7. fejezet: Zsúfolt rész...

Liam szemszög (még mindig):

A kórház felé vettem az irányt, de nem engedte Do, hogy kórházba vigyem, vagy egyáltalán orvoshoz.
-Akkor legalább hadd hívjalak meg egy kávéra, vagy ebédelni.- kérleltem.-Vagy azt akarod hogy lelkiismeret furdalásom legyen?
-Nem dehogy is csak most se éhes, se szomjas nem vagyok.-mondta semleges hangon.
-Akkor kitalálok neked egy egész napos programot. Látom szeretsz fényképezni, szóval elviszlek egy fotó túrára.- mondtam egy piros lámpánál és arcát fürkésztem. Láttam, hogy gondolkozik.- Na?
-Jó legyen.- adta be a derekát.
-Hidd el jó lesz. Ja és mellesleg engem is fotózhatsz? Hát nem tökéletes.- mondtam kicsit egocentrikusan.
-Csinálok pár rossz képet és azzal majd tudlak piszkálni.- vetett egy gonosz mosolyt rám.
-Rólam. Rossz képet. Viccelsz?- nevettem fel. Nem vagyok egoista, de tényleg ritkán készül.
-Jó fogadjunk. Ha sikerül akkor mondjuk kifesthetlek. Arcod, körmöd. És az így készült képet feltöltjük twitterre- vigyorgott. Tudtam hogy nem lesz jó vége de....
-Legyen. Viszont ha egy rossz se készül akkor egy héten át minden nap eljössz velem randizni. Ha van kedved ha nincs és minden randi végén puszi. Nem arcra.- mentem bele a játékba.
-Az a puszi, ami csók. A nélkül.- mondta
-Mindent vagy semmit.- vigyorogtam.
-Legyen.- és kezet fogtunk.- De figyeld az utat, ha nem szeretnél még egy utast.- erre mindketten fel nevettünk. Másfél órán át jártuk Londont és fotózott. Egyszer a tájat egyszer engem. És mit ne mondjak. Idáig én állok nyerésre. Bár mondjuk azt beszéltük, hogy megmutatjuk a srácoknak és ők döntenek, persze nem mondjuk el a fogadás részét csak a végén. Épp fotózás közben csörrent meg a telefonom. De még az a kép se lett rossz. Amúgy Evie hívott, hogy vigyem haza ha tudom.
-Do. Szünet. Haza kell vinnem egy barátomat, és után folytatás a London Eye-nál.
-Oksi.-mondta beleegyezően. Egész jól kijövünk már egymással, és hát a mosolya egyszerűen elképesztő. Már sejtem mit érzett Niall, mikor meglátta Evie-t a bulin.

Evie szemszög:

Tök jól megbeszéltük a szakításunkat Tommal. Megbeszéltük, hogy továbbra is barátok maradunk és, hogy valószínűleg azzal rontottunk el mindent, hogy nem adtunk időt magunknak. Ami igaz hiszen egy nap után, már együtt voltunk. Szóval most elvileg minden rendben van. Kint a kávézó előtt Tom megkérdezte, hogy haza vigyen-e.
-Köszi de nem kell. Liam jön értem.- mondtam mosolyogva.
-Tényleg kinél laksz?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Niall fogadott be- mondtam vigyorogva.
-Tuti, hogy összefogtok jönni.- kacsintott.
-Hagyjál már. Amúgy itt van Liam szóval szia.- megöleltem, majd ő is elindult a kocsija felé. Láttam, hogy valaki ül az első ülésen, ezért nagy nehezen bekászálódtam a gipszemmel hátra. - Hello.- köszöntem.
-Hiya Evie. Evie ő itt ...- mutatta volna be a  mellette lévő lányt, aki hátra fordult, hogy üdvözöljön. De amit akkor éreztem leírhatatlan és én sem tudom pontosan mi volt az.  Megláttam, hogy Do az. Do az a Do aki engem cserben hagyott. Úgy éreztem, hogy nem bírok egy kocsiban maradni vele, és ki ugrottam a kocsiból. Már amennyire lehetett azt ugrásnak nevezni.
-Bocsi Liam. Majd később megmagyarázom.- mondtam, miközben ki másztam.
-De Evie...- hallottam a hangját, de be vágtam a kocsi ajtaját és elindultam a a mankóimmal bicegve. Körülbelül 2 óra volt mire gyalog haza értem. Kemény 5 percig rendben volt minden. Nagyon elfáradtam, de közben jól is esett a friss levegő. Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejemben. Nem tudtam, tisztán gondolkozni. Sokan mondták, hogy meg kéne bocsátanom Donak. De ez nem olyan egyszerű. Ez nem úgy megy, hogy oda megyek hozzá és "Meg van bocsátva". Ez ennél bonyolultabb. Az én bizalmamat egyszer veszted el utána visszaszerezheted, de nem egyszerű. És egyáltalán mit keresett Liam kocsijában? Vagy miért van itt Londonba? Egy csomó megválaszolatlan kérdés volt a fejemben. Már teljesen ideges voltam, mikorra haza értem. Benyitottam az ajtón levágtam a mankóimat a sarokba és egy lábon beugrálva a nappaliba levetettem magam a kanapéra és  hanyatt dőltem. Pár perc múlva Niall jelent meg egy narancssárga köténybe, amire az volt rá írva, hogy "I ♥ Food."
-Helloka méregzsák. Mi a baj?- kérdezte.
-Ja azonkívül, hogy gyalog kellett haza jönnöm, sajog a lábam, és hogy Do itt van Londonba, és valószínűleg a közelembe lesz.... Ezen kívül semmi.- vigyorogtam rá szarkasztikusan.
-Az ciki.... Szeretnél róla beszélni?- kérdezte, mint egy pszichológus.
-Malik a stylistom, Liam a szerelmi tanácsadóm, te meg a pszichiáterem? 3 nap alatt ne mis rossz eredmény.- mondtam.
-Van tehetséged az emberek felhasználásában. Mármint jó értelemben.- mondta. Közben elfordítottam a fejem és megakadt a szemem a kötényén.
-Te mit csinálsz kötényben a konyhába?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Szerinted?- kérdezte ironikusan.
-De te nem tudsz se sütni, se főzni. Már bocsi.- nevettem.
-Örülök, hogy ilyen jó kedvet sikerült okoznom neked. Amúgy meg kössz a biztatást és képzeld sütök.
-Na hadd nézzem, hogy mit alkotsz. De egy biztos én nem takarítok utánad. -mondtam, miközben feltápászkodtam és elindultam a konyhába.
-Haha de vicces.- hallottam Niall hangját mögülem. Mikor kiértem a konyhába, megláttam, hogy dobozos muffint akar sütni.
-Te dobozos muffint akarsz sütni?- kérdeztem a dobozt a kezembe tartva.
-van valami probléma vele?- kérdezte meglepően az ajtó félfának dőlve.
-Igen. Tele van tartósítószerrel és mű ízű.-mondtam neki komolyan, miközben a dobozt ráztam.
-Jó de megkívántam és nem tudtam mikor érsz haza. -mondta kissé megbánóan.
-Akkor most figyelj Horan. Ma megtanítalak fahéjas muffint sütni.- mondtam neki.- Csak bemegyek és átöltözök.
-Addig keresek neked is egy kötényt.- mondta nevetve. Tudtam, hogy azon nevet ahogy közlekedem, de nem volt kedvem mankózni ezért vagy négykézláb másztam, vagy ugráltam.
-Amúgy nem éri kiröhögni az ártatlant.- vetettem rá egy gonosz pillantást, miközben visszaugráltam.
-Ne haragudj- mondta cukin, és átölelte a vállam. Olyan jó érzés volt , hogy nem vettem észre, hogy elállt mellőlem, és eldőltem.-Jól vagy?- tört ki nevetésben.
-Nem.- vágtam rá mérgesen.- De annak örülnék ha segítenél.-megfogta kezem és megpróbált felhúzni, de egy mozdulattal sikerült lerántanom magam mellé.
-Most jobb?- kérdezte mellettem röhögve.
-Sokkal, mert már nem egyedül fetrengek a földön.- nevettem én is.
-De fekve nem lehet muffint csinálni és ha éhes leszek hisztizni fogok.- fordult felém és mélyen, komolyan a szemembe nézett.
-Nyugi kész lesz a kaja, mert csinálok neked sajtos baconbe tekert csirkemellet is.
.Jujj de jó.- mondta és megölelt a földön. Úgy tud örülni egy kis csirkének, mint egy kisfiú. Egy cuki szőke kék szemű kis fiú aki már nem kis fiú de úgy viselkedik néha.
-Na kelljünk fel.-mondtam és nagy nehezen feltápászkodtam.
Nagy nehezen ő is felkelt és elővettem minden hozzá valót a muffinhoz. Két tálat és két habverőt is. Mondjuk tudtam, hogy nem lesz max csak egy adag de hát mindegy. Elmagyaráztam neki és úgy figyelt mint egy kis iskolás. Mindennél csak bólogatott és próbált utánozni, több kevesebb sikerrel.
-Na most nagyon figyelj. Kicsit masszív a tészta ezért lassan óvatosan kell a tejet hozzá keverni és először csak a felét.- magyaráztam az utolsó lépést neki, de mire felnéztem az a látvány tárult elém, hogy az összes tej a kötényén van.
-Legközelebb gyorsabban magyarázz.- mondta.
-Nem én vagyok a hibás- tettem fel védekezően a kezem és megmutattam neki a a saját muffin tésztám.-Nézd így nézne ki ha nem lennél türelmetlen.-kivette kezemből és bele mártotta az ujját.
-Hmmm. Ez finom- mondta csillogó szemekkel miután megkóstolta. Semmi furát nem észleltem, ezért megfordultam, hogy kiveszem a muffin sütőt és bekapcsolom a sütőt. De mire visszafordultam az össze muffin tészta fejem volt és Niall huncut vigyorát láttam.- Hoppá.
-Niall James Horan.-mondtam nagyon idegesen.
-Bocsánat, de a tied se legyen jó ha az enyém se.- biggyesztette le alsó ajkait. Nagyon aranyos volt.
-Szóval bevallod, hogy jobban tudok sütni mint te?- tettem csípőre a kezem.
-Nem, csak...-kezdett bele.
-Nincs csak. Féltékeny voltál és kész.- mondtam miközben megnyaltam a szám szélét. -És igazad volt tényleg finom lett.- és miközben elhagytam a konyhát a fejére tettem a muffinos tálam. Lassan felbicegtem az emeletre és nehezen, de megmostam a hajam. Mire kiértem, már Niall is ott topogott az ajtóban.-Tudod milyen nehéz volt kiszedni a muffin tésztát a hajamból?- kérdeztem tőle.
-De tied be legalább nem száradt bele.-mondta szűkített szemekkel.
-Jobb mint a zselé-nevettem.- Segítsek kimosni?-kérdeztem
-Nem kell.-puffogott és bevágta fürdő ajtót.
Lementem a konyhába és elkezdtem csinálni a csirkét. Pont betettem a sütőbe, mikor a kiskirály megjelent. Neki álltam a mosogatásnak.
-Minek sütsz ennyit?- kérdezte, miközben a sütő elött ült törökülésben és nézte az olvadozó sajtot.
-Sejtésem szerint nem ketten fogunk vacsorázni.- mondtam, miközben mosogattam.
-Mi? Meghívtad a srácokat?.- kérdezte, majd megrázta vizes haját.
-Nem de száz, hogy befutnak. Amúgy van háromnegyed óránk és én azt terveztem, hogy beszélek a fiaimmal skype-on. Velem tartasz?- kérdeztem, mire csak bólintott egyet.-Jó akkor fel is vihetsz, mert már fáj a lábam.- néztem rá angyali mosollyal.
-Na gyere.- mondta és felugrottam a hátára.- Basszus vagy én vagyok gyenge, vagy te vagy nehéz.-mondta, mikor letett a lépcső tetején.
-Szeretnéd, hogy válaszoljak?- néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Kösz inkább ne. Na de itt a laptop, jelentkezz be aztán beszéljünk velük.- mondta, miközben felmásztam az ágyára. Bejelentkeztem, és szerencsére fent voltak. Vagyis csak Alex, de vele volt Sam.
-Skacoook.- kiáltottam, amint megláttam őket.
-Eviee.- kiáltották egyszerre. -És?-nézett a kamerába Sam.
-Tudod az örök szerelme Niall.- vigyorgott Alex. Nem lett volna baj, ha ezt nem angolul mondja. Erre csak egy kis kuncogás volt Niall reakciója.
-Tudjátok gipszbe van a lábam és ettől csak erősödik és nagyobbat tudok rúgni.- vigyorogtam rájuk.
-Gipszbe?- néztek rám egyszerre és elmeséltem nekik mi történt reggel. - De azért jól vagy. Ugye hugi?- aggódott Sam.
-Persze. Apropó. Tudta valamelyikőtök hogy Do ide jön Londonba?- kérdeztem és szűk szemmel figyeltem őket.
-Én ugyan nem.- mondta feltett kezekkel Alex. De Sam csak süllyedt lefelé.
-Sam? Te tudtad és nem mondtad el?-kérdeztem mérgesen.
-Nem. Bocsi, de most nem mindegy. London elég nagy város, mennyi az esélye, hogy összefutsz vele?- kérdezte védekezően.
-100%- mondta nevetve Niall, mire csak nagy szemekkel nézek a srácok.
-Igen, ma összefutottam vele.-pislogtam rájuk.
-Az gáz.- mondta Alex, mire bólintottam egyet.
-Amúgy meg már megbocsáthatnál neki. Nem tudod mennyit idegeskedik érted, mindig felőled kérdezget.- mondta Sam.
-Jó majd meglátom.- mondtam, mert már untam ezt a sablon szöveget.- Amúgy már ti is beszerezhetnétek valami csajt.- kacsintottam rájuk terelve a témát.
-Sam....- ennyit hallottam körülbelül Alextől, mert Sam rácsapott a szájára.
-Mi van Sam?- kérdeztem
-Semmi.- vágta rá paradicsom színű arccal. Niall, meg csak röhögve nézte végig a párbeszédünket.
-Ugye tudod, hogy előbb vagy utóbb megtudom...-mire csak bólogatott.-Alex. Te meg valami normális csajt szerez be ne olyat mint múltkor Vicky.
-Jó.- mondta elhúzott szájjal. Még egy ideig beszélgettünk. A srácok elég jól kijöttek Niallel.
-Na mi megyünk, mert oda ég a csirke. Jók legyetek, majd még beszélünk bátyuskáim.-köszöntem el és kiléptem.
-Ki az a Vicky? kérdezte Niall, miközben rendet raktam a szobájában.
-Csak egy kis ribanc, aki kihasználta szegény Alexet, aki fülig bele volt zúgva. Amúgy tarthatnál egy kis rendet. Én is egy rendetlen ember vagyok, de te felül múlsz mindent.- mondtam elnevetve a végét.
-Hát te még nem láttad Louis és Harry lakását.- vigyorgott.
-Eltudom képzelni, de inkább menjünk le, mert odaég a csirke.- mondtam és felpattanva hátára lementünk. Amint leértünk, nyílt az ajtó és megjelent 4 éhes gyomor.-Érted már miért sütöttem többet?-kérdeztem suttogva, miközben még mindig Niall hátán voltam és a nyakába kapaszkodtam. Viszont csak egy mosolygós bólintást kaptam válaszul.
-Jöttünk meglátogatni a kis bicebócát, de amint látom jól elvagytok.-vigyorgott Louis.
-Aranyosak vagytok együtt.- mosolygott Zayn.
-Az jó, mert csak barátok vagyunk, és konkrétan most ő a járműm.- mondtam. Bár eléggé jó illata volt Niallnek és biztonságba éreztem magam a hátán. Tudtam, hogy vigyáz rám. Bíztam benne, csak éppenséggel jobban mint egy barátban, de nem úgy mint egy testvérben. Remélem értitek mire célzok, attól függetlenül, hogy ez nem jó...
-Evie, tudnánk beszélni kettesben a ma történtekről?-kérdezte kicsit idegesen Liam. Mire csak bólintottam egyet és kimentünk a konyhába beszélgetni, miközben megterítettünk az étkezőbe és kivettem a csirkét.