10. Fejezet: Mi történik velem? (2.rész)

Evie szemszöge:

Fogalmam sincs mennyit voltam távol, de úgy éreztem ideje haza mennem. Mikor haza értem 5 aggódó alakot véltem felfedezni. Nem akartam magyarázkodni, semmi kedvem nem volt magyarázkodni, ezért amilyen gyorsan csak tudtam levettem a cipőm és ledobtam a táskám. Indultam volna az emeletre, de valaki megállított. Do volt az. Megölelt, de én csak álltam ott leengedett kezekkel majd a szomorúságom a haragom felé emelkedett és így a karjaiba omlottam. Újra elkezdetek folyni a könnyeim. Nyakába kapaszkodtam, hogy össze ne essek.
-Cssss- simogatta a hátam, és ez most jól eset.-Gyere menjünk ki a levegőre.-mondta a fülembe és én bólintottam egyet. Nem tudtam ellenkezni, nem volt erőm. Kivezetett a kertbe és leültünk a fűbe. Kicsit hideg volt, de ez most nem érdekelt.
-Miért csinálod ezt?- kérdeztem, miközben meredten bámultam előre.
-Mert sajnálom, hogy akkor magadra hagytalak. Ki kellett volna állnom melletted és lelki támaszt nyújtanom. De most itt vagyok, és nem hagylak magadra. Jóban rosszban melletted leszek.-válaszolta. Na igen ez már hasonlít egy bocsánatkérésre.
-Do sajnálom, hogy olyan undok voltam. Csak tudod...-kezdtem el, de már nem tudtam befejezni.
-Én dehogy haragszom. Valószínűleg én is ilyen lettem volna. A kérdés itt most, hogy te meg tudsz-e nekem bocsátani -kérdezte és éreztem a tekintetét magamon.
-Igen, de egyet ígérj meg nekem.- kezdtem és ő bólintva jelezte,hogy folytassam.- Soha többet nem hagysz cserben és ki állsz mellettem jóban rosszban.
-Ígérem.- mondta egy kezét a szívére téve másikat pedig felemelve.
-Hiányoztál.- mondtam és megöleltem.
-Te is suttogta. Fejemet a mellkasára húzta és a hajamat birizgálta. Majd elkezdte énekelni az egyik kedvenc számunkat.
I'm gonna pick up the pieces,
and build a lego house
when things go wrong we can knock it down

My three words have two meanings,
there's one thing on my mind
It's all for you

Majd meghallottunk egy gitár szót. Hátra néztünk és láttuk, hogy a srácok is jönnek ki miközben énekelik és Niall gitároz. Ők is énekeltek egyenként, hiszen ők is szerették Ed Sheerant. Majd a végén már egyszerre énekelték, és olyan jó volt érezni, hogy rájuk számíthatok. 

 I'm out of touch, I'm out of love

I'll pick you up when you're getting down
and of all these things I've done I think I love you better now

I'm out of sight, I'm out of mind
I'll do it all for you in time
And of all these things I've done I think I love you better now

-Ugye tudod, hogy mi mindig itt vagyunk melletted?-kérdezték, és csak bólogattam.

- Nagyon aggódtunk érted?- mondta Liam.- Főleg Niall. - erre csak nevettem de az említett személy csak mérgesen nézett Liamre, de közben elpirult.

-Persze, hogy aggódott, hiszen én főzöm neki minden nap a kaját.- nevettem fel.

-Perszeeee.- nyújtotta el Harry.- De azért ne csinálj több ilyet. Jó?- kérdezte a kis bongyorka

-Jó megígéri, csak menjetek innen. Most békültünk ki szeretnék vele még erről arról beszélni.- mondta Do.

-Kibékültetek?- néztek ránk nagy szemekkel.

-Igen. Nem hallottátok.

-De csak nem értettük.- mondta Louis

-Ja persze. Magyarul beszéltünk.- ütötte meg homlokát Do.-Na de most tűnés.-és végre elhúztak a fiúk.

-Miről akarsz beszélgetni?- kérdeztem magyarul, mert tudtam hogy a fiúk hallgatóznak.

-Tudod van az a szőke szép fiú. Teljesen oda van érted.- mondta nevetve.

-Ne hülyéskedj már...- ellenkeztem

-Na ne legyél ennyire idióta és te is szereted. Látszik rajtad csak valamiért félsz.-mondta komolyan.

- Hihetetlen hogy két perc alatt mindent észre veszel.- mosolyodtam el.

-Na szóval szereted ő is szeret. De mitől félsz? Miért nem mondod el neki?- szegeződött nekem a kérdés.

-Igen félek, mert mindenkit akit szeretek elveszítek. És féltem.-mondtam halkan, mert tényleg így éreztem.

-Ezt nem értem.- rázta meg a fejét.

-Tudod 2 hete a mamámnak mondtam, hogy szeretem és most elment. A szüleimnek a baleset előtt azt mondtam hogy szeretem őket és már nem jöttek haza. Neked is azt mondtam, hogy szeretlek és elveszítettelek.- magyaráztam, és éreztem hogy újra megtelnek könnyel a szemeim

-Ne legyél buta. Tudod, hogy ez nem így van igazából...-mondta.

-Lehet hogy csak véletlen lehet hogy nem de én félek és inkább legyünk barátok, minthogy elveszítsem.-mondtam és most már a könnyek sem bírtak a helyükön maradni.-Te vagy az első akinek ezt így elmeséltem.

-Figyelj. Muszáj neki elmondanod, vagy különben meg fog őrülni. Tudod hogy aggódott érted?-kérdezte, mire csak elmosolyodtam.-Na gondold át és majd később beszélünk.- ezzel a mondattal el is búcsúzott. Aztán lassan mindenki elment és mi is ágyba kerültünk. Niall felajánlotta, hogy aludhatok a szobájában, amit most el is fogadtam.

~~~~~~~

Reggel arra ébredtem, hogy sírok. Iszonyatos rémálmom volt. De nem emlékeztem pontosan. Kicsit rendbe szedtem magam. Eltüntettem a piros karikákat a szemem alól és lementem. Meglepetésemre egyedül voltam. De Niall hagyott nekem reggelit és egy kis cetlit.

"Ma interjúra kell menünk este jövök. A srácok ma nem jönnek át szóval nyugis napunk lesz. Sietek haza. Niall xx"

Reggeli után egész nap csak otthon ücsörögtem, tv-t néztem, zenét hallgattam. Semmihez nem volt erőm, tehát egész nap pizsamában voltam. Nagyon unalmasan telt el az egész napom. Este aztán Niall hazajött. Beszélgettünk vacsoráztunk és minden szokványos dolgot csináltunk amit szoktunk csinálni. Közösen elmosogattunk. Egyik pohár kint maradta pulton. Nyúltam érte, hogy elrakom, mikor elértem és megfordultam hirtelen Niallnek csapódtam. Arcunk csak pár centire volt. Amint bele néztem a szemébe, elgyengültem és a pohár is kiesett a kezemből. Aztán éreztem, hogy kezével állam alá nyúl és ajkai egyre csak közelednek. Mikor már súrolták egymást ajkaink én hirtelen észbe kaptam. Kezemet a mellkasára tettem és úgy toltam el.

-Sajnálom.- ennyit bírtam kinyögni, majd lassan felsiettem az emeletre és bevágódtam az ágyra. Féltem közel engedni magamhoz. Féltettem, hiszen én mindenkinek csak szerencsétlenséget okozok. Sírva aludtam el. Éjszaka közepén, megint visszatért az a rémálmom....

Egy fiú ült az autóban és gyorsan száguldozott valamerre.Nem láttam pontosan az arcát, de hirtelen a reptéren volt és keresett valakit, de nem találta. Csak forgott körbe és körbe, majd feladván ment vissza a kocsijához miközben majdnem elütötték...

Ebben a pillanatba felriadtam.

-Niall.- kiabáltam el magam. Ő volt az a fiú az álmomba. Hirtelen hangokat hallottam meg, majd egy ajtó csapódás és már a szobába volt az előző személy.

-Úristen. Jól vagy? Mi történt?- jött oda hozzám. Nem szóltam semmit, csak a nyakába borultam és sírtam.Majd kis idő után eltolt.- Minden rendben?

-Rémálmom volt.-szipogtam.- Azt álmodtam,hogy... hogy.... meghalsz.

-Ne legyél már buta.- ölelt újra magához.-Nem fog megtörténni ez csak egy álom volt.-suttogta, miközben hátamat simogatta. Olyan jó érzés töltött el.

-De félek, hogy elvesztelek, mert... mert...- és itt már nem volt visszaút.- Mert szeretlek.

-Micsoda? Mit mondtál?- kérdezte, miközben eltolt újra magától.

-Szeretlek Niall Horan.- szipogtam és kezeimmel a könnyeimet töröltem le. Az arcomon lévő kezemet elkapta és szorosan fogta.

-Tényleg?- kérdezte.

-Igen csak féltelek. Féltelek a balszerencsémtől és...- de nem tudtam befejezni a mondatot, mert egy csókkal félbe szakított. Ajkai édesek voltak, és most már én se utasítottam el, hanem visszacsókoltam. Lágyan csókolt, majd miután félbeszakította homlokát az enyémnek döntötte.

-Szeretlek. Szeretlek Evie Simon mióta megláttalak a bulin az ajtóba. Tudod mennyit vártam erre a pillanatra?-kérdezte.

-5 napot.- mosolyodtam el.

-Nem éri számolni. Nekem ez az 5 nap is 5 évnek tűnt.- majd újra megcsókolt. Néha éreztem, hogy belemosolyodik a csókunkba és néha bele is nevet. De olyan aranyos volt.- Akkor lennél a barátnőm Evie?- kérdezte alsó ajkába harapva, én pedig csak bólintottam. Kaptam egy újabb csókot, majd befeküdt mellém derekamat átölelte és így aludt el. Éreztem ahogy a nyakamba szuszog. Hogy tud minden egyről a kettőre megváltozni?