Hírek!!

Hihetetlen. Újra megkapta a blog ezt a díjat. Méghozzá Bettina adományozta nekünk. (Ajánlom az ő blogját is, mert én nagyon imádom♥)

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra *pipa*
2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat *pipa*
3. Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak *pipa*
4. Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos (Pl. Hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kevence(i)d és miért stb) *pipa* (itt olvahatod)
5. Akinek tovább küldöd, hagyj egy megjegyzést a blogjukon, hogy tudják mi vár rájuk.*pipa*

Most viszont szeretném új embereknek is küldeni :)

1. Somebody.
2. Alexa L. Wozde
3. Bettina
4. StarZone

Most pedig 2 info :)

1. Nagyon sokan mondtátok, hogy ne hagyjam abba. Viszont úgy érzem, már folyatnia sem tudnám és csalódást sem akarok okozni. Szóval kompromisszumot kötöttem... magammal :D Nem árulom el mi lesz az utolsó részben, de annak vége és mivel kell egy kis idő, míg elkezdem az új blogot néhány ködös részt HA szeretnétek majd leírok nektek :) hívjuk úgyhogy One Shot. Majd megfogjátok érteni mire célzok :D

2. Nem tudom, hogy most mikor hozom a részt, ugyanis ha jól sejtem egyedül fogom írni a részt. Ez annak az oka, hogy nem túl rózsás most a kapcsolatunk Csücskkel, amit nagyon sajnálok. Nem vagyunk összeveszve, csak... mindegy lényeg az, hogy most van egy kis feszkó, vagy mit tudom én mi. Remélem mi hamarabb megoldjuk ezt, mert ő nekem nagyon fontos. Szóval most neki állok az utolsó résznek, de ez nem ígér semmit, ugyanis... Holnap egy 3 éves és egy 6 éves le fog fárasztani. Hétfőn kedden elvileg elutazom. Szerdán iskola, csütörtök fogműtét, péntek elvileg szabad és utána érettségi szünet :))Szóval valószínűleg jövőhétre várható, és ez is hosszú lesz. Hogy készítsetek-e be papírzsepit? Ahogy gondoljátok ;)

Na ennyi lettem volna, most értem haza az edzőtáboromból :D

Goodbye
Évesz,xx

40/1. fejezet

Helloka,

 sajnos ez az utolsó fejezet.... :( Félig ;)

Nem tudom mikor jön a második rész, mert mindkettőnknek edzőtábora lesz.

Na de jó olvasást ;)♥

Évesz,xx

Evie szemszöge:

Már csak pár óra és végre újra Londonba együtt. Persze imádtam Ausztráliát, de London überelhetetlen. Az összes lány alszik, vagy zenét hallgat. Én az utóbbi tevékenységet csinálom, mivel képtelen vagyok aludni. Mindig ugyanaz a rémálom kép jelenik meg és nem hagy nyugodni.
Álom:
Szép napsütéses nap. Kint sétálok egyedül egy parkban. Szinte csak egyedül vagyok és árad mindenhonnan a nyugalom. Nagyon kellemes. Ám elkezd beszürkülni a gyönyörű ég és elkezdenek gyűlni az emberek. Az út szélén állnak sorba és engem bámulnak ahogy sétálok. Mikor megállok már elém és mögém is kerülnek emberek. Mind gonoszan néznek rám gonoszul vigyorogva. Értetlenül állok ott és forgok körbe és körbe. Hirtelen mindenki elkezd nevetni és felém mutogatnak. Egy érzés hasít belém. Nem tudom megfogalmazni milyen, de rossz. Szemeim könnyekkel telnek meg és azok hamar útjukra is erednek arcomon. Az előbbi nyugalmas nap borzalmassá vált. Nem értek semmit. Mindenki csak nevet Rajtam, de semmit nem mondanak. Lábaim nem bírnak egy helyben maradni, így átvágva az előttem álló ember tömegen. Úgy haladok, mint kés a vajban. Szinte megnyílik az út előttem. Futok a végtelenségbe, menekülök de a nevető emberek száma nem csökken. Hirtelen két embert veszek észre az úton előttem. Egymást ölelve csókolóznak. Eleinte mosolyogva nézem őket, hogy mennyire nem zavarja őket a sok gonosz ember. Egy szőkés göndör hajú nő mellém áll és hátamra téve kezét közelebb tol az előbb említett párhoz. Közelebbről egyre felismerhetőbbé vállnak az alakok. A lánynak fekete haj lágyan esik vállára. kezeit a fiú nyaka köré fonja. A fiúnak piszkos szőke haja össze van kócolódva. Nagyon ismerős ez a hajtípus. Ekkor a fiú kinyitja szemét. Ezt a két kék szempárt bárhol megismerem. Niall.
-Kisasszony, kisasszony.-rázogatja a vállam a repülőn az egyik légiutas kísérő. Ezek szerint újra elaludtam.
-Igen?-vettem le a fejemről a fejhallgatót.
-Minden rendben van? Az előbb nagyon össze volt görnyedve és rázkódott. Csak azt hajtogatta, hogy nem.-közölte udvariasan.
-Persze minden a legnagyobb rendben, csak egy rémálom volt.-nyugtattam meg egy lágy mosollyal.
-Akkor rendben kisasszony.-mosolygott.-Hozhatok valamit önnek?
-egy üveg üdítő és egy zacskó csokis M&M-set kérek szépen és csak híjon Evienek. Nem szeretem ha magáznak.- nevettem fel egy kicsit.
-Rendben. Azonnal hozom Evie.-mosolygott azzal a szokásos stewardes műmosollyal. Pár perc múlva már vissza is tipegett a rendelésemmel. Remélem az édesség vagy elmulasztja az álmosságomat, vagy elviszi a rémálmomat. Lassan eszegettem a csokis drazsémat és néha kortyoltam egyet kólámból. Fejhallgatómat visszatéve újra hatalmába kerített a zene ritmusa. Lábammal vagy kezemmel doboltam folyamatosan halkan. Éppen The Script -This is love című szám ment. Nem tudom miért, de nagyon megszerettem a zenéjüket. Bármilyen számukat is hallgatom nem bírom megállni, hogy ne dúdoljak, énekeljek vagy tátogjak. Így most is kifelé bámulva énekeltem magamban a rövid gyors sorokat.

This is why we do it 

This is worth the pain

This is why we bow down

And get back up again

This is where the heart lies

This is from above

Love is this, this is love

Love is why we do it

Love is worth the pain

Love is why we fall down

And get back up again

Love is where the heart lies

Love is from above

Love is this, this is love

 This is love, this is love

This is love, this is love

This is love, this is love

Közben magamhoz vettem iPademet, amit még Harrytől kaptam. Mivel unatkoztam felnéztem twitterre és láttam a fiúk kiírását, mi szerint 1 óra múlva landol a gépük. Megkérdeztem, hogy mi mikor landolunk és azt a választ kaptam, hogy 45 perc. Nagyszerű! Így szinte egyszerre érünk haza a srácokkal.
~
A lányokkal itt állunk a reptéren bőröndjeinkkel és várjuk srácainkat. Szerencsére csak pár rajongót engedtek be a reptérre. Már közösen számoljuk a perceket a lányokkal és míg nem érkeznek meg a várt személyek szépen kibeszéljük őket. Néha ilyen is kell. Ki mit szeret a párjában és ki miről szoktatná le. Így azt is megtudtam, hogy mivel Emily már régebb óta ismeri őket szerinte nagyon sokat változott Niall, mióta velem van. És jó irányba. Tehát már nem beszél annyit és kevesebbet is eszik, meg mintha elkezdett volna izmosodni. Jó azt megmagyaráztam nekik, hogy mindig ő cipelte le meg föl, mikor gipszbe volta lábam és azért én se vagyok túl könnyű. Egyszer csak kinyílt a nagy ajtó amin kb egy negyed órája mi is kiléptünk és 5 fáradt srác lépett ki rajta. Mindegyiken nap szemüveg volt. Viszont mikor megláttak minket, mintha tündérkeresztanyó varázsolt volna. Igaz nem láttuk szemüket, de mind kivirultak és megszaporázták lépéseiket. Niall le se vette a szemét rólam. Volt egy tervem, de tudtam hogy úgy se tudom végbe vinni beharaptam alsó ajkaimat. Viszont mintha olvasott volna gondolataimba megállt tőlem távolabb és széttárta kezeit. Elvigyorodva elengedtem bőröndjeimet és felé rohantam. Egyenesen karjaiba vetettem magam. Sarkaimat fel kapva pörgetett meg. Viszont nem gondolhatjátok, hogy egy ilyen akció bármi bénázás nélkül megtörténik. Természetesen Niall belegabalyodott lábába és szépen hanyatt esett, én pedig rá. Ott feküdtünk a reptér kellős közepén és csak nevettünk. Majd két keze közé fogta arcomat és mélyen szemembe nézett.
-Hiányoztál.- suttogta ezt az egy szót. Egy szó, mégis érzem hogy szívből jött. De a szót követően ezek a gondolatok csak az agyam kis részébe játszódtak le, hiszen a másik Niallre figyelt. Aki épp ajkaival keblezte be enyéimet és nyelve lágy táncra hívta az én ízlelő szervemet. Egy óvatos érintése szakította meg csókunkat. Liam volt az.
-Srácok fel kéne kelnetek, mert a biztonsági őrt nem nagyon érdekli, hogy kik vagyunk és ki akar dobni minket.-biccentett a fejével hátra fele, ahol egy nagy darab fekete embert láttam egyenruhába. Már így rémisztő volt, úgyhogy felpattantam leporoltam magam és táskáim után kaptam. Barátom is így tett, majd gyorsan kilépdeltünk. Kéz a kézben hatalmas vigyorral az arcunkon. A kisbusz már kint várt ránk. Beültünk és mivel mindenki kettesben akart lenni hazavitettük magunkat. Mi szálltunk ki legelsőként. Amint beléptünk az ajtón eldobtuk görgős táskáinkat és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Felkapott ölébe. Lábam dereka köré fontam és úgy vitt fel az emeletre. Benyitva a szobánkba óvatosan letett, de ajkunk egy percre sem szakadt el. Két kezével támaszkodott felettem, én pedig még mindig rajta csimpaszkodtam. Kezem a nyaka körül lábam, a dereka körül.
-Szeretlek te majom.-mondtam csókunkba, mire elhúzódott.
-Láttál te már szőke majmot?-kérdezte felvont szemöldökkel és némi sértődöttséggel a hangjában. Már épp válaszra nyitottam a számat, mikor közbe szólt.-Rajtam kívül.
-Tuti, hogy van.
-Bizonyítsd.-döntötte oldalra fejét.
-Rendben.-vágtam rá és kiakartam mászni kezei közül a laptopért, de lábaimnál fogva visszahúzott, és mohón ajkaimat kereste.-Na mi van nem kell a bizonyíték?- szakítottam el számat az övétől.
-Ráér holnapig és mára más terveim vannak.-kúszott egy kaján mosoly az arcára.
-Jujj én is filmet akarok nézni.-néztem nagy csillogó szemekkel, persze tudtam, hogy nem erre gondol.
-Inkább csináljunk egyet.
-Pornót akarsz csinálni?-néztem rá gonoszan vigyorogva.
-Pontosan.-és ezzel a válasszal újra ajkaimat kezdte kényeztetni. Kezemmel már hátát simogattam és lassan elkezdtem lehúzni róla a pólóját. Elhajítva azt most nyakamat kezdte ellepni őrjítő csókjaival. Közben megkereste ruhám oldalának a cipzárját és lassan lehúzva azt eggyel kevesebb ruha választott el minket. Pár perc múlva szinte már testünk egybe olvadt. Ellepte csókjaival számat, ajkaimat, nyakamat és a vállamat is, melyeket halk sóhajokkal díjaztam. Szinte már el is felejtettem azt a rémálmot. Viszont mikor már meztelen mellkasár hajtva a fejemet hallgattam légzését és gyors szívverését, a hasár rajzolt körök készítés közben eszembe jutott. Elmeséltem neki az egészet szóról szóra.
-De buta vagy.-puszilta meg a fejem búbját.-Te lennél az utolsó ember, akit megbántanálak önszántamból.
-Akkor jó-mondtam megnyugodva.-Amúgy holnap Liam szülinapja. Terv?
-Hát holnap koncertünk lesz itt Londonba, szóval egész nap O2 aréna és utána egy szülinapi buli neki.-mondta és közben hajamat simogatta egyik kezével, míg másik keze az enyémmel volt együtt.- El akarsz jönni holnap?
-Nem tudok, mert holnap délelőtt találkozom a tanárommal, hogy megbeszéljem ezt a fél évet. De talán a koncertre odaérek, ha meg nem akkor nézlek a tv-ből.-mondtam és közben legördülve róla hasra feküdtem.
-Rendben kicsim.-mosolygott rám édesen. Hirtelen eszembe jutott az ajándéka, amit Ausztráliába vettem.
-Várj egy kicsit.-mondtam és magamra csavarva a takarót lerohantam a lépcsőn. Az ott ledobott kabátom zsebébe meg is találtam, amit kerestem. Visszarohantam és a kezébe nyomva vissza ugrottam a helyemre.-Egy kis apróság neked.
-Köszönöm szerelmem.-mosolygott és kinyitva a dobozt láttam, hogy megcsillant szeme.
-Tetszik?-haraptam be alsó ajkaimat.
-Imádom.- emelte ki a lóhere medálos nyakláncot, amit az ottani Jack Wills boltba vettem. Viszont az egyik hátuljába belegravíroztattam, egy N és egy E betűt.-Ez lesz a kabala nyakláncom, innentől kezdve mindig hordani fogom.
-Remélem is.- mosolyogtam rá, majd az ajándékot egy hosszú csókkal jutalmazta. Aznap már csak az ágyban heverésztünk és tv-t nézve beszélgettünk. Este pedig egymás karjaiban elaludtunk és szerencsére a rémálmom már nem jött elő többet az éj folyamán.
~

Reggel egyedül ébredtem a kényelmes saját ágyunkban. Hajamat kezemmel hátra tűrve próbáltam kitalálni az óráról, hogy mennyi az idő. Mivel ez nem tűnt sikeresnek lesétáltam a konyhába és ott találkoztam barátommal, aki épp óráját csatolta fel kezére. Szerencsétlenkedését az ajtófélfának dőlve összefont kezekkel néztem mosolyogva. Közbe végig néztem szerelésén, ami egy szürke melegítő együttesből állt és nyakán láttam, a nyakláncot. Ez megmosolyogtatott. Mikor végre sikerült neki felnézett és tekintetét végig vezette rajtam. Igaz lábaimon kicsit tovább elidőzött tekintet, köszönhető szerintem, hogy nem volt rajtam gatya, csak egy póló meg természetesen francia bugyi.
-Szép reggelt szerelmem.-mondtam, mikor tekintete végre elérkezett a szememhez. Nem szólt semmit, csak odasétált hozzám mosolyogva és arcomat kezei közé fogva megcsókolt.
-Ennél szebb nem is lehetne.- választotta el ajkait az enyémektől.
-Mész próbára?-kérdeztem tarkóját simogatva.
-Igen, aztán rögtön fellépés 5-kor. 8-ig eltart és után Liam szülinapi bulija.-mondta tervet.-Neked?
-10-kor találkozó a tanárnővel. Haza jövök kajálok és lehet elmegyek egy nagyon jó banda koncertjére.-kacsintottam rá.
-Rendben, majd tetetek el neked vip jegyet.-adott egy puszit orrom hegyére.
-Nem. Én a rajongóitokkal együtt akarok tombolni. Átakarom élni velük együtt. Szóval csak egy sima jegyet és majd után benézek hozzád.
-Annyira imádlak. Mondtam már?-mondta huncut mosollyal.
-Ma még nem. Viszont ha nem leszek ott akkor valószínűleg itthon nézlek a tvből.-mondtam szemeiben elmerülve.-Ja valamit kihagytam.
-Mit?
-Én is imádlak.-mondtam megtoldva egy puszival a szájára.-Na de menjél mert elkésel és még az én lelkemen szárad.
-Én vagyok az aki általában késik?-nézett rám felvont szemöldökkel, miközben kifelé toltam.
-Nem. De ismerlek. Van még egy háromnegyed órád. Beugrassz a Nando'sba tízóraiért. Viszont nem bírod megállni, hogy akkor ne egyél. Úgy döntesz eszel a egy kicsit, de elhúzódik a kajálásod a rajongók megtámadnak. Puff El vagy késve.-mondtam el gondolat menetét.
-Jó azért nem kéne a lelkembe taposni.-mondta sértődötten, majd elindult a kocsi fele.
-Drágám, még egy 10 percet itt fogsz maradni.-mondtam gonosz mosollyal meglebegtetve a kocsikulcsot. Odasétált elém és kinyújtotta kezét, hogy rakjam bele, de én csak megráztam a fejemet.
-Tudod nagyon jól, hogy ráveszlek bármire.-mondta huncut mosollyal és megcsillant a csíny a szemében. Közben hátam mögé dugtam a kulcsot.
-Mutasd.-mondtam elfogadva a kihívást. Lassan még közelebb lépett hozzám. Mellkasunk szinte összeért. Arca nagyon közel volt enyémhez és végig szemeimet igézte. Ez még nem volt elég lassan egy puszit nyomott az orrom hegyére, majd felső és utána alsó ajkamra. Közben keze hátam mögé vándorolt és mivel már nem fogtam szorosan a kulcsot simán kivette kezeim közül.
-Köszönöm.-suttogta önelégült vigyorral.
-Ez rohadtul nem ér.-vágtam be a durcát.

-Menj be kicsim, mert megfázol. Ja és te is simán megtudnád ezt tenni. Elég lett volna kapnod az alkalmon megcsókolni és el is felejtem a kulcsot.-rántotta meg a vállát, majd beszállt a kocsiba intett és elment. Bementem és elkezdtem nézegetni, mit vehetnék fel. Most olyan ruhás kedvem volt ezért egy ruhára esett választásom. Hozzá lazán oldalra fontam a hajam. Órámra nézve láttam, hogy még van 15 percem odaérni a kávézóba. És a kávézó 15 percre van innen. Felkaptam a telefonom és elindultam. A metrón kaptam egy sms-t egy ismeretlen számról.
"Nem sokára Londonba látogatunk. Remélem nem szeretnéd, hogy úgy menjünk majd haza, hogy nem találkoztunk veletek. A srácokat is szeretnénk megismerni, de főleg én. Alli&Cody xx"
Vissza is írtam nekik, hogy majd szóljanak, ha itt vannak. Közben gyorsan a kávézóhoz siettem és pont időben toppantam be. Leülve rendeltem egy eper juicet magamnak és így vártam a tanárnőmet.
~
Már haza felé tartok a metrón. A tanárnő nagyon megértő volt és elhozta nekem a negyedéves anyagot, mivel csak 1 hónapra maradhatok itt. Majd csak valahogy kibírjuk azt az időt külön Niallel. Ami úgy...9 hónap. 9HÓNAP! Úristen...3 napot nem bírok ki nélküle, nem hogy 9 hónapot. Hazafele végig ezen gondolkoztam. Mire hazaértem pont dél volt, így összeütöttem magamnak valami ebédet, majd egy film mellett elfogyasztottam. Hirtelen valami rossz érzés kapott el. Nem is érzés inkább előérzet. Mikor tudod, hogy valami nincs rendben. 4 óra körül valaki kopogott az ajtón, de mire kinyitottam senki nem volt ott csak egy nagy boríték. Körül néztem, de így sem láttam senkit. Óvatlanul felkaptam a nagy fehér borítékot és bevittem. Közben észrevettem, hogy a napos idő, ami reggel volt kezd beszürkülni és gyülekeznek a felhők. Mint az álmomba. Leültem a konyhába és meglátva a boríték másik oldalát megijedtem. "Jogod van tudni. Sajnálom." ez állt rajta. Nagyon megrémisztett. Nagy levegőt vettem és kibontottam a borítékot. Belenyúltam és kihúztam amit benne találtam. Egy újság volt. Egy újság... mitől lenne ez rossz? Gondoljátok, de ami a címlapon állt darabokra törte a szívem.
"Niall Horan új szerelme Miranda Cosgrowe. Kíváncsiak vagytok a részletekre? Miranda maga nyilatkozott."
Azonnal ellenőriztem a dátumot, hátha valami vicc és egy régi újság. A dátum 2012. augusztus 29. Azaz a mai nap. Nem nem nem... álltam fel az asztaltól. Ma reggel mondta, hogy szeret, hogy imád. De a kép nyilvánvaló. Csókolóznak. Ez a boldog élet másodpercek alatt össze tud törni. Könnyeim lassan elkezdtek potyogni és végig csak azt hajtogattam hangosan, hogy nem. Nem Ő ilyet nem tenne. Mikor elértem a falhoz hátamat neki verve összerogytam és kiáltottam egy hangosat. Megtudná magyarázni, az biztos. De ezen mit kell magyarázni? Volt valami a száján és leszedte vagy mi? Ez az amire nincs magyarázat. Negyedóráig ott ültem a hideg kövön zokogva hajamat markolva. Gondolkodtam, hogy mit tegyek. Lehet nem kellett volna gondolkodnom... Közben megcsörrent a telefonom. Niall. Nem vettem fel, mert tudtam azonnal meghallja a hangomon, hogy valami nincs rendben. Gondolkodásom véget ért. Felálltam megtöröltem szememet és fel felé vettem az irányt. Az elrakott bőröndöket kihúztam az ágy alól és gondolkodás nélkül belevagdostam a cuccaimat. közben újra előtört belőlem a zokogás. Hangosan sírtam könnyeim áztatták arcom és azon gondolkoztam hogy hogy tehette ezt. Csak egy csók, de egyben az én bizalmam. Az megtörtént, ez elmúlt. És nálam bizalom nélkül sehova nem jutsz. Visszalehet szerezni, de sok idő. Erre nem elég 1 hónap, ezért jobbnak láttam elmenni. Hívjatok hülyének, vagy idiótának. Itt hagyom a családomat, mert hiszen ők már azok, csak egy ilyen dolog miatt. Igen. Nekem ez annyira fáj, mint amikor elveszítettem a szüleimet. Ő utánuk Niall volt az akit annyira szerettem mint őket. Reméltem, hogy soha nem kell majd csalódnom benne, és hogy mindig mellettem lesz. De hol élek én? Ez nem álomvilág vagy valami tündérmese... Ez a valós kegyetlen és fájdalmas világ. Az szúr hátba, akitől nem várnád. Ránéztem az órámra. 5:10. Vagyis már elkezdődött a koncert. Fájdalmasan bevagdostam az utolsó ruhákat is a bőröndbe és a legelső repülőre foglaltam magamnak jegyet. Haza megyek. Budapestre. Miután összeszedtem cuccaimat átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, bár most a legkényelmesebb az lett volna, ha nem kapom meg azt az újságot. Lehet, tényleg hülyeség, hogy egy pletykafészekre alapozok, de ha már valaki nyilatkozik akkor az igaz. És gondolom nem azt írják bele az újságba, hogy nem nincs köztünk semmi, mikor a címlapon smárolnak. Na szóval
átvettem a ruhámat egy fekete gatyára és egy szürke pulcsira. Előhalásztam hátizsákomat is és a maradék cuccomat abba tettem. Levittem az összes cuccomat a nappaliba, majd meghallottam a bekapcsolva hagyott tv hangját. Épp a koncert élő közvetítése ment. Leültem  a kanapéra és csak bámultam a képernyőt. Nem tudok csak úgy szó nélkül elmenni, de ha beszélek vele itt maradok. Én hiszek abban, hogy ha tényleg "egymásnak szánt minket a sors" akkor ennek nincs vége. Vagyis ezt a szívem hiszi, de az eszem csak azt diktálja. "Vége! Felejtsd el! Nem szeret! Lecserélt! Ne bízz! Menj el!" Végül megtaláltam az aranyközéputat. Levelet írok, hiszen a többiekkel sem lenne fair, ha csak szó nélkül elhúznék. Ők már a családom, a legjobb barátaim. Az agyam csak pörgött, miközben előhalásztam egy levelet és elkezdtem írni a sorokat. Nem gondolkoztam, mind csak úgy jött.
~
2 és fél óra alatt összehoztam a levelet. Levélírás közben ha 10x nem csörgött a telefonom, akkor egyszer sem. Viszont erőm nem volt felvenni, sőt megnézni sem ki az. A levelet félbehajtottam és ráírtam "Niall". Ám ekkor pár könnycsepp utat tört magának és egészen a papír lapig meg sem állt, így egy kicsit elmosódott a felirat. Hallottam az éles duda szót, melyet az általam hívott taxi adott ki. Utoljára körül néztem és kipakoltam a cuccaimat. Míg a sofőr bepakolt visszagondoltam, mennyi minden történt itt és csak 2 hónapot töltöttem itt. Megráztam a fejem és beszálltam a kocsiba, majd egyenesen a reptér fele vettük az irányt.

Niall szemszöge:

Nagyon ideges voltam, mert Evie nem volt a koncerten és a telefonját sem vette fel. Félek, hogy valami rossz történt. A koncert után amint átöltöztünk én haza felé száguldottam.
-Srácok én most hazamegyek, mert aggódom Evie miatt.-mondtam még az ajtóból, mert kivételesen én öltöztem át a leggyorsabban.
-Rendben. Majd azért gyertek a bulira és nem kettesben csináljatok partit.-húzogatta szemöldökét Do. Erre csak egy szemforgatást küldtem és már ott se voltam. Az autóból, még párszor megpróbáltam felhívni, de telefonja már ki volt kapcsolva. Aggodalmam csak még jobban nőtt. A 15 perces útból 5 perceset csináltam, és legalább 3 piros lámpán áthajtottam. Felálltam a kocsifelhajtóra és kicsapva az ajtót beviharoztam. Meglepődtem, azon amit láttam. A nappaliba egy levél volt az asztalon egy kulccsal és egy magazin, de a ház üres volt.
-Evie! Szívem itthon vagy?-szólítgattam, de semmi válasz. A nappali felé vettem az irányt. A kocsikulcsot ledobtam az előszobai kis polcra. Mikor megláttam a levelet rajta a nevemmel, mely el volt mosódva a riadalom még magasabb szintre hágott. Szívem irgalmatlan ritmust diktált. Óvatosan kinyitottam és elkezdtem olvasni a levelet, de még előtte áttekintettem a mellette heverő újságra és megláttam a címlapot. Mi?? Én és Miranda? Ez valami félreértés. Tudtam, hogy a levél tartalma megrázó lesz. Miközben olvastam az egész Evie hangján csengett a fülemben. Azon a gyönyörű angyali hangon, amit valószínű soha többet nem hallhatok.
Niall,
Minden nap szép ami veled kezdődik. Ez is szép napnak ígérkezett. Viszont mikor beszéltem a tanárommal közölte, hogy csak egy hónapot maradhatok. Ez elrontotta egy kicsit a napomat, de úgy gondoltam erős annyira a szerelmünk, hogy kibírja. Majd találkozunk szünetekbe. Egész addig elhittem ezt, amíg meg nem láttam az újságot, amit te is láthatsz. Mikor megpillantottam a képet és a szöveget az álombeli felhők azonnal gyülekeztek és elleptek. Szívem darabokra tört, ugyanúgy mint a benned rejlő boldogságom és bizalmam. Az én szerelmem kibírta volna azt a 9 külön hónapot, de ezek után honnan kéne tudnom hogy a tied is. Elgondolkoztam, hogy vajon tényleg az igazat mondtad hogy szeretsz, vagy csak egy fellángolásvolt. A hazugságot nem mertem számba venni. Viszont az én részemről minden szó őszintén szívből jött. Soha nem találkoztam nálad csodásabb fiúval. Lehet megmagyaráznád az egészet, de nem akarom hallani. Legalábbis az eszem nem. Eközben a szívem folyamatosan azt diktálja. Szeret. Sose csapna be. Az eszem pedig azt mondja. Menj el. Hazudott. Ez olyan mint amikor az egyik válladon a jó éned, míg a másikon a rossz ül. Sajnos az észnek adtam igazat. Megtudnád magyarázni, de 1 hónap kevés a bizalmam visszaszerzésére. Felmerül a kérdés akkor csak barátok? Vicc... Meddig bírnánk ki szerinted? Újra elkezdenénk a kapcsolatot, de bizalom nélkül csak a másikat bántjuk és tönkre tesszük egymást. Tudom, most a dühnek és a haragnak kéne áradnia belőlem, de ez nem az. Ez csalódottság. Persze van egy kis düh is bennem, de annyi minden jót okoztál, hogy az elfeledteti. Például azóta nem voltam ilyen boldog mióta itt hagytak szüleim. Neked köszönhetem, hogy újra visszakaptam a barátnőimet és újakat is szereztem. Viszont csak a nyárra, mert lenne egy kérésem. Ne keress. Hagyj békén és felejtsük el egymást. Nehéz lesz, de talán sikerülhet, ha nekem nem legalább neked. Ne hiányolj és ne gondolj rám. Próbálok én is haraggal visszatekinteni rád, hátha gyorsabb megy a felejtés. A telefonomat itt hagytam, twitteremet töröltem. A srácoknak add át kérlek, hogy Sajnálom. Nem tehettem mást. Hívjatok önzőnek mert elmenekülök a gondok elől, de így éreztem a legjobban. Szeretlek titeket és hiányozni fogtok. Nektek is azt ajánlom töröljetek ki az életetekből. És még egy Niall. Emlékszel az álmomra mit a 'szeretlek' szó átka előtt meséltem el? Hogy elütnek a reptér előtt. Szóval kérlek ne gyere utánam. Én már rég úton vagyok, mikor ezt olvasod. És ha nem lenne egyértelmű. Vége.

Csücski fotója ;)

Evie
P.s.: Szeretlek.
























-Nem, nem, nem NEM.- ordítottam fel keservesen. Tudom, hogy férfi vagyok, de most a könnyek előtörtek belőlem. Elhagyott. Itt hagyott egyedül, mikor nélküle levegőt sem kapok. Ő a lételemem. A mosolya, a nevetése, a hangja, a szemei, a szőke haja mindene... És elvesztettem. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha bekövetkezik ez a nap. Én már valahol messze az esküvőnket szerveztem tegnap, hisz tudtam nála jobbat soha nem találok. Most meg? Kicsúszott a kezeim közül. Egyedül maradtam. Nélküle már nem ugyanolyan az életem. De az újságot még mindig nem értem... Honnan vették ezt, hogy én és Miranda. Na meg a kép... Én soha nem csókolóztam vele, vagyis.... Úristen! nem lehet igaz. Hogy kerülhetett a kezük közé a kép. Ki az aki tönkre akarja tenni az életemet? Mindegy, mert most már sikerült neki... Ha azt akarta, hogy teljesen összetörjek tessék itt van. Itt ülök tétlenül zokogva, mint egy kisgyermek. Hajamat tépem egyik kezemmel, másikkal pedig még mindig a levelet fogom. Kezem remeg és várom, hogy felébredjek. Mikor ér véget már ez a rémálom? Mikor fogok felébredni arra, hogy arcomat barátnőm haja csiklandozza? Ébredjek már fel...


Evie szemszöge:

-Csalódni valakiben aki nap mint nap melletted állt, és a világot jelentette számodra. Elképzelni sem tudtam, hogy ez velem is megtörténhet. Túl mohó voltam és elfogadtam, hogy az én mesém végre jóra fordult, de meg kellett tanulnom, hogy semmi sem tart öröké. Folyton eszembe jutnak szép emlékek, a szavak a csókok és az ölelések de mi van, ha ez mind csak hazugság volt.- gondolkoztam a Budapestre tartó repülőgépen, amely épp hogy csak felszállt. Könnycsepp folyik le az arcomon és bambulok ki az aprócska üvegen. Ki, a végtelenbe. Zenét hallgatok, de még ez sem tudja elterelni a gondolataimat, mert előtörnek az emlékek, melyek hiányoznak. Szeretem Niallt-t, de ezek után hogy tudnék bízni benne?

Hátat fordítok mindennek. Folyton elgondolkodok, nem tudok figyelni semmire. Az emberek folyton bökdösnek, hogy figyeljek rájuk. Nem megy, minden egyes gondolatom róla szól és bármennyire fáj az amit tett, eszembe jutnak a jó emlékek, a felejthetetlen pillanatok, melyeket legszívesebben becsomagolnék és kidobnék. Ez nem ilyen egyszerű, mostantól minden más lesz. Elvesztettem mindenkit. „Új életet kell kezdenem.” – csengett a fejemben a mondat. Bámulok ki az üvegen és könnycseppek áztatják a ruhámat. Nem megy.

-Hé.-bökdöste az oldalamat a mellettem ülő kislány, megszakítva az újabb gondolatomat.-Miért sírsz?

-Tudod kislány megbántott egy olyan ember akit nagyon szeretek.- töröltem le könnyeimet és varázsoltam műmosolyt arcomra.

-Biztos csak véletlen volt.-mondta ujját szopva. Szegény kislány még nem tudja mi vár rá. Minden kisgyermek arról álmodik, hogy milyen szép boldog élete lesz majd a férje mellett, akivel oviban összeházasodott. De hazugság. Nincs olyan, hogy tökéletes élet. Valami mindig hiányzik. A gazdagoknak a szeretet, a szegényeknek a pénz, a magányosoknak a társaság, a boldog házaspárnak nyugalom és béke, nekem minden. Se szüleim se barátaim, csak 3 emberre számíthatok, mert a többit most hagytam cserben.

~

A gépem végre megérkezett. Itt vagyok Budapesten egyedül. Beültem egy taxiba és a nővérem házához irányítottam a sofőrt. Mikor megláttam újra előtörtek könnyeim és csak sírtam és sírtam. Ő ölébe vett és nyugtatni kezdett, nem kelletek szavak, ő megértett engem.




~1 hónap~

Egy teljes hónap telt el azóta, mióta eljöttem Londonból. A szívem még mindig üresen tátong. Elbújtam a világ és mindenki más elől. Hiányzik. Niall. A barátnőim és a srácok.  Sam és Alex néha meglátogat, de még ők sem tudják elterelni a gondolataimat. Félek, hogy meg fognak ám haragudni, hiszen mindig olyan undokul gorombán beszélek velük. Szoktak nővéremmel beszélni és mikor megölelnek érzem, hogy aggódnak értem. Mindig hoznak nekem csokit vagy fagyit. De már ez sem segít és innen tudják, hogy nagyon nagy a baj. Senkivel nem foglalkozom. Csak bejárok az iskolába és  tanulok. Már 4 leckével előrébb járok mint a többiek, de nem érdekel. Kaptam egy levelet, mi szerint ha jól sikerül az érettségim kapok egy ösztöndíjat egy angliai orvosi egyetemre. Most is éppen a sejt diferenciálódást tanulom, viszont nagyon fázom. A baj az, hogy nagyon nehezen veszem rá magamat a felkelésre. Nagy nehezen sikerült. Odalépve a szekrényhez egy pulcsi után kutattam. Ujjamat végig húzva a ruhákon megállt egy vastagnak tűnő szürke pulcsin. Óvatosan kihúztam, de kár volt. Amint kibomlott az összehajtott ruha a rég kiszáradt szemeim újra megteltek könnyel. Úgy látszik sikerült elhoznom véletlen Niall egyik pulcsiját. Nagyot nyelve közelebb emeltem magamhoz, de kár volt. Orromat megcsapta azaz ismerős kellemes illat. Mélyet szívva lehunytam a szemeimet és egyre több könny szántotta végig arcomat. Magamhoz szorítva a pulcsit sírtam. 5 perc múlva távolabb tartva összehajtogattam és arra a helyre tettem, ahova a nem kívánatos tárgyakat rakjuk. Ez a tv alatti fiók, mely nem tűnik annak így senki nem nyitja ki. Nagy nehezen kimentem és kihúztam a fiókot. A pulcsit beraktam szépen a fiókba és már toltam volna befele, mikor megpillantottam egy köteg levelet. Óvatosan kivettem és láttam, hogy mindegyik Londonból jött. Megszámoltam összesen 31 darab. 

Azaz ahány napja ott hagytam a fél életemet. Féltem kinyitni, de sajnos a kíváncsiság nagy úr. Tudtam ki a feladó, így azt gondoltam a legjobb ha a legutolsót nyitom ki. Mikor felbontottam a levelet újra megcsapott az az ismerős szag. Kivettem a borítékot és elkezdtem olvasni.

Evie,

Még mindig te vagy életem szerelme és az is maradsz. Számtalan levélben kértem, hogy elmagyarázhassam, de valószínűleg egyiket sem olvastad. Teljesen félreértetted az egészet. Kérlek adj egy esélyt a magyarázatra. Gyere vissza és mindent elmondok. Azért nem én megyek, mert tiszteletben tartom kérésedet, de örülnék ha te is ezt tennéd. Szükségem van rád. Remélem ez a dalszöveg ismerős...

If you’re standing with your suitcase

But you can’t step on the train 

Everything’s the way that you left it 

I still haven’t slept yet 

And if you’re covering your face now 

But you just can’t hide the pain 

Still setting two plates on 

The counter but eating without ya

If the truth is you’re a liar

Then just say that you’re okay

I’m sleppin on your side of the bed

Goin’ out of my head now

And if you’re out there try’na move on

But something pulls you back again

I’m sitting here try’na

persuade you like your in the same room

And I wish you could give me

The cold shoulder

And I wish you could still

Give me a hard time

And I wish I could still wish

It was over

But even if wishing is a waste of time

Even if I never cross your mind

I’ll leave the door on the latch

If you ever come back, if you ever come back

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

They’ll be a smile on my face

And the kettle on

And it will be just like

You were never gone

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

If you ever come back now

Oh if you ever come back

If you ever come back

Now they say I’m wasting my time

Cuz you’re never comin’ home

But they used to say the world was flat

But how wrong was that now

And by leavin’ my door open

I’m milkin’ everything I own

Something I can lose in the breakin’

That you haven’t taken

And I wish you could give me

The cold shoulder

And I wish you could still

Give me a hard time

And I wish I could still wish

It was over

But even if wishing is a waste of time

Even if I never cross your mind

I’ll leave the door on the latch

If you ever come back, if you ever come back

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

They’ll be a smile on my face

And the kettle on

And it will be just like

You were never gone

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

If you ever come back now

Oh if you ever come back

If you ever come back

If it’s the fighting you remember

Or the little things you miss

I know you’re out there

Somewhere so just remember this

If it’s the fighting you remember

Or the little things you miss

Oh just remember this,

Oh just remember this

I’ll leave the door on the latch

If you ever come back, if you ever come back

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

They’ll be a smile on my face

And the kettle on

And it will be just like

You were never gone

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

If you ever come back now

Oh if you ever come back

If you ever come back

And it will be just like

You were never gone

And it will be just like

You were never gone

And it will be just like

You were never gone

If you ever come back

If you ever come back now

*

Ha állsz a bőröndjeiddel

De nem tudsz fellépni a vonatra

Minden úgy van, ahogy hagytad

Még le sem feküdtem aludni

És ha most eltakarod az arcod

De nem rejtheted el a fájdalmat

Még mindig két tányért teszek ki

A pultra, de nélküled eszem

Ha az az igazság, hogy hazug vagy

Akkor csak mondd azt, hogy jól vagy

A te oldaladon alszom az ágyban

Most már kimegy a fejemből

És ha kint vagy, megpróbálsz továbblépni

De valami újra visszahúz

Itt ülök, próbállak

Meggyőzni téged, mintha ugyanabban a szobában lennél

És bárcsak még mindig lekezelnél

És bárcsak még mindig sok gondot okoznál nekem

És bárcsak még mindig azt kívánhatnám, hogy legyen vége

De még ha kívánni időpocsékolás is

Még ha eszedbe se jutok

Nyitva hagyom az ajtót

Ha valaha visszajönnél, ha valaha visszajönnél

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Mosoly lesz az arcomon

És a teáskanna a tűzön

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél most

Oh ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél

Most azt mondják, hogy az időmet pocsékolom

Mert soha nem fogsz hazajönni

De régen azt mondták, hogy a Föld lapos

De mekkora tévedés

És azzal, hogy nyitva hagyom az ajtóm

Megfejek mindent, amim van

Valami, amit elveszthetek, ha betörnek

Amit te nem tettél

És bárcsak még mindig lekezelnél

És bárcsak még mindig sok gondot okoznál nekem

És bárcsak még mindig azt kívánhatnám, hogy legyen vége

De még ha kívánni időpocsékolás is

Még ha eszedbe se jutok

Nyitva hagyom az ajtót

Ha valaha visszajönnél, ha valaha visszajönnél

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Mosoly lesz az arcomon

És a teáskanna a tűzön

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél most

Oh ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél

Ha a harcokra emlékszel

Vagy az apró dolgokra, amiket elszalasztottál

Tudom, hogy valahol ott kint emlékszel erre

Ha a harcokra emlékszel

Vagy az apró dolgokra, amiket elszalasztottál

Oh csak emlékezz erre

Oh csak emlékezz erre

Nyitva hagyom az ajtót

Ha valaha visszajönnél, ha valaha visszajönnél

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Mosoly lesz az arcomon

És a teáskanna a tűzön

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél most

Oh ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

Ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél most

*

Szeretlek teljes szívemből, 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reméljük tetszett  :) Csekkoljátok a szavazást és köszönjük a kommenteket ♥

39. fejezet.

Helloka (:

Nagyon, nagyon szégyenlem magam, hogy egy hete kellett várnotok... de csak 1 vagy egy fél órát jutottam géphez általában a héten. Most is éppen hogy... Hát szerintem nagyon gagyi rész lett, de őszinte leszek veletek. A blog már az utolsókat rugdossa. Ez azt jelenti hamarosan vége. Az utolsó részen viszont nagyon dolgozunk Csücskkel, hogy az legyen a legjobb rész... :) Illetve már vannak terveink az új bloghoz is, amit a szavazás szerint olvasnátok :))

NA nem fecsegek tovább, remélem azért elfogadható rész....

Évesz,xx

Evie szemszöge:

Ma elég korán felébredtünk Niallel. Kicsit még forgolódtunk az ágyban, majd úgy döntöttem, hogy használatba veszem a miniatűr zuhanyzónak nevezett dobozt.Természetesen nem sikerült egyedül lezuhanyoznom, mert Niall drága közölte, hogy velem fog fürödni. Semmi kérdés, semmi kérés. Persze nem bántam, de nem történt semmi. Utána felöltöztünk és leültünk a kanapéra. Már 1 órája fent vagyunk és Niall még meg sem említette a kaját, sőt ne mis evett. Ez nagyon furcsa... Viszont nem sokáig tudtunk beszélgetni a világ dolgairól kettesben, mert megérkezett két barátunk nagy vigyorral arcukon. Szájuk szinte körbe érte fejüket kétszer. Köszöntek, majd levágódtak mellénk. Sejtettem, mi a boldogság tárgya, de azért szeretném azt hallani is.
-Do beszélhetnénk négyszemközt?-kérdeztem meg barátnőmet, mire bólintva egyet jelezte beleegyezését. Felpattanva a kanapéról kifelé mentünk a napozóterasz részre. Viszont kifelé menet kaptam egy szúrós tekintetet Nialltől, mert ugrásomnak hála feje (ami mint mindig az ölembe helyezkedett) alátámasztás nélkül maradt és már senki nem birizgálja a haját. Pedig azt szereti kedvesem, mikor szőke tincseit babrálom, és őszintén szólva én is szeretem ezt a tevékenységet csinálni. Na de visszatérve Do-ra
-Na mizujs barátosném?-ültem le a földre és hátamat neki támasztottam a hajó korlátjának.
-Semmi.-mondta a letörölhetetlen mosollyal az arcán és lehuppant mellém.
-És a semmi miatt vigyorogsz, mint a tejbetök.-néztem rá a "nem vagyok hülye" nézésemmel.
-Elragadott a hév este.-mondta maga elé bámulva.
-Milyen hév? Hova ragadott?-kérdeztem furcsálva, mert nem értettem.
-Akkor úgy mondom nem állítottam le.-nézett rám.
-Kit nem állítottál le?-most vagy én vagyok hülye, vagy pedig ő magyaráz értetlenül. Na ezt majd még megtudakolom...
-Liam, én este, együtt... szó szerint együtt.-mondta megnyomva a mondat végét.
-Hát de ti együtt vagytok. Vagy megint veszekedtetek?
-Azt a rohadt. Evie tudod, hogy imádlak de ennyire hülye te sem lehetsz.-mondta morogva.-Lefeküdtünk.
-Jaaaaa.-na most már koppant is.- Legközelebb kezdhetnéd a lényeggel.
-Nem tehetek arról, hogy te nem vagy normális.-mondta megveregetve a vállam, mire csak megforgattam a szemeimet.
-Jujj de vicces valaki.-mondtam gúnyosan, mire csak felröhögött.- Na a részletekre nem vagyok kíváncsi, viszont egy valamire igen.
-Még is mire?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Ugye volt bennetek felelősség és volt ami segítse a felelősségteljességet.-amint kimondtam láttam, hogy most neki magas az amit én mondok és nem érti.-Használtatok óvszert?
-Jó kérdés...-egy kis rémület kiült az arcára.
-Ezt minél hamarabb beszéljétek meg, aztán kapsz tőlem bogyót, ha nem meg a biztonság kedvéért elmegyünk dokihoz.
-Mármint nőgyógyászhoz?-nézett rám nagy szemekkel.
-Tudtommal lány vagy. De mindegy, majd ezt megbeszéljük, ha visszaértünk és a bogyót is akkor kapod meg tőlem.-nyugtattam meg.
-Kérdezhetek valamit?- harapta be alsó ajkait.
-Kérdezz.-vontam vállat.
-Te néha nem érzed úgy, hogy Niall nélkül nem tudsz élni? Hogy nélküle nem kapsz levegőt, nélküle csak egy fél ember vagy. -kérdezte féloldalasan mosolyogva.
-De. Pontosan ezt érzem és nem tudom, hogy mi váltotta ki ezt belőlem, hiszen csak másfél hónapja vagyunk együtt. És szinte néha már azt tervezem, milyen lesz vele majd az öregotthonba.-nevettem.
-Én tudom, mi történt.-mondta.-Azt hiszem szerelmesek vagyunk.
-Szerintem biztos. A pillangók sokaságából ítélve biztos- mosolyodtam el.- Na gyere nézzük meg a srácokat.
-Okés.-mondta, majd segítettem felállni neki. Mikor beértünk láttam, hogy Niall a telefonját szorongatja és Liammel pusmog. Következtetés. Ideges. Mikor megláttak minket mindketten felvettek egy mosolyt arcukra és ránk szegezték tekintetüket.
-Hello lányok.-állt fel Liam és odasétálva Dohoz nyomott egy puszit a szájára, majd kézen fogva lementek a szobájukba így megint ketten maradtunk. Leültem mellé a kanapér törökülésbe így teljesen szembe voltam vele.
-2 kérdésem van szívem.-mondtam mosolyogva.
-Tudod, hogy bármit megkérdezhetsz.-mondta kezét a combomra téve.
-1. Hogy nem vagy te éhes. Már mióta fent vagyunk és egyszer sem ettél még, de még csak nem is említetted a kaját.-kérdeztem nagy szemekkel, de erre csak elvigyorodott.
-Éjjel lejöttem és ettem egy kicsit.-mondta.
-Vagyis felzabáltad a hűtőd drágám, mert egy nálad a kicsi az nagyon nem kicsi. Kettő ha még mindig nem vagy éhes, akkor nagyon jól lakhattál.-mutattam neki az ujjaimat, mire édesen elmosolyodott.

-Tudod, most már van egy sokkal fontosabb dolog az életemben mint a kaja.-nézett rám gyönyörű kék szemeivel. Megfogta kezemet és ujjainkat összefonva emelte fel azt.-Te vagy az.
-Ohhh.-mondtam elpirulva és lesütött szemekkel, mire éreztem, hogy keze elválik enyémtől és most mindkettő az arcom köré fonódik.
-Szeretlek.-mondta mélyen a szemembe nézve és apró csókolt lehelt számra.
-Én is szeretlek.-mondtam, miután puha ajkai leváltak az enyémekről.-Viszont a következő kérdésem. Miért voltál ideges, mikor bejöttünk Do-val?
-Nem voltam ideges.-rázta a fejét hevesen tiltakozva.
-Szóval mi történt? Szerelmem. Tudod, hogy nem lehet annyira rossz hír.-mondtam biztatva.
-Tudod, hogy most telt le az egy hét itt, és még egy hét lenne, de sajnos nekünk már csak három nap, mert az utolsó két napról el kell menünk.-mondta szomorúan, és az előbbi őszinte mosoly is eltűnt.
-Miért?-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Mert stúdióznunk kell és riportokat adni a második iCarly résszel kapcsolatban.-mondta és most hangja még szomorúbbá vált.- És azt mondta Josh, hogy most inkább ne gyertek.
-Rendben, de hiányozni fogsz.-mondtam elhúzva számat. Amúgy ironikus, hogy pont erről beszéltünk Doval.
-Szóval nem haragszol?-könnyebbült meg.
-Már miért haragudnék?-nevettem fel.
-Ezért imádlak.-húzott az ölébe.-És hidd el te jobban fogsz hiányozni nekem.
-Kétlem.
-Fogadjunk?-vonta fel szemöldökét.
-Mondjad James.-vigyorogtam, mire egy újabb szúrós nézést kaptam. Utálja a második nevét.
-Amelyikünk többször hívja a másikat, vagy több sms-t ír az nyer.-kacsintott.
-Rendben, de ugye tudod, hogy hátrányban vagy.-vigyorogtam gonoszan, hiszen a műsorok ideje alatt, meg a stúdióban keveset jut telefonhoz.
-Te csak ne aggódj majd megoldom.-mondta közelebb hajolva, szinte ajkaimba suttogva.
-Én nem aggódom szívem.-haraptam be alsó ajkaimat.
-Amikor beharapod ajkaidat nem csak aranyos, hanem szexi is.- suttogta arcomba.és tekintete néha már ajkaimat pásztázta.
-Nem tudsz nekem ellenállni.-mondtam magabiztosan.
-Teljesen igazad van.-mondta meglepő módon belegyezően, de már tudom miért. Hiszen a következő pillanatban már ajkaink egybe forrtak. Hosszú csókunkat egy csípős megjegyzés zavarta meg.
-Reggeliztetek már, vagy  egymást kívánjátok felfalni.-terült szét egy gúnyos mosoly Harry arcán.
-Drága Harold. Inkább kényeztesd barátnődet, minthogy minket boldogítasz.-mondtam vissza csípősen és teljes erőből hasba dobtam egy díszpárnával. Erre csak egy szemforgatás volt a válasz.
-Viszont tényleg beszélned kell Nellel, mert el kell mennünk Amerikába holnap után...után...után reggel- végzett fantasztikus fejszámolást a barátom. Utána mindent elmagyaráztunk neki és szomorúan, de tudomásul vette. Pont úgy ahogy a többi majom is.
~~~
Végre visszaértünk a most otthonunknak hívott házba. Jó volt a kis hajókázás, de sajnos kicsit hosszabbra sikeredett, mint azt terveztük. Már egy hete itt vagyunk Ausztráliába és még csak szét se néztünk a városba. Vagyis pontosabban a többiek nem.
-Miért ti mikor láttátok mára várost?-kérdezte Zayn nagyokosan.
-Mit gondoltál, hogy a hűtő öntöltő?-mosolyogtam rá önelégülten.
-Én személy szerint azt hittem, hogy járnak ide emberek, akik hoznak kaját nekünk.-mondta Louis répáját rágcsálva.

-Igen ezek az emberek mi vagyunk.-mondta Niall átkarolva vállamat. Miután kibeszéltük ezt a témát is, hogy hogy lesz kaja a hűtőben rá vettek, hogy mi is elmenjünk a városnézésre. Ezért át kellett öltöznöm, így a választásom most egy laza és baglyos szerelésre esett.Szerencsére az idő mint megszoktuk szép napos. Kicsit fájt a szemem a kontaktlencse miatt, hiszen tegnap nem tudtam kivenni. Ezért felvettem a vastag keretes szemüvegem. Miután felöltöztem lementem a konyhába és ittam egy pohár almalevet. Mire megittam csodák csodájára mindenki leérkezett.
-Megjött a kis okos tojás.-cukkolt Zayn, mire csak egy szúrós pillantással díjaztam. Beraktam a poharat a mosogatóba, majd két kéz fonódott a derekam köré.
-Én imádom az okos lányokat.-suttogta a nyakamba. Hangjától és meleg leheletétől a hideg futkosott a hátamon. Sajnos olyan hatással van rám, hogy nem tudtam reagálni, csak álltunk ott egy helyben. Észre sem vettük, de mindenki minket nézett.
-Na induljunk!-tértem magamhoz.
-Hát éppen rátok vártunk bagolyka.-vigyorgott Lou. Ránéztem Emre egy úgymond "megverhetem?" nézéssel, mire csak aprót bólintott. Így helyből neki ugrottam. Azt hittem, majd elbír, de nem így lett ezért mindketten a földön landoltunk és elkezdtem csikizni ott ahol értem. Répakirály csak visítozott.
-Befejezted a piszkálásom?-kérdeztem abba hagyva a kínzását.
-Tudod, hogy a kis húgomként tekintek rád.-mondta nagy szemekkel.-NEM.
-Tudod mit? Most inkább menjünk, majd még visszakapod valamikor.-keltem fel a földről és barátom mellé állva megfogtam a kezét. Ezt követően elindultunk a kis város nézésünkre. Szerintem pontosan eltudjátok képzelni milyen egy kis túra 5 idióta fiúval és azok barátnőivel. Hát, hogy is mondjam érdekes....
~~~~
Sajnos elérkezett az utolsó előtti nap is. A fiúk már tegnap előtt este elrepültek és itt hagytak minket. Rettenetesen hiányzik Niall. Én nem bírom ki nélküle ennyi ideig. Akarom hallani a hülyeségeit az édes hangján, akarom érezni érintését a bőrömön. Ma volt Cody fotózása amire mi is bemehettünk a lányokkal, mert Do elintézte. Nagyon jó volt és Cody iszonyat jó fej. Rengeteget hülyéskedett a fényképezés idején, na meg persze énekelt is. A képek persze mind tökéletesek lettek. Nem tudom eldönteni, hogy ez most Do vagy Cody érdeme. Időközben befutott húga is Ali, aki ugyanolyan mint bátyja. Egy szóval idióta. Mindkettőjüknek szőke haja van, meg gyönyörű kék szeme. Simán elmehetnének ikreknek is. Na de persze szemül nem szebb mint barátomé. Az ő gyönyörű kék szemeinél nincs szebb szempár a világon. A fotózásról haza érve minden lány elfoglalta magát. Lisa aludt, ahogy Nell is. Emily elment kocogni, mi pedig Doval kockultunk egy kicsit. Mindketten felléptünk twitterre és láttuk két új követőnket. Akik természetesen a Simpson tesók voltak.

"@CodySimpson Profi fotós, gyönyörű lányok, új barátok és tökéletes fotók. Egy kis ízelítő a fotósorozatból ;)"
Olvasta fel hangosan Cody tweetjét Do. Tudom, hogy ez neki mennyit jelent. Hiszen imád fotózni. Imádja Cody Simpsont. Ha ezt a kettőt kombináljuk, plusz még hozzá tesszük, hogy Liam Payne-nel jár akkor....hűhaa. Kicsattanhat az örömtől. Mondjuk ez látszik is rajta. Ja amúgy Doval elmentem nőgyógyászhoz mindent elintéztünk a baba vállalás így eltolódik. Most én olvastam fel hangosan egy tweetet.
@TheAlliSimpson Megismerni új embereket mindig is jó érzés. Remélem még összefutok @Evie_Simonnal és barátnőivel. :)xx
Igen velem beszélt a legtöbbet Alli, így csak az én teljes nevemet sikerült megtudnia. De egy nagyon kedves lány egyben. Gondolkodásom közbe kezdtem észrevenni, hogy egyre több tweet végén található az hogy @Real_Liam_Payne egy twitcam linkkel. Először csak azt hittem, hogy valaki így átírta, mert szoktak olyat csinálni. De aztán már minden 2. üzenet így végződött, ezért kénytelen voltam megnézni. És tényleg.... Liam és Niall ült a gép előtt. Az én szőke fejű barátom, aki ott csámcsogott és ette a kis kajáját. Már úgy hiányzik...

Do a fényképeket nézi éppen vissza...

-Do.-kiabáltam, pedig ott ült a kanapé másik végén.
-Ne ordibálj. Itt vagyok.-nézett ki egyedi számítógépe fölött.
-Nézd meg kik vannak fent Livestreamen.-húzódtam, hozzá közelebb és ő is így tett.
-Ohhh a kis sapis fejű.-olvadozott, hiszen ő is pont annyira hiányolja Liamet, mint én Niallt. Apropó a fogadásunk Niallel nem tudom hogy áll. Én naponta rengetegszer hívom és tömérdek sms-t küldök neki. Szerintem én fogok nyerni.
-Na írjunk nekik....
@Evie_Simon Nocsak kit látnak szemeim.... @NiallOfficial már szeretnélek magam mellett tudni.♥ Hiányzol, na meg persze a többiek is, xx (@Real_Liam_Payne live on http://twitcam.livestream.com/9kzm6)
Na persze egyből jött a válasz, hogy mi is hiányzunk nekik. Holnap este, már végre újra biztonságot adó karjaiban lehetek. Annyira bolondok, hogy az hihetetlen. Amit levágtak élő adásban.... Kajálás, éneklés vinnyogó hangon, hülyéskedés. Örülök, hogy a barátjuk lehetek és egy személynek több mint barát. Most jut eszembe...Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy holnapután Liam szülinapja.
-Dorothy drága, miért nem szólsz, hogy a pasid betölti 19. életévét úgy holnapután.-néztem rá picit mérgesen, mert tudja nagyon jól, hogy a dátumok nem az erősségeim. Erre csak egy vállvonás volt válasza. Rossz volt este egyedül aludni, reggel pedig egyedül kelni abba a nagy franciaágyba. Hiányzott a kéz és tulajdonosa aki mindennapi álmomat biztosítja. Reggel én keltem a legkorábban. Természetesen bőröndöm már össze volt pakolva és készen álltam a délutáni indulásra. Reggel elfutottam körül nézni a városba. Muszáj valami ajándékot találnom Liamnek. Idegesen járkáltam boltokat, és ilyenkor körmömet rágom. Csúnya szokás tudom, de nem tehetek róla. Töprengésem közben megpillantottam a tökéletes ajándékot Liamnek. Egy teknősös iPhone tok. Imádni fogja. Ám közben mást is találtam, amit nem tudtam ott hagyni. 


iPhone tok:

Az idióták twitcam képei :)

Thank You!♥

Helloka :) Na most azért írok, mert újra kaptunk díjat két embertől :))) Loritta és Wandus ajándékozott emg minket :)) Szóval köszönjük lányok ♥

Mivel már megkaptuk egyszer ezt a díjat ( de attól ugyanúgy örülünk neki) Már nem írjuk le a részleteket, csak a feladatokat :D

 1. Tedd ki a képet a blogodra.*kész*

 2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat.*kész*

 3. Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. 

 4. Írj magadról pár infót, amit 1D-vel kapcsolatos. [Pl. hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d, és miért, stb.]* ha még nem láttad megtalálod a Második díj c. bejegyzésnél mindkettőnkét :)*

 5. Akiknek tovább küldöd, hagyj egy megjegyzést a blogjukon, hogy tudják, mi vár rájuk.*kész*

Már tovább küldtük embereknek, de ha találunk újat ígérjük tovább küldjük :))

+1 info

Most kezdjük el írni a rész, szóval nem tudjuk mikor lesz kész. Csak egy problémánk van, hogy mindketten el vagyunk havazva és ráadásul csütörtök péntek őrült nap lesz, mert az iskolánkba királyválasztás van :D Képzeljétek el, hogy 11.-esek körül ugrálnak titeket, hogy szavazzatok rájuk... jó móka ;)

Na ennyi lenne és még egyszer köszönjük nagyon szépen és a kommentekre most válaszolgatok ;) ♥xx

Évesz

38. fejezet

Helloka :)

Sajnálom, hogy nem tegnap hoztam, de sok dolgom volt és elfáradtam. Nem tudtam befejezni és Csücsknek is elfoglaltsága volt. Remélem megtudtok bocsátani nekünk és tetszeni fog a rész :) Nem tudom, milyen sűrűséggel fogjuk hozni a részeket. Mindig igyekszünk, de ti is tudjátok nem egy két óra egy-egy rész :)♥ NA jó olvasást és nagyon de nagyon köszönjük a kommenteket na meg, hogy túlléptük a 10000 látogatót. *-* hihetetlen érzés

Mostantól megígérem válaszolgatni fogok a kommentekere és néha lesznek külön kis oldalak mint pl most az Érzések :)

Nézzetek oda is be ;)xx

Do szemszöge:

Nem igazán akartam elmondani Liamnek azt a dolgot.  Nem azért, mert nem bízok benne vagy ilyesmi, hanem egyszerűen csak...Kínos. Evienek is csak azért mondtam el, meg ezért beszéltem vele, mert ő mindent tud rólam. Nellnek is elmondtam volna, csak hát nem igen szereti, ha felkeltik az éjjel közepén egy ilyen ürügy miatt. Na de visszatérve itt ülök néma csendben Liam ölében és várja válaszomat. Bár csak valami folytán ne kéne válaszolnom...
-Tubicáim megyünk az óceánra. Úgy körülbelül most.- nyitott be hozzánk Harry, mintha tudta volna, hogy meg kell menteni.
-Rendben mindjárt megyünk.-mondta Liam és ezzel Harry ki is ment. Azt hiszem, ezzel nem lett megoldva.-Addig nem megyünk innen, amíg nem válaszolsz a kérdésemre.
-Liam tényleg nincs semmi baj. Bízz bennem.-néztem mélyen a szemeibe.
-Bízok, de egyszer azért majd elmondod ugye?-mondta beletörődve, hogy egy szót sem fog kihúzni belőlem.
-Szeretlek.-fogtam kezeim közé arcát és lágy csókot hintettem puha ajkaira. Homlokát enyémnek döntötte és úgy lélegzett mélyeket csukott szemmel.
-Én is szeretlek.-nyitotta ki gyönyörű szempárját.
-Na akkor készülődjünk.-ugrottam fel az öléből és gyorsan kerestem magamnak egy bikinit.
-Kicsim hozzál azért egy pulcsit is, mert nagy a szél.-figyelmeztetett kedvesem, aki már szinte majdnem kész volt. Hogy lehet ilyen gyors? Vagy én vagyok lassú? Vagy teljesen nincs időérzékem? Na mindegy... Gyorsan összeszedelőzködtem. Minden olyan cuccot amit fontosnak találtam beledobáltam a táskámba. 15 perc múlva már lent is voltunk és már csak egy párra várakoztunk. Harry és Nell.
-Még ő mondja, hogy siessünk.-morogtam, miközben lent vártunk. Mindenki kész volt már.
-Tudod nagyon jól, hogy a gyorsaság nem tartozik Nell erősségei közé.-nevetett Evie és közben barátja haját birizgálta aki az ölében feküdt.
-Na meg Harry. Szerintetek hányszor késtünk el majdnem miatta?-tette fel költőien a kérdést Zayn.
-Ne bántsátok szegény bongyori barátomat.-védte meg Louis.- Lassú és kész.
-Indulhatunk?-lépett be egyszerre a két emlegetett szamár.
-Rátok vártunk eddig.-mondta Lisa. Ahogy látom, már egyre jobban beilleszkedett a társaságba és kezdi elengedni magát.
-Igaza van. Úgyhogy te csak ne siettes minket.-karolta át barátnőjét a fekete hajú.
-Na akkor mehetünk?-tette fel a kérdést Emily. Mire egy hatalmas "igen" volt a válasz. Kimentünk és beszálltunk a nagy autóba, ami ki vitt minket a kikötőhöz, ahol várt a jacht. Egy tíz perc múlva ki is szálltunk az autóból fulladozva, ahol valaki eleresztett egy "galambot". Mindenki nagyo jól tudta ki volt az.
-Niall. Legalább vártad volna meg, míg kiszállunk a kocsiból.-szólt rá a barátnője.
-Gáz mérgezést kaptam.-játszotta a műhalált kedvenc színészünk. The Tommo.
-Jól van na. Legközelebb ne adjatok ilyen reggelit.-kezdett el duzzogni. Emily odament hozzá kezét a vállára tette és halkan hozzá szólt.
-Azt ugye tudod, hogy te és a barátnőd készítette a reggelit. Plusz lehet, hogy ezzel megsértetted.-erre a mondatra kipattantak a szemei kis ír manónak és rögtön Evie felé rohant. Akinek tényleg rosszul esett egy kicsit, hogy szinte majdnem hogy "lefikázták" a főztjét.
-Ne haragudj édesem.-bújt oda hozzá Niall mint egy édes kis kölyök kutya.
-Megbocsátok, ha viszel a hátadon.-fordult felé ravasz mosollyal Evie. Ne kellett többet mondani neki, és már is cipelte a barátnőmet.
-Erre engem is megtaníthatnál.-nevettem Eviere.
-Bocs de ehhez tehetség kell.-nevetett Evie és utána odasúgta.-Hidd el egy szavadba kerül és ugyan így utazhatsz.-közben már felsétáltunk a nagyméretű hajóra. Ami hűű de nagy volt. Szerencsére szépen sütött a nap ráadásul nagyon meleg is volt. Tökéletes időjárás. Felszállva a nagyon nagy csónakra köszöntöttük a kapitányt, aki körbe vezetett minket. Belülről még hatalmasabb volt. Volt 5 kisebb szoba, lent egy nagy bár nappali szerűséggel. Na és persze hát a napozó terasznak nevezhető rész a hajón. Lassan beindította a motort a kapitány és elindult a vízjáró. Mindenki a saját párjával volt elfoglalva és szerencsére Liam nem folytatta a reggeli vallatást, hanem csak szimplán jól éreztük magunkat. Olyan jó látni, hogy mindenki boldog. Még Nell és Harry is megbeszélték ezek szerint a dolgot, hiszen csak úgy pattognak azok a szikrák plusz hogy is mondjam gyakran segítik egymás lélegzését. Mint ahogy mindenki más. 1 óra körül bementünk megkajálni, mert valaki éhes volt. Sejtem tudjátok ki az a valaki. Na mindegy a lényeg, hogy megebédeltünk elég jó hangulat közt, aztán a fiúk kezdték kiüríteni a sörös hűtőt. Szerencsére1. jól bírják a piát 2. Kevés az alkohol az ausztrál sörben. Így még mindegyik normális volt és azt sem vették észre igazából, hogy volt köztük alkoholmentes is. Ebéd után bementünk egy kicsit és megnéztünk valami filmet. Igazából nem tudom, mi volt a címe, de nem is nagyon izgatott. Miután vége lett a sziesztánknak újra visszamentünk a hajó fedélzetének külső részére és elkezdődött a folyamatos ökörködés.  A fiúk le sem álltak egy folytában csak hülyeségeket beszéltek, mi pedig csak nevettünk. Még egy Hannah Montana epizódot is eljátszotttak nekünk.  következő felosztásban. Harry/Hannah,Milye ; Liam/Hannah apja ; Niall/Lily ; Louis/Oliver ; Zayn/Jackson.
Fogalmunk sem volt, hogy honnan jött ez az idióta ötlet, na meg kinek a fejéből de ez nem lényeges. a lényeg, hogy a röhögéstől olyan hasizmunk lesz, hogy az már durva. Evie nem egyszer lefordult a napozószékről. Délután négy óra körül arra lettünk figyelmesek, hogy Liam eltűnt és utána megállt a hajó. Valahogy úgy érzem ehhez neki köze van.
-Na nem gondoljátok komolyan, hogy majd nem fürdünk itt egy kicsit.-jött vissza széttárt kezekkel, mire a srácok lekezdtek éljenezni, és mindenki elkezdett levetkőzni fürdőgatyára. Ez már csak azért sem jó, mert Liam...úristen. Persze a többieknek sem mondható rossznak a felsőtestük de Liam. Akárhányszor meglátom félmeztelenül kiráz tőle hideg. Közben mi lányok is levettük a pulcsit, amire tényleg szükség volt, mert hűvös szél fújt. De így hogy megállt a jacht élvezhettük a nap melengető sugarait. Miközben hajtogattam össze a pulcsim, és a táskámba tettem befelé valaki megragadott hátulról. Mikor csupasz mellkasa hátamhoz ért azt hittem szívem kiugrik helyéről.  Ahol bőrünk összeért szinte égtem.
-Mond hogy te is jössz fürdeni.-suttogta nyakamba, miközben hajamat felfogtam egy kontyba.
-Talán.-rántottam meg a vállam, minek hatására megemelkedett feje, de ajkai ugyanúgy nyakamon maradtak.
-Na gyerünk srácok ugorjunk egyet.-invitált legjobb barátom.
-Kössz Bongyikám, de majd később.-szóltam neki intve egyet és a többi lány is társult hozzám.

-Ne hidd, hogy megúszod szárazon. Na és persze ti sem.-mutatott rajtunk végig Harry. Majd elkezdtek a srácok a vízbe ugrálni. Közben a lányokkal mindenféle témát feldobtunk. Nagyon jó, hogy mindenről tudunk beszélgetni. Viszont nem hagyhattam ki a srácok lefotózását és szerencsére nálam volt a gépem. Hát igen lett pár furcsa képem is. De a legviccesebb Harry röhögése volt.

Mikor megláttam az elkészült képet hangosan felröhögtem, mire a lányoknak is megmutattam. Mindannyian csak röhögtünk, ami feltűnt a srácoknak.

-Min nevettek annyira?-jött közelebb Niall, aki a földön ülő Evire támaszkodott. Láttam rajta, hogy a barátjából csöpögő jéghideg víz miatt libabőrös lett. Ezt észlelve gyorsan odadobtam neki egy törölközőt, amit csak egy bólintással köszönt meg. Közben már Niall és a többi fiú is megnézte a képet és ők is ugyanúgy röhögőgörcsöt kaptak.

-Azt ugye tudod, hogy a lesifotózásnak ára van?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-És azt az árat én is kitudom fizetni?-szólt közbe védekezően Nell.

-Talán.-gondolkozott el a követelőző göndörke.

-Do nem akarnál megtanítani minket fejest ugrani?-kérte Zayn.

-Nem tudtok fejest ugrani?-kérdeztem vigyorogva.

-Én tudok..- jött rá egyenesen a válasz a páromtól és Harrytől.

-Ja persze. Ők tudnak.-mondta legnagyobb iróniával Louis.

-Na akkor hiszem ha látom.-mondtam utalva arra, hogy mutassák meg mit tudnak.

-Kezdje Liam.-szólalt meg a szőkeség, aki csak a háttérből kémlelte a történéseket.

-Kösz haver.-mutatta felfelé hüvelykujját Liam.

-Na Liam James ugorj drágám.-cukkoltam a második nevével. Csak szúrósan nézett rám, majd a hajó széléről elrugaszkodva ugrott egy fejest, ami szépnek mondható ellenben Harry ugrásával. Képek, csak hogy ti is lássátok a különbséget.

Na igen szerintem látszik a különbség.  Ezek után még megkérdezték kié a jobb. Nem volt szívem hazudni ezért kimondtam amit gondoltam...

-Harry. Nálad még Evie is jobb fejest ugrik és ne akard inkább tudni az milyen. Legyen annyi elég, hogy rossz.-mondtam vigyorogva.

-Most romboltad le az önbizalmamat.-rohant Nell kezei közé műsírva, mire mindenki csak felnevetett.

-Liam drágám, te neked meg már nem kell tanítanom semmit.-mondtam és egy ajándék puszit nyomtam az arcára. Ez után már a srácok is visszaöltöztek és Louis egy kicsit horgászott. Amitől mindenki félt egy picit. Na jó nagyon, Mert Louis kezében a horgászbot olyan mint egy sorozatgyilkos kezében a géppisztoly. Halálos. Szerencsére Emily eltudta tőle venni viszonylag hamar így az élet veszély megszűnt.

-Na megyek szólni a sofőrnek, hogy indulhatunk.-mondta Zayn.

-Zayne ugye tudod, hogy ő kapitány nem sofőr?-szólt utána Lisa.

-Vezet-vezet nekem egyre megy.-mondta legyintve és elindult szólni. 5 perc múlva kifejezéstelen arccal tért vissza. 

-Miért nem indultunk még el?-kérdezte Evie.

-Hát az úgy volt, hogy nem indul a hajó.-vakarta meg a tarkóját.

-Jó vicc, de tényleg miért nem megy hajó Zayn?-kérdezte Emily.

-Tudom Em, hogy Lou mindig viccel, de én nem.-mondta komolyan.- Nem indul a hajó és a gps lemerült a helymeghatározónk megsérült horgászás miatt és ezért csak reggel tudnak jönni értünk.-magyarázta és közben erőteljesen Louisra szugerált.

-Ha te most a terminátor lennél és lenne lézerszemed én már nem élnék úgy érzem.-nyelt nagyot Tomlinson.

-Valahogy úgy.-bólogatott a barna bőrű.

-Na jó akkor legalább a pöttöm szobákat osszuk fel.-mondtam kicsit oldva feszültséget.

-Miénk az alsó szoba-kiáltott fel mindenki egyszerre. Ugyanis volt egy lenti szoba, ami nagyobb volt mint a többi, na meg lent volt és hangszigetelt. A kiáltás után egyszerre indult meg mindenki a szobairányába, én pedig csak álltam ott és a körmömet vizsgáltam. Vártam, hogy visszaérkezzenek. Legelőször egy dühös Niall jött vissza.

-Csalással tiétek a szoba.-mondta, majd őt követte barátnője és csak legyintett, hogy ne foglalkozzak vele, majd ő elintézi. Láttam, ahogy a korlátnak támaszkodó Niallt Evie átöleli hátulról és valamit a fülébe suttog. A fiú megfordult és megcsókolta barátnőmet. Látszott rajtuk, hogy tényleg szeretik egymást. Niall szorosan tartotta karjai közt a lányt. Öröm volt nézni őket. Most úgy beszélek, mintha nekem nem lenne meg mindez. Gondolat menetemet két kar szakította félbe.Lassan megfordultam tengelyem körül és Liam állt velem szemben.
-Olyan boldogak együtt.-biccentettem hátam mögött lévő turbékoló barátainkra.
-Igen Evie megváltoztatta Niall-t Jó értelemben.-mosolygott.-de te is boldog vagy nem?
-Veled mindennél jobban.-adtam egy apró puszit szájára.
-na ha már itt ragadtunk egész éjszakára, akkor csináljunk valamit.-javasolta Zayn. Érdekes észre se vettem, hogy időközben a többiek is megérkeztek.
-Ötlet?-kérdezte Nell.
-Mi lenne hacsak beszélgetnénk közösen?-dobta fel Em az ötletet.
-Rendben és közben tudnánk énekelni is, mert itt a gitárom.-mondta Niall.
-Készítek popcornt minden párnak.-mondta Evie és azzal el is tűnt a konyhába.
Közben bementem felvenni a pulcsim, mert még mindig fürdőruhában voltam. Épp jöttem ki egy füzettel a kezembe, mikor láttam, hogy Liam fényképezni próbál, csak hát későn sikerült lenyomnia az exponáló gombot. És így egy ilyen kép keletkezett.

-Nem hiányzik valami a képről?-mutattam barátomnak, miközben az ölébe ültem.
-Így is tökéletes.-mondta majd megpuszilta a homlokom. Közben Evie is megérkezett a rágcsával, meg persze innivalót is hozott. És kezdetét vette egy laza kis baráti est. Egész végig énekeltünk és beszélgettünk mindenféle cikis dolgokról, hogy kivel mi történt. Például nem is tudtam, hogy Harry-t lefejelte egy ló. Máig sem értem, hogy sikerült ezt elérnie. Az éneklésnél pedig, mikor éreztem, hogy Liam csak nekem énekli az ő részeit hát azok a kis pillangók működésbe léptek. Kicsit csikizett, de nagyon kellemes volt. Azt hiszem jelen pillanatban minden lány így érezhetett. A beszélgetés után mindenki elvonult a szó szerint kis fészkébe. Persze a miénk volt a legjobb. Amint leértünk a rövid lépcsőn megfogtuk egymás kezét és hátat fordítva az ágynak rádőltünk. percekig csak néztük a plafont, majd egyszerre egymás felé fordítottuk a fejünket. Liam óvatosan a szabad kezével fülem mögé tűrt az arcomba lógó hajamat. Nem szólt semmit, csak nézett gyönyörű barna szempárjával. De nekem ez is elég volt, hogy tudjam. Szeret. Óvatosan odagördült hozzám és arca már csak pár centire volt enyémtől. Elmosolyodott, majd megszüntette azt a kis távolságot kettőnk között. Ajkait kicsit mohón, de érzelmesen tapasztotta az én ajkaimra. Azok lassú harmonikus mozgásban forrtak össze, majd után utat engedtem nyelvének. Érzékien csókolt és éreztem rajta az óvatosságot, de a vágyat is. Lassan felém gördült, de ajkaink egy percre sem váltak szét. Kezével támaszkodott a fejem mellett. Egyik kezével lassan oldalamat kezdte cirógatni. Mint az első csókunknál a fürdőben, de most más volt. Keze pólóm alá csúszott és úgy folytatta az oldalam simogatását. Bőröm bizsergett bőre nyomán. Senki nem képes ilyen érzést kiváltani belőlem. Csak Ő. Az érintse, a csókja. Persze bevillant egy vészjelző a fejemben, de mit is mondott Evie? Csak akkor szakítsam félbe, ha nem akarom. Liam megért.   

De én akarom. Akarom Őt most azonnal. Mindennél jobban. Hirtelen indulattól fordítottam helyzetünkön és csípőjére ültem. Még kicsit vizes volta fürdő gatyája, de nem érdekelt. Lassan megfogta pulcsim szélét és elkezdte felfelé húzni. Mikor a fejemen kellett átbujtatni szinte fájt, hogy elszakadtam tőle. Igaza volt barátnőmnek. Ha elragad a hév semmi sem érdekel. Az nap este a menyben éreztem magam. Csodálatos volt érezni, hogy úgy bánik velem, mint egy porcelán babával. Mintha egy apró nyomástól is összetörnék. Éreztem a szeretetet ami csak úgy áradt belőle. Éreztem hevesen verő szívritmusát, aminél szebb zene nincs is a világon. Éreztem mámorító csókját. Éreztem Őt. Azt hiszem ezzel még jobban összekötöttük magunkat. Sokkal közelebb érzem magamhoz az este után. Reggel szintén a kedvenc dalomra ébredtem. Szívverése, most egyenletes volt. Halkan vette a levegőt, hiszen még aludt. Fejem a mellkasán pihent és nem akartam kinyitni szemem. Félek, hogy az egészet csak álmodtam. Mikor rávettem magam és kinyitottam látószervem észre vettem, hogy nem álom volt. Tényleg itt fekszik velem egy ágyban a tökély. Lehet, hogy nem teljesen tökéletes, mert minden embernek vannak hibái. De nekem tökéletes. Soha sem akarom elveszteni, mert ő már az életem szerves része. Sőt Ő az életem.

Liam szemszöge:

Este megtörtént a dolog. Ez teljesen más volt. Próbáltam olyan lágy és óvatos lenni, amennyire csak bírtam. De nehéz, miközben elveszi az eszem bódító illatával és minden egyes érintésével. Reggeli ébredésemet haja csiklandozása okozta. Fejét mellkasomon pihentette. Nem akartam megnézni, hogy alszik-e még, mert azzal fel is kelthetem, ha nem alszik. Ezért csak óvatosan csupasz hátát simogattam. Láttam, hogy érintésem nyomán libabőrös lesz és elkezd mocorogni. Beletúrt hajába, majd fejét megfordítva felém fordította tekintetét. Azok a gyönyörű barna szemei, melyeket hosszú szempillái veszik körül. Nem szóltunk semmit, csak egymás szemét fürkésztük és mosolyogtunk. Szinte tudtuk mit akar mondani a másik. "Szeretlek". Ezzel csak még szorosabb lett a kötelék közöttünk és nagyobb a bizalom. Végül ő törte meg az idilli csendet.
-Jó reggelt királyfi.-hunyta be a szemeit.
-Neked is hercegnő.-pusziltam meg a homlokát.
-Szerintem fel kéne öltöznünk, mert a többiek ránk fognak törni.-javasolta, még mindig csukott szemmel. Nem tudom mi késztetett arra, hogy ezt tegyem de lágyan megpusziltam behunyt szemeit. Erre csak felkuncogott, majd maga köré csavarva a takarót felállt és elkezdett öltözni. Én csak figyeltem tökéletes alakját.
-Ne nézz.-mondta szégyenlősen.
-Hogy ne néznék egy ilyen tökéletes lányt.
-Még ha az lennék megérteném, de nem vagyok az. Még csak vékony sem vagyok.-mondta a végét elcsukló hangon.
-Kimondta ezt a baromságot?-kérdeztem és közben én is elkezdtem öltözni.
-Még az edzőm.-hajtotta le fejét. Óvatosan odaléptem hozzá és felemelte az állát.
-Ide figyelj nem tudom milyen volt az edződ. De egyet állíthatok bunkó és hazug....
-Ez kettő.-mosolyodott el.
-Látom visszatért a jó kedved.-néztem vigyorogva rá, majd adtam egy lágy csókot ajkaira. Utána kézen fogva kiléptünk a szobából és felmentünk a nappali szerűségbe. Niall-t és Eviet találtuk ott egymás karjaiban.
-Jó reggelt.-köszöntek ránk.
-Nektek is szép reggelt.-mondtuk, majd társultunk hozzájuk.
-Do beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte óvatosan Evie. Barátnőm bólintott, majd távoztak a szobából.
-Na mizujs haver?-kérdezte barátom.
-Megvagyok. Veled?-kérdeztem vissza.
-Boldog vagyok.-villantotta meg a fogszabályzóját.-Mi volt az este?
-Hát. Meg volt az első.-mondtam halkan, hogy csak ő hallja. Bár a többiek még alszanak.
-Gratulálok. De ugye....
-Basszus nem!-esett le a tantusz, hogy mit felejtettem el. Bizony azt a kis apróságot, ami megváltoztathatja az egész életünket. A védekezés.