19. fejezet

Remélem tetszik az új rész(:

A hozzászólások sosem ártanak ;) ♥xx

Ja és meguntam a fejezetek cím kitalálását :D

Do szemszöge:

Amint megláttam, amit nem kellett volna kifelé vettem az irányt. Úgy éreztem nem tudok tovább egy térségben maradni Liammel. Torkom elszorult, levegőt alig kaptam könnyeim pedig olyan szinten megtelítették a szemem, hogy alig láttam. Amint kiértem a hideg levegő megcsapta az arcom és a könnyeim nem maradtak tovább a helyükön. Patakokban folytak az arcomon a kis vízcseppek. Muszáj volt elindulnom valamerre, mert lemerem fogadni Liam hamarosan utánam jön én pedig nem akarok találkozni vele. Igazából azt se tudtam, hol vagyok de elindultam az egyik irányba. Igyekeztem forgalmasabb úton maradni, nehogy valami idióta elkapjon, mert jelenleg annyi erőm nincs hogy leüssek valakit. Végig Liamen agyaltam. Azt hittem tényleg szeret. Ott volt a csillogás a szemében, amikor magához ölelt, mikor ajkaink összeértek olyankor mindig egy másik világban éreztem magam. De a jelek szerint csak én, mert Liam csak szórakozott velem. Neki a szeretlek szó csak egy a sok közül. Biztosra veszem, hogy meg fogja magyarázni és azt akarja majd, hogy kezdjük újra. És amilyen hülye vagyok szerelmesen beveszem a dumáját. És sikerült annyira elkábítania ez alatt a pár nap alatt, hogy teljes szívemből szeretem és kimerem mondani. Bár mit érnek a szavaim, hisz az a személy akinek ezeket mondanám egy másik lány fülébe suttogja ugyanezeket. Remélem most boldog, mert darabokban hever itt a mellkasomba lévő kis szerv. Annyira elgondolkoztam, hogy azt se tudom, már hogy hol vagyok. Sarkam már vérzik, hiszen a magassarkúkat nem ilyen kis "túrákra" tervezték. Úgy döntöttem, fogok egy taxit. Ez a terv  percen belül sikerült is. Közben próbáltam könnyeimet letörölni arcomról. Mikor megállt egy taxi beszálltam és bediktáltam Niall címét. Úgy érzem muszáj beszélnem erről valakivel és ez az ember nem más mint Evie. Út közben láttam, hogy néha hátra pillant az idős taxis bácsi.
-Jól van kisasszony?-kérdezte.
-Mondanám, hogy jól de kit csapok be?-húzódott fájdalmas mosoly az arcomra.
-Sajnálom, bármi is történt-mondta mosolyogva.
-Én is. Sajnálom, hogy aznap találkoztam veled Liam.- motyogtam magamba.
10 perc múlva meg is érkeztünk az ismerős környékre, vagyis Niall házához. De csak itt vettem észre, hogy ott hagytam a táskám és azzal együtt Nellt is.
-Elnézést. Tudna várni egy kicsit, mert ott hagytam a táskám és nincs nálam pénz de a barátnőm biztos tud kölcsön adni.-mondtam.
-Ugyan már. Tekintse ajándék útnak és további jó éjszakát kisasszony.-mondta és elhajtott. Lassan elindultam az ajtó felé és megnyomtam a csengőt. Pár perc múlva lépteket hallottam. Kinyílt az ajtó és egy pulcsis alsógatyás Niall állt előttem. Kissé ideges volt a tekintete, de amint megláttam könnyáztatta piros arcomat megenyhült és azonnal beljebb hívott. De épp csak annyi erőm volt hogy nyakába borultam. Kicsit meglepődött, de mégis barátian elkezdte hátamat simogatni.
-Na gyere be mert megfázol.-mondta és becsukta mögöttem az ajtót. Óvatosan elvezetett a konyháig és leültetett.-Csinálok egy forró csokit és utána mindent elmesélsz jó?
-Nagyon kedves vagy Niall, de nem hiszem hogy eltudnám mondani.-mondtam magam elé.
-Evievel meg tudnád beszélni?-kérdezte halvány mosollyal. Erre csak egy aprót bólintottam.- Jó akkor felébresztem és lehozom neked.
-Niall kölcsön tudnád adni addig egy picit a telefonod, mert ott hagytam a táskám.-mondtam, mire felém nyújtotta a telefonját.-Köszönöm.-Gyorsan írtam egy sms-t Harrynek, hogy mit kéne tenni-e. Mi után lezártam a telefont mosolyogva láttam Niall hátterét. Niall hátán volt Evie és mindketten vigyorogtak. Nagyon aranyos kép volt. Őszintén én így képzelek el egy kapcsolatot. Együtt nevetünk gondoskodunk egymásról. Időközben lejött Niall és Evie. A barátnőm azonnal odajött és megölelt. Ekkor újra elkezdtek folyni a könnyeim sajnos.
-Mi történt?-mondta, miközben leült a mellettem lévő székre és Niall folytatta a forró csoki készítést.-Nem láttalak így sírni még sohasem, hisz te vagy az egyik legerősebb érzelmileg akit ismerek.
-Liam.-ennyit bírtam kinyögni.
-Mit tett?-kérdezte Evie kicsit dühösebben.
-Mondhatni megcsalt.-mondtam keserű mosollyal.
-Megcsalt? De hisz nem is jártatok-értetlenkedett Niall, miközben letette a forró csokikat és  Evie háta mögé állt. Kezét vállaira tette.
-Sajnos jártunk csak titokban.-mondtam, miközben meredten néztem a bögrében gőzölgő csokis italt.
-Akkor már értem a kamrás esetet.-mondta Evie.
-Mi van? Kamra? Járás? Hol voltam én?-kérdezte Niall.
-Itt mellettem, csak nem nyitottad ki a szemed drágám, mondhatni Álomvilágba voltál.- tette kezét Niall kezére Evie.
-Az megeshet.-húzta el a száját.
-Na de minden esetre Do te itt maradsz estére vagyis éjszakára. Niall megágyaz neked én pedig adok egy pizsamát. Okés?-kérdezte, majd biztatóan kezeit az enyémre helyezte és kereste a tekintetem.
-Hálásan köszönöm.-mondtam halkan.
-Mi ránk mindig számíthatsz.- mondta mosolyogva Niall. Ezek a szavak nagyon jól estek ebbe a nehéz helyzetbe, és hogy mellettem áll még akkor is ha a barátjáról van szó.

~~~~~~~~~

Harry szemszög:

Szerencsére Caroline nem tudta meg, hogy itt bulizunk a srácokkal. Mit ne mondjak, volt már ennél jobb bulim is. Jó mondjuk, most nem volt kivel lennem, mert Louis és Emily gondolom kitaláljátok mit csináltak, Zayn is talált magának valami csajt Liam és Do meg eltűnt. De legalább az utóbbi küldött magáról életjelet. Miután visszaértem az asztalunkhoz táncolásomból ittam és megnéztem a telefonom. Nialltől jött egy sms.
"Figyelj Harry. A barátnőmet és a táskámat ott hagytam, mert el kellett jönnöm. Kérlek vigyáz mindkettőre. Barátnőm neve Nell, és tudja hol az asztalunk. Do,xx P.s.:Számítok rád!"
Szóval Do Nialléknél van. A Nell név láttán rögtön arra a lányra gondoltam aki a szívemet birtokolja. De ez is csak egy kis elkalandozás volt, mert mennyi az esélye, hogy pont ő. Szóval minek izgulok. Épp írtam vissza Do-nak egy sms-t.
-Nem láttad Evie-t, vagy Do-t.- kérdezte kicsit félénken egy lágy hang.
-Ő már egyikőjük sincs itt, de biztos te vagy Nell.-mondtam, miközben még a telefont birizgáltam.
-Oh értem. Te pedig....-kezdte nyugodtab hangon, de mikor meglátott szemei elkerekedtek.-Harry
-Nell.-én is ugyanúgy meglepődtem mint ő. Fogalmam se volt, hogy ő lesz az. Sőt azt hittem soha többet nem látom majd és még is itt áll előttem teljes élet nagyságban.
-Evie szülinapi bulizásán vagyok, ahogy te is gondolom. És mi előtt azt hinnéd fogalmam se volt róla, hogy te is itt leszel.
-Honnan ismered Eviet?-kéredzete, miközben végig pillantását kerestem. Szemei még mindig gyönyörű zöldes barnák voltak.
-Tudod ő Niall barátnője.-mondtam egyszerűen.
-Biztos, hogy ugyanarról a lányról beszélünk?-kérdezte.
Igen. Szőke haj, kék szem, magyar állampolgárság....- soroltam tulajdonságait.- Amúgy nem akarsz leülni?
-Kösz nem. Sajnos ugyanarról a lányról beszélünk. Remélem szívből, hogy Niall jobb ember mint te.-mondta hidegen
-Nell feltétlenül fel kellett ezt hoznod? Azt se tudod mi történt. Meg se hallgattál. Tudod mennyit szenvedtem?
-Te szenvedtél? Te?-emelte fel hangját és gúnyosan felnevetett.-És akkor én szerinted? Csak tippelj mennyi ideig tartott minden veled kapcsolatos dolgot és érzést kiűzni magamból. Ja és a legjobb barátaim a srácok voltak.
-Te szakítottad meg velünk a kapcsolatot.-emeltem fel én is a hangerőmet, hiszen csak így tudtam kifejezni mennyire is fájt. Fájt Nell elvesztése, és végre begyógyítottam a sebemet felületesen. De mit ér, hiszen újra feltépték.
-Igen. Mert tudtam, hogy újra és újra kérnél még egy esélyt és mivel szerelmes voltam beléd-nyomta meg a voltam szót így egy tőrt döfve a szívembe.-megbocsátottam volna. Aztán kezdődött volna minden előröl. Csalás és csalódás. Köszi de ebből én nem kérek.
-Nell én szerettelek teljes szívemből. Végre sikerült betapasztanom látszólagosan, azt az űrt melyet te hagytál. Most újra találkoztunk és rájöttem. Még mindig szeretlek és érzéseim cseppet sem gyengültek irántad.-magyaráztam, de nem hitte el. Szemébe láttam darabokból összerakott szívét és éreztem. Még szeret.
-Harry. Ha szerettél volna még alkohol hatására sem tetted volna azt amit tettél.-mondtam, majd elfordította fejét így nem tudtam a szemébe nézni.
-Ő csókolt meg.
-De te visszacsókoltad-kiabált rám és könnyektől csillogó szemével rám tekintett.
-Igen, de bánom. Mellesleg kiderült, hogy kevert valamit az italomba Caroline. Ezért mentem fel vele a hotel szobába. De annyira szerettelek, hogy még a szer hatása alatt is ellöktem magamtól és ott hagytam.-nyeltem egy nagyot, ami nehezen menta torkomba lévő óriási gumó miatt.- Nem feküdtem le vele.
-Harry. Nem érdekel.-tagolta a mondatot.-Te azt bánod, én meg azt hogy megismertelek.
-Ne mond ezt.-mondtam, mert ezzel még kétszer megforgatta azt a tőrt a szívembe.
-Ez van.-mondta
-Sajnálom.-mondtam teljes érzéssel, majd fejét megrázta és könnyei elkezdtek folyni. Elindult, de felálltam és elkaptam a csuklóját.
-Engedj el Harry.- mondta, felém se fordulva.
-Nem követem el még egyszer ugyan azt a hibát. Egy részt, más részt ígéretet tettem Donak, hogy vigyázok rád.