40/1. fejezet

Helloka,

 sajnos ez az utolsó fejezet.... :( Félig ;)

Nem tudom mikor jön a második rész, mert mindkettőnknek edzőtábora lesz.

Na de jó olvasást ;)♥

Évesz,xx

Evie szemszöge:

Már csak pár óra és végre újra Londonba együtt. Persze imádtam Ausztráliát, de London überelhetetlen. Az összes lány alszik, vagy zenét hallgat. Én az utóbbi tevékenységet csinálom, mivel képtelen vagyok aludni. Mindig ugyanaz a rémálom kép jelenik meg és nem hagy nyugodni.
Álom:
Szép napsütéses nap. Kint sétálok egyedül egy parkban. Szinte csak egyedül vagyok és árad mindenhonnan a nyugalom. Nagyon kellemes. Ám elkezd beszürkülni a gyönyörű ég és elkezdenek gyűlni az emberek. Az út szélén állnak sorba és engem bámulnak ahogy sétálok. Mikor megállok már elém és mögém is kerülnek emberek. Mind gonoszan néznek rám gonoszul vigyorogva. Értetlenül állok ott és forgok körbe és körbe. Hirtelen mindenki elkezd nevetni és felém mutogatnak. Egy érzés hasít belém. Nem tudom megfogalmazni milyen, de rossz. Szemeim könnyekkel telnek meg és azok hamar útjukra is erednek arcomon. Az előbbi nyugalmas nap borzalmassá vált. Nem értek semmit. Mindenki csak nevet Rajtam, de semmit nem mondanak. Lábaim nem bírnak egy helyben maradni, így átvágva az előttem álló ember tömegen. Úgy haladok, mint kés a vajban. Szinte megnyílik az út előttem. Futok a végtelenségbe, menekülök de a nevető emberek száma nem csökken. Hirtelen két embert veszek észre az úton előttem. Egymást ölelve csókolóznak. Eleinte mosolyogva nézem őket, hogy mennyire nem zavarja őket a sok gonosz ember. Egy szőkés göndör hajú nő mellém áll és hátamra téve kezét közelebb tol az előbb említett párhoz. Közelebbről egyre felismerhetőbbé vállnak az alakok. A lánynak fekete haj lágyan esik vállára. kezeit a fiú nyaka köré fonja. A fiúnak piszkos szőke haja össze van kócolódva. Nagyon ismerős ez a hajtípus. Ekkor a fiú kinyitja szemét. Ezt a két kék szempárt bárhol megismerem. Niall.
-Kisasszony, kisasszony.-rázogatja a vállam a repülőn az egyik légiutas kísérő. Ezek szerint újra elaludtam.
-Igen?-vettem le a fejemről a fejhallgatót.
-Minden rendben van? Az előbb nagyon össze volt görnyedve és rázkódott. Csak azt hajtogatta, hogy nem.-közölte udvariasan.
-Persze minden a legnagyobb rendben, csak egy rémálom volt.-nyugtattam meg egy lágy mosollyal.
-Akkor rendben kisasszony.-mosolygott.-Hozhatok valamit önnek?
-egy üveg üdítő és egy zacskó csokis M&M-set kérek szépen és csak híjon Evienek. Nem szeretem ha magáznak.- nevettem fel egy kicsit.
-Rendben. Azonnal hozom Evie.-mosolygott azzal a szokásos stewardes műmosollyal. Pár perc múlva már vissza is tipegett a rendelésemmel. Remélem az édesség vagy elmulasztja az álmosságomat, vagy elviszi a rémálmomat. Lassan eszegettem a csokis drazsémat és néha kortyoltam egyet kólámból. Fejhallgatómat visszatéve újra hatalmába kerített a zene ritmusa. Lábammal vagy kezemmel doboltam folyamatosan halkan. Éppen The Script -This is love című szám ment. Nem tudom miért, de nagyon megszerettem a zenéjüket. Bármilyen számukat is hallgatom nem bírom megállni, hogy ne dúdoljak, énekeljek vagy tátogjak. Így most is kifelé bámulva énekeltem magamban a rövid gyors sorokat.

This is why we do it 

This is worth the pain

This is why we bow down

And get back up again

This is where the heart lies

This is from above

Love is this, this is love

Love is why we do it

Love is worth the pain

Love is why we fall down

And get back up again

Love is where the heart lies

Love is from above

Love is this, this is love

 This is love, this is love

This is love, this is love

This is love, this is love

Közben magamhoz vettem iPademet, amit még Harrytől kaptam. Mivel unatkoztam felnéztem twitterre és láttam a fiúk kiírását, mi szerint 1 óra múlva landol a gépük. Megkérdeztem, hogy mi mikor landolunk és azt a választ kaptam, hogy 45 perc. Nagyszerű! Így szinte egyszerre érünk haza a srácokkal.
~
A lányokkal itt állunk a reptéren bőröndjeinkkel és várjuk srácainkat. Szerencsére csak pár rajongót engedtek be a reptérre. Már közösen számoljuk a perceket a lányokkal és míg nem érkeznek meg a várt személyek szépen kibeszéljük őket. Néha ilyen is kell. Ki mit szeret a párjában és ki miről szoktatná le. Így azt is megtudtam, hogy mivel Emily már régebb óta ismeri őket szerinte nagyon sokat változott Niall, mióta velem van. És jó irányba. Tehát már nem beszél annyit és kevesebbet is eszik, meg mintha elkezdett volna izmosodni. Jó azt megmagyaráztam nekik, hogy mindig ő cipelte le meg föl, mikor gipszbe volta lábam és azért én se vagyok túl könnyű. Egyszer csak kinyílt a nagy ajtó amin kb egy negyed órája mi is kiléptünk és 5 fáradt srác lépett ki rajta. Mindegyiken nap szemüveg volt. Viszont mikor megláttak minket, mintha tündérkeresztanyó varázsolt volna. Igaz nem láttuk szemüket, de mind kivirultak és megszaporázták lépéseiket. Niall le se vette a szemét rólam. Volt egy tervem, de tudtam hogy úgy se tudom végbe vinni beharaptam alsó ajkaimat. Viszont mintha olvasott volna gondolataimba megállt tőlem távolabb és széttárta kezeit. Elvigyorodva elengedtem bőröndjeimet és felé rohantam. Egyenesen karjaiba vetettem magam. Sarkaimat fel kapva pörgetett meg. Viszont nem gondolhatjátok, hogy egy ilyen akció bármi bénázás nélkül megtörténik. Természetesen Niall belegabalyodott lábába és szépen hanyatt esett, én pedig rá. Ott feküdtünk a reptér kellős közepén és csak nevettünk. Majd két keze közé fogta arcomat és mélyen szemembe nézett.
-Hiányoztál.- suttogta ezt az egy szót. Egy szó, mégis érzem hogy szívből jött. De a szót követően ezek a gondolatok csak az agyam kis részébe játszódtak le, hiszen a másik Niallre figyelt. Aki épp ajkaival keblezte be enyéimet és nyelve lágy táncra hívta az én ízlelő szervemet. Egy óvatos érintése szakította meg csókunkat. Liam volt az.
-Srácok fel kéne kelnetek, mert a biztonsági őrt nem nagyon érdekli, hogy kik vagyunk és ki akar dobni minket.-biccentett a fejével hátra fele, ahol egy nagy darab fekete embert láttam egyenruhába. Már így rémisztő volt, úgyhogy felpattantam leporoltam magam és táskáim után kaptam. Barátom is így tett, majd gyorsan kilépdeltünk. Kéz a kézben hatalmas vigyorral az arcunkon. A kisbusz már kint várt ránk. Beültünk és mivel mindenki kettesben akart lenni hazavitettük magunkat. Mi szálltunk ki legelsőként. Amint beléptünk az ajtón eldobtuk görgős táskáinkat és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Felkapott ölébe. Lábam dereka köré fontam és úgy vitt fel az emeletre. Benyitva a szobánkba óvatosan letett, de ajkunk egy percre sem szakadt el. Két kezével támaszkodott felettem, én pedig még mindig rajta csimpaszkodtam. Kezem a nyaka körül lábam, a dereka körül.
-Szeretlek te majom.-mondtam csókunkba, mire elhúzódott.
-Láttál te már szőke majmot?-kérdezte felvont szemöldökkel és némi sértődöttséggel a hangjában. Már épp válaszra nyitottam a számat, mikor közbe szólt.-Rajtam kívül.
-Tuti, hogy van.
-Bizonyítsd.-döntötte oldalra fejét.
-Rendben.-vágtam rá és kiakartam mászni kezei közül a laptopért, de lábaimnál fogva visszahúzott, és mohón ajkaimat kereste.-Na mi van nem kell a bizonyíték?- szakítottam el számat az övétől.
-Ráér holnapig és mára más terveim vannak.-kúszott egy kaján mosoly az arcára.
-Jujj én is filmet akarok nézni.-néztem nagy csillogó szemekkel, persze tudtam, hogy nem erre gondol.
-Inkább csináljunk egyet.
-Pornót akarsz csinálni?-néztem rá gonoszan vigyorogva.
-Pontosan.-és ezzel a válasszal újra ajkaimat kezdte kényeztetni. Kezemmel már hátát simogattam és lassan elkezdtem lehúzni róla a pólóját. Elhajítva azt most nyakamat kezdte ellepni őrjítő csókjaival. Közben megkereste ruhám oldalának a cipzárját és lassan lehúzva azt eggyel kevesebb ruha választott el minket. Pár perc múlva szinte már testünk egybe olvadt. Ellepte csókjaival számat, ajkaimat, nyakamat és a vállamat is, melyeket halk sóhajokkal díjaztam. Szinte már el is felejtettem azt a rémálmot. Viszont mikor már meztelen mellkasár hajtva a fejemet hallgattam légzését és gyors szívverését, a hasár rajzolt körök készítés közben eszembe jutott. Elmeséltem neki az egészet szóról szóra.
-De buta vagy.-puszilta meg a fejem búbját.-Te lennél az utolsó ember, akit megbántanálak önszántamból.
-Akkor jó-mondtam megnyugodva.-Amúgy holnap Liam szülinapja. Terv?
-Hát holnap koncertünk lesz itt Londonba, szóval egész nap O2 aréna és utána egy szülinapi buli neki.-mondta és közben hajamat simogatta egyik kezével, míg másik keze az enyémmel volt együtt.- El akarsz jönni holnap?
-Nem tudok, mert holnap délelőtt találkozom a tanárommal, hogy megbeszéljem ezt a fél évet. De talán a koncertre odaérek, ha meg nem akkor nézlek a tv-ből.-mondtam és közben legördülve róla hasra feküdtem.
-Rendben kicsim.-mosolygott rám édesen. Hirtelen eszembe jutott az ajándéka, amit Ausztráliába vettem.
-Várj egy kicsit.-mondtam és magamra csavarva a takarót lerohantam a lépcsőn. Az ott ledobott kabátom zsebébe meg is találtam, amit kerestem. Visszarohantam és a kezébe nyomva vissza ugrottam a helyemre.-Egy kis apróság neked.
-Köszönöm szerelmem.-mosolygott és kinyitva a dobozt láttam, hogy megcsillant szeme.
-Tetszik?-haraptam be alsó ajkaimat.
-Imádom.- emelte ki a lóhere medálos nyakláncot, amit az ottani Jack Wills boltba vettem. Viszont az egyik hátuljába belegravíroztattam, egy N és egy E betűt.-Ez lesz a kabala nyakláncom, innentől kezdve mindig hordani fogom.
-Remélem is.- mosolyogtam rá, majd az ajándékot egy hosszú csókkal jutalmazta. Aznap már csak az ágyban heverésztünk és tv-t nézve beszélgettünk. Este pedig egymás karjaiban elaludtunk és szerencsére a rémálmom már nem jött elő többet az éj folyamán.
~

Reggel egyedül ébredtem a kényelmes saját ágyunkban. Hajamat kezemmel hátra tűrve próbáltam kitalálni az óráról, hogy mennyi az idő. Mivel ez nem tűnt sikeresnek lesétáltam a konyhába és ott találkoztam barátommal, aki épp óráját csatolta fel kezére. Szerencsétlenkedését az ajtófélfának dőlve összefont kezekkel néztem mosolyogva. Közbe végig néztem szerelésén, ami egy szürke melegítő együttesből állt és nyakán láttam, a nyakláncot. Ez megmosolyogtatott. Mikor végre sikerült neki felnézett és tekintetét végig vezette rajtam. Igaz lábaimon kicsit tovább elidőzött tekintet, köszönhető szerintem, hogy nem volt rajtam gatya, csak egy póló meg természetesen francia bugyi.
-Szép reggelt szerelmem.-mondtam, mikor tekintete végre elérkezett a szememhez. Nem szólt semmit, csak odasétált hozzám mosolyogva és arcomat kezei közé fogva megcsókolt.
-Ennél szebb nem is lehetne.- választotta el ajkait az enyémektől.
-Mész próbára?-kérdeztem tarkóját simogatva.
-Igen, aztán rögtön fellépés 5-kor. 8-ig eltart és után Liam szülinapi bulija.-mondta tervet.-Neked?
-10-kor találkozó a tanárnővel. Haza jövök kajálok és lehet elmegyek egy nagyon jó banda koncertjére.-kacsintottam rá.
-Rendben, majd tetetek el neked vip jegyet.-adott egy puszit orrom hegyére.
-Nem. Én a rajongóitokkal együtt akarok tombolni. Átakarom élni velük együtt. Szóval csak egy sima jegyet és majd után benézek hozzád.
-Annyira imádlak. Mondtam már?-mondta huncut mosollyal.
-Ma még nem. Viszont ha nem leszek ott akkor valószínűleg itthon nézlek a tvből.-mondtam szemeiben elmerülve.-Ja valamit kihagytam.
-Mit?
-Én is imádlak.-mondtam megtoldva egy puszival a szájára.-Na de menjél mert elkésel és még az én lelkemen szárad.
-Én vagyok az aki általában késik?-nézett rám felvont szemöldökkel, miközben kifelé toltam.
-Nem. De ismerlek. Van még egy háromnegyed órád. Beugrassz a Nando'sba tízóraiért. Viszont nem bírod megállni, hogy akkor ne egyél. Úgy döntesz eszel a egy kicsit, de elhúzódik a kajálásod a rajongók megtámadnak. Puff El vagy késve.-mondtam el gondolat menetét.
-Jó azért nem kéne a lelkembe taposni.-mondta sértődötten, majd elindult a kocsi fele.
-Drágám, még egy 10 percet itt fogsz maradni.-mondtam gonosz mosollyal meglebegtetve a kocsikulcsot. Odasétált elém és kinyújtotta kezét, hogy rakjam bele, de én csak megráztam a fejemet.
-Tudod nagyon jól, hogy ráveszlek bármire.-mondta huncut mosollyal és megcsillant a csíny a szemében. Közben hátam mögé dugtam a kulcsot.
-Mutasd.-mondtam elfogadva a kihívást. Lassan még közelebb lépett hozzám. Mellkasunk szinte összeért. Arca nagyon közel volt enyémhez és végig szemeimet igézte. Ez még nem volt elég lassan egy puszit nyomott az orrom hegyére, majd felső és utána alsó ajkamra. Közben keze hátam mögé vándorolt és mivel már nem fogtam szorosan a kulcsot simán kivette kezeim közül.
-Köszönöm.-suttogta önelégült vigyorral.
-Ez rohadtul nem ér.-vágtam be a durcát.

-Menj be kicsim, mert megfázol. Ja és te is simán megtudnád ezt tenni. Elég lett volna kapnod az alkalmon megcsókolni és el is felejtem a kulcsot.-rántotta meg a vállát, majd beszállt a kocsiba intett és elment. Bementem és elkezdtem nézegetni, mit vehetnék fel. Most olyan ruhás kedvem volt ezért egy ruhára esett választásom. Hozzá lazán oldalra fontam a hajam. Órámra nézve láttam, hogy még van 15 percem odaérni a kávézóba. És a kávézó 15 percre van innen. Felkaptam a telefonom és elindultam. A metrón kaptam egy sms-t egy ismeretlen számról.
"Nem sokára Londonba látogatunk. Remélem nem szeretnéd, hogy úgy menjünk majd haza, hogy nem találkoztunk veletek. A srácokat is szeretnénk megismerni, de főleg én. Alli&Cody xx"
Vissza is írtam nekik, hogy majd szóljanak, ha itt vannak. Közben gyorsan a kávézóhoz siettem és pont időben toppantam be. Leülve rendeltem egy eper juicet magamnak és így vártam a tanárnőmet.
~
Már haza felé tartok a metrón. A tanárnő nagyon megértő volt és elhozta nekem a negyedéves anyagot, mivel csak 1 hónapra maradhatok itt. Majd csak valahogy kibírjuk azt az időt külön Niallel. Ami úgy...9 hónap. 9HÓNAP! Úristen...3 napot nem bírok ki nélküle, nem hogy 9 hónapot. Hazafele végig ezen gondolkoztam. Mire hazaértem pont dél volt, így összeütöttem magamnak valami ebédet, majd egy film mellett elfogyasztottam. Hirtelen valami rossz érzés kapott el. Nem is érzés inkább előérzet. Mikor tudod, hogy valami nincs rendben. 4 óra körül valaki kopogott az ajtón, de mire kinyitottam senki nem volt ott csak egy nagy boríték. Körül néztem, de így sem láttam senkit. Óvatlanul felkaptam a nagy fehér borítékot és bevittem. Közben észrevettem, hogy a napos idő, ami reggel volt kezd beszürkülni és gyülekeznek a felhők. Mint az álmomba. Leültem a konyhába és meglátva a boríték másik oldalát megijedtem. "Jogod van tudni. Sajnálom." ez állt rajta. Nagyon megrémisztett. Nagy levegőt vettem és kibontottam a borítékot. Belenyúltam és kihúztam amit benne találtam. Egy újság volt. Egy újság... mitől lenne ez rossz? Gondoljátok, de ami a címlapon állt darabokra törte a szívem.
"Niall Horan új szerelme Miranda Cosgrowe. Kíváncsiak vagytok a részletekre? Miranda maga nyilatkozott."
Azonnal ellenőriztem a dátumot, hátha valami vicc és egy régi újság. A dátum 2012. augusztus 29. Azaz a mai nap. Nem nem nem... álltam fel az asztaltól. Ma reggel mondta, hogy szeret, hogy imád. De a kép nyilvánvaló. Csókolóznak. Ez a boldog élet másodpercek alatt össze tud törni. Könnyeim lassan elkezdtek potyogni és végig csak azt hajtogattam hangosan, hogy nem. Nem Ő ilyet nem tenne. Mikor elértem a falhoz hátamat neki verve összerogytam és kiáltottam egy hangosat. Megtudná magyarázni, az biztos. De ezen mit kell magyarázni? Volt valami a száján és leszedte vagy mi? Ez az amire nincs magyarázat. Negyedóráig ott ültem a hideg kövön zokogva hajamat markolva. Gondolkodtam, hogy mit tegyek. Lehet nem kellett volna gondolkodnom... Közben megcsörrent a telefonom. Niall. Nem vettem fel, mert tudtam azonnal meghallja a hangomon, hogy valami nincs rendben. Gondolkodásom véget ért. Felálltam megtöröltem szememet és fel felé vettem az irányt. Az elrakott bőröndöket kihúztam az ágy alól és gondolkodás nélkül belevagdostam a cuccaimat. közben újra előtört belőlem a zokogás. Hangosan sírtam könnyeim áztatták arcom és azon gondolkoztam hogy hogy tehette ezt. Csak egy csók, de egyben az én bizalmam. Az megtörtént, ez elmúlt. És nálam bizalom nélkül sehova nem jutsz. Visszalehet szerezni, de sok idő. Erre nem elég 1 hónap, ezért jobbnak láttam elmenni. Hívjatok hülyének, vagy idiótának. Itt hagyom a családomat, mert hiszen ők már azok, csak egy ilyen dolog miatt. Igen. Nekem ez annyira fáj, mint amikor elveszítettem a szüleimet. Ő utánuk Niall volt az akit annyira szerettem mint őket. Reméltem, hogy soha nem kell majd csalódnom benne, és hogy mindig mellettem lesz. De hol élek én? Ez nem álomvilág vagy valami tündérmese... Ez a valós kegyetlen és fájdalmas világ. Az szúr hátba, akitől nem várnád. Ránéztem az órámra. 5:10. Vagyis már elkezdődött a koncert. Fájdalmasan bevagdostam az utolsó ruhákat is a bőröndbe és a legelső repülőre foglaltam magamnak jegyet. Haza megyek. Budapestre. Miután összeszedtem cuccaimat átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, bár most a legkényelmesebb az lett volna, ha nem kapom meg azt az újságot. Lehet, tényleg hülyeség, hogy egy pletykafészekre alapozok, de ha már valaki nyilatkozik akkor az igaz. És gondolom nem azt írják bele az újságba, hogy nem nincs köztünk semmi, mikor a címlapon smárolnak. Na szóval
átvettem a ruhámat egy fekete gatyára és egy szürke pulcsira. Előhalásztam hátizsákomat is és a maradék cuccomat abba tettem. Levittem az összes cuccomat a nappaliba, majd meghallottam a bekapcsolva hagyott tv hangját. Épp a koncert élő közvetítése ment. Leültem  a kanapéra és csak bámultam a képernyőt. Nem tudok csak úgy szó nélkül elmenni, de ha beszélek vele itt maradok. Én hiszek abban, hogy ha tényleg "egymásnak szánt minket a sors" akkor ennek nincs vége. Vagyis ezt a szívem hiszi, de az eszem csak azt diktálja. "Vége! Felejtsd el! Nem szeret! Lecserélt! Ne bízz! Menj el!" Végül megtaláltam az aranyközéputat. Levelet írok, hiszen a többiekkel sem lenne fair, ha csak szó nélkül elhúznék. Ők már a családom, a legjobb barátaim. Az agyam csak pörgött, miközben előhalásztam egy levelet és elkezdtem írni a sorokat. Nem gondolkoztam, mind csak úgy jött.
~
2 és fél óra alatt összehoztam a levelet. Levélírás közben ha 10x nem csörgött a telefonom, akkor egyszer sem. Viszont erőm nem volt felvenni, sőt megnézni sem ki az. A levelet félbehajtottam és ráírtam "Niall". Ám ekkor pár könnycsepp utat tört magának és egészen a papír lapig meg sem állt, így egy kicsit elmosódott a felirat. Hallottam az éles duda szót, melyet az általam hívott taxi adott ki. Utoljára körül néztem és kipakoltam a cuccaimat. Míg a sofőr bepakolt visszagondoltam, mennyi minden történt itt és csak 2 hónapot töltöttem itt. Megráztam a fejem és beszálltam a kocsiba, majd egyenesen a reptér fele vettük az irányt.

Niall szemszöge:

Nagyon ideges voltam, mert Evie nem volt a koncerten és a telefonját sem vette fel. Félek, hogy valami rossz történt. A koncert után amint átöltöztünk én haza felé száguldottam.
-Srácok én most hazamegyek, mert aggódom Evie miatt.-mondtam még az ajtóból, mert kivételesen én öltöztem át a leggyorsabban.
-Rendben. Majd azért gyertek a bulira és nem kettesben csináljatok partit.-húzogatta szemöldökét Do. Erre csak egy szemforgatást küldtem és már ott se voltam. Az autóból, még párszor megpróbáltam felhívni, de telefonja már ki volt kapcsolva. Aggodalmam csak még jobban nőtt. A 15 perces útból 5 perceset csináltam, és legalább 3 piros lámpán áthajtottam. Felálltam a kocsifelhajtóra és kicsapva az ajtót beviharoztam. Meglepődtem, azon amit láttam. A nappaliba egy levél volt az asztalon egy kulccsal és egy magazin, de a ház üres volt.
-Evie! Szívem itthon vagy?-szólítgattam, de semmi válasz. A nappali felé vettem az irányt. A kocsikulcsot ledobtam az előszobai kis polcra. Mikor megláttam a levelet rajta a nevemmel, mely el volt mosódva a riadalom még magasabb szintre hágott. Szívem irgalmatlan ritmust diktált. Óvatosan kinyitottam és elkezdtem olvasni a levelet, de még előtte áttekintettem a mellette heverő újságra és megláttam a címlapot. Mi?? Én és Miranda? Ez valami félreértés. Tudtam, hogy a levél tartalma megrázó lesz. Miközben olvastam az egész Evie hangján csengett a fülemben. Azon a gyönyörű angyali hangon, amit valószínű soha többet nem hallhatok.
Niall,
Minden nap szép ami veled kezdődik. Ez is szép napnak ígérkezett. Viszont mikor beszéltem a tanárommal közölte, hogy csak egy hónapot maradhatok. Ez elrontotta egy kicsit a napomat, de úgy gondoltam erős annyira a szerelmünk, hogy kibírja. Majd találkozunk szünetekbe. Egész addig elhittem ezt, amíg meg nem láttam az újságot, amit te is láthatsz. Mikor megpillantottam a képet és a szöveget az álombeli felhők azonnal gyülekeztek és elleptek. Szívem darabokra tört, ugyanúgy mint a benned rejlő boldogságom és bizalmam. Az én szerelmem kibírta volna azt a 9 külön hónapot, de ezek után honnan kéne tudnom hogy a tied is. Elgondolkoztam, hogy vajon tényleg az igazat mondtad hogy szeretsz, vagy csak egy fellángolásvolt. A hazugságot nem mertem számba venni. Viszont az én részemről minden szó őszintén szívből jött. Soha nem találkoztam nálad csodásabb fiúval. Lehet megmagyaráznád az egészet, de nem akarom hallani. Legalábbis az eszem nem. Eközben a szívem folyamatosan azt diktálja. Szeret. Sose csapna be. Az eszem pedig azt mondja. Menj el. Hazudott. Ez olyan mint amikor az egyik válladon a jó éned, míg a másikon a rossz ül. Sajnos az észnek adtam igazat. Megtudnád magyarázni, de 1 hónap kevés a bizalmam visszaszerzésére. Felmerül a kérdés akkor csak barátok? Vicc... Meddig bírnánk ki szerinted? Újra elkezdenénk a kapcsolatot, de bizalom nélkül csak a másikat bántjuk és tönkre tesszük egymást. Tudom, most a dühnek és a haragnak kéne áradnia belőlem, de ez nem az. Ez csalódottság. Persze van egy kis düh is bennem, de annyi minden jót okoztál, hogy az elfeledteti. Például azóta nem voltam ilyen boldog mióta itt hagytak szüleim. Neked köszönhetem, hogy újra visszakaptam a barátnőimet és újakat is szereztem. Viszont csak a nyárra, mert lenne egy kérésem. Ne keress. Hagyj békén és felejtsük el egymást. Nehéz lesz, de talán sikerülhet, ha nekem nem legalább neked. Ne hiányolj és ne gondolj rám. Próbálok én is haraggal visszatekinteni rád, hátha gyorsabb megy a felejtés. A telefonomat itt hagytam, twitteremet töröltem. A srácoknak add át kérlek, hogy Sajnálom. Nem tehettem mást. Hívjatok önzőnek mert elmenekülök a gondok elől, de így éreztem a legjobban. Szeretlek titeket és hiányozni fogtok. Nektek is azt ajánlom töröljetek ki az életetekből. És még egy Niall. Emlékszel az álmomra mit a 'szeretlek' szó átka előtt meséltem el? Hogy elütnek a reptér előtt. Szóval kérlek ne gyere utánam. Én már rég úton vagyok, mikor ezt olvasod. És ha nem lenne egyértelmű. Vége.

Csücski fotója ;)

Evie
P.s.: Szeretlek.
























-Nem, nem, nem NEM.- ordítottam fel keservesen. Tudom, hogy férfi vagyok, de most a könnyek előtörtek belőlem. Elhagyott. Itt hagyott egyedül, mikor nélküle levegőt sem kapok. Ő a lételemem. A mosolya, a nevetése, a hangja, a szemei, a szőke haja mindene... És elvesztettem. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha bekövetkezik ez a nap. Én már valahol messze az esküvőnket szerveztem tegnap, hisz tudtam nála jobbat soha nem találok. Most meg? Kicsúszott a kezeim közül. Egyedül maradtam. Nélküle már nem ugyanolyan az életem. De az újságot még mindig nem értem... Honnan vették ezt, hogy én és Miranda. Na meg a kép... Én soha nem csókolóztam vele, vagyis.... Úristen! nem lehet igaz. Hogy kerülhetett a kezük közé a kép. Ki az aki tönkre akarja tenni az életemet? Mindegy, mert most már sikerült neki... Ha azt akarta, hogy teljesen összetörjek tessék itt van. Itt ülök tétlenül zokogva, mint egy kisgyermek. Hajamat tépem egyik kezemmel, másikkal pedig még mindig a levelet fogom. Kezem remeg és várom, hogy felébredjek. Mikor ér véget már ez a rémálom? Mikor fogok felébredni arra, hogy arcomat barátnőm haja csiklandozza? Ébredjek már fel...


Evie szemszöge:

-Csalódni valakiben aki nap mint nap melletted állt, és a világot jelentette számodra. Elképzelni sem tudtam, hogy ez velem is megtörténhet. Túl mohó voltam és elfogadtam, hogy az én mesém végre jóra fordult, de meg kellett tanulnom, hogy semmi sem tart öröké. Folyton eszembe jutnak szép emlékek, a szavak a csókok és az ölelések de mi van, ha ez mind csak hazugság volt.- gondolkoztam a Budapestre tartó repülőgépen, amely épp hogy csak felszállt. Könnycsepp folyik le az arcomon és bambulok ki az aprócska üvegen. Ki, a végtelenbe. Zenét hallgatok, de még ez sem tudja elterelni a gondolataimat, mert előtörnek az emlékek, melyek hiányoznak. Szeretem Niallt-t, de ezek után hogy tudnék bízni benne?

Hátat fordítok mindennek. Folyton elgondolkodok, nem tudok figyelni semmire. Az emberek folyton bökdösnek, hogy figyeljek rájuk. Nem megy, minden egyes gondolatom róla szól és bármennyire fáj az amit tett, eszembe jutnak a jó emlékek, a felejthetetlen pillanatok, melyeket legszívesebben becsomagolnék és kidobnék. Ez nem ilyen egyszerű, mostantól minden más lesz. Elvesztettem mindenkit. „Új életet kell kezdenem.” – csengett a fejemben a mondat. Bámulok ki az üvegen és könnycseppek áztatják a ruhámat. Nem megy.

-Hé.-bökdöste az oldalamat a mellettem ülő kislány, megszakítva az újabb gondolatomat.-Miért sírsz?

-Tudod kislány megbántott egy olyan ember akit nagyon szeretek.- töröltem le könnyeimet és varázsoltam műmosolyt arcomra.

-Biztos csak véletlen volt.-mondta ujját szopva. Szegény kislány még nem tudja mi vár rá. Minden kisgyermek arról álmodik, hogy milyen szép boldog élete lesz majd a férje mellett, akivel oviban összeházasodott. De hazugság. Nincs olyan, hogy tökéletes élet. Valami mindig hiányzik. A gazdagoknak a szeretet, a szegényeknek a pénz, a magányosoknak a társaság, a boldog házaspárnak nyugalom és béke, nekem minden. Se szüleim se barátaim, csak 3 emberre számíthatok, mert a többit most hagytam cserben.

~

A gépem végre megérkezett. Itt vagyok Budapesten egyedül. Beültem egy taxiba és a nővérem házához irányítottam a sofőrt. Mikor megláttam újra előtörtek könnyeim és csak sírtam és sírtam. Ő ölébe vett és nyugtatni kezdett, nem kelletek szavak, ő megértett engem.




~1 hónap~

Egy teljes hónap telt el azóta, mióta eljöttem Londonból. A szívem még mindig üresen tátong. Elbújtam a világ és mindenki más elől. Hiányzik. Niall. A barátnőim és a srácok.  Sam és Alex néha meglátogat, de még ők sem tudják elterelni a gondolataimat. Félek, hogy meg fognak ám haragudni, hiszen mindig olyan undokul gorombán beszélek velük. Szoktak nővéremmel beszélni és mikor megölelnek érzem, hogy aggódnak értem. Mindig hoznak nekem csokit vagy fagyit. De már ez sem segít és innen tudják, hogy nagyon nagy a baj. Senkivel nem foglalkozom. Csak bejárok az iskolába és  tanulok. Már 4 leckével előrébb járok mint a többiek, de nem érdekel. Kaptam egy levelet, mi szerint ha jól sikerül az érettségim kapok egy ösztöndíjat egy angliai orvosi egyetemre. Most is éppen a sejt diferenciálódást tanulom, viszont nagyon fázom. A baj az, hogy nagyon nehezen veszem rá magamat a felkelésre. Nagy nehezen sikerült. Odalépve a szekrényhez egy pulcsi után kutattam. Ujjamat végig húzva a ruhákon megállt egy vastagnak tűnő szürke pulcsin. Óvatosan kihúztam, de kár volt. Amint kibomlott az összehajtott ruha a rég kiszáradt szemeim újra megteltek könnyel. Úgy látszik sikerült elhoznom véletlen Niall egyik pulcsiját. Nagyot nyelve közelebb emeltem magamhoz, de kár volt. Orromat megcsapta azaz ismerős kellemes illat. Mélyet szívva lehunytam a szemeimet és egyre több könny szántotta végig arcomat. Magamhoz szorítva a pulcsit sírtam. 5 perc múlva távolabb tartva összehajtogattam és arra a helyre tettem, ahova a nem kívánatos tárgyakat rakjuk. Ez a tv alatti fiók, mely nem tűnik annak így senki nem nyitja ki. Nagy nehezen kimentem és kihúztam a fiókot. A pulcsit beraktam szépen a fiókba és már toltam volna befele, mikor megpillantottam egy köteg levelet. Óvatosan kivettem és láttam, hogy mindegyik Londonból jött. Megszámoltam összesen 31 darab. 

Azaz ahány napja ott hagytam a fél életemet. Féltem kinyitni, de sajnos a kíváncsiság nagy úr. Tudtam ki a feladó, így azt gondoltam a legjobb ha a legutolsót nyitom ki. Mikor felbontottam a levelet újra megcsapott az az ismerős szag. Kivettem a borítékot és elkezdtem olvasni.

Evie,

Még mindig te vagy életem szerelme és az is maradsz. Számtalan levélben kértem, hogy elmagyarázhassam, de valószínűleg egyiket sem olvastad. Teljesen félreértetted az egészet. Kérlek adj egy esélyt a magyarázatra. Gyere vissza és mindent elmondok. Azért nem én megyek, mert tiszteletben tartom kérésedet, de örülnék ha te is ezt tennéd. Szükségem van rád. Remélem ez a dalszöveg ismerős...

If you’re standing with your suitcase

But you can’t step on the train 

Everything’s the way that you left it 

I still haven’t slept yet 

And if you’re covering your face now 

But you just can’t hide the pain 

Still setting two plates on 

The counter but eating without ya

If the truth is you’re a liar

Then just say that you’re okay

I’m sleppin on your side of the bed

Goin’ out of my head now

And if you’re out there try’na move on

But something pulls you back again

I’m sitting here try’na

persuade you like your in the same room

And I wish you could give me

The cold shoulder

And I wish you could still

Give me a hard time

And I wish I could still wish

It was over

But even if wishing is a waste of time

Even if I never cross your mind

I’ll leave the door on the latch

If you ever come back, if you ever come back

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

They’ll be a smile on my face

And the kettle on

And it will be just like

You were never gone

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

If you ever come back now

Oh if you ever come back

If you ever come back

Now they say I’m wasting my time

Cuz you’re never comin’ home

But they used to say the world was flat

But how wrong was that now

And by leavin’ my door open

I’m milkin’ everything I own

Something I can lose in the breakin’

That you haven’t taken

And I wish you could give me

The cold shoulder

And I wish you could still

Give me a hard time

And I wish I could still wish

It was over

But even if wishing is a waste of time

Even if I never cross your mind

I’ll leave the door on the latch

If you ever come back, if you ever come back

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

They’ll be a smile on my face

And the kettle on

And it will be just like

You were never gone

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

If you ever come back now

Oh if you ever come back

If you ever come back

If it’s the fighting you remember

Or the little things you miss

I know you’re out there

Somewhere so just remember this

If it’s the fighting you remember

Or the little things you miss

Oh just remember this,

Oh just remember this

I’ll leave the door on the latch

If you ever come back, if you ever come back

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

They’ll be a smile on my face

And the kettle on

And it will be just like

You were never gone

They’ll be a light in the hall

And the key under the mat

If you ever come back

If you ever come back now

Oh if you ever come back

If you ever come back

And it will be just like

You were never gone

And it will be just like

You were never gone

And it will be just like

You were never gone

If you ever come back

If you ever come back now

*

Ha állsz a bőröndjeiddel

De nem tudsz fellépni a vonatra

Minden úgy van, ahogy hagytad

Még le sem feküdtem aludni

És ha most eltakarod az arcod

De nem rejtheted el a fájdalmat

Még mindig két tányért teszek ki

A pultra, de nélküled eszem

Ha az az igazság, hogy hazug vagy

Akkor csak mondd azt, hogy jól vagy

A te oldaladon alszom az ágyban

Most már kimegy a fejemből

És ha kint vagy, megpróbálsz továbblépni

De valami újra visszahúz

Itt ülök, próbállak

Meggyőzni téged, mintha ugyanabban a szobában lennél

És bárcsak még mindig lekezelnél

És bárcsak még mindig sok gondot okoznál nekem

És bárcsak még mindig azt kívánhatnám, hogy legyen vége

De még ha kívánni időpocsékolás is

Még ha eszedbe se jutok

Nyitva hagyom az ajtót

Ha valaha visszajönnél, ha valaha visszajönnél

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Mosoly lesz az arcomon

És a teáskanna a tűzön

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél most

Oh ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél

Most azt mondják, hogy az időmet pocsékolom

Mert soha nem fogsz hazajönni

De régen azt mondták, hogy a Föld lapos

De mekkora tévedés

És azzal, hogy nyitva hagyom az ajtóm

Megfejek mindent, amim van

Valami, amit elveszthetek, ha betörnek

Amit te nem tettél

És bárcsak még mindig lekezelnél

És bárcsak még mindig sok gondot okoznál nekem

És bárcsak még mindig azt kívánhatnám, hogy legyen vége

De még ha kívánni időpocsékolás is

Még ha eszedbe se jutok

Nyitva hagyom az ajtót

Ha valaha visszajönnél, ha valaha visszajönnél

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Mosoly lesz az arcomon

És a teáskanna a tűzön

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél most

Oh ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél

Ha a harcokra emlékszel

Vagy az apró dolgokra, amiket elszalasztottál

Tudom, hogy valahol ott kint emlékszel erre

Ha a harcokra emlékszel

Vagy az apró dolgokra, amiket elszalasztottál

Oh csak emlékezz erre

Oh csak emlékezz erre

Nyitva hagyom az ajtót

Ha valaha visszajönnél, ha valaha visszajönnél

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Mosoly lesz az arcomon

És a teáskanna a tűzön

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

Égni fog a villany az előszobában

És a kulcs a lábtörlő alatt lesz

Ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél most

Oh ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

És olyan lesz, mintha

Soha nem mentél volna el

Ha valaha visszajönnél

Ha valaha visszajönnél most

*

Szeretlek teljes szívemből, 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reméljük tetszett  :) Csekkoljátok a szavazást és köszönjük a kommenteket ♥