2. fejezet: Velem van a baj?

Feladtam, had olvassa. Ott ültem és kezemet tördeltem. 10 perc után felém fordult Tom.
-Sajnálom.- mondta, miközben visszaadta a füzetem.
-Mindegy- mondtam, miközben éreztem hogy a könnyek gyűlnek a szememben. Nem. Nem sírok. Erős vagyok. Fáj, de kibírom. Látta rajtam Tom, hogy nem akarok beszélni róla. Így legalább, nem nekem kellett elmondani mi történt a szüleimmel, ugyanis az akkori érzéseim abba a füzetembe voltak.
-Olvastam, hogy szereted a One Direction-t- húzogatta a szemöldökét.- Ki a kedvenced?
-Nem mindegy ?- mosolyodtam el, még mindig a földet pásztázva előttem.
-Fogadok, hogy Harry- nevetett.
-Fogadj. De veszíteni fogsz.- mondtam vigyorogva.
-Ajjj. Akkor Liam?- kérdezte, most már tök komolyan.
-Figyelj. Nem sértésnek szánom, de nagyon nem ismered az embereket.- nevettem el magam.- Amúgy nem Liam és ne találgass többet.
Kicsit megsértődött, de hamar kiengeszteltem. Kapott egy puszit az arcára. Nagy cucc. Általában Sam és Alex is kap, ha megsértem valamivel őket. Egész délután hülyültünk és nagyon sokat nevettünk. Olyan volt mintha már tök rég óta ismerném és folyton azzal piszkált, hogy vegyem le a pulcsim, mert hogy a britt csapatot az Adidas támogatja és hogy nehogy meglássák, hogy olyannal van akin Nike van. Szerintem ez hülyeség, ezért nem vettem le. Olyan gyorsan telt már az idő, hogy este 7 óra volt. A verseny végeredménye, hogy Sam nyert és Do. Kigondolta volna. Örülök,de úgy is tudtam, hogy ez lesz, de azért büszke vagyok rá. Az eredményhírdetés után feljött.
-Szevasz te bajnok.- köszöntem neki miközben megöleltem.-Ja és Sam. Ő itt Tom, Tom Daley. Gondolom ismered- váltottam át angolra.
-Hello. Örülök, hogy megismerhetem Evie völegényét.- komlyan mindig szivatnia kell? Bele boxoltam egy nagyon erőset a vállába.- Bocsi csak hülyültem. Sam vagyok.
-Tudom. Sokat mesélt rólad Evie.- válaszolta kicsit zavarban, de mosolyogva Tom.
-Sam, le kéne menned mert az edző beszélni akar veled- mondta szerényen Do.- Hello. Hello Evie.- köszönt nekünk is. Megforgattam a szemeimet és leültem.
-Ne legyél bunkó- hallottam Tom suttogásást. Ezzel nagyon felidegesített.- Hello, Tom vagyok....- de nem tudtam mi következik mert felálltam és átvágva köztük kiviharoztam. Ki futottam és leültem az uszoda lépcsőjére.
-Ne haragudj, Sam elmesélte és...- nem engedtem, hogy befejezze.
-Tök mindegy. Úgy sem értesz semmit.- mondtam, miközben fejem a két kezembe volt és a térdemen könyököltem.
-Talán ha elmagyaráznád...- kezdett bele.
-Minek magyarázzam. Úgyis Do-nak adnál igazat, ahogy mindenki. Azt hittem, te más vagy de úgy látszik tévedtem.- mondtam és elindultam volna, de megfogta a csuklóm és visszarántott. Felállt és mélyen a szemembe nézett.
-Akármit tett egyszer meg kell majd neki bocsátanod. Minden ember hibázik.- mondta, de nem bírtam a szemébe nézni és elhajtottam a fejem. Megfogta az állam és visszafordította.- Te más vagy. Más vagy mint a többi lány.- és ajkait lassan súrolták az enyémet. Tudom, ilyenkor a legtöbb lány azt érzi hogy pillangók repkednek a gyomrába, de nekem nem. Nem tudom miért, de nem éreztem.
-Háát..- nem tudtam megszólalni, miután ajkaink elváltak.
-Szeretlek.- mondta halkan.
-Tom ez egy komoly szó, alig ismersz. Ennek súlya van.- mondtam nagy szemekkel.
-Hidd el soha nem éreztem még ilyet. És tudom, hogy nagy jelentése van.- mosolygott rám.
-Tom én még ezt nem tudom kimondani, ne haragudj.- mondtam elhúzva a számat.
-Nem baj.- mosolygott rám.
Megfogta a kezem. Bőre puha volt, de nem igen passzolt a keze a kezembe. Nem lehetek ennyire hálátlan. Egy srác bevallja hogy szert és még ebbe is csak a hibákat találom. Haza kísért. Az ajtóba egy lágy csókot nyomott ajkaimra majd megadtam a telefon számom.

~~~~~~~

Hajnalban Sam telefon hívására ébredtem.

-Felkeltettelek?- kérdezte.

-Áhh nem tudod mániám, hogy az idióta barátaim hívását várjam hajnal 2-kor.- mondta tök lazán.

-Jó bocs csak kíváncsi vagyok mi történt veled meg Tommal.- hallottam a hangján hogy mosolyog.

-Hát bátyókám. Annyit mondok. Holnap reggel 10 óra az egyetlen Starbucksba és te veszed a forró csokit. Jóéjt.- és kinyomtam. Nem gondolja, hogy majd hajnalok hajnalán elkezdem ecsetelni, hogy mi történt.

~~~~~~~

Reggel találkoztam Sammel és Alexxel is. Meghívtak egy sütire és egy forró csokira. Mindent elmeséltem nekik és tök fel voltak dobva. Közben kaptam egy sms-t Tomtól. 

"Este hétre legyél kész. Elmegyünk valahová.".

Mi közben olvastam, éreztem hogy elmosolyodom.

-Hercegünk a színre lépett- mondta Alex szemöldökét húzogatva.

Erre eszembe jutott, minden amin tegnap gondolkodtam a csók, a kéz... Elmeséltem nekik, de csak azt mondták ne parázzak. Minden rendben lesz és érezzem jól magam. Haza mentem és gyorsan átöltöztem, miközben kaptam még egy sms-t Tomtól, hogy vegyek fürdőruhát. Hát jó. Hogy minek azt nem tudom, de ha rákérdeznék se mondaná el szóval mindegy. Ajj már megint ez a szar érzés. Izgulnom kéne, nem kéne tudnom mit vegyek fel. Erre? Tök nyugodt vagyok, 5 perc alatt kiválasztottam mit fogok felvenni. Gyors felöltöztem, kivasaltam a hajam. Csengettek.  Nővérem megint dolgozott, így már két napja elkerüljük egymást. Kinyitottam az ajtót és ott várt Tom. Csak nézett és nem szólalt meg.  

-Tom.- még mindig nem válaszolt.-Thomas Robert Daley.- szóltam hangosabban. 

-Igen?- kérdezte megrázva fejét. csak nevettem.

- Jól vagy?-kérdeztem.

-Aha. Csak hát...Hűha- mondta még félig tátott szájjal.

-Köszönöm.-  mondtam elpirulva - de csak egy egyszerű nadrág és egy póló.

-Nem érdekes mit viselsz. Minden hogy szép vagy- mondta már mosolyogva. 

-Hazug vagy tudtad?- mondtam nevetve.

-Mehetünk?- kérdezte. 

-Persze- mondtam miközben megfogta a kezem. Beültünk egy taxiba, de nem láttam semmit az ablakon keresztül, mert fekete volt. Még mielőtt kiszálltunk volna bekötötte a szemem. 

-Mit akarsz?-kérdeztem  

-Nem akarom, hogy lássd hol vagyunk.- mondta. Hallottam, ahogy kiszáll és megkerülte a kocsit. Kinyitotta az ajtót és kisegített. Bementünk. Végig fogta kezem. Bíztam benne. Felmentünk valami lépcsőn. Nagyon sok lépcső volt. 

-Na mond már el hol vagyunk.- kérleltem de nem mondta el. 

-Itt volnánk.- mondta büszkén.

-Khm. Tom a kendő még a szememen van.- mondtam kicsit mérgesen. 

-Bocsi.- mondta nevetve. és levette kendőt. Az uszodába voltunk, a műugró torony tetején. Ott volt a közepén egy asztal gyertyával és vacsorával. 

-Tom.- mondtam, mert nagyon tetszett..

-Bocsi nem vagyok egy romantikus alkat, de remélem első randinak megfelel.- mondta cukin mosolyogva.De nekem a randinál megakadt a figyelmem. Randi? Én még soha nem voltam randizni. Na jó talán egyszer, de az se igazi volt.

-Viccelsz?-kérdeztem nevetve.-Tökéletes- mondtam és megöleltem. Egész este beszélgettünk és nevetgéltünk az asztalnál. A vacsora után kicsit zavarba jött, mert kérdezni akart valamit

-Uhhm… Evie… Kérdezhetek valamit?- Nagyon cuki volt.

-Persze. Csak bökd ki- mondtam mosolyogva. 

-Tudom, hogy nem ismerlek csak tegnap óta, de valami furát érzek. És a tegnapi csók után, hát hogy is mondjam nem tudok másra gondolni csak rád. És szeretném megkérdezni hogy... zavarba volt, tartott egy kis szünetet..-Lennél a barátnőm?

Jelzem következő részbe már benne lesznek a srácok ;)♥