14. fejezet: Szülinapos pici lány (:

Hello(:

Bocsi, hogy egy kicsit későn hoztam és ha rövid, de én úgy éreztem sokat írtam. (:

A mai naphoz még annyir #StayStrongZayn and #WeLoveYouZayn ♥ Sajnálom ami történt

A fejezet végén több kép van az ajándékokról, és a ruhákról (:

Jó olvasást

Evie szemszög:
Nem mondtam el senkinek, hogy ma van a szülinapom, szóval remélem nyugis napom lesz, de nem olyan mint a tegnapi, mert tegnap nagy részt egyedül voltam itthon és Niall is olyan furcsa volt. Szeretném a mai napomat vele tölteni. Reggel egy kicsit kényelmetlen pózban ébredtem. Konkrétan rajta feküdtem Niall-ön. Fejem a mellkasán volt, kezem két oldalt lelógva, mint a lábam. Mikor felébredtem egy kicsit megemeltem a fejem, hogy megnézzem alszik-e. De nem aludt, hanem engem nézett. Államat mellkasára raktam és úgy néztem én is őt.
-Jó reggelt szépség.-köszönt mosolyogva, de nekem nem volt erőm köszönni. Szemeim újra lecsukódtak és eldőlt a fejem.-Na gyere keljünk fel.-vette le a kezét a hátamról.
-Nem akarok.-morogtam és lelöktem magam róla. Így most már mellette feküdtem.
-Na gyere.-bújt a nyakamhoz. Éreztem leheletét, amitől kirázott a hideg.
-Aludni akarok.-mondtam és magamra húztam a takarót. Hallottam, ahogy kicsit felkuncogott, majd felállt az ágyról. Mikor már azt hittem kiment a szobából, lehúztam a fejemről a takarót és körül néztem a szobában.
-Lebuktál-szólt rám Niall, mikor szemem útjába került.
-A szívbajt hoztad rám.-mondtam hanyatt dőlve.
-Boldog Szülinapot amúgy álomszuszék.-hajolt felém mosolyogva és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Te honnan tudod?- néztem rá kérdően, persze vigyorogva. Mert minden egyes csókja, érintése ezt váltja ki belőlem.
-Megvannak a forrásaim.- kacsintott.-Na felkelsz végre?
-Álmodban.-mondtam a takarót a fejemre húzva, majd a következő pillanatban már takaróstul Niall vállán találtam magam.-Mi van gyúrtál Horan?
-Beszóltál?-tett le a kanapéra és fölém hajolt.
-Talán. Baj?-kérdeztem gúnyos mosollyal.
-Nekem nem, mert te fogod megbánni- mosolygott gonoszul.
-Félnem kéne?
-Pontosan- vigyorgott és elkezdett csikizni.
-Neeeeee- visítottam röhögve. 10 perc után megsajnált, vagy csak megunta a visítozó röhögésem de abbahagyta.
-most az egyszer megkegyelmezek- mosolygott rám.
-Oh. Meg köszönhetném valamivel?-kérdeztem.
-Persze.-mondta vigyorogva, majd megfogtam a pólóját, és lehúztam magamhoz. Kezével támaszkodott a fejem mellett, közben hevesen csókolózva. Ez lesz életem legjobb szülinapja ha vele tölthetem.
-Hello. A szülinapost keressük-jött egy hang kintről, majd hárman beléptek a nappaliba.- Azt hiszem rosszkor jöttünk. Srácok szemeket eltakarni, ha nem akartok pornót látni.-sipítozott Louis.
-Én akarok.- vigyorgott Harry.
-Na jól van le lehet szállni rólunk.-mondtam, miközben felültem és Niall is felállt.
-Ez csak egy szülinapi csók volt.-mondta flegmán Niall.-Vagy Louis te nem tennéd ezt a barátnőddel?
-Neked van barátnőd?- kérdeztem majdnem kiabálva.
-Van neki, de nem kezdhetnénk el azt amiért jöttünk, mert..... öhmm..... sietnem kell-kezdte határozottan Zayn, de a felénél elbizonytalanodott.
-Kivel találkozol Zayn?-húzogatta szemöldökét Harry.
-Nem mindegy az neked Styles?-kérdezte undokul.-Na de siessünk, gondolom ők se velünk akarják tölteni a napot.
-Hogy mersz ilyet feltételezni?-kérdezte ijedten Louis.- Hiszen ők imádnak a társaságunkba lenni.Ugye?- mire csak heves fejrázásba kezdtünk Niallel.
-Na de akkor én elkezdem, hogy ne hisztizzen tovább Zayn.-mondta Harry.- Boldog szülinapot.
-Köszönöm bongyorka-vettem át tőle a dobozt, és csodálva nyitottam ki, mert iPad volt benne egy 1D-s tokkal.
-Így majd tudod velem tartani a kapcsolatot bármikor, mert nagyon a szívemhez nőttél, pici lány- ölelte át a vállam.
-Ha most nem lenne gipszbe a lábam ugrálnék és nagyon köszönöm.- mondtam csillogó szemekkel.
-Na tűnés innen Styles-lökte odébb Louis.- Boldogot kicsi répa.
-Köszönöm, de kicsi répa? ez komoly?
-Igen.Így foglak hívni mostantól.Na de nézd már meg az ajándékod.- egy csónaknyakú csíkos felső volt benne egy piros chino gatyával.
-De jó lehetek Louis.-nevettem.-Köszönöm Boo Bear.-erre csak bólintott egyet.
-Én jövök.-Mondta Zayn.- Tőlem nem kapsz becenevet, bár mondjuk a pici lány tetszik. Boldog 17. szülinapot.
-Köszönöm Malik.-mondtam miközben az ő tőle kapott ajándékot is kibontottam. Egy baseball dzseki volt benne egy E betűvel és egy supra cipővel.-Imádom. Most már Zayn is lehetek
-Szóval Boldog szülinapot.- mondták egyszerre és megöleltek.
-Ne de mi most már nem is zavarunk- mondta Zayn.-Sziasztok-és elkezdte kifele tolni a többieket. Ki kísértük mi is őket.
-Zayn veled majd beszélek még a mairól.-kiabáltam utána.-Sziasztok.-bezártam az ajtót és amint megfordultam Niallel találtam szembe magam, aki egyre közeledve az ajtónak nyomott.
-Emlékszel hol szakítottak félbe?-kérdezte vigyorogva.
-Nem is tudom...- akartam húzni az agyát egy kicsit, de nem tudtam kitérni csókja elől. Szenvedélyesen csókolt. Arcomat két keze közé fogta, míg én a kezemet szokásosan a nyaka köré fontam és egyikkel beletúrtam szőke hajába. Egy hirtelen ötlettől vezérelve,hajánál fogva elhúztam óvatosan magamtól.
-Ne kínozz. a csókod nekem olyan mint a levegő.-nézett nagy szemekkel, aminek nem tudtam ellenállni, és elengedtem haját. Ajkai újra enyémet keresték.Csókunkba bele is mosolygott, ezt a győzelmi örömének vettem. Meg kell tanulnom nemet mondani neki. Ám ezt a csókot már ő szakította félbe.-Gyere odaadom az én ajándékomat is.
-Már alig várom.-vigyorogtam rá, miközben alsó ajkaimat harapdáltam. Megfogta a kezem és bevezetett a szobába. Elővett egy kis dobozt és kezembe adta.
-Boldog szülinapot kicsim.-nyomott egy puszit ajkaimra. Kinyitottam és egy nagyon szép szív alakú medál volt benne egy nyakláncon.-Nyisd ki a szívet.-kinyitottam és három szó volt benne.
-Live.Love.Laugh.(Élj.Szeress.Nevess.)-olvastam fel hangosan.-Veled élek. Téged szeretlek. Miattad nevetek.
-Ez aranyos.-mosolygott. Tetszik?
-Szórakozol? Imádom. Köszönöm szépen.-mondtam majd közelebb húzva magamhoz megcsókoltam. Most lágyabb volt mint az ajtónál.
-Na de még nincs vége a mai napnak.-mondta eltávolodva Niall és homlokát enyémnek döntve.- Szeretlek, ugye tudod?
-Nagyon remélem. És nehéz kimondanom, de én is szeretlek.
-Miért nehéz?- és ő volt a második ember akinek elmeséltem a szeretlek szó átkát nálam.- Ne aggódj. Engem soha nem fogsz elveszíteni.
-Soha ne mond hogy soha.-mondtam.
-Never say never.- kezdte el énekelni. Kezemmel homlokon csaptam magam.
-Hogy lehetsz ennyire idióta.-nevettem. Egész végig otthon voltunk, míg 6 órakor elküldött fürdeni. Hiába kérdeztem mi lesz, csak azt mondta meglepetés.
-Na de siess, mert nem leszünk készen, és akkor együtt kell fürdenünk az idő spórolás végett, ami engem nem zavar.- kalandozott el.
-Felejtsd el.- csaptam orrára az ajtót. Gyorsan letusoltam, majd mire kimentem már össze is volt készítve a ruhám.- Csak nem te készítetted össze?- néztem összevont szemöldökkel a szőkeségemre.
-Mondanám hogy igen, de nem. Do készítette össze neked, vagyis ő segített kiválasztani, mert ez is még az ajándékod.
-Édes vagy.-mondtam megpuszilva az arcát. 1 óra múlva már mindketten készen voltunk. Én a tőle kapott ruhámat viseltem, ő pedig egy fekete zakót fehér pólóval és egy farmert. Kimentünk és beszálltunk egy taxiba. Valószínűleg tudta, hogy hova megyünk mert Niall nem mondott neki semmit és már el is indult.- Hova megyünk?
-Édesem mit nem értesz azon hogy meglepetés?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Jól van na kíváncsi már csak lehetek. Vagy nem?- néztem rá bánatos arccal.
-Dehogynem.-fogta meg egy kézzel az arcom és hüvelykujját végig simította arccsontomon. Nem sokára megérkeztünk, és bevezetett egy kertbe, ahol két ember állt. Do és Liam. A kertbe ott volt két két személyes napágy szerűség és egy vetítő vászon.
-Boldog szülinapot.- mondta az ott álldogáló két ember. Do lépett előbb oda hozzám, aki nagyon jól nézett ki és kezembe adott egy kis dobozt, amiben egy telefon hátlap és előlap volt nagyon tetszett. A brit zászló volt rajta.
-Nagyon Boldog szülinapot.-mondtam miközben megölelt.
-Nagyon köszönöm.-mosolyogtam. Annyi csodás ember vesz körül, hogy az hihetetlen és örülök, hogy Doval így alakultak a dolgok.
-Hát pici lány nagyon boldog szülinapot, de tőlem később kapod meg az ajándékod.-vigyorgott.
-Pici lány?Honnan tudod?-néztem rá nagy szemekkel, mert ezt reggel találta ki Hazza.
-Hát twitter?-nevetett-Na de kezdjük el a filmnézést. Én a Toy Storyt akartam, de az ott álló ember melletted nem engedte. Szóval Barátság extrákkal.-mosolygott.- Hölgyeim-mutatta az utat és leültünk.
Imádom ezt a filmet. Minden egyes jelenetnél, mikor Justin Timberlake levette a pólóját, Niall oda hajolt hozzám és a fülembe súgta
-Ugye nem jobb mint én?-kérdezte aggódóan.
-Nyugi. Semmi pénzért le nem cserélnélek. Minek nekem az, mikor itt ül mellettem a szőke hercegem?- mosolyogtam rá.
-Na de ha a hercegnő és a herceg végig pofázza filmet, nincs értelme megnézni.- nézett ránk mérgesen Do. Kinyújtottam rá a nyelvem válaszul és megdobtam egy maroknyi kukoricával. Pontosan céloztam, és ha nem hajolt volna le el is találom, de így az összes Liam hajába landolt.
-Köszi Evie.-nézett rám összeszűkült szemekkel
-Bocsánat.-húztam össze magamat.
-Niall kontroláld a barátnődet.-mondta kicsit mérgesen Liam, mire Niall is megdobta egy maroknyi kukoricával. Igen ebből kialakult egy nagyobb kukorica csata, amit mi nyertünk.
-Nyertüünk- örvendezett Niall.
-Persze, csak azért mert hagytuk magunkat.-mondta Do flegmán.
-Igen mert ma van a szülinapod- fejezte be Liam.
-Gyere hagyjuk kibontakozni a másik szerelmespárt, már úgy is vége a filmnek.-fogta meg a kezem és felsegített Niall.
-Mentek teniszezni?- húzogatta szemöldökét Liam. (Ha valaki nem látta a Barátság extrákkal c. filmet tenisz=szex)
-Fogs be James.- néztem rá szúrósan.-Na további jó estét fiatalok. Sziasztok.
-Evie...-kezdte Niall, miközben az autó felé tartottunk.
-Nem.-vágtam rá és gyorsabb léptekre váltottam.
-Mi?- sokkolt le.
-Nem teniszezünk. Most nem.
-Mi? Te honnan? Én nem is..- csak dadogott össze vissza.
-Niall, ismerlek, nem rég de jól.-mondtam és beszálltam a taxiba.

Képek:

Zayn egyik ajándéka.

Liam este

Harry ajándéka

Niall ajándéka

Niall este

Evie este

Do este

Do ajándéka

A filmnézés

13. fejezet: Első randi a sokból (Do+Liam)

Do szemszög:

Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem izgulok az este miatt. Mert valójában nagyon izgulok, azt se tudom mit fogok felvenni, mert nem találtam ruhát magamnak. Egész éjjel alig aludtam. Reggel viszonylag korán keltem, mert amíg nem kezdődik el az iskola addig unokatesómnál lakom. Viszont ő meg a barátjánál lakik és így én vagyok itt egyedül. Reggelizés közben kaptam egy sms-t.
"S.O.S. Evie szülinapja holnap. Segítened kéne mit vegyek neki, mert semmi ötletem nincs, és egyedül meg elveszek a plázában. Szükségem van a segítségedre. Írj. Niall xx"
Evie nagy mázlista, hogy rátalált erre a kis szőkeségre, és ahogy kétségbe van esve... Muszáj lesz neki segítenem és akkor legalább magamnak is tudok venni egy ruhát.
"10:30. Oxford street. Légy ott. Do xx"
Akkor gyorsan szedelőzködnöm kéne, mert már 9:15 van. Gyorsan összeszedtem magam. Felkaptam egy farmert egy baseballdzsekit és az egyik kedvenc converse cipőm. Hajamat oldalra lazán összefontam, és elindultam. Nem túl magas, de rögtön kiszúrtam a szőke fejét, habár kapucni volt rajta, meg napszemüveg. Nem vett észre így lassan mögé lopództam.
-Úristen, úristen ez itt...- kiabáltam a fülébe, mire gyors fordulattal befogta a szám és mérges pillantásokat vetett rám. Én csak vigyorogtam a kezében.
-Fogd már be, mellesleg a szívbajt hoztad rám.-forgatta meg a szemeit, mire a vigyor lejött az arcomról és át váltottam kiskutyaszemekbe, amire csak megvonta vállát- Na menjünk.
-Oké, de közben nekem is kell vennünk egy ruhát.
-Tényleg. aggódsz a randi miatt?-kérdezte már sokkal jobb kedvűen.
-Csak egy picit, bár jobban örültem volna ha rendesen hív randira, nem fogadásból kéne elmennem.
-Csak bebiztosította magát, mert félt hogy elutasítod. Ismerem a haverom.-mosolygott.
-Kinézi belőlem, hogy visszautasítom? Hát szép mondhatom.- ráztam rosszallóan a fejem.-Jack Wills.-kiáltottam fel.
-Beakarsz menni?- kérdezte.
-Hülyéskedsz? Egyik kedvenc boltom.-néztem rá nagy szemekkel.
-Gyere, talán még kedvezményt is szerezhetek neked.- nevetett, majd előre engedve kinyitotta az ajtót. Úgy látszik otthonos itt, mert levette szemüvegét és kapucniját és mindenkinek intett egyet.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem.
-Itt vásárolok a legtöbbet és ismernek.-vonta meg a vállát. Aztán elkezdtem nézegetni a ruhákat, majd néhányat fel is próbáltam. Niall türelmesen ült kint és még véleményt is mondott. Mindegyik ruha nagyon tetszett, de csak egy volt az amire azt mondtam
-Tökéletes.
-Na mutasd.- mondta már kicsit unottan Niall. Kimentem és forogtam kettőt.-Tényleg nagyon jó. Ez lesz?
-Igeeen.- mondtam boldogan, majd bementem és átöltöztem. Még egy kis ideig néztem a ruhát. Kék volt és kis fehér horgonyok voltak rajta. Imádtam.
-Na gyere.- hallottam.
-Megyek.-mondtam és amint kiléptem kivette a kezemből a ruhámat.-Mit csinálsz?-kérdeztem, de nem válaszolt, hanem oda sietett a kasszához.
-Hello Aaron.- köszönt a pénztáros srácnak, majd kezet fogtak.
-Csak ez lesz?-kérdezte.
-Igen, az unokatesóm szülinapjára egy kis ajándék.- nevetett,miközben felém biccentett. Nem értettem ezt az egészet.
-Várj egy picit- mondta srác és valamit nézett a képernyőn. A hónapba még nem vettél semmit. Promóciós ajándék?
-Lehetséges?-kérdezte.
-Persze.- valamit pötyögött, aztán betette egy zacskóba a ruhát és odaadta Niallnek.
-Köszi haver. Hello.-köszönt el.
-Sziasztok.- jött a válasz Aarontól.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem mikor már kiértünk a boltból.
-Jó tett helyébe jót várj. boldog 'Segíts a barátnőd pasijának' napot.- vigyorgott, majd kezembe nyomta szatyrot.
-Hülye vagy de nagyon köszönöm.- öleltem meg szorosan. Aztán elindultunk. Hosszas keresgélés után megtaláltuk az Evienek megfelelő ajándékot. Persze az én részemről is. Aztán gyorsan haza mentem és elkezdtem készülődni, mert már 4 óra volt. Hajat mostam letusoltam, majd felvettem az újonnan szerzett ruhám, betettem egypár horgonyos fülbe valót, felvettem egy kék és egy fehér vastag karkötőt. Hajamat göndörre csináltam és a fürtök lazán estek a vállamra. A cipőnél gondom akadt. Magassarkú vagy saru? Végül egy kék magassarkú mellett döntöttem.
Még negyed óra van 7-ig és már nem bírtam mit kezdeni magammal. Gyorsan felnéztem twitterre és láttam egy kiírást:
@Real_Liam_Payne Félek..... :S
Olyan aranyos volt, hogy nem bírtam ki válasz nélkül.
@DorothyVicker Csak nem a kanalaktól félsz? :O @Real_Liam_Payne Félek....:S
Közben gyorsan még felszaladtam a fényképezőmért, és egy utolsó ellenőrzést tettem. Nem szoktam ilyet mondani magmaról, de most szépnek éreztem magam gondolkodásom egy dudaszó szakította meg. De hát még csak 6:55 van. Kinéztem és egy fekete taxi várt. Kimentem és a sofőr udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és beültem. Eléggé meglepődtem mert nem volt senki a kocsiban. Egy negyed órás út után újra kinyílt a taxi ajtaja, és egy ház előtt találtam magam.
-Payne úr az emeleten várja.- súgta a sofőr, mire illedelmesen bólintottam egyet és elindultam felfelé. Szerencsére volt lift és megkímélhettem a szép kis cipőmet a lépcsőzéstől, ugyanis kb 10 emeletet kellett felmennem. Amint kinyílt a lift ajtaja ott állt velem szembe egy igen jól öltözött, jó mondjuk ámulatba ejtő srác. Vagy inkább mondjam úgy hogy férfi, mindenesetre Liam volt az.
-Gyönyörű vagy ma este.-nézett csillogó szemekkel.
-Te sem vagy rossz magadhoz képest.- simítottam meg a zakója szélét, a kulcscsontjánál.
-Köszi. Ezt neked szántam.-húzott elő egy tulipán csokrot a háta mögül.
-Jujj. Köszönöm.- mondtam, miközben mélyen beleszagoltam.
-Nincs mit. Leülhetünk hölgyem?- kérdezte.
-Természetesen.-mentem bele a játékba de eddig a két mondatig tartott mert elröhögtük magunkat. Amúgy egy tetőtéri étteremben voltunk, ami most csak a mienk volt. Odavezetett az asztalhoz, kihúzta nekem a széket, majd leültünk.
-Az előétel panírozott mozzarella golyók.- mutatta be a  tányéron lévő előételt.
-Miért nem leves?- tettem fel vigyorogva kérdésem.-Olyan szívesen ettem volna kanállal.
-Haha. Jó vicc- mondta gúnyosan, mire én csak nevettem. Nagyon finomak voltak ezek a golyók, de egyet nem bírtam megenni. Tudom, hogy ez egy előkelő hely, de csak ketten vagyunk. Megfogtam a golyót és egyenesen fejbe dobtam a velem szemben ülő Liam-et.
-Hupsz- tettem a kezem elé a számat.
-Ez még csak az előétel és már is kajacsatázol?
-De hisz ez nem én voltam.-védekeztem, mire csak nevetve megrázta fejét. Aztán megérkezett a főétel is amit nyugisan megettünk, majd a desszert. Brownie vanília fagyival.
-Ízlik-kérdezte, miközben ette a desszertet.
-Imádom a browniet- mondtam mosolyogva, de ő csak elkezdett nevetni.-Mi van?
-Az orrodon van egy kis vaníliafagyi- nevetett.- Na gyere, majd én letörlöm.-közelebb hajoltam hozzá, de kezembe készítettem a browniet, és mikor már elég közel volt rányomta az arcára.
-Most már ugyanolyan jól nézünk ki.- nevettem, majd egy kicsit még mérgesen nézett, de aztán ő se bírta ki röhögés nélkül.
-Veled nem lehet semmit komolyan csinálni.-nevetett, miközben arcát törölte le.
-Senki nem állította, hogy lehet.- mondtam komolyan, de ő csak megrázta a fejét.
-Na gyere táncoljunk egy kicsit.-állt fel és jött oda hozzám. A magassarkú miatt nem volt olyan nagy magasságkülönbség közöttünk. Aztán elkezdtünk lassúzni a Moments-re.
-Minden csajnál így vágódsz be?- kérdeztem, miközben dúdolta a szöveget.
-Nem mindenkit hozok ilyen helyre.- mondta, miközben a szemembe nézett.- Te Calvin Kleinnel vagy befújva?
-Igen. Ahogy te is. -nevettem, majd fejemet a vállára helyeztem. És most nagyon jó volt így. Bárcsak ne érne véget ez a nap.

12. fejezet: Nyertesek

Hello(:

Csak szeretném megköszönni, a kommenteiteket, nekem ez a pár is sokat jelent, és remélem tényleg tetszik a blog. Amint látjátok néhány hétvégén több részt is tudok hozni. (:

Jó olvasást, xx

(ennek a képnek nincs köze történethez)

Evie szemszöge:
-A verseny nyertese nem más mint.....- kezdtem bele, miután megbeszéltük Doval a döntést.
-Nagyon nehéz döntés volt, de a nyertes Edward.- mondta boldogan Do.
-Ki?- néztek hirtelen a fiúk, mert kellett volna nekik 5 perc mire leesik, de közbe avatkoztam.

-Harry ti idióták.
-Yeeeees.- kiabált, mire a többieknek lekonyult a szájuk.
-A többi versenyző se szomorodjon el mert kapnak díjat.- mosolyogtam.
-Mit kapok?- kérdezte Louis.
-Te egy répatortát, Liam ajándékát Do intézi- kacsintottam- Niall ajándéka titkos, Zayn te pedig egy mosogatás mentesítő jegyet kapsz ami 2 hónapig érvényes nálunk.-erre mind megörültek.
-És az első helyezett mit kap?- érdeklődött Harry nagy vigyorral.
-Hát azt hogy első lehetsz.- mondta Do, mire szó szerint majdnem leesett az álla.
-Ez most komoly?-kérdezte
-Tudod, hogy még neheztelek rád, de majd talán te is kaphatsz valamit. Ha szépen kéred kaphatsz Louis tortájából majd.-próbáltam megnyugtatni.
-Azt már nem. Az az enyém lesz.- tiltakozott Louis, mint egy 5 éves.
-Tényleg szerinted ez a répa imádó 5 éves fog nekem adni?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Jól van na hülye ötlet volt. Majd kapsz egy mini hangsúlyozom MINI cupcake-et.-mosolyogtam.
-Kösz.
-Na srácok, most már tényleg mennem kell, majd találkozunk.-mondta Do.-Sziasztok.
-Holnap 7-re legyél kész kezdetét veszi a randi özön.-kacsintott felé Liam, mire Do csak egy fintort vágott.
-Milyen randi áradat?- kérdeztem csípőre tett kézzel, miután már elment Do.
-Hát fogadtunk, és én nyertem, szóval egy hétig minden este velem kell randiznia.-mondta vigyorogva.
-Ez jó csajozási mód haver.- pacsizott vele Harry.
-Nincsen dolgotok srácok?- kérdezte Niall.
-Már mi lenne?-kérdezte Louis összevont szemöldökkel.
-Liamnek meg kell szerveznie a holnapi randit, neked répát kell venni, Harrynek fel kell dolgoznia a ma történteket Zayn pedig......- ahogy látom az én szerelmem itt már kifogyott az ötletekből.
-Figyelj ha azt akarod, hogy húzzunk el mert a csajoddal akarsz lenni, akkor azt mond- tette Zayn a kezét a  vállára.
-Jó akkor húzzatok el.- mondta ki egyszerűen Niall.
-Azért lehetnél kedvesebb is.- háborgott Louis, de ezen én csak jót röhögtem.
-Ti mondtátok, hogy ne köntörfalazzak.- vonta meg a vállát.
-Jó de én itt akarok maradni.-kezdett el nyafogni Louis.
-Louis, ha nem mész most azonnal haza nem kapod meg a répatortádat és nemcsak hogy nem kapod meg soha nem is fogsz kapni.- fenyegettem meg. Ez hatásosnak bizonyult, mert 5 perc múlva mindenki eltűnt a házból és csak ketten maradtunk.
-Mit akarsz te szőkeség?- kérdeztem, miközben vissza felé tartottam a bejárati ajtótól.
-Csak veled lenni egy picit kettesben, mert konkrétan nem igen voltunk sokat kettesbe.- húzott maga mellé és összefonta ujjainkat és azt nézte. -Olyan hihetetlen.
-Mi csoda?- néztem a gyönyörű kék szemébe.
-Hogy most már a barátnőmnek mondhatlak, és bármikor megcsókolhatlak, foghatom a kezed,...-és most én fojtottam bele a szót, mert nem bírtam tovább hallgatni. Ajkamat az övéire nyomtam, majd éreztem, hogy azok lágyan elkezdenek mozogni, és gyengéden csókol vissza. Csókunkat egy váratlan vendég szakította meg.
-Bocsi csak itt hagytam a telefonom.- vigyorgott.
-Louis- mondtuk egyszerre.
-Jól van na csak kíváncsi voltam mit csináltok.-vigyorgott még mindig, de én hallottam még egy kis zajt.
-Harry gyere be.- mondtam hangosabban, mire az említett személy be is lépett.-Kukkolók.
-Nem is...- háborodtak fel. Niall csak röhögött rajtunk.
-Komolyan rosszabbak vagytok mint a...- és itt egy picit megakadtam, de legyőztem a fájdalmat és ugyanolyan hangnemben folytattam- mint a szüleim.
-Hát tudod kislányom vigyáznunk kell ám rád. Te még csak 16 éves vagy ő meg már 18, és elég veszélyes- mondta Louis női hangon.
-Köszönöm Anyuci, elhagyhatjátok a terepet, tudok magamra vigyázni.
-Nézd Harry drágám hogy felnőtt a mi kis csepp lányunk.-törölt le egy mű könnyet az arcáról.
-Ne sírj édesem.-ölelte át vállát Harry és már én se bírtam röhögés nélkül.
-Na tűnés innen.- most már Niall küldte ki őket és kulcsra bezárta az ajtót tehát elvileg senki nem tud bejönni.-Hol tartottunk?-kérdezte vigyorogva, majd hanyatt dőlt a kanapén és fejét az ölembe rakta. Haját kezdtem el birizgálni, míg ő felnézett twitterre.
-Na? Gyűlölnek, hogy elvettem a szőke hercegüket?-kérdeztem viccesen.
-Nem annyira. Azt írják többen, hogy aranyosak vagyunk és ha én boldog vagyok veled akkor ők is azok.
-És boldog vagy?-kérdeztem.
-Annak kéne lennem- kérdezte flegmán, majd válaszul a fejére nyomtam egy párnát é én is ráhajtottam a fejem.-Jobb lenne, ha nem lenne itt ez a párna.- mormogta párna alatt.

-Idióta.-mondtam majd kihúztam a párnát és ő egy gyors mozdulattal felemelte a fejét, hogy ad egy csókot. De talán túl gyors volt, mert lefejelt.-Aúúúú-kiáltottam fel.
-Ne haragudj.-ült fel gyorsan és nyomott egy puszit a homlokomra- most már jobb?
-Igen, te is kérsz gyógypuszit valahova?- kérdeztem
-Igen ide.- csücsörített.
-Oda nem kapsz- mondtam, majd faképnél hagytam.
-Köszi szépen. Akkor én most szenvedjek.- hallottam, ahogy utánam szólt, de csak jót röhögtem magamba. Annyira hihetetlen, hogy ez az egy ember az össze fájdalmamat elfelejteti velem.

Liam szemszög:

Olyan jó érzés volt hallani, hogy én nyertem. Igaz így most egy csomó dolgom lesz, de nem érdekel, mert egy hétig minden estét Do-val tölthetek. A holnap napot már meg is szerveztem, most már csak a ruhámat választom ki előre, hogy holnap betudjam rendezni a helyszínt. Miközben gondolkoztam, hogy mit vegyek fel a telefonom csörrent fel. Megláttam rajta azt a képet, amit sunyi módon készítettem Doról. Vajon miért hív? Remélem nem mondja le a holnapot. Basszus miért vagyok ennyire ideges? Na jó lehet fel kéne venni a telefont. De tuti hallani fogja hangomon, hogy ideges vagyok. Na jó nyugi Liam nyugi. Tudom, hogy ez így tök idiótán néz ki, de ez járkált a fejembe, mire felvettem a telefont.
-Hello.-szóltam bele olyan lazán amennyire csak tudtam.
-Hello, csak azért hívlak, hogy holnap milyen ruhába menjek. Elegáns, vagy jó a gatya póló?-ahogy hallom a hangján, ő kevésbé izgul mint én. Sőt szinte nem is izgul. Pedig a randik előtt a lányok szoktak izgulni nem a fiúk.
-Hát végül is abba jössz amibe akarsz. Rajtad minden jól áll.- próbáltam bókolni.
-Na ne bókolj. Ja és tudnál szólni Niallnek, hogy 2 nap múlva van Evie szülinapja.
-Mi? Komoly?
-Igen. Holnap után lesz 17 éves. Na de akkor szólsz neki?-kérdezte
-Persze.
-Jó akkor holnap este. Remélem nem úgy veszel fel, mint legelőször, hogy majdnem elütsz.-nevetett a telefonban. Olyan édesen nevetett.
-Jól van na. Most amíg élek ezzel fogsz szívatni?
-Pontosan- és hallottam a hangján, hogy gonoszan elmosolyodik.
-Na jó megyek.
-Oké Bye.
-Hello.-köszöntem utoljára és kinyomtam a telefont. Basszus akkor nekem i kell nézni valami ajándékot a kis hugomnak, de legelőször szólni Niallnek. Egy sms megteszi.
"Bro. Gondolom jó lenne ha tudnád holnapután EVIE SZÜLINAPJA lesz. Mi lenne ha csinálnánk egy dupla randit? Válaszolj!! Liam "
Ez a dupla randi ötlet nem is rossz. Jó mondjuk az biztos, hogy sokat fogunk röhögni és hogy Evie meg Niall ott fognak enyelegni, de Ő van a legnagyobb hatással Do-ra. Úgy elment ez a mai nap, hogy észre se vettem, már 7 óra volt. Hát Evieéknél, mindig gyorsan telik az idő. Na de készülődés a holnapra és megnyugtatni magam.
Do hívó képe:

11. fejezet: At home with One Direction

Reggel kellemesen ébredtem, bár halk zajokat hallottam,de nem foglalkoztam vele. Lassan elkezdtem nyitogatni a szemeimet és két kezet vettem észre magamon. Megfordultam, és ott találtam, magam mellett Niallt. Szóval nem álmodtam. Olyan édesen aludt, nem volt szívem felkelteni, viszont én szomjas voltam és ezért valahogy ki kellett szabadulnom karjai rabságából. Nyomtam egy apró puszit orrára és ezzel sikerült elérnem, hogy egyik kezével megvakarja szaglószervét. Óvatosan felálltam és összeszedve magam elindultam lefele. Megint hallottam azokat halk zajokat, de egyre erősödtek. Amint leértem a lépcsőn megláttam 6 embert a nappalinkba.
-Ti meg mit kerestek itt?-kérdeztem meglepődve, de szememet nem bírtam még teljesen kinyitni..
-Hát gondoltunk felébresztünk titeket, de neked nem itt kéne aludnod?- húzta fel szemöldökét Harry.
-De csak este nem tudtam aludni és Niall feljött. Persze a földön aludt.- magyarázkodtam, de nem tudom hogy bevették-e.
-Aha-jött egy sejtelmes válasz, Louistól, de ekkor meghallottam, Niall lépteit a lépcsőn. Amint leért nem nézett körbe csak átölelte a derekam és nyakamra egy puszit hintett volna, de akkor már észre vette a 6 figyelő szempárt.
-Szóval az aki a földön alszik reggel a nyakadat puszilgatja?- tette fel a kérdést Zayn, mire egyikünk se tudott válaszolni.
-Jól van hülyék nem vagyunk, csak azt mondjátok, hogy együtt vagytok-e vagy sem.- kérdezte Liam, mire mindketten bólintottunk. És most már bátran oda húzott magához a szőkeség.
-Ajjaj-hallatszott Harry hangja.
-Na mi van bongyorka?- kérdezte Do.
-Meg fogok halni.-monda és még mindig a telefonját bámulta, de mi csak hülyén néztünk rá. Majd szemét ránk szegezte.-Ti ketten lesztek azok.
-Mit műveltél Harold?- kérdeztem.
-Hát az úgy volt, hogy reggel lefotóztalak titeket és most lefagyott a telefonom és véletlen a ti képeteket tweeteltem ki.- hadarta el.
-MI?-kiabáltunk egyszerre.
-Ne haragudj.-mondta majd védekezően összehúzta magát.-Véletlen volt.
-Mutasd.-rohantam oda hozzá és befurakodtam mellé. Tök jó, még egy napja sem vagyok együtt Niallel és már gondok vannak. Egy kép volt amint éppen együtt alszunk.
-Nézzétek a jó oldalát. Már nem kell azon gondolkozni, hogy mondjátok el a médiának.-próbálta menteni haverját a Tommo.
-Tényleg, most már minden lépésünket követni fogják és nem tudunk ki alakítani egy normális kapcsolatot.-mondtam szarkasztikus vigyorral az arcomon.
-Figyelj kicsim, majd megoldjuk és hidd el tudok jó rejtek helyeket. Ha kell én elviszlek  Ausztráliába sétálni, csakhogy ne ismerjenek fel.- próbált nyugtatni Niall és most először, hívott kicsimnek, vagyis becézett. Jó mondjuk még csak kb. 10 órája vagyunk együtt, de akkor is. Tőle jó hallani.
-Vigyázz mert szavadon foglak.-mondtam neki, mert ott állt még az ajtónál a falnak támaszkodva.-Ja és ti-vezettem végig az ujjam rajtuk, de nem jutott eszembe semmilyen büntetés se.
-És ti pedig most csináltok nekünk egy finom reggelit.-fejezte be a mondatom Niall-Mert éhesek vagyunk. Legalábbis én nagyon.-a többiek szót fogadva felálltak és elindultak kifelé, Niall pedig leült mellém. Fejem az ölébe helyeztem és így hanyatt feküdtem a kanapén. Nem szült semmit csak nézte az arcom, aminek következménye az lett hogy arcomat a kezembe temettem. Már épp megakart szólni amikor a mi bajkeverőnk visszajött.
-Tényleg nagyon nagyon sajnálom.- kezdett bele és hallottam a hangján, hogy tényleg sajnálja.-Nem direkt csináltam, esküszöm de már ha törlöm se változik semmi, mert már rengetegen látták.-Sóhajtottam egyet, majd felültem.
-Még egyszer bocsánatot mersz kérni a gipszes lábammal rúgom szét a szép kis hátsódat.-mondtam.
-Lefordítom neked.-nevetett Niall- Most az egyszer megbocsátunk, de ennek még lesznek következményei.-és elkezdtem egyetértően bólogatni. Harry pedig meghajolva visszafutott a konyhába. És végre visszadőlhettem az előbbi kényelmes helyzetembe.
-Mi lenne velünk nélkülük?-kérdeztem.
-Kellemes nyugodt életet élnénk.
-Meg lehet.
-Amúgy olyan fura, mert már olyan mintha tök rég óta együtt lennénk.- mosolygott rám.
-Tényleg...- és felvettem a gondolkozós arcformámat, mire csak kinevetett.-Mi van?
-Semmi csak olyan aranyos vagy.-mondta befejezve a röhögést-Ja és szeretnék befejezni valamit.
-És még is mit?-néztem rá felemelt szemöldökkel.
-Amit tegnap félbeszakítottál.-mondta majd lehajolva ajkait rögtön az enyémre nyomta és lágyan megcsókolt. Kezeimet nyaka köré fontam így lefelé húztam nem engedve hogy felkeljen. Csókunkat egy "úúúú"- zás szakította félbe. Elengedtem, és miközben felkelt szemeimet megforgattam, mire ő csak felnevetett. Aztán felültem és a többiek egy nagy tálcát raktak az ölünkbe egy reggelinek nem nevezhető valamivel. Leírom a tálcán látottak: Egy tál gabonapehellyel tej nélkül, 2 répa, 2 tegnapi kávé amiben villa volt.
-Ez mi?- kérdeztem rá mutatva a tálcára.
-Hát a reggelitek. Remélem ízleni fog.-vigyorgott Louis. Rájuk néztem, és csak most vettem észre hogy Harry nincs itt.
-Ne haragudjatok, de nem igen tudunk főzni.-mosolygott Liam.
-Azért két pirítóssal is megelégedtünk volna.- mondta Niall miközben a répát nézegette. Erre a kijelentésre egy határozott "áááá" volt a válasz.
-Na jó vigyázzatok az útból- hallottunk egy hangot a konyhából, ami feltehetőleg a Hazza szájából jött. Mikor beért letette az asztalra tálcát. Leírom ezen mi volt: Négy darab szívecske alakú gofri, és két bögre kakaó nem villával, illet lekvár a gofrihoz.
-Na ez már reggeli...- mondtam és azonnal elkaptam egy gofrit.
-Köszönöm a bókot.- mondta Harry.
-Kis nyalizós- suttogta Zayn.
-Kell is neki, mert nem kis galibát csinált ma reggel.- nevetett Do.
Miután elfogyasztottuk reggelinket ki mentek mosogatni a a többiek, mi pedig felmentünk felöltözni.
-Nincs kedvem felvenni semmit.-nyafogtam.
-Én nem bánom.- kacsintott Niall.
-Hülye- mondtam majd hozzávágtam egy párnát.
-Na jó ha akarod, felveheted megint az én gatyámat, meg az én pólómat.-mosolygott rám, majd közelebb jött és a derekamnál fogva magához ölelt.
-Jó ez tetszik.- mosolyogtam rá.
-Szeretem a a mosolyod.-vigyorgott rám, majd homlokát az enyémnek döntötte.
-Hát ha te most nem lennél valószínűleg sírva gubbasztanék még az ágyban.-mondtam halkan. Majd megint elkezdett közeledni ajka az enyém felé, és már éreztem méz édes ajkait, mikor meghallottunk egy kiabálást és hirtelen megfagytunk.
-Ne most csináljatok gyereket- a hangtulajdonosa Louis William Tomlinson.
-Egyszer megfojtom a gyereket.- mormogta az ajkamba, majd csók helyett egy puszit nyomtam szájára és gyors elkezdtem felöltözni. Szerencsére jó bő volt a gatyája és rájött a gipszemre.
-Niall leviszel?- kérdeztem, mikor már ő is kész volt kis kutyaszemekkel.
-Na gyere.- mondta, majd kezem a nyaka köré fontam, míg ő benyúlt a térdhajlatomhoz és felemelt. Míg közbe lefelé mentünk éreztem bódító illatát, mert a nyakába fúrtam az arcom ,és néha adtam rá neki egy puszit, amit szóvá is tett.-Ha azt akarod, hogy elejtselek, nyugodtan puszilgasd a nyakam.-mire én csak felkuncogtam, és abba hagytam.
-Gyerekek ma két feladatunk is van-kezdte Liam amint leértünk.
-El kell hagyni hozzá a házat?-kérdeztem, miközben már kézen fogva húztam Niallt a kanapé felé és lehuppantunk.
-Nem.
-Akkor mondhatod mi az.-fejezte be a gondolat menetem a mellettem ülő Zayn.
-1. a táncversenyünk. a 2. pedig meg kell néznetek pár fotót rólam, és el kell döntenetek, hogy van- e köztük rossz.-sorolta fel a mai teendőinket.
-Jó én javaslom kezdjük a másodikkal, mert Harrynek hála telegyomorral nem lehet táncolni.- tette fel a kezét Niall.

-Oké, akkor rákapcsolódok a TV-re és kezdhetjük.- mondta Do. Majd pár perc múlva el is kezdődött a diavetítés. Mondanom se kell egy rossz fotó sem volt Liamről.
-Nekem ez lesz a kedvencem-mondtam, egy superman sapkás képnél.
-Na jó akkor ennyi volt.-mondta Do.
-Most pedig mindenki mondja, hogy szerinte van-e rossz kép vagy nincs-mondta Liam.
-Nincs- jött az egyhangú válasz.
-Nyerteeeem- kiabált Liam.
-Francba- vágott be egy fintort Do, mi pedig csak néztünk.-Na mindegy nekem mennem kell.
-Ne Do. Ne hagyj itt ezekkel a barmokkal. Kérlek.-kiáltottam utána. Majd gyorsan megfordult röhögve és bevágódott a fotelba.-Köszönöm.
-Nincs mit, de csak azért maradok, mert kíváncsi vagyok a táncokra.-kacsintott.
-Na ki kezdi??- kérdeztem. De néma csend volt.- Jó akkor Harry te kezded.
-Miért pont én?-nézett rám nagy értetlen szemekkel, majd felhúztam szemöldököm és megértette. Jobban teszi ha engedelmeskedik. Őt követte Louis, Zayn, Niall és végül Liam. (a táncok a végén lesznek.)
-Huh, hát ki is legyen a nyertes?- gondolkoztam hangosan.
-Te nem dönthetsz.- jött egy határozott hang.
-Már miért nem Louis?- néztem értetlenkedve.
-Mert te érzelmi kapcsolatot létesítettél egy versenyzővel.- mondta felemelt fejjel.
-Mi?
-Niallel jársz.- fordította le nekem Zayn.
-Ja. Hát képzeld el ez nem jelent előnyt, számára, mert itt most pártatlan leszek megígérem.
-Jó legyen. De Do sem dönthet- makacsoskodott
-És ő miért nem?- kérdeztem megint.
-Mert ...-de nem engedtem befejezni.
-Ha attól félsz, hogy nem te nyersz inkább azt mond ne a kifogásokat keresd.
-Chhh- jött a válasz, majd karbafont kézzel emelt fővel elfordult és sértődött hangon közölte, hogy- Én miért félnék ilyentől.
-Már azt hittük, hiszen a fődíj egy répatorta- kezdte idegesíteni Do.
-RÉPATORTA?- fordult meg kiabálva.

Táncok:

10. Fejezet: Mi történik velem? (2.rész)

Evie szemszöge:

Fogalmam sincs mennyit voltam távol, de úgy éreztem ideje haza mennem. Mikor haza értem 5 aggódó alakot véltem felfedezni. Nem akartam magyarázkodni, semmi kedvem nem volt magyarázkodni, ezért amilyen gyorsan csak tudtam levettem a cipőm és ledobtam a táskám. Indultam volna az emeletre, de valaki megállított. Do volt az. Megölelt, de én csak álltam ott leengedett kezekkel majd a szomorúságom a haragom felé emelkedett és így a karjaiba omlottam. Újra elkezdetek folyni a könnyeim. Nyakába kapaszkodtam, hogy össze ne essek.
-Cssss- simogatta a hátam, és ez most jól eset.-Gyere menjünk ki a levegőre.-mondta a fülembe és én bólintottam egyet. Nem tudtam ellenkezni, nem volt erőm. Kivezetett a kertbe és leültünk a fűbe. Kicsit hideg volt, de ez most nem érdekelt.
-Miért csinálod ezt?- kérdeztem, miközben meredten bámultam előre.
-Mert sajnálom, hogy akkor magadra hagytalak. Ki kellett volna állnom melletted és lelki támaszt nyújtanom. De most itt vagyok, és nem hagylak magadra. Jóban rosszban melletted leszek.-válaszolta. Na igen ez már hasonlít egy bocsánatkérésre.
-Do sajnálom, hogy olyan undok voltam. Csak tudod...-kezdtem el, de már nem tudtam befejezni.
-Én dehogy haragszom. Valószínűleg én is ilyen lettem volna. A kérdés itt most, hogy te meg tudsz-e nekem bocsátani -kérdezte és éreztem a tekintetét magamon.
-Igen, de egyet ígérj meg nekem.- kezdtem és ő bólintva jelezte,hogy folytassam.- Soha többet nem hagysz cserben és ki állsz mellettem jóban rosszban.
-Ígérem.- mondta egy kezét a szívére téve másikat pedig felemelve.
-Hiányoztál.- mondtam és megöleltem.
-Te is suttogta. Fejemet a mellkasára húzta és a hajamat birizgálta. Majd elkezdte énekelni az egyik kedvenc számunkat.
I'm gonna pick up the pieces,
and build a lego house
when things go wrong we can knock it down

My three words have two meanings,
there's one thing on my mind
It's all for you

Majd meghallottunk egy gitár szót. Hátra néztünk és láttuk, hogy a srácok is jönnek ki miközben énekelik és Niall gitároz. Ők is énekeltek egyenként, hiszen ők is szerették Ed Sheerant. Majd a végén már egyszerre énekelték, és olyan jó volt érezni, hogy rájuk számíthatok. 

 I'm out of touch, I'm out of love

I'll pick you up when you're getting down
and of all these things I've done I think I love you better now

I'm out of sight, I'm out of mind
I'll do it all for you in time
And of all these things I've done I think I love you better now

-Ugye tudod, hogy mi mindig itt vagyunk melletted?-kérdezték, és csak bólogattam.

- Nagyon aggódtunk érted?- mondta Liam.- Főleg Niall. - erre csak nevettem de az említett személy csak mérgesen nézett Liamre, de közben elpirult.

-Persze, hogy aggódott, hiszen én főzöm neki minden nap a kaját.- nevettem fel.

-Perszeeee.- nyújtotta el Harry.- De azért ne csinálj több ilyet. Jó?- kérdezte a kis bongyorka

-Jó megígéri, csak menjetek innen. Most békültünk ki szeretnék vele még erről arról beszélni.- mondta Do.

-Kibékültetek?- néztek ránk nagy szemekkel.

-Igen. Nem hallottátok.

-De csak nem értettük.- mondta Louis

-Ja persze. Magyarul beszéltünk.- ütötte meg homlokát Do.-Na de most tűnés.-és végre elhúztak a fiúk.

-Miről akarsz beszélgetni?- kérdeztem magyarul, mert tudtam hogy a fiúk hallgatóznak.

-Tudod van az a szőke szép fiú. Teljesen oda van érted.- mondta nevetve.

-Ne hülyéskedj már...- ellenkeztem

-Na ne legyél ennyire idióta és te is szereted. Látszik rajtad csak valamiért félsz.-mondta komolyan.

- Hihetetlen hogy két perc alatt mindent észre veszel.- mosolyodtam el.

-Na szóval szereted ő is szeret. De mitől félsz? Miért nem mondod el neki?- szegeződött nekem a kérdés.

-Igen félek, mert mindenkit akit szeretek elveszítek. És féltem.-mondtam halkan, mert tényleg így éreztem.

-Ezt nem értem.- rázta meg a fejét.

-Tudod 2 hete a mamámnak mondtam, hogy szeretem és most elment. A szüleimnek a baleset előtt azt mondtam hogy szeretem őket és már nem jöttek haza. Neked is azt mondtam, hogy szeretlek és elveszítettelek.- magyaráztam, és éreztem hogy újra megtelnek könnyel a szemeim

-Ne legyél buta. Tudod, hogy ez nem így van igazából...-mondta.

-Lehet hogy csak véletlen lehet hogy nem de én félek és inkább legyünk barátok, minthogy elveszítsem.-mondtam és most már a könnyek sem bírtak a helyükön maradni.-Te vagy az első akinek ezt így elmeséltem.

-Figyelj. Muszáj neki elmondanod, vagy különben meg fog őrülni. Tudod hogy aggódott érted?-kérdezte, mire csak elmosolyodtam.-Na gondold át és majd később beszélünk.- ezzel a mondattal el is búcsúzott. Aztán lassan mindenki elment és mi is ágyba kerültünk. Niall felajánlotta, hogy aludhatok a szobájában, amit most el is fogadtam.

~~~~~~~

Reggel arra ébredtem, hogy sírok. Iszonyatos rémálmom volt. De nem emlékeztem pontosan. Kicsit rendbe szedtem magam. Eltüntettem a piros karikákat a szemem alól és lementem. Meglepetésemre egyedül voltam. De Niall hagyott nekem reggelit és egy kis cetlit.

"Ma interjúra kell menünk este jövök. A srácok ma nem jönnek át szóval nyugis napunk lesz. Sietek haza. Niall xx"

Reggeli után egész nap csak otthon ücsörögtem, tv-t néztem, zenét hallgattam. Semmihez nem volt erőm, tehát egész nap pizsamában voltam. Nagyon unalmasan telt el az egész napom. Este aztán Niall hazajött. Beszélgettünk vacsoráztunk és minden szokványos dolgot csináltunk amit szoktunk csinálni. Közösen elmosogattunk. Egyik pohár kint maradta pulton. Nyúltam érte, hogy elrakom, mikor elértem és megfordultam hirtelen Niallnek csapódtam. Arcunk csak pár centire volt. Amint bele néztem a szemébe, elgyengültem és a pohár is kiesett a kezemből. Aztán éreztem, hogy kezével állam alá nyúl és ajkai egyre csak közelednek. Mikor már súrolták egymást ajkaink én hirtelen észbe kaptam. Kezemet a mellkasára tettem és úgy toltam el.

-Sajnálom.- ennyit bírtam kinyögni, majd lassan felsiettem az emeletre és bevágódtam az ágyra. Féltem közel engedni magamhoz. Féltettem, hiszen én mindenkinek csak szerencsétlenséget okozok. Sírva aludtam el. Éjszaka közepén, megint visszatért az a rémálmom....

Egy fiú ült az autóban és gyorsan száguldozott valamerre.Nem láttam pontosan az arcát, de hirtelen a reptéren volt és keresett valakit, de nem találta. Csak forgott körbe és körbe, majd feladván ment vissza a kocsijához miközben majdnem elütötték...

Ebben a pillanatba felriadtam.

-Niall.- kiabáltam el magam. Ő volt az a fiú az álmomba. Hirtelen hangokat hallottam meg, majd egy ajtó csapódás és már a szobába volt az előző személy.

-Úristen. Jól vagy? Mi történt?- jött oda hozzám. Nem szóltam semmit, csak a nyakába borultam és sírtam.Majd kis idő után eltolt.- Minden rendben?

-Rémálmom volt.-szipogtam.- Azt álmodtam,hogy... hogy.... meghalsz.

-Ne legyél már buta.- ölelt újra magához.-Nem fog megtörténni ez csak egy álom volt.-suttogta, miközben hátamat simogatta. Olyan jó érzés töltött el.

-De félek, hogy elvesztelek, mert... mert...- és itt már nem volt visszaút.- Mert szeretlek.

-Micsoda? Mit mondtál?- kérdezte, miközben eltolt újra magától.

-Szeretlek Niall Horan.- szipogtam és kezeimmel a könnyeimet töröltem le. Az arcomon lévő kezemet elkapta és szorosan fogta.

-Tényleg?- kérdezte.

-Igen csak féltelek. Féltelek a balszerencsémtől és...- de nem tudtam befejezni a mondatot, mert egy csókkal félbe szakított. Ajkai édesek voltak, és most már én se utasítottam el, hanem visszacsókoltam. Lágyan csókolt, majd miután félbeszakította homlokát az enyémnek döntötte.

-Szeretlek. Szeretlek Evie Simon mióta megláttalak a bulin az ajtóba. Tudod mennyit vártam erre a pillanatra?-kérdezte.

-5 napot.- mosolyodtam el.

-Nem éri számolni. Nekem ez az 5 nap is 5 évnek tűnt.- majd újra megcsókolt. Néha éreztem, hogy belemosolyodik a csókunkba és néha bele is nevet. De olyan aranyos volt.- Akkor lennél a barátnőm Evie?- kérdezte alsó ajkába harapva, én pedig csak bólintottam. Kaptam egy újabb csókot, majd befeküdt mellém derekamat átölelte és így aludt el. Éreztem ahogy a nyakamba szuszog. Hogy tud minden egyről a kettőre megváltozni?

9. fejezet: Mi történik velem? (1. rész)

Mikor megláttam, hogy kihív egyszerre volt bennem düh, meglepettség, harag, undor és még nem tudom milyen érzelem. A bátyám hívott. Igen van két bátyám, de a tragédia óta egyikük felől se hallottunk a nővéremmel. Magunkra hagytak, mikor a legjobban szükségünk lett volna rájuk. A kisebbik bátyám hívott Ádám. Gyorsan felkaptam a telefont, és kibicegtem az erkélyre. Inkább beszélek vele, csak ne kellejen Doval jó pofiznom, mert ahhoz abszolút nincs kedvem. Szóval felvettem a telefont.
-Mit akarsz?- kérdeztem rögtön hidegen, amint felvettem.
-Szia hugica. Sajnálom, hogy az utóbbi 3 évbe nem kerestelek, de....- nem engedtem, hogy befejezze.
-Ne magyarázkodj. Inkább, mond hogy mi van. Nem érdekelt, hogy mi van velem, engem sem érdekel a te történeted.-hadartam el.
-Figyelj. Ezt nagyon nehéz elmondani, és neked is erősnek kell lenned, de....- és már megint félbe szakítottam.
-Bökd már ki.-mondtam hangosabban.
-A mama meghalt. Sajnálom.- erre a mondatára a telefon kicsúszott kezeim közül. Hallottam, még hangját de nem volt erőm felvenni a telefont. Egy világ dőlt össze bennem. Újra megtörtem. Miért nem lehet egy normális életem, mint minden embernek. Mindig engem súlyt a sors. Először a szüleim, most meg a mamám. A szüleim halála után ő volt az aki segít nekünk, akihez mentünk, ha baj volt és most ő is itt hagyott. tehát, már csak a nővéremre számíthatok, mert a bátyáim szarnak ránk, már bocsánat a kifejezésért. Nem tudom meddig álltam kint, de egy hangot hallottam mögüllem.
-Evie. Minden rendben van?- kérdezte egy hang, mely egy szőke fiúhoz tartozott. Legszívesebben most vagy itt összerogynék és sírnék, vagy pedig szorosan megölelném Niall-t. De nem. Bementem a házba, felkaptam Niall iPodját, a táskámat és kiviharoztam a házból. Nem tudtam, még hogy hová megyek, de nem is nagyon érdekelt őszintén. Egyedül kell lennem. Ezt éreztem és erre a legjobb hely számomra a busz. Nem tudom miért, de szeretek buszozni. Csak ülsz bámulsz ki az ablakon, és a kedvenc számaidat hallgatod. Most erre volt szükségem és nem érdekelt, hogy látják a sírásom. Patakokban folytak a könnyeim. Szerencsére közelbe volt egy buszmegálló és pont jött a busz is. Így felszálltam rá, felmentem az emeletére és leültem. Csak néztem Londont.



Do szemszöge:

Evie soha nem fog nekem megbocsátani. Tudtam, hogy nem lesz jó ötlet eljönni ide, de nem tudtam Liamnek nemet mondani. Nem sokat tudtam beszélni Evievel, de abból a pici társalgásunkból is kiderült, hogy nem mostanában akar kibékülni. Aztán megcsörrent a telefonja és véletlen megláttam, hogy a bátyja hívja. Kiment az erkélyre beszélgetni vele, de tíz perc után sírva viharzott ki a házból. A fiúknak reagálni se volt idejük. Niall utána akart menni.
-Niall. Magányra van szüksége szerintem. Hagyjuk, hidd el mindent elfog mondani csak kell neki egy kis idő. Most inkább derítsük ki mi történt.- mondtam, de erre egy olyan válasz jött amivel nem számoltam.
-Magányra. Te megadtad neki ezt a magányt 3 éve és még máig is tart. Már rég utolérhettem volna, ha nem tartassz fel.-mundta dühösen a bejárati ajtó felöl visszajőve.
-Niall. Mi ütött beléd?- nézett rá nagy szemekkel Liam.
-Haggyad. Igaza van. Én magára hagytam Eviet és látod mi lett belőle. Utál. Gyűlöl...- de Niall félbe szakított.
-Ne haragudj, csak tudod...-és nem fejezte be a mondatát.
-Belezúgtál fülig.-fejezték be egyszerre.-Tudjuk Niall.- és erre már a kis zőkeség is elpirult. aztán elkezdtünk gondolkozni, mi történhetett. Közben Zayn kiment elszívni egy cigit.
-Srácok-hallottuk hangját- Itt van evie telfonja a földön.-erre a mondatára mind kirohantunk.
-Add ide.-kaptam ki a kezéből és egnéztem az utolsó hívást. Láttam, hogy tényleg a bátyja volt. Mivel őt nem ismertem ezért a nővérét hívtam fel. Gyorsan kikerestem a számát és tárcsázni kezdtem.
-Mit csinálsz?- kérdezte Liam.
-Beszélek a nővérével.
-Hangosítsd ki.- mondta Niall, majd követtem utasításait. 3 kicsörgés után fel is vette a telefont.
-Hello hugi.- szólt bele magyarul.
-Szia Orsi. Do vagyok. Tudnál nekem segíteni?- kérdeztem, természetesen magyarul, mire a fiúk mind gonoszan néztek rám.- Ja és tudnál angolul beszélni, mert ki vagy hangosítva.
-Persze. És miben kéne segítenem.-beszélt most már angolul.
-Eviet felhívtam Adam és utána sírva rohant ki a házból.- foglaltam össze röviden.
-Micsoda?- hallatszott a meglepettség és az aggodalom a hangján.-Úristen. Nem hiszem el, hogy megtette.
-Orsi mi történt?- kérdeztük egyszerre.
-A nagymamánk. Szóval elhunyt.-mondta halkan.
-Úristen.- mondtuk szintén egyszerre.
-Hol van Evie? Ugye nem történt vele semmi? Minden rendben van vele amúgy?- kérdezte aggódóan.
-Figyelj majd később beszéltek, de most megyünk és megkeressük.- mondtam neki.
-Jó. Sok sikert és remélem nem csinál hülyeséget. Ha tudok bármiben segíteni csak hívj Do. Én nem haragszom rád.- mondta majd letette a telefont.
-Miért csinálna hülyeséget?-kérdezte Zayn.
-Tudom, hogy ez így bunkó, de csak a nagyija? Fontos, de...-kezdte Harry.
-Igen ez bunkóság, főleg azért, mert nem tudod mi van a háttérbe.-mondta Niall, kicsit idegesebben.
-Ha elmondjátok akkor megértjük.- mondta Louis. Niallel együtt egymásra néztünk és bólintottunk egyet.
-Tudjátok 3 éve...- és elmeséltük nekik az egészet kicsit összetömörítve. Agy már minden mindenkinek világos lett. Most pedig jött a következő rész megkeresni az eltűnt személyt.
-Hova mehetett?- kérdezte Zayn, és állát vakargatta. Niall la körmét rágta, Harry fürtjeit tekergette, Louis répát evett, míg Liam az én kezemet szorongatta. Vagyis inkább fordítva, de most nem én vagyok a lényeg.
-Busz.-kiáltottam fel, mire 5 szem pár szegeződött rám.-Evie, mindig a buszon szokott gondolkozni, miközben zenét hallgat. Imád kifelé bámulni.
-Van is itt a közelben egy buszmegálló és csak egy busz jár erre.- magyarázta Niall.
-De nem tudjuk megkeresni, mert nem tudjuk hol száll le a buszról-mondta Louis.
-Akkor itt várjuk. Nem sokára visszajön.- nyugtattam őket. De a legidegesebb Niall volt. A körmét már tövig lerágta. aztán pár perc múlva felpattant és elkezdett járkálni, mi pedig csak a szemünkkel követtük.
-Nem bírok tovább várni. Féltem. Nem ismeri Londont.- mondta Niall aggódva.
-Haver. Mindjárt itt lesz ne aggódj.- próbálták nyugtatni. Nem bírtam tovább nézni, ezért felálltam odamentem hozzá és megöleltem.
-Minden rendben lesz.- suttogta ma fülébe majd szorosan megölelt és éreztem, ahogy remeg, ahogy a szíve gyorsan ver. Fejét a vállamra hajtotta, tudtam, hogy most egy baráti ölelés segít neki a legtöbbet.
~~1 órával később~~
Még mindig semmi hír Evieről, és már kezdek én is komolyan aggódni, de abban a pillanatban nyílik a bejárati ajtó és megjelenik egy kisírt szemű gyenge szőke lány...

8. fejezet

hello olvasók (:

Először is most látom, hogy átléptük az 1000 látogatót, ami nekem sokat jelent és örülök, hogy kapok visszajelzéseket. ♥

Másrészt pedig nagyon büszke vagyok a srácokra. Megérdemlik a Brit Awardsot. És örülök, hogy azok közé sorolhatom magam, akik szavaztak rájuk. Ja és remélem tetszeni fog a rész. (Niall táncánál link is van csatolva ;))

Liam szemszöge: (vissza akkora, mikor Evie kiugrott a kocsiból)

Nagyon megijedtem. Nem tudtam mire vélni Evie viselkedését. Láttam, hogy Do szemei megtelnek könnyel.
-Te tudod ez mi volt?- kérdeztem tőle. Remélem nem volt túlkemény a hangom. De akkor is aggódtam, mert Evienél kedvesebb nyugottab lányt nem ismerek. Persze csak barátként tekintek rá. Olyan mintha a hugom lenne, és szerinetm ezzel ő is így van. Persze én neki nem a huga hanem a bátyja. Na mindegy.
-Figyelj, nem lehetne ezt most elfelejteni? Vagy ha mindenáron tudni akarod, akkor majd kérdezd meg Eviet, de én nem tudok erről beszélni.-mondta szomorúan és közben végig az ablakonnézett kifelé.
-De ugye mégbefejezzük a napunkat?- kérdeztem félmosollyal.
-Na jó. Ugyis megakarlak nézni sminkben.- nevette el magát.
-Szeretném ha csak a mosolyod láthatném a nap további részébe.-néztem rá, mire csak bólintott egyet.-Na következő úti cél a....- tartottam egy kis hatás szünetet.- London Eye. Benne vagy?
-Menjünk. De nem fognak felismerni?- kérdezte aggódóan.
-Felveszem a kapucnim, és egy napszemüveget. Ez a gond letudva.-magyaráztam meg.
-Profi vagy már az álcázásban ugye?-kérdezte nevetve.
-Hát igen.- vágtam büszke fejet, mire ő csak meglökte a vállam.
A London Eye-on utazva készített pár képet, majd utána miközben sétálgattunk akkor rólam csinált néha, de nem jött össze az a rossz kép. Aztán meghívtam egy milkshakere. Nagyon jó volt a délután egész estig sétálgattunk és hülyéskedtünk. Aztán telefonszámot cserélve elváltak útjaink. Olyan jó volt, mert mellette mertem önmagamat adni. Persze a hülyébbik énem jött elő gyakrabban, de nem baj.
Este a srácokkal átmentünk meglátogatni Evie-t. Amikor odaértünk szerencsére már nem látszott rajta az a düh, mint a kocsiban. Ezért kihívtam a konyhába megbeszélni a történteket. Elmesélte, hogy még régen összeveszett Do-val. Persze azt nem mondta el hogy min, hiába kérleltem.
-Kérlek mond el mi történt. Ennyire nem bízol bennem?- kérdeztem.
-Nem a bizalomról van szó Liam. Egyszer majd megtudod, de ennek nem most van itt az ideje.- magyarázta, és éreztem hogy egy érzékeny téma van a hátterébe.
-Jó, de azt tudnod kell, hogy nagyon megkedveltem Do-t.
-Figyelj. Nem fogok vele most kibékülni, persze lehet hogy meg tudjuk majd beszélni a dolgokat. Mellesleg nem nagyon örülök neki, de ez a te döntésed és én elfogadom. Ha úgy gondolod Do az a bizonyos lány, hát akkor elviselem. De jó pofizni nem fogok.-mondta hosszasan, és megértettem.
-Köszönöm a prédikációt és örülök, hogy így vélekedsz.- mosolyogtam rá.
-Ha te agy vagy boldog akkor azt el kell fogadni.- mosolygott, majd megöleltem.
-Még csak 3 napja ismerlek, és már úgy érzem hogy a húgom vagy.-mondtam.
-Na ne nyálaskodjatok már.- hallottuk Harry hangját, majd mindenki bevonult és leültünk enni.
Vacsora után Evie kisorsolta, hogy kifog mosogatni.
-És a mai nyertes nem máááás mint.....- nyújtotta el.- Zayn Jawaad Malik.-nevetett
-Ez az nyertem- ugrott fel Zayn újongva.
-Gratulálok Zayn. A nyereményed pedig egy ma estére szóló mosogatás.- veregette hátba Evie majd mindannyian bevonultunk a szobába. Egy óra múlva Zayn is csatlakozott hozzánk, csak egy kicsit morcosabban. Egész este beszélgettünk. A világba már szétterjedt a hír az új családtagunkról. Aki természetesen Evie.
-Azt hiszem megtaláltak a fanok twitteren.- nevetett.
-Honnan veszed?- kérdezte felhúzott szemöldökkel Louis.
-Egy nap alatt a követőim száma 500-ról felugrott 10000-re- mutatta telefonját.
-Hűha-mondtuk egyszerre.
-Na egy lány megkérdezte, hogy ha kérdez akkor válaszoltok-e rá? Mit mondjak?- kérdezte.
-Mond neki, hogy a főztöd miatt jó kedvünk van és ezért kérdezhet.- fejtette ki Niall. És pár perc múlva meg is kaptuk a kérdést.
-A kérdés: Ki táncol a legjobban a bandából szerintem?-olvasta fel hangosan.
-De hisz ez a kérdés neked szól zsenikém.- mondta gúnyosan Zayn.
-Jól van na. Nem tehetek róla, hogy neked kellett mosogatni. De legalább a héten már többször nem kell.- nyugtatta meg Evie.
-Na és mi lesz a válaszod?- tudakolta Harry.
-Mivel még nem láttalak táncolni egyikőtöket se ezért tánc versenyt rendezünk holnap. Este.-mondta.
Még egy kicsit maradtunk, aztán este mindenki haza ment. Miközben haza felé mentem eszembe jutott egy ötlet, aminek megvalósításához azonnal neki is kezdtem....

~~~~~~~~

Evie szemszöge:

Reggel mire felébredtem reggelivel várt Niall. Olyan aranyos ilyenkor. Kaptam egy starbucks kávét és sütit.Miután végig nézte, hogy megreggelizek egész nap otthon lustultunk. Neki és nekem se kellett sehová se elmennünk. Úgy döntöttünk, hogy pizsamában maradunk és majd csak akkor öltözünk át mikor a srácok jönnek.
-Evieeee.- kezdett el nyafogni Niall.
-Mi történt Niall?- mondtam ugyanolyan hangnembe, mint ő.
-Unatkozok.- vágta rá gyorsan.- Játszunk 10 kérdést?- utálom ezt a játékot. Én nem tudok feltenni kérdéseket, de hát belementem, mert nem lehet ellenállni azoknak a gyönyörű szép kék szemeknek.
-Jó legyen, de úgy hogy te kérdezel 5-öt és én is.- mondtam el a játékszabályokat.
-Jó-vágta rá rögtön.- Én kezdek. Mióta tudsz, ilyen jól főzni és sütni, hiszen csak 16 éves vagy.(?)-tette fel a kérdést.
-Hát tudod a tragédia óta én rám hárult ez a dolog. A nővérem dolgozik én pedig főzök. Sütni meg mindig is szerettem.-válaszoltam olyan lazán, amennyire csak tudtam.- Az én kérdésem... mit bántál meg a legjobban azok közül amiket cselekedtél.
-Hú de költői ez a kérdés. De azt hiszem semmit, mert én hiszek abban, hogy minden ami történik jogosan történik. Talán így próbál meg a sors minket jobb útra terelni.-válaszolta.
-Elmehetnél papnak.-nevetettem
-Haha. Mitől félsz a legjobban?-kérdezte, mélyen a szemembe nézve, mert a kanapén ültünk egymással szemben ugyanabban a pózban. Egyik lábunk kinyújtva, míg a másik felhúzva.
-Attól, hogy elveszítek egy számomra fontos személyt.-mondtam halkan.-Újra.-és ennél a szónál már könnyeimet nyeltem le.
-Ne haragudj a hülye kérdéseim miatt.-kezdett el sajnálkozni.
-Nem probléma. Na szóval akkor ugyan ez a kérdés vonatkozik rád. Mitől féltél a legjobban gyerekkorodban?- próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.
-A bohócoktól.-hajtotta le a fejét, mire hangos nevetésben törtem ki. Erre a reakciója az volt, hogy hozzám vágott egy párnát. Még feltettünk 2-2 kérdést aztán elkezdtünk előkészülni a táncversenyre. Felöltöztünk raktunk zenét Niall iPodjára aztán elkezdte gyakorolni táncát . Nem bírtam ki röhögés nélkül a végén pedig felugrottam a hátára. Rég nevettünk már ilyen jót. Ám nem bírta el a súlyomat az ugrással és összeesett és én is rá estem. Hát mikor máskor ne jöjjenek meg asrácok mint nem most.
-Ti meg mit csináltok?- kérdezte tagoltan Louis.
-Semmit csak nem bírt el ez az idióta.- nevetve álltam fel.
-Mondtam haver, hogy gyúrnod kéne.- rázta fejét Liam és felsegítette haverját.-Amúgy Evie hoztam neked egy segéd zsűri társat, ha nem baj.-vakarta meg tarkóját Liam, miközben még a szerencsétlen kis ír táncos a kezén csüngött.
-Nem. De ki az?- kérdeztem.
-Hello.- hallottam egy lágy hangot és ekkor a hanghoz már arc is társult. Még hozzá Do arca. Egy szúrós pillantást vetettem Liam felé, aki fülét farkát behúzta.
-A srácok már ismerik, kivéve Niallt.- mondta Liam.- Szóval Niall ő itt Do. Do ő itt Niall. mutogatott Liam.
-Hello.- fogott vele kezet Niall.-Ülj le oda Evie mellé és kezdődhet a verseny.-mosolygott.
-Héé. Mi még nem vagyunk felkészülve. Nekünk még kell egy negyed óra.- sopánkodott Harry. Közben Do odajött és óvatosan leült mellém.
-Sajnálom.-mondta halkan.
-Ne hogy azt hidd, hogy most mindjárt a nyakadba ugrok. Mindössze Liam miatt nem rohanok el innen.- mondta hidegen, majd megcsörrent a asztalon lévő telefonom. Gyorsan felkaptam és megnéztem ki hív. Egy olyan nevet láttam, amire nem számítottam....

Képek Do és Liam sétás-autós kirándulásáról:

(Liam ellopta Do gépét és lefotózta.) :D

7. fejezet: Zsúfolt rész...

Liam szemszög (még mindig):

A kórház felé vettem az irányt, de nem engedte Do, hogy kórházba vigyem, vagy egyáltalán orvoshoz.
-Akkor legalább hadd hívjalak meg egy kávéra, vagy ebédelni.- kérleltem.-Vagy azt akarod hogy lelkiismeret furdalásom legyen?
-Nem dehogy is csak most se éhes, se szomjas nem vagyok.-mondta semleges hangon.
-Akkor kitalálok neked egy egész napos programot. Látom szeretsz fényképezni, szóval elviszlek egy fotó túrára.- mondtam egy piros lámpánál és arcát fürkésztem. Láttam, hogy gondolkozik.- Na?
-Jó legyen.- adta be a derekát.
-Hidd el jó lesz. Ja és mellesleg engem is fotózhatsz? Hát nem tökéletes.- mondtam kicsit egocentrikusan.
-Csinálok pár rossz képet és azzal majd tudlak piszkálni.- vetett egy gonosz mosolyt rám.
-Rólam. Rossz képet. Viccelsz?- nevettem fel. Nem vagyok egoista, de tényleg ritkán készül.
-Jó fogadjunk. Ha sikerül akkor mondjuk kifesthetlek. Arcod, körmöd. És az így készült képet feltöltjük twitterre- vigyorgott. Tudtam hogy nem lesz jó vége de....
-Legyen. Viszont ha egy rossz se készül akkor egy héten át minden nap eljössz velem randizni. Ha van kedved ha nincs és minden randi végén puszi. Nem arcra.- mentem bele a játékba.
-Az a puszi, ami csók. A nélkül.- mondta
-Mindent vagy semmit.- vigyorogtam.
-Legyen.- és kezet fogtunk.- De figyeld az utat, ha nem szeretnél még egy utast.- erre mindketten fel nevettünk. Másfél órán át jártuk Londont és fotózott. Egyszer a tájat egyszer engem. És mit ne mondjak. Idáig én állok nyerésre. Bár mondjuk azt beszéltük, hogy megmutatjuk a srácoknak és ők döntenek, persze nem mondjuk el a fogadás részét csak a végén. Épp fotózás közben csörrent meg a telefonom. De még az a kép se lett rossz. Amúgy Evie hívott, hogy vigyem haza ha tudom.
-Do. Szünet. Haza kell vinnem egy barátomat, és után folytatás a London Eye-nál.
-Oksi.-mondta beleegyezően. Egész jól kijövünk már egymással, és hát a mosolya egyszerűen elképesztő. Már sejtem mit érzett Niall, mikor meglátta Evie-t a bulin.

Evie szemszög:

Tök jól megbeszéltük a szakításunkat Tommal. Megbeszéltük, hogy továbbra is barátok maradunk és, hogy valószínűleg azzal rontottunk el mindent, hogy nem adtunk időt magunknak. Ami igaz hiszen egy nap után, már együtt voltunk. Szóval most elvileg minden rendben van. Kint a kávézó előtt Tom megkérdezte, hogy haza vigyen-e.
-Köszi de nem kell. Liam jön értem.- mondtam mosolyogva.
-Tényleg kinél laksz?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Niall fogadott be- mondtam vigyorogva.
-Tuti, hogy összefogtok jönni.- kacsintott.
-Hagyjál már. Amúgy itt van Liam szóval szia.- megöleltem, majd ő is elindult a kocsija felé. Láttam, hogy valaki ül az első ülésen, ezért nagy nehezen bekászálódtam a gipszemmel hátra. - Hello.- köszöntem.
-Hiya Evie. Evie ő itt ...- mutatta volna be a  mellette lévő lányt, aki hátra fordult, hogy üdvözöljön. De amit akkor éreztem leírhatatlan és én sem tudom pontosan mi volt az.  Megláttam, hogy Do az. Do az a Do aki engem cserben hagyott. Úgy éreztem, hogy nem bírok egy kocsiban maradni vele, és ki ugrottam a kocsiból. Már amennyire lehetett azt ugrásnak nevezni.
-Bocsi Liam. Majd később megmagyarázom.- mondtam, miközben ki másztam.
-De Evie...- hallottam a hangját, de be vágtam a kocsi ajtaját és elindultam a a mankóimmal bicegve. Körülbelül 2 óra volt mire gyalog haza értem. Kemény 5 percig rendben volt minden. Nagyon elfáradtam, de közben jól is esett a friss levegő. Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejemben. Nem tudtam, tisztán gondolkozni. Sokan mondták, hogy meg kéne bocsátanom Donak. De ez nem olyan egyszerű. Ez nem úgy megy, hogy oda megyek hozzá és "Meg van bocsátva". Ez ennél bonyolultabb. Az én bizalmamat egyszer veszted el utána visszaszerezheted, de nem egyszerű. És egyáltalán mit keresett Liam kocsijában? Vagy miért van itt Londonba? Egy csomó megválaszolatlan kérdés volt a fejemben. Már teljesen ideges voltam, mikorra haza értem. Benyitottam az ajtón levágtam a mankóimat a sarokba és egy lábon beugrálva a nappaliba levetettem magam a kanapéra és  hanyatt dőltem. Pár perc múlva Niall jelent meg egy narancssárga köténybe, amire az volt rá írva, hogy "I ♥ Food."
-Helloka méregzsák. Mi a baj?- kérdezte.
-Ja azonkívül, hogy gyalog kellett haza jönnöm, sajog a lábam, és hogy Do itt van Londonba, és valószínűleg a közelembe lesz.... Ezen kívül semmi.- vigyorogtam rá szarkasztikusan.
-Az ciki.... Szeretnél róla beszélni?- kérdezte, mint egy pszichológus.
-Malik a stylistom, Liam a szerelmi tanácsadóm, te meg a pszichiáterem? 3 nap alatt ne mis rossz eredmény.- mondtam.
-Van tehetséged az emberek felhasználásában. Mármint jó értelemben.- mondta. Közben elfordítottam a fejem és megakadt a szemem a kötényén.
-Te mit csinálsz kötényben a konyhába?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Szerinted?- kérdezte ironikusan.
-De te nem tudsz se sütni, se főzni. Már bocsi.- nevettem.
-Örülök, hogy ilyen jó kedvet sikerült okoznom neked. Amúgy meg kössz a biztatást és képzeld sütök.
-Na hadd nézzem, hogy mit alkotsz. De egy biztos én nem takarítok utánad. -mondtam, miközben feltápászkodtam és elindultam a konyhába.
-Haha de vicces.- hallottam Niall hangját mögülem. Mikor kiértem a konyhába, megláttam, hogy dobozos muffint akar sütni.
-Te dobozos muffint akarsz sütni?- kérdeztem a dobozt a kezembe tartva.
-van valami probléma vele?- kérdezte meglepően az ajtó félfának dőlve.
-Igen. Tele van tartósítószerrel és mű ízű.-mondtam neki komolyan, miközben a dobozt ráztam.
-Jó de megkívántam és nem tudtam mikor érsz haza. -mondta kissé megbánóan.
-Akkor most figyelj Horan. Ma megtanítalak fahéjas muffint sütni.- mondtam neki.- Csak bemegyek és átöltözök.
-Addig keresek neked is egy kötényt.- mondta nevetve. Tudtam, hogy azon nevet ahogy közlekedem, de nem volt kedvem mankózni ezért vagy négykézláb másztam, vagy ugráltam.
-Amúgy nem éri kiröhögni az ártatlant.- vetettem rá egy gonosz pillantást, miközben visszaugráltam.
-Ne haragudj- mondta cukin, és átölelte a vállam. Olyan jó érzés volt , hogy nem vettem észre, hogy elállt mellőlem, és eldőltem.-Jól vagy?- tört ki nevetésben.
-Nem.- vágtam rá mérgesen.- De annak örülnék ha segítenél.-megfogta kezem és megpróbált felhúzni, de egy mozdulattal sikerült lerántanom magam mellé.
-Most jobb?- kérdezte mellettem röhögve.
-Sokkal, mert már nem egyedül fetrengek a földön.- nevettem én is.
-De fekve nem lehet muffint csinálni és ha éhes leszek hisztizni fogok.- fordult felém és mélyen, komolyan a szemembe nézett.
-Nyugi kész lesz a kaja, mert csinálok neked sajtos baconbe tekert csirkemellet is.
.Jujj de jó.- mondta és megölelt a földön. Úgy tud örülni egy kis csirkének, mint egy kisfiú. Egy cuki szőke kék szemű kis fiú aki már nem kis fiú de úgy viselkedik néha.
-Na kelljünk fel.-mondtam és nagy nehezen feltápászkodtam.
Nagy nehezen ő is felkelt és elővettem minden hozzá valót a muffinhoz. Két tálat és két habverőt is. Mondjuk tudtam, hogy nem lesz max csak egy adag de hát mindegy. Elmagyaráztam neki és úgy figyelt mint egy kis iskolás. Mindennél csak bólogatott és próbált utánozni, több kevesebb sikerrel.
-Na most nagyon figyelj. Kicsit masszív a tészta ezért lassan óvatosan kell a tejet hozzá keverni és először csak a felét.- magyaráztam az utolsó lépést neki, de mire felnéztem az a látvány tárult elém, hogy az összes tej a kötényén van.
-Legközelebb gyorsabban magyarázz.- mondta.
-Nem én vagyok a hibás- tettem fel védekezően a kezem és megmutattam neki a a saját muffin tésztám.-Nézd így nézne ki ha nem lennél türelmetlen.-kivette kezemből és bele mártotta az ujját.
-Hmmm. Ez finom- mondta csillogó szemekkel miután megkóstolta. Semmi furát nem észleltem, ezért megfordultam, hogy kiveszem a muffin sütőt és bekapcsolom a sütőt. De mire visszafordultam az össze muffin tészta fejem volt és Niall huncut vigyorát láttam.- Hoppá.
-Niall James Horan.-mondtam nagyon idegesen.
-Bocsánat, de a tied se legyen jó ha az enyém se.- biggyesztette le alsó ajkait. Nagyon aranyos volt.
-Szóval bevallod, hogy jobban tudok sütni mint te?- tettem csípőre a kezem.
-Nem, csak...-kezdett bele.
-Nincs csak. Féltékeny voltál és kész.- mondtam miközben megnyaltam a szám szélét. -És igazad volt tényleg finom lett.- és miközben elhagytam a konyhát a fejére tettem a muffinos tálam. Lassan felbicegtem az emeletre és nehezen, de megmostam a hajam. Mire kiértem, már Niall is ott topogott az ajtóban.-Tudod milyen nehéz volt kiszedni a muffin tésztát a hajamból?- kérdeztem tőle.
-De tied be legalább nem száradt bele.-mondta szűkített szemekkel.
-Jobb mint a zselé-nevettem.- Segítsek kimosni?-kérdeztem
-Nem kell.-puffogott és bevágta fürdő ajtót.
Lementem a konyhába és elkezdtem csinálni a csirkét. Pont betettem a sütőbe, mikor a kiskirály megjelent. Neki álltam a mosogatásnak.
-Minek sütsz ennyit?- kérdezte, miközben a sütő elött ült törökülésben és nézte az olvadozó sajtot.
-Sejtésem szerint nem ketten fogunk vacsorázni.- mondtam, miközben mosogattam.
-Mi? Meghívtad a srácokat?.- kérdezte, majd megrázta vizes haját.
-Nem de száz, hogy befutnak. Amúgy van háromnegyed óránk és én azt terveztem, hogy beszélek a fiaimmal skype-on. Velem tartasz?- kérdeztem, mire csak bólintott egyet.-Jó akkor fel is vihetsz, mert már fáj a lábam.- néztem rá angyali mosollyal.
-Na gyere.- mondta és felugrottam a hátára.- Basszus vagy én vagyok gyenge, vagy te vagy nehéz.-mondta, mikor letett a lépcső tetején.
-Szeretnéd, hogy válaszoljak?- néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Kösz inkább ne. Na de itt a laptop, jelentkezz be aztán beszéljünk velük.- mondta, miközben felmásztam az ágyára. Bejelentkeztem, és szerencsére fent voltak. Vagyis csak Alex, de vele volt Sam.
-Skacoook.- kiáltottam, amint megláttam őket.
-Eviee.- kiáltották egyszerre. -És?-nézett a kamerába Sam.
-Tudod az örök szerelme Niall.- vigyorgott Alex. Nem lett volna baj, ha ezt nem angolul mondja. Erre csak egy kis kuncogás volt Niall reakciója.
-Tudjátok gipszbe van a lábam és ettől csak erősödik és nagyobbat tudok rúgni.- vigyorogtam rájuk.
-Gipszbe?- néztek rám egyszerre és elmeséltem nekik mi történt reggel. - De azért jól vagy. Ugye hugi?- aggódott Sam.
-Persze. Apropó. Tudta valamelyikőtök hogy Do ide jön Londonba?- kérdeztem és szűk szemmel figyeltem őket.
-Én ugyan nem.- mondta feltett kezekkel Alex. De Sam csak süllyedt lefelé.
-Sam? Te tudtad és nem mondtad el?-kérdeztem mérgesen.
-Nem. Bocsi, de most nem mindegy. London elég nagy város, mennyi az esélye, hogy összefutsz vele?- kérdezte védekezően.
-100%- mondta nevetve Niall, mire csak nagy szemekkel nézek a srácok.
-Igen, ma összefutottam vele.-pislogtam rájuk.
-Az gáz.- mondta Alex, mire bólintottam egyet.
-Amúgy meg már megbocsáthatnál neki. Nem tudod mennyit idegeskedik érted, mindig felőled kérdezget.- mondta Sam.
-Jó majd meglátom.- mondtam, mert már untam ezt a sablon szöveget.- Amúgy már ti is beszerezhetnétek valami csajt.- kacsintottam rájuk terelve a témát.
-Sam....- ennyit hallottam körülbelül Alextől, mert Sam rácsapott a szájára.
-Mi van Sam?- kérdeztem
-Semmi.- vágta rá paradicsom színű arccal. Niall, meg csak röhögve nézte végig a párbeszédünket.
-Ugye tudod, hogy előbb vagy utóbb megtudom...-mire csak bólogatott.-Alex. Te meg valami normális csajt szerez be ne olyat mint múltkor Vicky.
-Jó.- mondta elhúzott szájjal. Még egy ideig beszélgettünk. A srácok elég jól kijöttek Niallel.
-Na mi megyünk, mert oda ég a csirke. Jók legyetek, majd még beszélünk bátyuskáim.-köszöntem el és kiléptem.
-Ki az a Vicky? kérdezte Niall, miközben rendet raktam a szobájában.
-Csak egy kis ribanc, aki kihasználta szegény Alexet, aki fülig bele volt zúgva. Amúgy tarthatnál egy kis rendet. Én is egy rendetlen ember vagyok, de te felül múlsz mindent.- mondtam elnevetve a végét.
-Hát te még nem láttad Louis és Harry lakását.- vigyorgott.
-Eltudom képzelni, de inkább menjünk le, mert odaég a csirke.- mondtam és felpattanva hátára lementünk. Amint leértünk, nyílt az ajtó és megjelent 4 éhes gyomor.-Érted már miért sütöttem többet?-kérdeztem suttogva, miközben még mindig Niall hátán voltam és a nyakába kapaszkodtam. Viszont csak egy mosolygós bólintást kaptam válaszul.
-Jöttünk meglátogatni a kis bicebócát, de amint látom jól elvagytok.-vigyorgott Louis.
-Aranyosak vagytok együtt.- mosolygott Zayn.
-Az jó, mert csak barátok vagyunk, és konkrétan most ő a járműm.- mondtam. Bár eléggé jó illata volt Niallnek és biztonságba éreztem magam a hátán. Tudtam, hogy vigyáz rám. Bíztam benne, csak éppenséggel jobban mint egy barátban, de nem úgy mint egy testvérben. Remélem értitek mire célzok, attól függetlenül, hogy ez nem jó...
-Evie, tudnánk beszélni kettesben a ma történtekről?-kérdezte kicsit idegesen Liam. Mire csak bólintottam egyet és kimentünk a konyhába beszélgetni, miközben megterítettünk az étkezőbe és kivettem a csirkét.