2012. március 6., kedd

18. fejezet: A szerelem néha fáj....

Hellokaaa,
Most nagyon jó kedvem van, mert megtudtam hogy két hétig nem lesz nekem föci órám :D
Két dolog amit szeretnék mondani, vagyis inkább három.
1. Ezt a rész Nellikének, az egyik legjobb barátnőmnek küldöm, mert nem az ő buktáját ettem meg hétfőn, mert rágom a körmöm, mert piszkálom a fülbevalóm és mert néha az őrületbe kergetem :)♥
2. Ezt a rész köszönjétek Csücsknek (Dorottya), a másik legjobb barátnőmnek, mert ha ő nem ad ihletet, akkor ez a rész meg majd a jövőbeliek még sehol nem lennének. Ja és ebből kifolyólag lesz egy pici változás, amit majd rögtön az elején észrevesztek.
3. A bulinak egy kicsit több részt szánok, mert sok szemszögből akarom de még nem tudom hogy alakul.
Na szóval ha elolvastátok ezt köszönöm, és Jó Olvasást ;)♥


~Vissza egy picit az időben( itt lesz egy apró változtatás)~
Do szemszöge:
(Liam nem ment el, hanem ott maradt!)
-Ti meg mi a francot kerestek itt?-kérdeztem, ránk szegülő két szempár tulajdonosaitól. Liam mögöttem állt és kezemet szorította.
-Meglepetés!!!-kiáltotta Sam és Alex, kicsit fázis késéssel. Megfordultam, és amint Liamre néztem szemében láttam a nyugodtságot. Bólintott egy aprót, hogy köszönjek a fiúknak.
-Na jó! Gyertek ide ti idióták!-tártam szét a kezem és megöleltem szorosan őket.-Azért szólhattatok volna, mert ez így elég kínosra sikerült.
-Honnan kellett volna tudnunk, hogy most akarsz lefeküdni...-kezdte Alex.
-Liam. Liam vagyok.-nyújtotta mosolyogva kezét.
-Hello Liam.-köszöntek. Néha olyanok, mintha testvérek lennének.-Na szóval honnan kellett volna tudnunk, hogy most akartok lefeküdni Liammel.-kérdezte szét tárt kezekkel Alex.
-Mi nem akartunk lefeküdni.- fontam össze a kezeimet a mellkasom előtt.
-Szerintem, már rég mást csinálnátok, ha nem lettünk volna itt.-nevetett Sam.
-Fogjátok be jó.-nyújtottam ki rájuk a nyelvem.-És erről egy szót sem senkinek. Oké?
-Értettük főnök asszony.-mondták megint egyszerre, néha ez már idegesítő.
-Főnök asszony ez tetszik.- vigyorgott, a még mindig mögöttem álló Liam. Vetettem rá egy szúrós pillantást és egyből értette mire gondolok.- Fúú te. Ha szemeddel ölni tudnál.
-Hidd el egyszer fogok tudni.
-Addig élünk.-nevetett Alex. Hirtelen megcsörrent a telefonom. A képernyőre néztem és egy ismeretlen számot írt ki.
-Bocs ezt fel kell vennem. Üljetek le és beszélgessetek.-mondtam és közben kimentem a konyhába.
-Haló, Dorothy Vicker.-szóltam bele a telefonba.
-Hello, Do.-szólalt meg egy ismerős hang.-Nell vagyok.
-Nell? Az a Nell?-kérdeztem izgatottan. Évek óta nem beszéltem vele.
-Igen az a Nell.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Minek köszönhetem a hívásod?
-Gondoltam, meg adhatnád Evie telefonszámát, és újra tarthatnánk a kapcsolatot.
-Amúgy mindketten itt vagyunk Londonban.-mondtam.
-Tényleg? Az fantasztikus. Mi lenne ha összefutnánk valamikor?-lett hangja egyre vidámabb.
-Figyelj van egy ötletem. Pár nap múlva lesz Evienek egy szülinapi bulija. Gyere el.
-Jó. Figyelj most mennem kell, de majd küld el az infokat.
-Jó és örülök, hogy újra beszéltünk Nell. Már nagyon hiányzol és egy csomó dolgot nem tudsz.
-Majd még beszélünk. Szia.
-Hello.- nyomtam ki a telefont. Mikor visszaértem örömmel láttam, hogy a fiúk befogadták Liamet és együtt hülyültek, és beszélgettek.-Na mi történt itt, míg én nem voltam itt?
-Csak meséltünk egy két dolgot.-vigyorgott Sam.
-Nyugi a cikiseket kihagytuk.-nyugtatott Alex és egy halk sóhaj hagyta el a számat.-Vagy nem.
-Köcsögök. Na de nem akartok elmenni Eviehez?-kérdeztem.
-De csak éppen cím és szállító eszköz hiányában nem tudunk.-okoskodott Alex.
-Figyeljetek én úgy is hazafelé tartok elviszlek jó?-ajánlotta Liam.
-Köszi haver.-veregették meg a vállát Liamnek, és elindultak felöltözni.
-Örülök, hogy ilyen jól kijöttök.- ültem le Liam mellé, mert tudtam ezeknek 15 perc mire elkészülnek.
-Érted mindent, amúgy meg jó fejek.-nevetett.-De hogy jöttek be, ha zárva volt az ajtó?
-Itthon volt unokatesóm, és gondolom beengedte őket.-mosolyogtam.
-Örülök, hogy igent mondtál tegnap.-vigyorgott rám.
-Miért is?-vontam fel egyik szemöldököm.
-Mert így megtehetem ezt.-harapott bele alsó ajkába és megcsókolt. Lágyan és érzékien csókolt puha ajkaival.
-Én is örülök.-húzódott mosolyra szám, mikor eltávolodott arcunk.-És szívesen várlak vissza.
-Hát ma már nem hiszem, hogy visszajövök.-mondta szomorúan.
-Nem baj.-mosolyodtam el és megsimogattam az arcát.
-Szeretlek.-fogta meg a kezem és belepuszilt a tenyerembe.
-Na menjél már, mert a fiúk türelmetlenek, és mond meg nekik, hogy ez titok amit láttak.-mondtam elhúzva a kezem.
-Oké. Szia fotós lányka.-nevetett, majd távozott a szobából és a lakásból is a fiúk társaságával.

~~~~Pár nappal később~~~~

Evie szemszög:

Olyan jó volt újra látni a fiaimat. Nagyon hiányoztak már és sikeresen lefárasztottak ez alatt a pár nap alatt, de Niall végig itt volt mellettem. És olyan jó tudni, hogy a legjobb barátaim bírják a pasimat, és fordítva is igaz. Ma estére a srácok szülinapi bulit rendeztek nekem, de őszintén nincs kedvem elmenni. Gipszelt lábbal, meg végképp nincs. A srácok már 1 órája itt vannak hadifelszerelésbe és próbálnak győzködni, hogy menjek. Még Louis barátnőjét is megismerhettem. Emilynek hívják. Nagyon kedves, szőke hajú lány. Illik Louishoz szerintem és jól ki fogunk jönni.
-Na muszáj jönnöd pici lány. Ez a te szülinapi bulid utó bulija.-próbált rá venni Louis. Ő volt talán a leglelkesebb.
-Nem, nem és nem.-makacsoltam meg magam.
-De így Niall sem fog jönni és ő általában a buli lelke.-magyarázott Liam.
-Képzelj el egy bulit írtánc nélkül? Borzalmas.-tagolta az utolsó szót Harry.
-Na srácok. Figyelem. Niall megy én maradok. Ő akar menni én nem. Majd máskor bepótoljuk és egész
este veletek fogok táncolni srácok.-próbáltam kompromisszumot kötni.
-Ha nem akar jönni ne erőltessétek.- mondta Emily.
-Köszi Em, ez jól esik hogy mellém állsz.-öleltem magamhoz.
-Köszi szívem, hogy az ő pártját fogod akit alig egy órája ismersz.-vágta be a durcát Louis, de Emily kiengesztelte egy csókkal.
-Na jó hát te hajthatatlan vagy pici lányka.-mondta feladva Zayn.-Akkor Niall tűnés öltözni és indulunk.
-Zayn. Én már kész vagyok, ha nem vetted volna észre.-nézett unottan rá a mellettem ülő ír szőkeség.
-Jó bocsi na.-tette fel védekezően a kezét.
-Biztos ezt akarod, hogy menjek?- kérdezte felém fordulva és nagy kék szemeket meresztett rám. Ó hogy imádom a szemeit. Annyira szépek, csak elveszek benne.
-Igen szívem. Te mész szórakozol, én maradok és pihenek. -magyaráztam neki elég érthetően.
-De nélküled uncsi lesz.-mondta húzva száját.
-Csak érezd jól magad.- fogtam kezem közé arcát és egy puszit nyomtam ajkaira.
-Ennyitől érezzem jól magam?- húzta fel a szemöldökét.
-Na menjetek, mert soha nem indultok el.- próbáltam elindítani őket. És most sikerrel jártam.
-De ezért még számolunk.-nézett rám szúrós szemekkel Do.-Most így nem láthatod a meglepetésem.
-Milyen meglepetés?-kérdeztem gyermeki örömmel.
-T.i..t.o.k.-mondta tagolva.
-Köszi.-mondtam gúnyosan- na de jó szórakozást srácok.
-Csak félig lesz meg, mert te nem jössz.-mondta szomorúan Louis
-Hány évig fogom ezt még hallgatni?-kérdeztem halkan magamtól.
-Sok éven át.- puszilt bele a nyakamba Niall amitől kirázott a hideg. Sokáig tartott, de végre elmentek. Igaz nem szívesen engedtem el Niallt, de nem tarthatom vissza. Szeret bulizni, akkor miért tartanám vissza? Na mindegy unalmasan fog telni ez az estém de nem baj. Olvasok, tv-zek alszok. Már megvolt a tervem estére. 10 perce mentek el a srácok, mikor csengettek. Amilyen gyorsan tudtam kiugráltam egy lábon az ajtóhoz. Kinyitottam és meglepődve álltam ott.
-Ugye nem gondoltad, hogy majd itt hagylak egyedül és nélküled bulizom?- kérdezte csípőre tett kézzel.-Már az életem része vagy. Nélküled sehova nem megyek.-ölelt magához.
-Szeretlek Niall.- mondta a mellkasába. Ölelése közben éreztem finom illatát, amivel nem tudtam betelni és éreztem, hogy szíve mindjárt kiszakad a helyéről, olyan gyorsan ver.-Futottál, mert nagyon gyorsan ver a szíved.-mondtam és kezemet mellkasára tettem.
-Nem futottam. Ha nem vetted volna észre ezt hozod ki belőlem. A mikor meglátlak gyorsabban ver a szívem. Mikor hozzád érek még gyorsabban és ha csak megölellek vagy megcsókollak majdnem kiszakad.-magyarázta és homlokát enyémnek döntötte.
-És mikor egyszerre ölelsz és csókolsz?-kérdeztem alsó ajkamba harapva.
-Meghalok, csak te visszaöntöd belém a lelket.-mondta majd megcsókolt. Édes ajkait enyémre nyomta. lassan kinyíltak azok és egybe olvadtak az enyéimmel. Nyelve lassú táncot járt az enyémmel kezdetben, majd egyre gyorsabbá vált. Hiába. Szeretem és valószínűleg meghalnék nélküle.

Liam szemszög:

Do elképesztően nézett ki. Legszívesebben megfogtam volna kezét. Összekulcsoltam volna ujjainkat így kimutatva. "Ő az enyém. szemeteket levegyétek róla!" Sajnos ezt nem tehettem meg, mert még mindig titokban tartottuk. Csókon kívül más nem történt, de ebben a ruhában egyszerűen kívántam. Nem tudtam levenni róla a szemem. Remélem nem vették észre nyálcsorgatásomat a fiúk, persze azt azért megjegyezték hogy elég jól néz ki Do. Legszívesebben ekkor azt mondtam volna "Hát igen az én barátnőm." de még nem teljesen. Még csak "próbaidőn" vagyunk. Annyira szeretnék már végre nyilvánosan is vele lenni, de tiszteletben tartom a kérését. Daniellel való szakításom óta ő az első lány akit a barátnőmnek akarok hívni.
-Megérkeztünk.-kiáltott fel Louis, így félbe szakítva gondolkodásomat. Szépen sorban kiszálltunk. Először Louis, aki kisegített Emilyt, majd Harry aki Zaynek segített végül én és Do. Puha kezét olyan jó érzés volt fogni, de amint biztos lábakon állt a talajon kezét kihúzta enyémből.
-Titok.-súgta a fülembe, mire kicsit csalódottan bólintottam.
-Ne félj haver. Találunk neked itt valami csajt.- veregetett hátba Harry. Valószínűleg bólintásomat arra vélte, hogy nincs csajom. Ami félig igaz félig nem, na de mindegy.
-Induljon a party.- mondta hangosan Louis és kézen fogva Emilyvel bevonultak a szórakozóhelyre, majd mi is utánuk mentünk. Egész este csak táncoltunk és ittunk. Mondanom se kell mindenki lerészegedett egy picit pár óra múlva. Éppen ültem a sarki asztalunknál és láttam, ahogy Do táncol elég provokatívan más sárcokkal. Azonnal féltékenységi roham tört rám. Egy kézzel megtudtam volna fojtani azokat asrácokat. Olyan szinten ideges voltam. Csak szorítottam a kezemben lévő poharat.
-Haver. Mindjárt ketté töröd azt a poharat.-vette ki a kezemből Zayn.- Jól vagy?
-Persze. Soha jobban- mondtam dühösen, majd felálltam és elmentem az asztaltól. Dohoz nem mehetek oda, mert akkor lebukunk, de akkor még is mit csináljak.
-Szia van kedved táncolni?-jött oda hozzám egy kedves lány megszakítva a gondolkozásomat.
-Persze gyere menjünk.- mondtam megfogva kezét és behúztam a tömegbe. Láttam, ahogy Do szeme végig rajtam volt amint a lány odajött hozzám. Tele volt féltékenységgel tekintette. Meg is van. Nem csak én lehetek féltékeny. Majd ha akar valamit, akkor idejön addig is jól érzem magam és még féltékenyebbé teszem. Be is jött a tervem. Do egyre többször vetett felém szúrós pillantásokat. Én ezt mondhatni élveztem. Vártam mikor fog odajönni és ellökni a lánytól. Közben a dj átváltott egy lassú számra. Láttam, hogy Do már leült, de nekem még ez nem volt elég. A lány kezeit nyakam köré fonta, én pedig kezeimet derekamra csúsztattam. Így táncoltuk végig a lassú számot. Közben láttam, hogy Do valamiért kimegy, majd a szám végére pont visszaért. Még mindig az a dühös féltékenységtől csillogó szempár tekintett ránk. A lány akivel táncoltam elég magas volt. A szám legeslegvégére akartam adni egy puszit az arcára, és így befejezve a Do féltékenységi akciómat. Ám ez nem úgy jött össze ahogy én akartam. Ez a puszi sajnos a száján csattant el a lánynak és ő ezt biztatásnak vette ezért visszacsókolt. Gyorsan eltoltam magamtól.
-Bocsi, de ez nem volt helyes. Nekem van barátnőm ne haragudj.-mondta szemlesütve.
-Semmi baj.- mondta mosolyogva, majd eltűnt. Hirtelen Do-t kezdtem elkeresni. Odamentem az asztalunkhoz, mert sehol nem láttam. Az asztalnál épp Louis és Emily smároltak. Szerencsére Zayn is ott volt.
-Hol van Do?-kérdeztem tőle izgatottan.
-Áh szóval miatta voltál ideges.
-Hol van már azt mond inkább- emeltem fel a hangom.
-Jó nyugi, most rohant ki az előbb. Ha jól láttam akkor sírt.-mondta védekezően.
-Hogy én mekkora egy barom vagyok.-mondtam hangosan gondolkozva.
-Ez te csináltad vele?-kérdezte, de meg se hallva tovább mentem. Kiérve a klubból rögtön elkezdtem keresni, de már sehol nem láttam. Hajamba túrtam és idegesen húztam. Dobbantottam egyet dühömben és összerogyva guggoltam az utca közepén. Ezt elcseszted de rendesen Liam.

Do szemszöge:

A buli felé vezető úton végig magamon láttam Liam tekintetét. Jó érzés volt, mert tudtam hogy szeret. Elhatároztam, hogy ma külvilágra hozom a kapcsolatunkat. Nem titkolózom többet. Bent lehet, hogy a kelleténél egy picit többet ittam, de azért a józan eszem még a helyén volt, csupán bevállalósabb voltam. Éppen ezért pár srác felkért táncolni. Közöltem velük, hogy van barátom, szóval csak egy tánc. Mire ők csak bólogattak. Egész helyeseknek és jó fejeknek tűntek. Mire vége lett a számnak észre vetem, hogy Liam egy másik lánnyal megy el táncolni. "Nem baj Do. Nyugi" próbáltam ilyen szavakkal magam nyugtatni. De legszívesebben odamentem volna és közöltem volna kis csajjal, hogy ő az enyém. De nem mertem. Inkább csak figyeltem őket. Bíztam Liambe, hogy nem csinál hülyeséget. Elérkezett a lassú szám. Reménykedtem, hogy Liam itt abba hagyja a kínzásomat, mert sejtettem hogy ezt azért kapom mert asrácokkal táncoltam. De nem fejezte be. Már egyre csak égetett a féltékenység és a düh. Épp abban a pillanatba hívott Nell. Gyorsan kimentem érte és behoztam. Körbe mutattam, majd mondta hogy elmegy a wc-re. A szám már épp a legvégére ért és pont megtaláltam a szememmel Liamet. Talán jobb lett volna ha nem látom.

Do ruhája:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése