39. fejezet.

Helloka (:

Nagyon, nagyon szégyenlem magam, hogy egy hete kellett várnotok... de csak 1 vagy egy fél órát jutottam géphez általában a héten. Most is éppen hogy... Hát szerintem nagyon gagyi rész lett, de őszinte leszek veletek. A blog már az utolsókat rugdossa. Ez azt jelenti hamarosan vége. Az utolsó részen viszont nagyon dolgozunk Csücskkel, hogy az legyen a legjobb rész... :) Illetve már vannak terveink az új bloghoz is, amit a szavazás szerint olvasnátok :))

NA nem fecsegek tovább, remélem azért elfogadható rész....

Évesz,xx

Evie szemszöge:

Ma elég korán felébredtünk Niallel. Kicsit még forgolódtunk az ágyban, majd úgy döntöttem, hogy használatba veszem a miniatűr zuhanyzónak nevezett dobozt.Természetesen nem sikerült egyedül lezuhanyoznom, mert Niall drága közölte, hogy velem fog fürödni. Semmi kérdés, semmi kérés. Persze nem bántam, de nem történt semmi. Utána felöltöztünk és leültünk a kanapéra. Már 1 órája fent vagyunk és Niall még meg sem említette a kaját, sőt ne mis evett. Ez nagyon furcsa... Viszont nem sokáig tudtunk beszélgetni a világ dolgairól kettesben, mert megérkezett két barátunk nagy vigyorral arcukon. Szájuk szinte körbe érte fejüket kétszer. Köszöntek, majd levágódtak mellénk. Sejtettem, mi a boldogság tárgya, de azért szeretném azt hallani is.
-Do beszélhetnénk négyszemközt?-kérdeztem meg barátnőmet, mire bólintva egyet jelezte beleegyezését. Felpattanva a kanapéról kifelé mentünk a napozóterasz részre. Viszont kifelé menet kaptam egy szúrós tekintetet Nialltől, mert ugrásomnak hála feje (ami mint mindig az ölembe helyezkedett) alátámasztás nélkül maradt és már senki nem birizgálja a haját. Pedig azt szereti kedvesem, mikor szőke tincseit babrálom, és őszintén szólva én is szeretem ezt a tevékenységet csinálni. Na de visszatérve Do-ra
-Na mizujs barátosném?-ültem le a földre és hátamat neki támasztottam a hajó korlátjának.
-Semmi.-mondta a letörölhetetlen mosollyal az arcán és lehuppant mellém.
-És a semmi miatt vigyorogsz, mint a tejbetök.-néztem rá a "nem vagyok hülye" nézésemmel.
-Elragadott a hév este.-mondta maga elé bámulva.
-Milyen hév? Hova ragadott?-kérdeztem furcsálva, mert nem értettem.
-Akkor úgy mondom nem állítottam le.-nézett rám.
-Kit nem állítottál le?-most vagy én vagyok hülye, vagy pedig ő magyaráz értetlenül. Na ezt majd még megtudakolom...
-Liam, én este, együtt... szó szerint együtt.-mondta megnyomva a mondat végét.
-Hát de ti együtt vagytok. Vagy megint veszekedtetek?
-Azt a rohadt. Evie tudod, hogy imádlak de ennyire hülye te sem lehetsz.-mondta morogva.-Lefeküdtünk.
-Jaaaaa.-na most már koppant is.- Legközelebb kezdhetnéd a lényeggel.
-Nem tehetek arról, hogy te nem vagy normális.-mondta megveregetve a vállam, mire csak megforgattam a szemeimet.
-Jujj de vicces valaki.-mondtam gúnyosan, mire csak felröhögött.- Na a részletekre nem vagyok kíváncsi, viszont egy valamire igen.
-Még is mire?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Ugye volt bennetek felelősség és volt ami segítse a felelősségteljességet.-amint kimondtam láttam, hogy most neki magas az amit én mondok és nem érti.-Használtatok óvszert?
-Jó kérdés...-egy kis rémület kiült az arcára.
-Ezt minél hamarabb beszéljétek meg, aztán kapsz tőlem bogyót, ha nem meg a biztonság kedvéért elmegyünk dokihoz.
-Mármint nőgyógyászhoz?-nézett rám nagy szemekkel.
-Tudtommal lány vagy. De mindegy, majd ezt megbeszéljük, ha visszaértünk és a bogyót is akkor kapod meg tőlem.-nyugtattam meg.
-Kérdezhetek valamit?- harapta be alsó ajkait.
-Kérdezz.-vontam vállat.
-Te néha nem érzed úgy, hogy Niall nélkül nem tudsz élni? Hogy nélküle nem kapsz levegőt, nélküle csak egy fél ember vagy. -kérdezte féloldalasan mosolyogva.
-De. Pontosan ezt érzem és nem tudom, hogy mi váltotta ki ezt belőlem, hiszen csak másfél hónapja vagyunk együtt. És szinte néha már azt tervezem, milyen lesz vele majd az öregotthonba.-nevettem.
-Én tudom, mi történt.-mondta.-Azt hiszem szerelmesek vagyunk.
-Szerintem biztos. A pillangók sokaságából ítélve biztos- mosolyodtam el.- Na gyere nézzük meg a srácokat.
-Okés.-mondta, majd segítettem felállni neki. Mikor beértünk láttam, hogy Niall a telefonját szorongatja és Liammel pusmog. Következtetés. Ideges. Mikor megláttak minket mindketten felvettek egy mosolyt arcukra és ránk szegezték tekintetüket.
-Hello lányok.-állt fel Liam és odasétálva Dohoz nyomott egy puszit a szájára, majd kézen fogva lementek a szobájukba így megint ketten maradtunk. Leültem mellé a kanapér törökülésbe így teljesen szembe voltam vele.
-2 kérdésem van szívem.-mondtam mosolyogva.
-Tudod, hogy bármit megkérdezhetsz.-mondta kezét a combomra téve.
-1. Hogy nem vagy te éhes. Már mióta fent vagyunk és egyszer sem ettél még, de még csak nem is említetted a kaját.-kérdeztem nagy szemekkel, de erre csak elvigyorodott.
-Éjjel lejöttem és ettem egy kicsit.-mondta.
-Vagyis felzabáltad a hűtőd drágám, mert egy nálad a kicsi az nagyon nem kicsi. Kettő ha még mindig nem vagy éhes, akkor nagyon jól lakhattál.-mutattam neki az ujjaimat, mire édesen elmosolyodott.

-Tudod, most már van egy sokkal fontosabb dolog az életemben mint a kaja.-nézett rám gyönyörű kék szemeivel. Megfogta kezemet és ujjainkat összefonva emelte fel azt.-Te vagy az.
-Ohhh.-mondtam elpirulva és lesütött szemekkel, mire éreztem, hogy keze elválik enyémtől és most mindkettő az arcom köré fonódik.
-Szeretlek.-mondta mélyen a szemembe nézve és apró csókolt lehelt számra.
-Én is szeretlek.-mondtam, miután puha ajkai leváltak az enyémekről.-Viszont a következő kérdésem. Miért voltál ideges, mikor bejöttünk Do-val?
-Nem voltam ideges.-rázta a fejét hevesen tiltakozva.
-Szóval mi történt? Szerelmem. Tudod, hogy nem lehet annyira rossz hír.-mondtam biztatva.
-Tudod, hogy most telt le az egy hét itt, és még egy hét lenne, de sajnos nekünk már csak három nap, mert az utolsó két napról el kell menünk.-mondta szomorúan, és az előbbi őszinte mosoly is eltűnt.
-Miért?-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Mert stúdióznunk kell és riportokat adni a második iCarly résszel kapcsolatban.-mondta és most hangja még szomorúbbá vált.- És azt mondta Josh, hogy most inkább ne gyertek.
-Rendben, de hiányozni fogsz.-mondtam elhúzva számat. Amúgy ironikus, hogy pont erről beszéltünk Doval.
-Szóval nem haragszol?-könnyebbült meg.
-Már miért haragudnék?-nevettem fel.
-Ezért imádlak.-húzott az ölébe.-És hidd el te jobban fogsz hiányozni nekem.
-Kétlem.
-Fogadjunk?-vonta fel szemöldökét.
-Mondjad James.-vigyorogtam, mire egy újabb szúrós nézést kaptam. Utálja a második nevét.
-Amelyikünk többször hívja a másikat, vagy több sms-t ír az nyer.-kacsintott.
-Rendben, de ugye tudod, hogy hátrányban vagy.-vigyorogtam gonoszan, hiszen a műsorok ideje alatt, meg a stúdióban keveset jut telefonhoz.
-Te csak ne aggódj majd megoldom.-mondta közelebb hajolva, szinte ajkaimba suttogva.
-Én nem aggódom szívem.-haraptam be alsó ajkaimat.
-Amikor beharapod ajkaidat nem csak aranyos, hanem szexi is.- suttogta arcomba.és tekintete néha már ajkaimat pásztázta.
-Nem tudsz nekem ellenállni.-mondtam magabiztosan.
-Teljesen igazad van.-mondta meglepő módon belegyezően, de már tudom miért. Hiszen a következő pillanatban már ajkaink egybe forrtak. Hosszú csókunkat egy csípős megjegyzés zavarta meg.
-Reggeliztetek már, vagy  egymást kívánjátok felfalni.-terült szét egy gúnyos mosoly Harry arcán.
-Drága Harold. Inkább kényeztesd barátnődet, minthogy minket boldogítasz.-mondtam vissza csípősen és teljes erőből hasba dobtam egy díszpárnával. Erre csak egy szemforgatás volt a válasz.
-Viszont tényleg beszélned kell Nellel, mert el kell mennünk Amerikába holnap után...után...után reggel- végzett fantasztikus fejszámolást a barátom. Utána mindent elmagyaráztunk neki és szomorúan, de tudomásul vette. Pont úgy ahogy a többi majom is.
~~~
Végre visszaértünk a most otthonunknak hívott házba. Jó volt a kis hajókázás, de sajnos kicsit hosszabbra sikeredett, mint azt terveztük. Már egy hete itt vagyunk Ausztráliába és még csak szét se néztünk a városba. Vagyis pontosabban a többiek nem.
-Miért ti mikor láttátok mára várost?-kérdezte Zayn nagyokosan.
-Mit gondoltál, hogy a hűtő öntöltő?-mosolyogtam rá önelégülten.
-Én személy szerint azt hittem, hogy járnak ide emberek, akik hoznak kaját nekünk.-mondta Louis répáját rágcsálva.

-Igen ezek az emberek mi vagyunk.-mondta Niall átkarolva vállamat. Miután kibeszéltük ezt a témát is, hogy hogy lesz kaja a hűtőben rá vettek, hogy mi is elmenjünk a városnézésre. Ezért át kellett öltöznöm, így a választásom most egy laza és baglyos szerelésre esett.Szerencsére az idő mint megszoktuk szép napos. Kicsit fájt a szemem a kontaktlencse miatt, hiszen tegnap nem tudtam kivenni. Ezért felvettem a vastag keretes szemüvegem. Miután felöltöztem lementem a konyhába és ittam egy pohár almalevet. Mire megittam csodák csodájára mindenki leérkezett.
-Megjött a kis okos tojás.-cukkolt Zayn, mire csak egy szúrós pillantással díjaztam. Beraktam a poharat a mosogatóba, majd két kéz fonódott a derekam köré.
-Én imádom az okos lányokat.-suttogta a nyakamba. Hangjától és meleg leheletétől a hideg futkosott a hátamon. Sajnos olyan hatással van rám, hogy nem tudtam reagálni, csak álltunk ott egy helyben. Észre sem vettük, de mindenki minket nézett.
-Na induljunk!-tértem magamhoz.
-Hát éppen rátok vártunk bagolyka.-vigyorgott Lou. Ránéztem Emre egy úgymond "megverhetem?" nézéssel, mire csak aprót bólintott. Így helyből neki ugrottam. Azt hittem, majd elbír, de nem így lett ezért mindketten a földön landoltunk és elkezdtem csikizni ott ahol értem. Répakirály csak visítozott.
-Befejezted a piszkálásom?-kérdeztem abba hagyva a kínzását.
-Tudod, hogy a kis húgomként tekintek rád.-mondta nagy szemekkel.-NEM.
-Tudod mit? Most inkább menjünk, majd még visszakapod valamikor.-keltem fel a földről és barátom mellé állva megfogtam a kezét. Ezt követően elindultunk a kis város nézésünkre. Szerintem pontosan eltudjátok képzelni milyen egy kis túra 5 idióta fiúval és azok barátnőivel. Hát, hogy is mondjam érdekes....
~~~~
Sajnos elérkezett az utolsó előtti nap is. A fiúk már tegnap előtt este elrepültek és itt hagytak minket. Rettenetesen hiányzik Niall. Én nem bírom ki nélküle ennyi ideig. Akarom hallani a hülyeségeit az édes hangján, akarom érezni érintését a bőrömön. Ma volt Cody fotózása amire mi is bemehettünk a lányokkal, mert Do elintézte. Nagyon jó volt és Cody iszonyat jó fej. Rengeteget hülyéskedett a fényképezés idején, na meg persze énekelt is. A képek persze mind tökéletesek lettek. Nem tudom eldönteni, hogy ez most Do vagy Cody érdeme. Időközben befutott húga is Ali, aki ugyanolyan mint bátyja. Egy szóval idióta. Mindkettőjüknek szőke haja van, meg gyönyörű kék szeme. Simán elmehetnének ikreknek is. Na de persze szemül nem szebb mint barátomé. Az ő gyönyörű kék szemeinél nincs szebb szempár a világon. A fotózásról haza érve minden lány elfoglalta magát. Lisa aludt, ahogy Nell is. Emily elment kocogni, mi pedig Doval kockultunk egy kicsit. Mindketten felléptünk twitterre és láttuk két új követőnket. Akik természetesen a Simpson tesók voltak.

"@CodySimpson Profi fotós, gyönyörű lányok, új barátok és tökéletes fotók. Egy kis ízelítő a fotósorozatból ;)"
Olvasta fel hangosan Cody tweetjét Do. Tudom, hogy ez neki mennyit jelent. Hiszen imád fotózni. Imádja Cody Simpsont. Ha ezt a kettőt kombináljuk, plusz még hozzá tesszük, hogy Liam Payne-nel jár akkor....hűhaa. Kicsattanhat az örömtől. Mondjuk ez látszik is rajta. Ja amúgy Doval elmentem nőgyógyászhoz mindent elintéztünk a baba vállalás így eltolódik. Most én olvastam fel hangosan egy tweetet.
@TheAlliSimpson Megismerni új embereket mindig is jó érzés. Remélem még összefutok @Evie_Simonnal és barátnőivel. :)xx
Igen velem beszélt a legtöbbet Alli, így csak az én teljes nevemet sikerült megtudnia. De egy nagyon kedves lány egyben. Gondolkodásom közbe kezdtem észrevenni, hogy egyre több tweet végén található az hogy @Real_Liam_Payne egy twitcam linkkel. Először csak azt hittem, hogy valaki így átírta, mert szoktak olyat csinálni. De aztán már minden 2. üzenet így végződött, ezért kénytelen voltam megnézni. És tényleg.... Liam és Niall ült a gép előtt. Az én szőke fejű barátom, aki ott csámcsogott és ette a kis kajáját. Már úgy hiányzik...

Do a fényképeket nézi éppen vissza...

-Do.-kiabáltam, pedig ott ült a kanapé másik végén.
-Ne ordibálj. Itt vagyok.-nézett ki egyedi számítógépe fölött.
-Nézd meg kik vannak fent Livestreamen.-húzódtam, hozzá közelebb és ő is így tett.
-Ohhh a kis sapis fejű.-olvadozott, hiszen ő is pont annyira hiányolja Liamet, mint én Niallt. Apropó a fogadásunk Niallel nem tudom hogy áll. Én naponta rengetegszer hívom és tömérdek sms-t küldök neki. Szerintem én fogok nyerni.
-Na írjunk nekik....
@Evie_Simon Nocsak kit látnak szemeim.... @NiallOfficial már szeretnélek magam mellett tudni.♥ Hiányzol, na meg persze a többiek is, xx (@Real_Liam_Payne live on http://twitcam.livestream.com/9kzm6)
Na persze egyből jött a válasz, hogy mi is hiányzunk nekik. Holnap este, már végre újra biztonságot adó karjaiban lehetek. Annyira bolondok, hogy az hihetetlen. Amit levágtak élő adásban.... Kajálás, éneklés vinnyogó hangon, hülyéskedés. Örülök, hogy a barátjuk lehetek és egy személynek több mint barát. Most jut eszembe...Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy holnapután Liam szülinapja.
-Dorothy drága, miért nem szólsz, hogy a pasid betölti 19. életévét úgy holnapután.-néztem rá picit mérgesen, mert tudja nagyon jól, hogy a dátumok nem az erősségeim. Erre csak egy vállvonás volt válasza. Rossz volt este egyedül aludni, reggel pedig egyedül kelni abba a nagy franciaágyba. Hiányzott a kéz és tulajdonosa aki mindennapi álmomat biztosítja. Reggel én keltem a legkorábban. Természetesen bőröndöm már össze volt pakolva és készen álltam a délutáni indulásra. Reggel elfutottam körül nézni a városba. Muszáj valami ajándékot találnom Liamnek. Idegesen járkáltam boltokat, és ilyenkor körmömet rágom. Csúnya szokás tudom, de nem tehetek róla. Töprengésem közben megpillantottam a tökéletes ajándékot Liamnek. Egy teknősös iPhone tok. Imádni fogja. Ám közben mást is találtam, amit nem tudtam ott hagyni. 


iPhone tok:

Az idióták twitcam képei :)