1.fejezet: Csoki...

Március vége felé még mindig téli álmomat alszom. Szerencsére ebbe most a suli is segít, mert valami továbbképzéses izé van a tanároknak és nincs tanítás. Ja amúgy Évi vagyok, de valamiért Evienek írom. Szóval Evie vagyok, egy normálisnak nem mondott lány. Nem vagyok az a nagy menő pláza cica a suliba. Inkább veszek fel egy edzőcipőt egy nagy pulcsival, mint hogy egy mini ruhát 10 centis magas sarkúval. De a nővérem pont az ellentétem, persze néha napján ő is szereti a laza cuccokat. Orsi 24 éves és már 3 éve együtt lakunk. Csak egymásra számíthatunk, a tragédia óta. A tragédia mely megváltoztatta az egész életemet. Nagyon jó barátnőim voltak, boldogan éltem még nem kaptam azt a telefon hívást. Szüleim meghaltak autóbalesetben. Még a legnagyobb ellenségemnek se kívánom azt az érzést amit akkor én éreztem. Borzalmas volt. Ráadásul, barátnőim cserben hagytak valami gonosz pletyka miatt. Két ember volt aki mellettem állt. És ez a két ember segített felállnom. Sam és Alex. A két idióta állat. Olyanok mintha a bátyjáim lennének. Na meg persze a One Direction. Zenéjük segített. Azóta is hálás vagyok nekik, és nagy rajongójuk is vagyok. Nincs tele a szobám poszterekkel, de szerintem a rajongás mértéke nem ettől függ. Na de vissza a mához. Nővérem dolgozik egyedül vagyok itthon. Tervem délig aludni, palacsintát ebédelni egy nagytábla csokival megnézni egy filmet és aludni. Persze ez sem válik be ugyanúgy mint több ezer másik tervem. Hogy miért? Csak annyit mondok Sam. Telefonom csörgésére ébredtem.

 -Fent vagy hugi? - nem tudom miért de néha huginak hív. 

-Nem.- mormogtam a párnába de úgy hogy ő is hallja a telefonba -álmomban beszélek.

-Akkor jó. Ugye tudod mi van ma?- kérdezte frissen. Sejtésem szerint reggeli edzés után van mert akkor ilyen friss a hangja hajnali…. 9 óra. Télen nem vagyok valami fitt és utálom ha felkeltenek. De csak télen 

-Nem.- mondtam idegesebben. 

-Nemzetközi úszóverseny pesten és megígérted, hogy eljössz és nem csak nekem ígérted meg, ha nem…-magyarázta, de közbe vágtam. Tudtam, hogy az jött volna hogy Do-nak is. Do VOLT az egyik legjobb barátnőm.

-Aha. És?- kérdeztem félig aludva. 

-Van egy órád hogy ide told a segged az uszodába.- kiabálta és kinyomta a telefont.

 Szóval tervnek lőttek, és punnyadhatok egy uszodába egész nap. Nem azért, támogatom a barátomat, de itthonról az ágyból sokkal jobban menne. Na jó kivánszorgok az ágyból és felöltözöm. Gyorsan letusoltam. Felvettem egy csőfarmert, Sam egyik pulcsiját amit múltkor behúztam és nővérem egyik Nike cipőjét. Hajamat összefogtam, napszemüvegemet feltettem füzetet tollat bedobtam a táskába és indulás. Fél úton kaptam egy SMS-t. 

„Bocsi de nem tudok menni a mai versenyre. Egyedül leszel. Alex, xx” 

De jó még unatkozni is fogok, ugyanis Alex sikeresen kihúzta magát a mai program alól. Belenéztem a táskámba. Nem hoztam CSOKIT. Én meg fogok ma halni. Remélem Samnek van, mert ha nincs akkor én tényleg meghalok. Tudni kell rólam, hogy én csoki nélkül nem élek. Nekem a csoki olyan mint a levegő, mint a víz. Na mindegy. Nem ígérkezik túl jó napnak, de már megszoktam a szar napokat. Beértem az uszodába. A lelátó legfelső sorába ültem, hogy ne zavarjak senkit. Még félig üres volt a nézőtér. Felhívtam Alexet. 

-Hallo-szólt bele.
-Tudod hogy utállak- mondtam neki mérgesen- és még csokim sincs- váltottam nyafogós hangba.

-Samnek biztos van- nyugtatott meg.

-Ha nincs akkor én…. akkor én…- próbáltam ki találni valami fenyegetést- akkor én haza megyek aludni.

-Jujj de kemény vagy Evie. Csak nem kakaót ittál reggel?- kérdezte nevetve

-Rohadj meg.- mondtam neki és kinyomtam.

Mindig a kakaóval piszkálnak. Igen minden reggel kakaót iszom, mert utálom a kávét. Hirtelen egy integető kezet láttam lentről. Tudtam hogy Sam az. Elővettem a füzetem és ráírtam nagy betűkkel, hogy CSOKI és elkezdtem lóbálni, hogy lássa. Ő meg csak nevetett, aztán eltűnt. Pár perc után hirtelen ott volt mellettem és a kezembe nyomott egy tábla milka csokit. 

–Köszi- kiáltottam és a megöleltem. 

–Jól van de megyek mert az edző ideges lesz. Mellesleg kérem majd vissza a pulcsim Nike lány- mondta kacsintva én meg csak kinyújtottam a nyelvem. Neki estem a csokimnak és elkezdtem írni a füzetembe. Mindig leírom az álmaimat csak egy kicsit túl cifrázva. Már két órája megy a verseny és halálra unom magam.

 –Szép a kézírásod.- hallottam angolul magam mellől. 

–Köszi.- mosolyogtam, de nem néztem fel a füzetemből. 

– Mellesleg Tom vagyok.- nyújtotta a kezét az orrom alá. Ekkor már kénytelen voltam felnézni. 

–Tom Daley.- fejezte be. 

–Én Evie vagyok, mellesleg ismerlek. Te vagy a kedvenc műugróm, de ez titok- tettem az ujjamat a számra, mire elnevette magát.

 – Szép név, amúgy miért vagy itt?- kérdezte felhúzott szemöldökkel. 

–Mert nem engedték, hogy otthon ágyból támogassam a legjobb barátomat.- mondtam mosolyogva. –Szegénykém.- biggyesztette le  száját. 

– Cuki - mondta, miközben elraktam a füzetemet a táskámba.

 –Mi?- kérdezte. 

–A szomorú fejed.- nevettem, mire ő is elkezdett nevetni.

 –Akarsz csinálni videot a videoblogomba?- kérdezte nagy szemekkel.

 –Persze. Tök jó, lenne amúgy is mindig nézem a tomdaley.tv -t - mosolyogtam. 

És így telt az egész délután, és Tomnak köszönhetően nem unatkoztam, sőt őszintén szólva jól éreztem magam. 

–Szomjas vagyok.- mondta Tom. 

–Van a táskámban inni vedd ki, addig én elmegyek venni magamnak csokit.- mondtam mosolyogva. 

–Maradj. Nálam van csoki és nem igen szeretem.- mondta miközben a fejem már a táskájába volt és kerestem a csokit. Mikor megtaláltam nagy szemekkel néztem rám. 

–Nem szereted a csokit? Milyen ember vagy te?- kérdeztem mélyen a nézve a szép barna szemeibe.

 –Olyan aki mindjárt elolvassa a füzetedet- vigyorgott gonoszul. 

–Neeee- kiabáltam rá. Körübelül az egész uszoda minket nézett, de nem érdekelt. Sajnos nem tudtam kivenni a kezéből és elkezdte olvasni. Ami nem lett volna baj, ha néha nem naplóként szolgál a füzetem…..

Evie ruhája:

 U.i.: Remélem tetszett a következő rész lehet hogy hosszabb lesz és akkor már a harmadik részbe ott lesznek a fiúk is ;) Mondjuk 3 komi után hozom a második részt :) (Tilla a te komid nem ér :D)