20. fejezet

Általános nézet:

A tegnap esti bulin szinte majdnem érzelem megjelent amit csak ismerünk. Féltékenység, csalódottság, düh, bűntudat, boldogság, szerelem, vágy és még lehetne sorolni. Nell és Harry a kis összeszólalkozásuk után nem igen beszéltek egymással. Harry szeretett volna, de Nell nem válaszolt így feladta hamar. A hazamenetelük is ilyen csendben telt, hiszen csak ketten ültek az autóba hazamenet, mivel Louis és Emily hamar leléptek kettesben Zayn pedig talált magának egy csajt. Miután kiléptek az ajtón senki nem tudott róluk semmit. Igazából csak haza kísérte Zayn, az újonnan megismert lányt akit Lisanak hívtak. Míg ez a pár ember a bulin és egyéb helyszíneken voltak Niall, Evie és Do otthon pihentek. Do lent aludt a kanapén. Miután kicsit megnyugtatták a lányt és elaludt a szerelmes pár felfelé vette az irányt egyenesen a háló szobába. Még azon az éjjelen elmesélt neki mindent Evie, amit barátja tátott szájjal hallgatott. Így összegezve, ez egy esemény dús éjszaka volt pár ember számára.

Evie szemszög:

Reggel a meleg napsugarak simogatták arcom. Egy ideig nagyon jó érzés volt, ám mikor elért szememhez elvakított és megszakította édes alvásom. Megfordultam körém fonódott karok közt és láttam, hogy a mellettem fekvő ember is átkozza napsugarakat.
-Szép napsütéses reggelt.-vigyorogtam rá.
-Inkább lenne esős, de azért jó reggelt.- hunyorított rám.
-Eljössz velem ma az orvoshoz?- néztem rá kérlelően.
-Miért? Már mint persze, de minek mész te orvoshoz.-váltott át rögtön aggódó üzemmódba.
-Jaj te aggódó majom.-simítottam meg az arcát.-Leveszik a gipszem.
-Végre valahára.- sóhajtott fel.
-Na lemegyek megnézem hogy van a vendégünk.-mondtam és nagy nehezen felálltam. Nyújtóztam egy nagyot, minek hatására a pólóm felcsúszott és ki látszott a hasam. Niall gyorsan felugrott és nyomott rá egy puszit. Hirtelen összegörnyedtem a meglepettségtől.
-Na mi van ilyen rossz volt?- nézett rám legörbített ajkakkal.
-Nem, csak megijedtem és csikis is vagyok. Amúgy kéne egy fuvar.
-Hova kéne az a fuvar hölgyem?
-Le a földszintre.- mosolyogtam rá angyalian.
-Komolyan mondom kár fizetni a tagságot a konditerembe. Elég edzés nekem az, hogy minden reggel és este le vagy fel cipellek.-mondta, miközben nagy nehezen ő is felállt.
-Kösz. Most ezzel azt akartad mondani, hogy fogyóznom kéne?-ugrottam fel a hátára.
-Nem dehogyis ezt csak úgy mondtam.-kezdett el gyorsan védekezni.
-Jól van Horan. Mától fogva fogyókúrázom.-jelentettem ki durcásan, persze eszem ágába sincs fogyózni.
-Persze, aztán a végén már csak egy csontváz lesz a barátnőm. Megtiltom hogy fogyókúrázz.
-Na jó. De ezt tartsd észbe. Még egy ilyen beszólás és tényleg elkezdem csökkenteni a súlyom.-ugrottam le a hátáról.
-Oké. Befogtam. Amúgy mikorra kell menni az orvoshoz?
-11 órára, szóval elmehetünk utána ebédelni valahova.-mondtam, miközben vettem le magamnak egy bögrét.
-Oké. Mit szólnál mondjuk a....-kezdett gondolkozni.
-Nando's-hoz?-fejeztem be a mondatát, miközben a hűtőben kerestem a tejet.
-Honnan tudtad?-állt mögém.
-Egyszerűen csak ismerlek.- zártam be az ajtót és nyomtam egy puszit szájára.
-Ez nem ér.-fonta össze karjait. Mire én csak megrántottam a vállam és bementem Do-hoz. Éppen ébredezni kezdet.
-Jó reggelt.-ültem le mellé és belekortyoltam a kakaómba.
-Neked is.-ült fel mellém és kivette a kezemből a bögrét. Bele ivott majd egy grimasszal visszaadta.-Még kakaót iszol?
-Probléma?-vontam fel a szemöldököm.
-Azt hittem, már leszoktál róla és kávézol.- mosolyodott el. Már éppen meg akartam szólalni.
-Még mindig utálja a kávé keserű ízét és inkább issza az édes kakaót.-jött be Niall és leült a fotelba.- De azért néha megissza Starbucksos kávét.
-Jól van na le lehet szállni rólam.-mondtam sértődve.-Amúgy Do elmesélnéd inkább, hogy mi történt este, mert két szóból nem jöttünk rá.-mondtam és bele kortyoltam egyet a bögrémbe.
-Hát jó. Az úgy volt hogy...-kezdte elmesélni. 15 perc alatt el is mesélte.
-Nem hiszem el, hogy Liam ilyet tenne.- hitetlenkedett Niall.
-Már pedig a szemem előtt tette meg.-mondta Do a könnyeivel küszködve.
-Várj egy picit, azt mondtad Nell?-kérdeztem.
-Igen. Mivel felvettem vele a kapcsolatot és meghívtam a bulira, amire te nem voltál hajlandó eljönni.-mondta kicsit vádlóan.
-Jó hát nem tudtam, amúgy meg...-kezdtem bele.
-Szívem. 10:45 van. Szerintem indulnunk kéne.- szakított félbe Niall.
-Jó megyek öltözni, de neked is kéne. Do ezt majd még később megbeszéljük.-mondtam és felugorva Niall hátára felmentünk az emeletre. Gyorsan felöltöztünk és már indultunk is az orvoshoz.
-Mit szólnál, ha a megbeszélt ebédünk után elmennénk vásárolni.-dobta fel az ötletet Niall miközben bementünk a rendelőbe. Szerencse, hogy csak 5 percre van kocsival és így időbe ide értünk.
-Rendben tetszik az ötlet.-nyomtam egy puszit az arcára és már mentem is, mert hívtak. Egy félóra múlva kiléptem már gipsz nélkül. Amint meglátott Niall elmosolyodott és felállt. Odafutottam hozzá és nyakába ugrottam. Szorosan ölelte át derekam és megpörgetett. Olyan jó volt végre mindkét lábamra állni. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Gyorsan felveszem és mehetünk oké?-kérdeztem.
-Rendben de siess, mert már korog a gyomrom.-mosolygott. Bólintottam egyet és nyomtam arcára egy puszit.
-Hello.-vettem fel a telefont.
-Szia Evie. Azért hívlak, mert mi lenne ha találkoznánk te Nell és én. Most.
-Hát figyelj Do. Az az igazság, hogy....- nem engedte, hogy befejezzem.
-Kérlek. Mindkettőnknek nagyon fontos, és csak ma jó az időpont Nellnek.
-Nem tudom Do.
-Kérlek Evie. Nagyon fontos.
-Jó.-adtam be a derekam.
-Köszönöm. 15 perc múlva a Big Bennél.-nyomta ki a telefont. Szomorúan mentem vissza Niallhez. Remélem megért majd.
-Na mi van? Olyan szomorúnak tűnsz.-emelte fel a fejem az államnál.
-Nem tudunk ma együtt ebédelni és vásárolni, mert közbe jött valami.-mondtam, és újra lehajtottam a fejem.
-És még is mi olyan fontos?-kérdezte egy kicsit hátrálva.
-Do és Nell akar találkozni velem és csak most jó nekik. Ígérem duplán bepótoljuk.- emeltem fel a fejem és léptem közelebb hozzá.
-Jó mindegy, akkor elmegyek egyedül enni és vásárolni. Majd otthon találkozunk.-mondta és sarkon fordulva kiment az ajtón. Éreztem, hogy ezzel most nagyon megbántottam. A csajokkal egész jól telt a délután, de egész végig Niall járt a fejembe. Mikor haza értem éppen telefonált. Adtam egy puszit az arcára, majd bementem és tv-t néztem. Mikor végre letette a telefont beszélni akartam vele, de most az enyém szólalt meg. Mielőtt még bármit is mondhattam volna bólintott, hogy vegyem fel. Harry hívott, hogy segítsek neki, mert ki akar békülni Nellel . Persze képtelen vagyok nemet mondani. Reggel vele kell találkoznom. Ráadásul 8:30-kor. Miután letettem, két perc se kellett újra megcsörrent az a szar. Ha nem a nővérem lett volna akkor kinyomtam volna. Legalább 2 órát beszéltem vele. Mikor visszamentem a szobába,(időközben kimentem a teraszra.) akkor már csak egy cetli fogadott.
"Látom nagyon elfoglalt vagy. Lefeküdtem aludni. Jóéjt Niall."
Nagyon jó. Most még jobban megsértődött. Nem akarom elveszíteni. Jobb lenne ha lemondanám a reggeli találkám Harryvel. Felhívom. Kicsöng....kicsöng....kicsöng.... Miért nem veszi fel azt a rohadt telefont. Úgy döntöttem én is lefekszem aludni. Mikor felmentem láttam, hogy Niall alszik. Egész éjjel csak forgolódtam. Nem bírtam aludni és Niall mindvégig háttal aludt nekem. Reggel óvatosan kimásztam az ágyból. Felöltöztem, eltüntettem a hatalmas karikákat a szemem alól amit az alvás nélküli éjszaka okozott. Nyomtam egy puszit Niall arcára és elmentem. A Hyde Parkban beszéltük meg a találkozót. Pontosan oda is értem, majd Harry ijesztett meg hátulról.
-De rossz valakinek a lelkiismerete.-ült le mellém a padra.
.Egész éjjel nem aludtam semmit.-mondtam fáradtan.
-Mi van a kis szőkeség nem hagyott aludni?-húzogatta szemöldökét.
-Hagyjuk ezt a témát jó. És mi előtt rosszra gondolnál nem csináltunk tegnap este semmit.- zártam rövidre a témát.
-Jó le ne harapd a fejem.-tette fel védekezően a kezeit.
-Bocs csak elég feszült a helyzet otthon, de majd megoldom. Na és miben kéne a segítség?
-Hát az már meg van hogy fogom felvenni vele a kapcsolatot, csak a levél megírásában kéne segítened.-nézett rám kérlelően.
-Jó mutasd.-mondtam és elkezdtük megírni a levelet. Nem sikerült egy hamar, így elég későre fejeztem be. Gondoltam viszek egy kis kaját Niallnek kiengesztelés képen. 12:30-ra értem haza.
-Szia szívem megjöttem.-kiabáltam, de sehol egy válasz. Bementem a konyhába és egy újabb cetlit találtam.
"Remélem tényleg rohadt fontos volt reggel az a dolog ami miatt elmentél. Na mindegy. Én elmentem. Nem tudom mikor jövök. Szia. Niall"
Nem hiszem el. Már megint nem tudunk beszélni, és még csak azt sem tudom hol van. Gondoltam felhívom. Hát persze. Itthon hagyta a telefonját. Nagyon jó. Leültem a tv elé és elkezdtem enni a csirkét. Nagyon álmos voltam így valamikor idő közben elnyomott az álom. Hallottam egy ajtó nyílást és záródást, de túl fáradt voltam, hogy kinyissam a szemeimet. Éjjel 2 körül sikerült megébrednem. Észre vettem, hogy még mindig a kanapén fekszek. Óvatosan felkeltem és felmentem az ágyba. Niall megint aludt, és ma még egyszer se beszéltünk. Nem lesz ennek így jó vége. Reggel nagyon későn keltem fel. Sőt szinte már nem is reggel volt. 11:30-kor sikerült megébrednem. Észrevételem az volt, hogy üres az ágy mellettem. Gyorsan felpattantam és lementem. Láttam, hogy Niall épp tv-zik.
-Szia-köszöntem neki halkan, mire ő csak bólintott egyet. Kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy bögre kakaót. Visszamentem és belekuporodtam fotelembe. Fél óráig néma csendben ültünk. Mire én megtörtem azt.-Mi bajod van velem Niall?
-Még is mi lenne.- mondta és tovább bámulta a tv-t. Nem bírtam tovább odamentem és kikapcsoltam.-Hééj.
-Mond már el mi a fene történik velünk?-kérdeztem hangosabban
-Nem jöttél még rá.-kérdezte ő is hangosabban, mire csak néztem.-Tegnap egész nap nem beszéltünk. Reggel szerinted milyen volt úgy ébredni, hogy azt se tudtam hol vagy? Ráadásul a tetves telefonodat is itthon hagytad.-kiabált velem.-Az meg a másik, hogy a drága barátnőid fontosabbak mint én.
-Niall. Honnan veszed ezt a hülyeséged?-kiabáltam már én is.
-Nagyon úgy tűnik, mert velük mentél el tegnap előtt, pedig velem beszélted meg hamarabb. De neked fontosabbak más kapcsolatai mint a sajátod.
-Niall ilyen ember vagyok. szerinted engem nem bántott? Tegnap esélyem se volt beszélni veled. Próbáltam lemondani a reggeli találkozóm, de nem tudtam. Délben mikor haza jöttem hoztam kaját de megint a hülye cetliddel találkoztam.
-Legalább én hagyok neked üzenetet, nem úgy mint te. Fájt volna leírni, hogy elmentem cső. Ennyi is elég lett volna nekem.
-Amúgy meg magunk miatt is próbálom elrendezni a lányok és a fiúk közt a szálakat, mert könnyen elszakíthatnak egymástól minket.
-Hát ahogy látom tökéletes munkát végeznek a lányok.-mondta gúnyosan.
-Niall ne csináld már ezt.
-Még is mit? Komolyan mondom már tényleg nem értelek.
-Mindegy. Úgy sem értesz meg . Amúgy meg sajnálom, de én ilyen ember vagyok, ha nem tudsz elfogadni akkor nincs értelme.-ordítoztam már szinte és elindultam fel felé. Közben négy csodálkozó szempárt láttam az ajtóba.-Sziasztok-löktem oda és felrohantam majd teljes erőből becsaptam az ajtót.
Leültem az ágyra és a forró könnyek ellepték az arcom.

Zayn szemszöge:

Ma gondoltam bemutatom Nialléknek Lisát. A bulin ismertem meg és hát mit ne mondjak azonnal bele estem. Útközben találkoztunk Louissal és Emilyvel. Mikor odaértük az ajtajuk elé kiabálást hallottunk.
Majd mikor benyitottunk egy könnyes szemű Evie rohant fel a lépcsőn. Lisa ijedten nézett rám.
-Hát itt fasírt van.-suttogta Louis.
Bementünk és ott ült a kanapén egy elég dühös Niall.
-Hát ez meg mi volt haver?-kérdezte Louis.
-Az hogy a barátnőmnek fontosabbak a barátnői mint én.-mondta még mindig idegesen.
-Te most komolyan ezt feltételezd róla?-kérdeztem.
-Nagyon úgy tűnik, hogy így van.
-Figyelj ezt muszáj megbeszélnetek.-mondta Emily.
-Én nem fogok most vele beszélni az tuti.
-Jó akkor majd mi.- mondtam és kézen fogva felmentem Lisával. Kopogtunk az ajtón majd bementünk.
-Sziasztok.-törölte le a könnyeit és próbált egy műmosolyt csalni az arcára.
-Szia Evie. Ő itt Lisa.-mutattam be.
-Szia Evie vagyok. Sajnálom, hogy így kellett találkoznunk.-mondta.
-Semmi gond megértem. Én pedig Lisa vagyok.-ráztak kezet.
-Na öntsd ki lelkedet nekünk.-mondtam, mire egy kicsit felnevetett és leültünk az ágy végére Lisával. Elmesélt mindent min vitatkoztak. Őszintén szólva én megértettem a logikáját csak Niall ilyen hülye.
-Kifogtok békülni.-nyugtatta Lisa.
-Milyen optimista vagy.-mosolygott keserűen.-Remélem legalább ti együtt lesztek.
-Igazából ez volt az első nagy vitájuk- meséltem Lisának.
-Első és szerintem utolsó is.-mondta Evie
-Micsoda?-néztünk mindketten ijedten.
-Figyelj Evie ne add fel. Niall-t sose láttam még ilyen boldognak mint veled.-próbáltam rá venni.
-Zayn. Ez nekem így nem megy. Nekem egy kapcsolat nem csak kézfogásból, csókból és ölelésből áll. Hanem nekem kell az hogy kiönthessem a szívemet neki, hogy elmondhassam mi bánt.
-Niall pont ilyen csak fél, hogy elveszít. Beszélnetek kéne.-magyaráztam neki és Lisa is egyetértően bólogatott.
-Nekem ez nem megy. Szerintem ennek itt a...-és nem tudta befejezni a mondatot mert berontott Niall. Ezek szerint sikerült Louiséknak rávenni, hogy beszéljenek.
-Ki ne mond hogy vége, mert abba belehalok-mondta Niall elkeseredetten.
-Niall...-kezdte Evie sírós hangon.
-Ez meg kell beszélnünk.-mondta Niall és ránk nézett.
-Mi megyünk is srácok.-mondtuk és kimentünk.

Niall szemszög:

-Evie nem lehet vége. Én érted élek. Végre megtaláltam a nekem megfelelő lányt és képes vagyok elszúrni.-ültem le mellé az ágyra. hátunkat a fal támasztotta meg.
-Niall ez nem a te hibád.-kezdte
-De igen. Mert én olyan ember vagyok aki csak gyűjti magában a gondokat és egyszer csak robban. És sajnos most te voltál ez az ember akit a robbanásom megsértett. De téged akarnálak a legkevésbé.
-Figyelj Niall. Én szörnyen sajnálom, hogy akkor ott hagytalak és a lányokkal mentem el. Nem tudom miért de valahogy mindig kötelességemnek érzem megoldani mások problémáit és közben képes vagyok az általam legjobban szeretett embert megbántani.-mondta és közben könnyeivel küszködött.
-Azért már rég nem haragszom, csak ez így most kijött. És sajnos a düh robbanásaim miatt rontottam el egy csomó kapcsolatomat és e miatt nem volt soha hosszútávú kapcsolatom. De én veled nagyon hosszútávon szeretnék együtt lenni.
-Hidd el én is. Úgyhogy mi lenne ha mindig megbeszélnénk, azt ami a lelkünket nyomja?-tette fel egy kicsit mosolygósabban a kérdést.
-Rendben heti egy alkalom, sürgős esetben azonnali ellátás.-nevettem.
-Rendben. Tudod nálam a kapcsolat egyik fontos része, hogy megbeszéljük egymással a gondjainkat.-törölte le az egyik kiszökő könnycseppét.
-Szeretlek.-mondtam és kezünket összekulcsolva a térdünkre tettem.
-Én is mindennél jobban.-mondta. Még egy ideig így ültünk majd felálltam. Neki is segítettem felállni. Gyorsan magamhoz rántottam és szorosan megöleltem.
-Nem akarlak elveszíteni. Soha.
-Megígéred, hogy soha nem hagysz el?-kérdezte, miközben fel nézett rám.
-Én lennék a föld legnagyobb idiótája ha elhagynálak.-mondtam majd két kézzel megfogtam az arcát és megcsókoltam. Két napja nem csókoltam meg. Rövid időnek tűnik, de nekem iszonyatosan hosszú volt. Miután elváltak ajkaink szája mosolyra húzódott és újra egy könnycsepp szánkázott le az arcán.
Elkaptam nagyujjammal és letöröltem.
-Örömkönny- nevetett fel. Majd újra megcsókoltam.
-Na gyere.-fogtam meg a kezét.-Emily azt mondta megöl ha nem kézen fogva megyünk le.-mondtam nevetve majd kinyitottam volna az ajtót. Az ajtó a szobámba elég logikátlanul kifelé nyílik.
-Aúúú-szólalt meg 4 hang.
-Így jár az aki hallgatózik.-nyújtotta ki nyelvét Evie, majd átlépkedve rajtuk lementünk a földszintre.