérleltem.
-Nem. Ez itt kényelmesebb.- kucorodott bele Harry ölébe és elkezdett játszadozni göndör fürtjeivel. Nem tudom ilyenkor mi vezérli ezt a bolond lányt.-Ugye te sem bánod?-tette fel Harrynek a kérdését.
-Még is miért bánnám, ha egy ilyen gyönyörű lány az ölembe bújna, mint egy kiscica.-mosolygott.-És én imádom a kiscicákat.-erre Do elkezdett dorombolni. Én csak a fejemet fogtam, a többiek pedig nevettek ezen. Liamre tekintettem újra és láttam szemében mindent. Csillogott a dühtől, a féltékenységtől. Ujjait szorongatta.
-Tudod, lehetek ám vadmacska is.-simogatta Harry mellkasát. Így mentek köztük ez a kis flört, legalább tíz percig, és a többiek csak nevettek és viccnek vették. Mi Liammel nem így voltunk. Szégyenlltem magam, még Do helyében is. Liam. Liam pedig ugyanúgy ült és meredten bámult. Vártam, hogy mikor fog neki rohanni Harrynek, vagy mikor áll föl és viharzik ki. Elég sokáig tűrte. Ám a következő ponton elszakadt nála a cérna, ahogy nálam is. Elmondom, mit láttunk. Do még mindig göndörkével flörtölt, és már épp a nyakát csókolgatta. Liamnek ez elég volt és kiment a konyhába, én pedig utána mentem.
-Miért teszi ezt velem?-kérdezte a pultnak támaszkodva lehajtott fejjel.
-Liam. Hidd el ez nem szándékos. Ez csak az alkohol hatása.- simogattam a hátát.
-Most már tudom, mit érezhetett.-mondta, miközben még mindig lefelé bámult.
-Kocsival vagy?
-Igen, ezért nem ittam semmit.
-Jó akkor menj ki a kocsihoz. Én kirángatom Do-t és légyszíves vidd haza, mielőtt valami hülyeséget csinál.-mondtam, mire ő beleegyezően bólintott.
-Evie, miért vagy ilyen jó hozzá? És hozzám, miközben összetörtem a legjobb barátnőd szívét. Most utálnod kéne.- fordult vissza.
-Tudod, nem vagyok haragtartó.-mosolyogtam keserűen.-A többit meg majd később és most menj. Mindjárt viszem Do-t. Ha 15 perc múlva nem vagyunk ott akkor baj van.-és ezzel a mondattal be felé indultam. Pont jókor értem be, mert ez alatt a kis idő alatt míg kint voltunk elkezdtek üvegezni. De olyan üvegezés, hogy az üveg két végénél ülő személy egy csókot vált. És hát szerintem, ez csak az első kör még csak, de az üveg eltalálta Harryt és Do-t. Már épp hajoltak egymás felé, mikor elkaptam Do kezét és elkezdtem kifele rángatni. Szerencsére, csak kint eszmélt fel, hogy hol van.
-Te még is mit csinálsz?- kérdezte hangosan már a ház előtt.
-Megakadályozom, hogy valami hülyeséget művelj. Dorothy részeg vagy.- fogtam meg két karját, és a hatás kedvéért picit megráztam.
-Nem vagy az anyám. azt csinálok amit akarok és jól akarom magam érezni. Ha Harryvel akarom jól érezni magamat akkor vele fogom.-förmedt rám.
-Persze. Már így is majdnem megcsókoltad és szerintem ezt nagyon bántad volna.
-Jaj istenem csak egy csók.-forgatta meg szemeit.
-Először igen, de aztán majd haza kísért volna és mivel ő sem józan szépen lefeküdtetek volna védekezés nélkül és jól teherbe estél volna. E mellett Nell és Liam mindkettőtöket megutált volna.-mondtam, nagyon hangosan, és valószínűleg Liam is hallotta. Igen lehet elvetettem egy picit a sulykot, de akkor is reméltem ettől észhez tér. De csak reméltem...
-Tudod, túl sok ebbe a kis történetbe a VOLNA szócska.-mondta csípősen.
-Nem érdekel, de ismerlek titeket.- mondtam, és közben az autóhoz irányítottam.  Kinyitottam az ajtót és betuszkoltam.
-Ja bezzeg egy idegennel haza furikáztatsz.-mondta, megint gúnyosan, de nem érdekelve becsaptam az ajtót és elhajtottak. Visszamentem a házba és észrevettem, hogy a többiek ugyanúgy ülnek, mint előbb. Éppenséggel annyi volt a különbség, hogy Niall kiosztva Harry-t kiabált. Megérdemelte..

Do szemszöge:

Miután Evie becsapta az ajtót elindultunk, és én duzzogva bámultam ki az ablakon.
-Tudod én nem vagyok idegen- szólalt meg mellettem egy mély, selymes ismerős hang.  Oldalra néztem és rájöttem ki vezeti a kocsit. Liam
-Jobban tetszett az előbbi néma csönd.-mondtam és tovább bámultam ki az ablakon.
-Most már tudom mit éreztél.- mondta egy kis idő után, mikor megálltunk
-Dehogy tudod.-nevettem gúnyosan és elindultam felfelé a lépcsőházban, ő pedig követett.-Mi van? Minek követsz?
-Nem akarom, hogy valami idiótaságot csinálj.-mondta fura hanggal.
-Ne hogy azt hidd, hogy annyit jelentettél. Nem fogom magam kinyírni magam miattad, szóval haza is mehetsz.-mondtam, miközben nyitottam az ajtót. Ilyenkor abszolút nem érzem a szavak súlyát.
-Nem érdekel. Itt maradok.- lépett be mögöttem és bezárta az ajtót.
-Ja értem. A kedves kis barátnőm mondta, hogy maradj itt. Ne hogy már nemet mondj annak a kis aranypofinak.-csíptem meg az arcát. Viccesnek hangzik, pedig sütött belőle a gúny.
-Menj zuhanyozz el és feküdj le aludni, addig el nem megyek innen.-mondta és szigorúan állt előttem.
-Igenis apuci.-szalutáltam egyet, majd bementem és úgy tettem ahogy mondta. Mikor kijöttem a fürdőből hallottam, hogy valakivel beszél telefonon. Evie volt a vonal másik végén.
-Igen, haza hoztam.-Most fürdik, aztán lefektetem aludni.-Nem tudom, lehet itt maradok estére.-Hát hogy reggel is lássam, hogy mit csinál.-Nyugi, nem az a fajta vagyok, aki ki használ egy részeg lányt.-hallatszottak el ezek a válaszok a telefonba, sajnos Evie-t nem hallottam. Odaosontam Liam mögé kikapva a kezéből a telefont beleszóltam:
-Óh én legjobb barátném, köszönöm a bébiszittert. Most mikor már nem tudsz segíteni akkor akarsz. Annyit mondok ezt elcseszted.-és nem várva meg válaszát kinyomtam a telefont, majd visszaadtam Liamnek és elvonultam aludni. Amint bevonultam a szobába lefeküdtem, és álomba szenderültem. Hát mit ne mondjak, jók kiütött a pia. Azt azért még éreztem, hogy félóra múlva bejött "valaki" és rám terített a takarót. Arcomat meleg, puha kezével végig simította majd kiment a szobából. Illata ott maradt, és érintése nyoma is az arcomon.
~
Reggel, mikor felkeltem azt hittem szét robban a fejem. Iszonyatosan fájt. Ha ezt tudom soha nem rúgok be. Ugyanis ez volt az első alkalom, hogy leittam magam a sárgaföldig. Nagy nehezen a lábamra álltam és kitámolyogtam a konyhába. A tegnap estéből, hát nagyon kevés dolog maradt meg, de azért foszlányok igen. Így mikor kiérve megláttam a kávét főző Liamet meglepődtem. Nem örültem neki, hogy itt volt, de az az egy biztos, hogy semmi nem történt hiszen a kanapén volt megágyazva. Ebben a pillanatban az az emlék visszajött, hogy ő hozott haza és hogy néhány csúnya mondat, ami elhagyta a számat.
-Jó reggelt.- köszönt mosolyogva. Majd egy üveg vizet és egy gyógyszert nyújtott felém. Én csak bólintva megköszöntem és bevettem. Kávéját szürcsölgette, mikor megszakította fejemnek olya kellemesen eső csendet- Mire emlékszel?
-Hát arra hogy...- és nem bírtam befejezni a mondatomat, mert éreztem, hogy valami folyás iránnyal szemben, azaz felfelé tart. Gyorsan kirohantam a fürdőbe és a wc fölé hajoltam még épp időben. Liam is odajött mellém, és hajamat összefogta. Ahol keze a bőrömet érintette, olyan volt mintha áramütés szaladt volna át rajtam.-Miért csinálod ezt?
-Mit miért csinálok?-kérdezte értetlenül, mire egy újabb adag került a wc-be.
-Itt vagy velem, kedves vagy. Miközben én utállak, bunkózom veled, amit mondjuk megérdemelsz. De ezekkel a tetteiddel csökkented a bennem lévő utálatod-mondtam ki őszintén. Ezek szerint még mindig hat egy picit az alkohol.
-És te most miért mondtad el nekem ezt?
-Nem tudom, mert bűntudatom van. Emlékszem, hogy tegnap ronda dolgokat vágtam a fejedhez.-mondtam, miközben már a csap fölött öblítettem ki a számat.
-Hát figyelj az lehet is. De nem csak miattam, hanem Evie miatt is. Elég csúnyán beszéltél vele is.-mondta, miközben zsebre tett kézzel állt mögöttem és a tükörből figyelt.
-Jó, majd beszélek vele, de rá még akkor is haragszok.-mondtam és megtöröltem a számat a törölközőbe.
-Jó hát te tudod, de azért az fura, hogy nekem megbocsátasz és neki meg nem.-mondta vállát megvonva.
-Egy szóval nem mondtam ,hogy meg van bocsátva.-néztem rá a tükörből, majd kimentem a konyhába.
-Dehogynem.-került egy kis huncut mosoly a szájára. Úgy imádom ezt a mosolyát. Úristen miket beszélek én. Nem. Én még haragszok rá.
-Honnan veszed?- fordultam vele szembe, majd lépkedni kezdett felém.
-Onnan, hogy viszonozni fogod ezt.-terült még nagyobb mosoly az arcára. Őszintén nem értettem.
-Mi?-kérdeztem volna, ám ekkor már két keze közé fogta az arcom és ajkait enyémekre tapasztotta. Igaza volt. Viszonoztam csókját, mert nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Édes csókja mámorító.