15. fejezet: Mik nem történnek?

Do szemszöge:

-Na gyere rakjuk rendbe egy kicsit a kertet- tett vállamra kezét Liam, miután Evieék elmentek.

-Jó, de nekik kellett volna takarítani, mert ők kezdték.- mondta durcásan.

-Igaz, de szülinapja van Evienek legyünk elnézőek.-mondta, miközben elkezdtük szedni a földről a kukoricát amit szétdobáltunk.

-Jó. Amúgy annyira aranyosak együtt, meg ahogy Niall segít Evienek menni a gipszbe néha- áradoztam munka közben.

-Igen, tényleg aranyosak. Niallnek már tényleg szüksége volt egy barátnőre, mert már az X-factor óta nem volt senkije.-mesélte Liam, és nem hallottam a fülemnek.

-Komolyan?-néztem nagy szemekkel.-De most megtalálta az ő "hercegnőjét" Evie meg az ő"hercegét"- nevettem.

-Igen. Hát ők most mát a tökéletes minta pár.-nevetett velem, de most valahogy olyan zárkózottnak tűnt, nem tudom miért.- És te mit gondolsz? Megtaláltad már a herceged?

-A keresés még folyamatban van. De van sejtésem ki az én hercegem.

-És ki?- csillant föl a szeme.

-Cody Simpson.

-Oh értem.- hirtelen csalódottabbá vált a hangja azonnal.

-Nyugi csak hülyülök.-nevettem, mert tényleg bevette, amit viccnek szántam.- Ő a másik kedvenc énekesem, de nem több. Jó mondjuk nagyon cuki, de akkor is. Mennyi az esélye?

-Hát nem sok. Bár mondjuk mennyi az esélye annak, hogy valaki elüt?-kérdezte komolyan.

-És mennyi az esélye annak, hogy Liam Payne majdnem elüt?- kérdeztem nevetve, mire elkezdett puffogni.-És mennyi az esélye annak, hogy megsértődsz.

-És mennyi az esélye, hogy befejezzük ezt a mennyi az esélye hülyeséget.- szedeget a kukoricát a földről.

-Jól van na. Befejeztem.-öltöttem ki rá a nyelvem, mire csak mosolyogva megrázta a fejét.-Rossz napod van Payne?

-Nem. De gyere menjünk be, mert mindjárt esni fog-mutatott fel az égre és igaza volt. Gyűltek a nagy szürke felhők London külvárosa felett. Langyos szél éreztette velünk, hogy be kell mennünk.

-Jó menjünk.-mosolyogtam, majd kezembe véve a tál kukoricát elindultam befelé, míg ő felvette a két matracot és azt hozta be a házba. Amint beértünk letettem a pultra kukoricát, ő pedig elment eltenni a matracokat. Pár perc múlva elkezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntötték volna. Ott álltam a tolóajtónál, és csak néztem az udvart. Ahogy a szél felém tereli a finom eső illatot, ahogy a nagy eső cseppek egyre sűrűbben esnek és lágyítják meg a talajt.

-Látod, hogy megmondtam?-kiabált Liam. Nagyon halk volt a hangja, valószínűleg egész testtel bent volt a szekrénybe, mert a matracokat már kivenni is nehezen tudtuk. Ez azt jelentette, hogy berakni lehetetlen.

-Igen igazad volt.-kiabáltam hátra, bár nem tudom, hogy hallotta-e. Egy hirtelen ötlet jutott eszembe. Nem tudom, honnan jutott eszembe. Azonnal levettem a magassarkúmat, és kirohantam az esőbe. Talpam óvatosan süppedt bele a lágy talajba. Éreztem, ahogy a víz átitatja a ruháimat és azok bőrömhöz tapadnak, pont mint a hajam.  Kellemes langyos eső volt, igazi nyári zápor.  Ki értem a kert közepébe, és széttártam a karomat, és csak élveztem, ahogy az eső zuhog. Lassan elkezdtem forogni. Egyre csak forogtam, majd Liam kuncogására lettem figyelmes.

-Mit csinálsz te bolond?-kérdezte az ajtóba állva. Kezeit mellkasa alatt fonta össze és úgy mosolygott.

-Élvezem az esőt. Gyere te is tedd ezt.-mondtam, még mindig forogva, és csodáltam hogy még nem szédültem el.

-Köszi inkább nem, nem akarok, egy tüdőgyulladást. És szerintem te se.-mosolygott.

-Ja persze, a szupersztárocska hangja legféltettebb kincse.-mondtam, de szerintem egy kicsit gúnyosra sikerült.

-Tudod mit csinálj amit akarsz.-mondta és abban a pillanatban amint kimondtam megálltam, mert éreztem a hangján, hogy megsértődött.

-Na jó bemegyek csak várj meg.-és amint léptem egyet előjött a hiányolt szédülés és sikeresen elvesztve egyensúlyom beleestem a sáros tócsába. Én persze ezt az egészet viccesnek találtam és nevettem magamon, de Liam nem.

-Úristen Jól vagy?- szaladt oda hozzám.

-Na mi van mégis kijöttél durcis?-nevettem rá. Ma nem tudom miért ilyen csipkelődős kedvembe voltam.

-Ha nem kell a segítségem akkor megyek is.-fordult meg és elindult befelé. Éreztem, hogy újra megbántottam.

-Légyszi segíts nekem Liam.- néztem utána. Megállt sóhajtott egyet majd felém nyújtotta a kezét. Én ahelyett, hogy felhúztam volna magam a segítségével inkább lerántottam a sáros földre.

-Köszi szépen. Ez volt a kedvenc ingem-mondta, miközben próbálta leszedni magáról a sarat.

-Mi bajod van Liam? Megbántottalak valamivel?-kérdeztem megfogva a csuklóját.

-Semmi.-mondta unottan.

-Aha persze. Én meg svéd vagyok. Na mondjad mi a baj?-néztem rá oldalra hajtott fejjel.

-Tényleg semmi csak....

-Csak? Liam ne kelljen már minden szót fogóval kiszedni belőled.-mondtam, már elengedve a kezét, de csak megrázta fejét. Felvettem egy marék sarat, mert még mindig nem csillapodott az eső.-Ide figyelj. Ha nem mondod el esküszöm, hogy ezt az arcodba nyomom, mint Louis a banánt.(Nézzétek meg ;))

-Úgysem mered.-nézett rám szűk szemekkel, mire a máik pillanatba az arcába nyomtam a sárgombócot.

-Dehogynem.- vigyorogtam gonoszul, de a következő pillanatba már az én arcomon is volt egy nagy sár folt volt.-Hé ez nem ér.

-Amit szabad jupiternek nem szabad a kis ökörnek? Vagy mi?- Egyenrangúak vagyunk- nevetett.

-Igen?.-kérdeztem, mire hevesen bólogatni kezdett.-Akkor ezt nézd.-mondta és szó szerinte letepertem. Rá ugrottam és lenyomtam a sárba, mire ő csak felnevetett. A hasán feküdtem, de gyorsan megfordult a helyzet, mert most ő kerekedett felülre.

-Na mi van?-húzogatta szemöldökét, miközben arca vészesen közel volt az enyémhez. Kezével támasztotta felettem magát.

-Mi lenne? Csak nem hitted hogy megijedtem ettől?-kérdeztem. Próbáltam minél hűvösebb és  lazább maradni, de mikor egy számodra nem semleges személy van pár centire tőled akkor igen nehéz. Igen. Liam nem semleges számomra, de nem akarok tőle semmit. Vagyis szeretnék, de nekem ez az élet túl sok lenne és most az eszem kerekedett felül a szívemen.

-Na gyere menjünk be, mert már késő van.-mondta, és felállt majd engem is felsegített.

-És nekem még valahogy haza kell jutnom. De kétlem, hogy így bármelyik taxis beengedne a kocsijába.- néztem magamra.

-És ki mondta, hogy haza mész?-nézett rám.-Aludj itt. Nyugi Niallel ellentétben nekem van vendégszobám.-nevetett-Csak fürdőm nincs másik.

-Tényleg nem lenne nagy gond, mert holnapra megszáradna a ruhám, és akkor már egyszerűbb lenne a haza út.

-De hatalmas probléma.- forgatta meg szemeit.

-Akkor jó.- vigyorogtam rá és indián szökdelésbe elkezdtem befelé ugrálni, ám nem számoltam azzal, hogy sáros talpam megcsúszik a kövön. Egy perc sem kellett és már megint a földön ültem nevetve.

-Vigyáz el ne csússz.-kiabálta Liam. De mire beért észre vette, hogy későn szólt.

-Egy cseppet lemaradtál.- nevettem és ő is elkezdett nevetni majd felsegített. De amint felálltam lábaim elkezdtek szét csúszni, mintha korcsolyáznék.

-Na jól van már bénaság.-nevetett Liam, majd felkapott ölébe.-Beviszlek a fürdőbe és majd viszek be neked pizsamát, meg törölközőt.

-Köszönöm.- mosolyogtam rá angyalian. Bevitt tényleg a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd felvettem az általa kikészített pizsamát. A supermanes pólója volt és egy bermuda nadrág.

-Jó a pizsid.- kacsintott, miután utánam bement a fürdőbe.

-Liam.-kiabáltam hirtelen, de akkora már a fürdőbe volt.

-Igen.-nyitotta ki az ajtót és előtte állt egy alsógatyás Liam. Nem tudtam nem bámulni a tökéletes testét.-Igen?-kérdezte hangosabban.

-Elmegyek lefekszek jó?-próbáltam, valahogy visszahozni magam a földre.

-Oké.Jó éjt- mondta, majd újra beakarta csukni az ajtót, de most odarohantam és megakadályoztam. Nem csak én lepődtem meg a tettemen, hanem ő is. Nem tudom mi ütött belém. Kinyitotta az ajtót, majd ott álltunk egymással szemben, és csak néztük egymást. Alsó ajkaimba haraptam, és ezt ő jelzésnek vette. Azonnal keze közé fogta arcomat és megcsókolt. Úgy csókolt, mintha az élete múlott volna rajta. Nyelve tüzes táncot járt az enyémmel. Eszemmel nem tudtam tisztán gondolkodni, érzéseim irányítottak. Kezemmel izmos mellkasát simítottam végig, és éreztem, hogy kirázza hideg. Ajkaink egy percre sem váltak el. Beljebb toltam. Becsapta fürdő ajtót, majd neki lökött az ajtónak. Oldalamat kezdte el simogatni, miközben felhúzta pólómat. Oldalamról, lassan áttért hátamra. Minden érintésébe szinte beleremegtem. Bármennyire nem akartam túlzottan közel kerülni hozzá, most nem tudtam ellenállni. Kezeimmel már karmolgattam mellkasát hátát és párszor végig simítottam izmos hasát. Ezeket halk sóhajok kísérték. Már levette rólam a pólót., mikor eltoltam magamtól. Lihegve figyelt. Kicsit megijedt.

-Mi a baj?- kérdezte. 

-Semmi, csak....-túrtam a hajamba.- Nekem ez gyors Liam. Nem tudom, hogy menne-e.

-Sajnálom, csak olyan rég óta vártam erre. A kertben is csak azért voltam olyan mert mérges voltam picit. Hiszen játszottál az idegeimmel, mikor Codyról beszéltél. Olyan szintű düh és féltékenység öntött el.-mondta, miközben megfordult és ő is haját túrta.

-Nem akartalak felidegesíteni.-néztem szomorúan.- De tudod, én nem hiszem hogy tudnék így élni.

-Hogy így?- fordult meg és barna szemivel újra lebénított.

-Én nem tudom kezelni a hírességet Liam.

-Akkor titokba tartjuk.

-Te se gondolod komolyan?

-Szeretlek. És mindent megteszek, hogy enyém lehess.- lépett közelebb hozzám és kezei közé fogta arcom.

-Liam kérlek.-mondtam elfordítva a fejem

-De hát előbb te sem ellenkeztél.-tárta szét a kezeit.-Kérlek csak próbáljuk meg. 

-Nem tudom.-mondtam, miközben felvettem a pólót, amit Liam 10 perce hajított el.

-Nem mondjuk el senkinek, titokban tartjuk, és úgy viselkedünk mint eddig. De nekem szükségem van a csókodra. El sem tudom mondani milyen érzés volt előbb a kezem között fogni.

-Legyen. Próbáljuk meg.- mondtam beadva a derekam, de nem voltam biztos magamban. 

-Köszönöm.-lépet közelebb és derekamnál fogva magához húzott.-Csak bízz bennem.

-Én igyekszem.-sóhajtottam lehajtott fejjel. Kezeivel állam alányúlt és felemelte fejem. Barna szemeit enyémbe fúrta.

-Akkor ezt most egy kicsit bíztatóbban.-mosolygott rám.

-De semmi jel a külvilágnak. Még Evie se vegye észre.-néztem rá komolyan, de ő ezt figyelembe se véve újra ajkaimra tapadt. Bevallom, nagyon jó érzés volt a karjai közt lenni. Olyan kellemes de egyben  biztonság érzetet keltő.

-Várj meg kint és jövök.-mosolygott rám, miközben homlokát enyémnek döntötte és orrát az enyémnek nyomta.-Vagy szeretnél velem tusolni?

-Ne legyél türelmetlen.-mosolyogtam már én is. Ezzel a csókkal a félelmem, valahogy elszállt. Kimentem bementem a szobájába és leültem az ágyra. 10 perc sem kellett és bejött egy melegítősben Liam, miközben vizes fürtjeit szárítgatta törölközőjével.-Gyors voltál.

-Csodálkozol? Mikor egy ilyen lány vár a szobámban?-nevetett.

-Most már értem miért voltál olyan feszült idáig.

-Még csak most értetted meg?-jött közelebb.

-Bocsánat lassú a felfogásom.

-Szeretek magyarázni.- mondta, miközben letérdelt elém és megfogta kezem.

-Haha.-nevettem gúnyosan. Mire kezemnél fogva oda húzott magához és megcsókolt. Viszont túl ságosan is ránehezedtem. Ennek következménye az lett, hogy a földön kötöttünk ki.

-Ismerős helyzet.- nevetett, miután felemeltem a fejem.

-Igen, csak tudod akkor még a sárban fetrengtünk és nem mertem ezt megtenni.- vigyorogtam rá, majd megcsókoltam. 

-Pedig nyugodtan megtehetted volna akkor is.-vigyorgott, majd újra lehúzott magához. Csók közben a hátamat simogató keze áttért a fenekemre. Megfogtam kezét és szépen levezettem a fenekemről.

-A-a-motyogtam ajkaiba, miközben véletlen megharaptam az övét. Kicsit felszisszent, de nem zavarta, mert visszaharapott óvatosan, mire csak felkuncogtam és egyszerre mosolyogtam csókunkba bele.

-És te ezt akartad megtagadni magadtól és tőlem?- motyogta a levegővételnyi szünetben.

-Bocsánat.

-Talán megbocsátok ha....-kezdett bele, de tudtam mivel fogja folytatni. Ezért nem vártam meg még befejezi újra szájára nyomtam enyémet. Kezei már megint a fenekemre vándoroltak, de most már nem volt erőm leszedni onnan kezét, hanem inkább kezemmel cirógattam oldalát. Miután elváltak ajkaink, már sokadjára diadalittasan megszólalt.- Meg van bocsátva.