4. fejezet: A hülye bunkó, aki cuki ♥

Na meghoztam a következő részt. Hát nem lett túl hosszú, a következő talán az lesz. Tényleg nagyon örülnék néhány kominak, mert ha nem kapok akkor befejezem. Csak ennyit kérnék. Jó olvasást (;
U.i.: A mai trendelésben nagyon jók voltunk. Worldwide trend. Nem gondoltam volna. ♥xx
Evie

Evie szemszög:
Niall olyan aranyos volt. Jó igazából ő a kedvencem, de élőben még aranyosabb és mikor szégyenlős....awwh. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Odajött hozzám, egy picit beszélgettünk a kajáknál Niallel. Igazából, nem tudtam mit tegyek. Mert elkezdett zavarni, hogy nem tudok bele szeretni Tomba és ha itt maradok egész nyáron Tommal akkor az olyan mintha kihasználnám. Muszáj volt valakivel megbeszélnem. Ez a valaki Alex volt. Miközben Niallel beszélgettem, hirtelen megláttam mennyi az idő. Tudtam, hogy akkor rögtön fel kell hívnom, vagy különben nem fogja fel venni. Kimentem megbeszélni vele ezt az egészet. Azt mondta, hogy hallgassak a szívemre. Komolyan mondom ennél nyálasabb tanácsot még nem hallottam amellett hogy még értelme sincs. Mert ha a szívemre hallgatok akkor minden rossz lesz. Szakítok Tommal, haza kell mennem és esélyem sincs megismerni jobban Niallt. Fogalmam sem volt mit tegyek. De ha meg Tommal maradok, olyan mintha csak kihasználnám. Leültem a földre, felhúztam a térdemet és fejemet kezeim közé fogtam. Csak bambultam előre. Hirtelen éreztem, hogy leül valaki mellém.
-Mi a baj?- kérdezte halkan.
-Nem tudom mit tegyek.- suttogtam, anélkül, hogy ránéztem volna.
-Tom. Igaz?- kíváncsiskodott tovább.
-Honnan tudod? Nem is ismersz és még is... észrevetted.- mosolyodtam el.
-Tudod, lehet hogy nem ismerlek, de szemem az még van. Keresd meg és beszéld meg vele.- lökte meg a vállam.
-Köszönöm-mondtam.
-Ugyan már. Van egy olyan érzésem, hogy mi még jóba leszünk.- nevetett, miközben megölelt.
-Amúgy tudod hol van?- kérdeztem, miközben felállva leporoltam magam.
-Fent az emeleten.- bólintott fejével.
-Jövök neked Louis.- mosolyodtam el.
-Répatorta megteszi.- erre csak megráztam a fejem és fel felé vettem az irányt.
Átvágtam mindenen, és közben néha szememmel Niallt kerestem, de nem találtam. Mindegy először Tommal rendezném a dolgot. Fent az emeleten az egyik ajtó résnyire nyitva volt és láttam ahogy egy lány és egy srác smárol. A lány keze a fiú nyakába volt, míg a fiú keze a lány csípőjén pihent. Tudtam, hogy Tom az. Nem tudtam mit csináljak. Benyissak, vagy hagyjam? Az utóbbi mellett döntöttem és csak egy sms-t küldtem neki.
"Láttalak azzal a lánnyal. Kérlek ne keress meg. Ha tényleg szereted és tetszi k lány akkor maradj vele. Majd később mindent megbeszélünk. Evie :)"
Kimentem és láttam a kertben egy hinta ágyat a fa alatt. Oda mentem gondoltam ott meghúzódok, hiszen ott senki nem lát. Egyenesen arra felé vettem az irányt. Nagyon sötét volt, konkrétan az ágyat sem láttam. Kitapogattam a kezemmel a szélét és leültem volna....
-Aúúúú....- hallottam a kiabálást. Ijedtemben felugrottam.
-Bocsi, ne haragudj, nem láttalak.- kezdtem magyarázkodni kétségbeesetten- Amúgy ki vagy?- kérdeztem
-Nem mindegy.- mondta bunkón.
-Egy biztos, hogy bunkó vagy, de most  akkor is kiderítem, hogy ki vagy.- mondtam és elővéve a telefonom megvilágítottam az arcát. Niall volt az. Nagy kerek szemekkel néztem.
-Mi van nem láttál még?- mondta szem forgatva.
-Mi bajod van Niall?-kérdeztem tőle meglepve, mert most teljesen más volt mint ott az asztalnál.- Ja és húzd össze a lábad, vagy ráülök.-
-Nekem mi bajom lenne.- mondta és felhúzta lábait.
-Köszönöm.- mondtam miközben leültem.
-Tudom.- mondta hirtelen gyanusítva.
-Az jó. És megosztod velem is?- kérdeztem.
-Tudom, hogy csalod Tomot.- mondta ki hidegen.
-Kár, hogy én nem tudom.- mondtam meglepve. Ennél hülyébb gyanúsítást nem is hallottam még.
-Ne játszd már az álszentet. Nagyon jól tudod, hogy bejössz pár embernek, de közbe Tommal jársz és még valami Alex is.-mondta.
-Hűha.-mondtam meglepve.- Akkor most elmesélek neked két pici történetet. Egy Tommal úgy 5 perce nem járok, Alex meg....- és nem bírtam befejezni a nevetéstől. Belegondoltam, hogy én és Alex.... Soha.
-Ezen most mi olyan vicces?- kérdezte mélyen a szemembe nézve. Sötét volt, de kék szemei szinte világítottak.
-Semmi, csak Alex.... Tudod- és ég mindig rázott a nevetés.-Alex a legjobb barátom, ja és nem tudtam, hogy bejövök PÁR embernek, de köszi az infot.-nevettem picit és hallottam egy halk sóhajt.
-Ne haragudj. Nem tudom mi ütött belém. Soha nem szoktam gyanúsítgatni. Csak...- és nem engedtem, hogy befejezze.
-Semmi baj. Ezen csak egy jót nevettem. Ja és hogy ne legyen még egy félre értés. Alex mellett Sam is a legjobb barátom.- elővettem a telefonom és megmutattam nekik az egyik közös képünket.-Ők azok. Ők az én bátyáim, mióta...- és elcsuklott a hangom.
-Mióta...- kérdezte. Miközben szemeim könnyel teltek és a telefon fénye miatt ezt látta.- Ne haragudj, ha nem akard nem muszáj.
-Nem baj. Elmondom, mert megígértem.-és elmeséltem neki a balesettől kezdve mindent.
-Annyira sajnálom.- mondta.
-Nem tehetsz róla. A sors ezt az életet szánta nekem. Van akinek szerencse van akinek balszerencse.- próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
-De akkor sem ér. Én ma csak rosszat okoztam neked. Valahogy jóvá tudnám tenni?-kérdezte. Időközben már egymással szemben ültünk. Mindkettőnk felhúzta a térdét és lábunkat egymásnak támasztottuk.
-Mivel okoztál rosszat?- kérdeztem mosolyogva.
-Hát a gyanúsítás, meg minden.- mondta fejét lehajtva.
-Jaj. ne legyél már hülye. Amúgy kétlem, hogy jóvá tudnád tenni, mert én holnap haza repülök..- mondtam, mire felkapta a fejét.
-Mi?Holnap?Miért?-kérdezte nagy szemekkel.
-Nincs hol laknom. Tommal szakítottam, ezért nem maradhatok nála.-mondtam miközben mutogattam a kezemmel.
-De. Vagyis nem nála, de másnál igen...-mondta vigyorogva.
-És mégis kinél?- kérdeztem, és kérdésemet nagy sikítások kísérték.-Ezek már be vannak rúgva.-nevettem.
-Az tuti, ja és nálam lakhatsz.- mondta még mindig vigyorogva. Na erre lesokkoltam.