27. fejezet

Esti meseee!

Remélem tetszeni fog :))
Íráshibákért ezer bocs :$

Evie szemszög:
A tegnapi esti zuhany incidens után rögtön lefeküdtünk aludni. Mivel a pizsamám bőrig ázott újat kellett felvennem. Szerencsére volt még egy rövidnadrágom és most Niall ír NY-os pólójára esett a választásom. Este nyugodtan aludtunk. Egész végig átölelve szorított magához, de ezt már megszoktam hiszen mindig így alszunk. Reggel telefonom csörgésére ébredtem. Ha otthon lettünk volna eszemágába se jutott volna felvenni, de mivel nem így volt kénytelen voltam felvenni. Az éjjeli szekrényen volt így csak kinyúltam oldalra és felvettem.
-Mond.-mondtam még csukott szemekkel. De válaszként csak motyogásokat halottam.-Ne szórakozz!
-Fordítsd meg a telefont idióta.-jött egy kicsit tisztább válasz.-Amúgy jó reggelt! Sam vagyok.
-Tudom. Csak te vagy képes hajnalok hajnalán felhívni.
-Fél kilenc van.
-Mondom hajnalok hajnalán.
-Jól van na. Amúgy mi újság veled hugi?
-Mondjad mit akarsz. Nem szoktál felhívni csak úgy.
-Mi van már a legjobb barátomat se hívhatom fel?
-Figyelj most keltettél fel. Elmondod, vagy lerakjam?
-Jujj de morcos valaki. Amúgy komolyan kérdeztem. Mizujs veled?
-Essünk túl rajta. Írországba vagyok Niallnél. Elég?
-De jó és mit fogtok ma csinálni?
-Sam. Megkérdezném a mellettem fekvő embert, ha itt lenne.
-Nincs ott a szőke herceged?
-Nincs de mondjad már mi a francért keltettél fel.
-Jól van na. Barátnőm van.
-Mi? Mióta?-pattantak ki szemeim és felültem hirtelen. Ha lett volna a fejem fölött polc tuti telibe fejelem.
-1 hónapja.
-És csak most tudok róla? Tudod mit ezért most megharagudtam és le is teszem a telefont. Ne hívj most haragszom. Na puszi pá.
Jó igazából nem sértődtem meg, de ez volt a megfelelő alkalom, hogy lerázzam. Egyébként órákig mesélt volna róla, de most nincs kedvem hallgatni. Önző vagyok? Lehet, de most nincs kedvem végig hallgatni és azért tényleg rosszul esett, hogy szinte én tudtam meg utoljára. Hisz én vagyok együtt majdnem egy hónapja Niallel. Apropó Niall. Hol van? Gyorsan kimásztam az ágyból és elindultam lefelé. A lépcső közepén jutott eszembe, hogy talán nem pizsamába kellett volna lejönnöm, de már mindegy. A konyhába épp pirítóst készített Niall anyukája.
-Jó reggelt Evie.-köszönt rám vidáman. Valahogy próbáltam erőt meríteni energiájából nem tudom, hogy sikerült.
-Neked is szép reggelt.-próbáltam egy mosolyt csalni arcomra.- Többiek?
-Bobby elutazott reggel, Greg valami haverjával van, Niall meg boltban. Jól aludtál egyébként?-kérdezte és közben elém rakott egy pirítóst.
-Igen nagyon jól aludtam. Kényelmes Niall ágya.-pirultam el egy picit. Közben eperdzsemet raktam a pirítósomra.
-Meghiszem azt.- nevetett fel.-Emlegetett szamár.-hirtelen hátra fordultam. Ott állt mögöttem Niall.
-Szép reggelt.-mondta és közben leharapta felét a reggelimnek. Majd azért egy puszit is kaptam.
-Neked is zöldike. Azt azért látom, hogy a kaja fontosabb mint én.-néztem rá mérgesen.
-Dehogyis, csak nem hiszem, hogy a korgó gyomromat szeretnéd hallgatni.-nézett rám bűnbánóan, majd semleges tekintettel visszafordultam.
-Ki keltett? Mert látom picit morcos vagy.-mosolygott és lepakolta cuccot.
-Sam.-mondtam ki halkan.
-Ő ki?- kérdezte Maura.
-Az egyik legjobb barátom. A másik pedig Alex. Ők ketten olyanok mintha testvérek lennének és szinte nekem is már a bátyáim. Ők álltak mellettem a tragédia után.-mondtam egy mosolyt megeresztve.
-És mit mondott?-kérdezősködött Niall, hiszen elég jóba lettek az idő alatt míg itt voltak.
-Barátnője van, de többet nem tudok, mert kinyomtam.-mosolyogtam önelégülten, mire mindketten nevettek.- Na de én elmegyek felöltözni. Mi a mai terved?
-Elviszlek egy titkos helyre.-kacsintott.

Zöldike (:

-Te sportos vagy viszonylag akkor én is úgy öltözöm.- mondtam és felfutottam. Egyszerű szerelést választottam. Farmer, mintás póló, hoodie (kapucni belebújós pulcsi) és egy torna cipő. Hajamat felfogtam kontyba és indultam is lefele. Niall már a lépcsőnél volt teljesen zöldbe, ezért kapta zöldike nevet.
-Na mehetünk kisasszony.-nyújtotta felém a kezét, amit elfogadva összefűztem ujjainkat.
-Persze. De semmi kaja inni?-kérdeztem meglepődve.
-Van ott ahova viszlek. Na de induljunk.
-Gyalog?
-Igen csak egy fél óra nem halsz bele.-forgatta meg szemeit.
-Ha még nem ismernél én szeretek túrázni.- nyújtottam ki nyelvemet.
-Na gyerekek induljatok. Mikorra hazaértek, én nem biztos hogy itthon leszek. Meglátogatom a nagymamát. Az is lehet, hogy ott alszom, még nem tudom. Na jó szórakozást- lökdösött ki minket Maura.
-Na és mi az úti cél szívem?-kérdeztem, már kedvesebben. Igen néha az időjárás képes megváltoztatni a hangulatom és ez történt most is. Gyönyörűen sütött a nap, kicsit hűvösen fújt a szél, de kellemes volt.
-Egy olyan hely, amit rajtam kívül senki nem ismer. De most már te is fogod ismerni kicsim.- puszilta meg a homlokom, majd elindultunk. Egy fél órás utat tettünk meg egy erdőben, majd kiértünk egy tisztásra.
-De széép.-mondtam a közepén állva.
-Ugye?-kérdezte átölelve derekam.-Ez az előtere a titkos helyünknek.
-Most már helyünk?-kérdeztem felé fordítva a fejem.
-Hát csak te meg én tudunk róla. De ezt már elmondtam. Köszi, hogy figyelsz rám.-vágta be a durcát.
-1-1 az állás.-nevettem el magam, mire csak egy puszit kaptam a szám sarkába.
-Na gyere.- kezdett el húzni, de nem volt kedvem tovább menni ezért hátára ugrottam és nevetve elkiáltotta magam.
-Gyíí paci.-öleltem át nyakát és dereka köré fontam a lábam. Erre ő is csak felnevetett, majd elkezdett futni. Pár méter után megbotlott egy fűszálban és elesett. Együtt zuhantunk a földre. Csak nevettünk. Már annyira, hogy fájt a hasunk és nem bírtunk felkelni. Pár perc után sikerült felülnie majd az ölébe húznia.
-Imádom, hogy veled bármit csinálunk röhögés lesz a vége.-bújt hozzám, majd egy csókot kaptam a nyakamra.
- Hidd el ez az érzés kölcsönös.-mondtam és arcát két kezem közé fogtam. Szerintem azt hitte csókot fog kapni, de ehelyett csak egy puszit kapott az orra és a szája közti részre.-Hirtelen megpillantottam egy faházikót a fán.- Nézd ott egy ház.-ugrottam fel öléből, majd ő is csatlakozott hozzám.
-Úgy látom megtaláltad magadtól is.-mosolygott és kézen fogva elkezdett a ház felé vezetni.-Ez az én titkos helyem. Itt sírtam, nevettem, énekeltem, dalokat írtam. Ezt még a nagypapám építette nekem.
-De jó. És fel szabad menni?- csillant meg a szemem. Mint egy kisgyerek, akinek valami nagyon új és érdekes dolgot mutatnak.

-Persze. Azért hoztalak ide, hogy ezt megoszthassam veled.-mondta, miközben már a létrán másztam felfelé és beléptem az ajtón. Egy fiús kis bunker tárult elém, bár tetszett. Poszterek, gitár, CD, rádió és egy matrac, amire azonnal rávetettem magam.-Látom megtaláltad a matracom.
-Nehéz ne mészre venni- nevettem.- Amúgy miért osztod meg ezt velem?-kérdeztem, és közbe leült mellém, majd hanyatt dőlt.
-Tudom, hogy még csak 1 hónapja vagyunk együtt, de te más vagy mint a többi lány. Az életemet is rád bíznám. Senkit nem szerettem még ennyire mint téged. Idáig minden lánnyal úgy kezdtem el járni, hogy tetszett és valamennyire megszerettem de te veled nem így volt. Téged megláttalak és azonnal beléd szerettem. Hülyén hangzik és én se hittem a szerelem első látásban, de mégis van ilyen. Mikor megláttam gyönyörű kék szemeidet és azok csillogását valami megváltozott az egész világban. Valahogy az egész sokkal nyugodtabbnak tűnt és jobbnak. Ez így korainak tűnhet, de én szeretném majd ha te lennél az akivel leélhetem az életem és majd 80 évesen is veled nevethetek.-fejezte be monológját, ami nagyon meghatott. Még egy könnycsepp is legördült a szemem sarkából. Ez volt a legszebb dolog amit valaha valaki nekem mondott és hihetetlenül jó érzés. Gyorsan felült és magával szembe fordított. Ezek szerint látta azt az egy kósza könnycseppem. Hüvelykujjával végig simítottan annak útját.-Ezt nem azért mondtam, hogy sírj.
-Tudom.-mosolyodtam el.-De senki nem mondott még ilyet nekem.
-Mert a magyar fiúk hülyék. És ez is fura lesz, de köszönöm Tomnak, hogy találkozott veled és összejöttetek, mert ha nem akkor most nem lennénk itt.-mondta mosolyogva, majd lágyan megcsókolt. Csókját viszonoztam mint mindig, de most egy kicsivel több volt benne. Éreztem benne a törődést, a szeretetet, az óvatosságot és persze a vágyat. Lágy csókunk nem sokára vadba váltott át, ami során megharapta véletlen a számat. Ezt megmosolyogtam, de még fájni se volt ideje, hiszen ezer és ezer újabb csókot kaptam rá. Lassan elkezdte lehúzni rólam a pulcsim. Most nem állítottam meg.  Miután a matrac mellett landolt az én is levettem róla ruhadarabjait. amit tegnap szeretett volna, az ma megtörtént. És nem is kellett sokat várnia. Igaz ez nem az első volt, de azért örülök hogy az első vele történt meg. Miután mint ketten elértük a csodát, csak egymás mellett feküdtünk. Niall hajammal babrált, és mindketten a "plafont" bámultuk.
-Ez extrém helynek számít?-törte meg a csendet.
-Hát figyelj azért egy erdő közepén vagyunk.- nevettem.
-Jól van na.- ezt egy kis csend követte.-Tudom, hogy már egy párszor elmondtam, de szeretlek.
-Én is elmondtam sokszor. Én is szeretlek.-mondtam, és a mellkasán heverő fejem alá raktam a kezem. Éreztem, hogy szíve milyen hevesen ver. Ez megmosolyogtatott. Megfogtam a kezét és a szívemhez raktam, hogy megmutassam, az én szívem is olyan gyorsan ver mint az övé. Erre ő is elmosolyodott. Még így feküdtünk egy ideig, majd lassan elkezdtünk felöltözni. Persze én öltöztem elsőnek, ő pedig fekve nézte végig és kaján vigyor ült az arcán.
-Inkább öltözz te is.-vágtam hozzá boxerét.
-Igen is kapitány.-vágta haptákba magát még mindig fekve.-És kapok valamit, ha felöltözök?
-Igen.-mosolyodtam el, és közbe lementem a házból. A fa egyik erős ágára két erős kötéllel egy nagy gumi volt kötve, ami hintaként szolgált. Így ráültem és elkezdtem lökdösni magam. Az égen gyülekező felhőket figyeltem.-Siess drágám, vagy itt fürdünk az erdőbe.
-Itt vagyok már.- szólalt meg egy hang mellettem, amitől annyira megijedtem, hogy hanyatt kiestem a gumiból.
-Niall. A szívbajt hoztad rám. -mondtam a földön henyélve.
-Ne haragudj, de olyan aranyosan hintáztál itt, hogy észre sem vettél.-mosolyogva dőlt neki a fa törzsének.-Amúgy meg honnan veszed, hogy esni fog?
-Felhők. Szag. Tudom hogy esni fog.
-Dehogy fog.
~
Mire hazaértünk csúnyán mondva szarrá áztunk. Belépve a házba leráztuk magunkról a vizet, de még így is csurgott belőlünk.
-"Dehogy fog"-utánoztam Niall hangját.
-Jól van na nem vagyok időjós.
-Azt meteorológusnak hívják drágám.-nevettem.
-Jujj de vicces vagy.-mondta gúnyosan.
-Engesztelés?-néztem bűnbánóan.
-Zuhanyzás. Együtt.-mosolyodott el.
-Jó. De csak zuhany.-mire ezt kimondtam, már a hátára kapva vitt a fürdő fele.

Niall pólója/Evie pizsamája: