Helloka :)
Szeretném megköszönni, a 6000+ látogatottságot (amiből 4593 márciusi!) és a 14 rendszeres olvasót.
Mikor elkezdtem a blogot azt hittem senkinek nem fog tetszeni, és hogy csak a barátaim fogják olvasni... De nem és hihetetlen jó érzés mikor látom a megjegyzéseiteket. Remélem tetszeni fog ez a rész :) Sajnálom, hogy későn hoztam, de összegyűltek a dolgok...:|
És igyekszem hosszú részeket írni, már amennyire összejön :)xx
Jó olvasást :)
Istenem annyira jó volt érezni magam mellett. Olyan érzéseket vált ki belőlem, amilyet még soha nem éreztem. Soha nem szoktam így rámozdulni lányokra, de ő kihozta belőlem a másik énemet. Azt aki kicsit nagyravágyóbb. Ne értsétek félre nem használom ki. Hamar oda értünk a házamhoz. De most nem úgy mentünk be, mint akkor hozzá. Nyugodtan, nem egymásnak esve.
-Éhes vagy?-kérdeztem és hátra felé menve húztam befele.
-Igeeen.-csillant fel a szeme.
 |
| "Olyan érzéseket vált ki belőlem, amit még soha nem éreztem" |
-Tökéletes-mondta és kikapta a kezemben tartogatott dobozt.
-Te mit lopod a szalámim?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Ha nem vigyázol mást is ellopok?-mondta szemöldökét húzogatva.
-Előbb is szólhattál volna és akkor jobban vigyázok erre a kis piros szervre a a mellkasomban.-léptem hozzá közelebb és derekánál fogva magamhoz húztam. Ajkaimat elkezdtem közelíteni az övé felé, majd hirtelen betömött egy szalámi szeletet a szájába.
-Mikor lesz kész a pizza?-kérdezte vigyorogva és kimászott ölelésemből.
-Nem sokára.-mondtam csalódottan és elkezdtem rápakolni a cuccokat a pizza tésztára.-Te mit kutatsz a hűtőmben?-kérdeztem, mikor észre vettem, hogy deréktól felfelé a hűtőben van.
-Tudod melegem volt és így hűtöttem le magam.- mondta gúnyosan a hideg szekrényből, majd két tojással a kezében kimászott és bevágta az ajtót
-Minek neked tojás?-kérdeztem furcsálva.
-Csak.
-De miért csak?
-Mert csak.
-De miért mert csak?
-Mert csak.
-De miért mert.....?-és nem engedte, hogy befejezzem a mondatomat, mert a két tojást összetörte a fejem fölött és úgy nyomta a fejembe.
-Hülye kérdésekre hülye tett.-vigyorgott rám.
-Na megállj csak....-néztem rá mérgesen és bosszúvágyóan, majd hirtelen elkezdett menekülni előlem. Hát sok esélye nem volt, hiszen nem is meri annyira a házat és már az első alkalommal egy zsákutcába futott be. Miután észrevette, óvatosan megfordult és elkezdett hátrálni. Elindultam felé. Gonosz vigyor terült szét az arcomon. Végig szemembe nézett és próbált meghatni, de ez nem jött össze. Oda értem és két kezemmel a falnak dőlve egy kis börtönbe zártam.
-Sajnálom...-mondta kiskutyaszemekkel.
-Ez most nem hat meg.-mondtam, és még mindig az a vigyor terült szét az arcomon. Lassan közeledtem felé. Tekintetem áttért ajkaira és mivel ezt észrevette hamarabb reagált. Kezeit nyakam köré fonta és heves csókcsatába kezdtünk.-Ugorj egyet-mormogtam csókunkba. Majd így is tett és sikerült felkapnom. Combjánál fogva tartottam, míg ő lábait a derekam köré csavarta. Benyitottam a mellettünk lévő fürdőbe, kinyitottam a zuhany fülke ajtaját. Ajkaink egy percre sem váltak szét. Csókjai elkábítottak. Akartam. Őt. Most. Azonnal. Megnyitottam a csapot és pár másodperc alatt teljesen átáztunk, de mit számított ez. Hiszen lassan lekerültek rólunk a ruhák is. Épp a hideg csempének nyomtam neki a hátát, ami egy ki szisszenést váltott ki belőle. De csak így tudtam volna melltartóját kikapcsolni, ha nem tol el magától.
-Ez talán jobb lenne a meleg puha ágyadban, nem a hideg kemény csempénél.- mondta gúnyosan.
-De legalább segítettél kimosni a hajamból a tojást.- nevetve utaltam arra, hogy összevissza túrta a hajamat. Aztán lassan leengedtem és már saját lábán állt.-Amúgy még 5 perce éhes voltál?
-Amúgy még úgy 2 órája az utcán ordibáltunk egymással.-vágta rá és kiment a zuhanyfülkéből.
-Kell a pizza vagy sem?-érdeklődtem a falnak dőlve.
-Tudod valami, vagy inkább valaki elvette az étvágyam.-nézett rám jelentőségteljesen.
-Ki volt az a....-és nem engedte befejezni a mondatom megint.
-Gonosz, sunyi, akaratos?
-Én inkább ellenállhatatlan, izmos, jóképűt-mondanék.-vakartam meg az állam.
-A nagyképű kimaradt.-vigyorgott az arcomba.-Ne vedd át a Harry stílust. Elég baj az, hogy ő egoista, meg Louis, meg Zayn. Maradj meg te is normálisnak, mint Niall.-felnevettem, majd pár perc múlva belőle is kitört a röhögőgörcs
-Niall? normális?-mondtam ki fuldokolva.
-Te? Normális?-mondta Do is ugyanígy.
-Na jó ez azért gonosz volt.- hirtelen át váltottam sértődöttbe és elfordultam tőle. Éreztem, hogy két kéz simul végig a hátamon, amitől kirázott a hideg. Végül a vállamon át a mellkasomig jött és úgy nehézkedett rám.
-Fázol?-suttogta fülembe.
-nem, csak az érintésed...
-Jó tudni milyen hatalom van a kezemben... vagyis a kezemen.-hallottam hangján, hogy mosolyog. Olyan jó érezni, hogy végre van újra valaki aki mellettem áll és nem azért szeret mert híres vagyok.
Után átöltöztünk pizsamámba és filmet néztünk.( Bár mondjuk, az a sok öltözés... nálam egy boxert jelentett, nála meg egy pólót és egy boxert. Ez aztán a nagy átöltözés, de mindegy.) Aztán mindenki találja ki magának mi történt este... ;)
~~~~~~~~~~~
Nell szemszöge:
Reggel értünk haza, mert anyukámmal elutaztunk vissza Magyarországra meglátogatni a nagyszüleimet. Szeretem őket, de már valahogy nem tudnék újra ott élni. Már bele ivódott a szervezetembe a londoni levegő. Amúgy csak egy rövidke bemutatkozás. Nell Brightmore vagyok. Magyarországon születtem éltem egészen 2 évvel ezelőttig. Anyukám orvos, úgyhogy miatta költöztünk ki. Akkor sajnos ott kellett hagynom a két legjobb barátnőmet Dorothy-t és Evie-t. Azóta nem is beszéltem velük, mert félek. Félek, hogy utálnak azért mert se szó se beszéd nélkül eljöttem. Apám angol származású, de jelen pillanatban semmit nem tudok róla. Anya azt mesélte még kiskoromban elhagyott minket és ő se tudja hol van most. Szóval most büszkélkedhet azzal, akár hol is van, hogy a a saját lány utálja és soha nem akarja látni. Vissza a ma reggelre. Mikor beléptem az ajtón (mert egyedül mentem haza, anya már a kórházba volt) egy borítékba rúgtam bele. Annyi volt rá írva kézzel, hogy "Nell Brightmore". Nem értettem. Ki az aki levelet küld nekem? És miért nem a postaládába dobja? Na mindegy, mert annyira kíváncsi voltam, hogy ledobtam a cuccaimat és bevágódva szobámba ledobtam magam az ágyra. Gyorsan kibontottam a levelet és egy hosszú kézzel írt levél volt benne.
Kedves Nell!
Kérlek olvasd végig ezt a levelet. Tudom, hogy fél év eltelt azóta, de nincs olyan pillanat, amikor nem jutnál valamiről eszembe. Bármikor meglátok egy barnás hajú lányt reménykedem, hogy te vagy az. Néha már paranoiásnak néznek. Mikor fúj a szél érzem édes vattacukor illatodat aztán körbe nézek és rájövök, hogy az orrom becsap. Tudom, hogy megbántottalak, hogy összetörtem a szíved, hogy nem akarsz velem többet se találkozni se beszélni... de kérlek. Adj még egy esélyt. Még mindig teljes szívemből szeretlek, de ha te már nem én azt is elviselem. Csak kérlek legalább barátok legyünk. Hiszen te nem csak a barátnőm voltál, ha nem egyben a legjobb barátom is a lelki társam is. Tudom, hogy ismered Eviet és Do-t is. Mikor látom, hogy Evie és Niall egymásra néznek, hogy számítanak egymásra eszembe jut... Én is lehetnék ilyen helyzetben, de itt jön egy ha rész. Ha nem vagyok. Ha nem vagyok idióta és még sorolhatnám, de egy valami voltam. Hűséges. Igaz nem teljes mértékben, de nem történt meg az amire te gondolsz. Máig visszagondolok az estére és azt kívánom bárcsak ne történt volna meg. Legszívesebben én vágnám pofon magam. Szóval a lényeg. Csak annyit kérek adj egy esélyt, hogy legalább barátok legyünk. Ha nem megy, akkor újra elválnak útjaink. Remélem eljutottál idáig az olvasásban és nem dobtad ki gyűrve már az elején. Kérlek hívj, vagy üzenj. Telefonszámom:......
Harry Styles
"Nem, nem és nem. Ez nem lehet. El akarom felejteni végleg. Ki akarok törölni minden egyes vele töltött percet az emlékemből. Már épp jó úton haladok erre tessék. egy levéllel és egy találkozással mindent elront. De nem Harry Styles. Te vagy az aki mindent megkapsz, de most nem dőlök be neked." Mondtam ki hangosan a gondolataimat, miközben észrevettem, hogy egy vízcsepp esik a levélre. Elkezdtek folyni a könnyeim. És most úgy tettem ahogy írta. Összegyűrtem egy kis labdává a levelet és a falhoz vágtam. Sírtam. Arcomat kezeimbe temettem. A borítékot is össze akartam gyűrni, de valami keményebb volt benn egy kép.
Jó elegem van... Én ezt nem bírom tovább. Levegőre van szükségem. Még le se vetkőztem, mióta hazaértem úgy hogy gyorsan felkaptam a cipőm és elrohantam othonról. Anyának hagytam egy cetlit. "Sétálok xx" Muszáj most kiszellőztetni a fejem. Erősnek kell lennem, nem engedhetem meg magamnak, hogy újra bedőljek neki. Imádok a Hyde Parkban sétálni. Egy kis rész a természetből a nagy város közepén. Mikor belépsz elfelejted, hogy valójában London közepén vagy. Leültem a kedvenc kávézómba, ahol szinte már törzsvendég vagyok. Csak bámultam ki a fejemből és néztem az embereket. Hirtelen egy hang szakította meg a bambulásom.
-Hello Nell.-köszönt rám a mindig kedves pincérlány, Carter.
-Szia Carter rég láttalak.
-Hát igen mostanában kevesebbet dolgoztam, de te is elhanyagoltál minket.- mondta mosolyogva.
-Sajnos kevés az időm mostanában.-húztam el a számat.
-Amúgy mit kérsz?- Carter kb.20 éves lehet, nagyon kedveltem őt néha ha van ideje és itt vagyok leül hozzám beszélgetni. Mondhatni jó barátnők vagyunk.
-A szokásost.-mosolyodtam el, majd egy bólintás után elment én pedig folytattam előbbi tevékenységem. Hirtelen ránéztem az órámra és szomorúan láttam, hogy még csak 11 óra. Fiatal még a nap.Hirtelen ismerős illat csapta meg az orrom. Azt is tudtam kiről ismerős, de az lényegtelen. Majd egy fejrázás után el is felejtettem a szagos ügyet, majd Carter kihozta a szokásos rendelésem, ami egy muffinból állt és egy narancsléből. Letette és már rohant is tovább, mert sok volt a rendelés. Nyugisan eleszegettem a sütimet és megittam a gyümölcslémet. Mivel még korán volt gondoltam beviszek anyának a kórházba egy kávét, mert ma ügyeletes. Szóltam is Carternek, hogy hozzon egy kávét elvitelre. Hamar meg is hozta és kifizettem mindent. A teraszon sűrűn vannak az asztalok és mindegyik asztalhoz van két szék. Épp hátra felé toltam ki a széket magam alól és álltam fel, mikor a másik asztalnál lévő ember is ezt tette. Csak ő gyorsabban és így engem meglökve elejtettem a kávét. Vagyis jobban mondva az előttem lévő asztalnál ülő kalapos ember nyakába borítottam. Számhoz kaptam és mentem oda gyorsan bocsánatot kérni. Igaz nem az én hibám volt, de a tettes már elment. Szép mondhatom fellök és utána még én vigyem el a balhét. Mivel Carter is látta az esetet amennyire tudott a segítségemre sietve dobott egy ruhát nekem.
-Elnézést. Bocsánat.Nem akartam.Csak fellöktek.-mondtam dadogva, mire két csillogó zöldes szempár szegeződött rám.
-Nell.-mondta az a mély selymes halk hang.
-Harry?-néztem rá értetlenül. Majd eszembe jutott a levél és minden. Megrázta ma fejem és elrohantam onnan. Rohanásnak nem mondható tempóban elsiettem mondjuk inkább úgy, hiszen magassarkúban nem szeretek futni. Szóval gyors léptekkel hagytam el a teraszt. Mikor leértem a teraszról egy kéz fonódott csuklómra és egy magas test állt előttem. -Mit akarsz?
-Elolvastad a levelem?-kérdezte reménykedve.
-Nem mindegy?-téptem ki a karjaiból a kezem és megkerültem.-És nincs új esély.
-Szóval elolvastad?-futott mellém és felvette lépéseim ritmusát.-Kérlek Nell.
-Mit akarsz?-álltam meg hirtelen és szembe fordultam vele. Fel kellett rá néznem, mert még magassarkúban is magasabb volt mint én.
-Esélyt. Legalább barátságra.-mondta könyörgően.
-Tudod, van egy olyan dolog, hogy bizalom. Kapcsolatban barátságban egyaránt. Könnyen szerzed és könnyen veszted. De visszaszerezni annál nehezebb.-mondtam halkan és érzelemmentesen.
-Tudom. Elrontottam. Megbántottalak. Megbántam és bármit megteszek, csak kérlek bocsáss meg.-mondta mélyen a szemembe nézve, és mivel nem bírtam tovább elfordítottam a fejem. Szemei elvarázsolnak és olyanra késztetnek amit nem akarok. De rá jöttem későn fordítottam el a fejem...
-Jó beszéljünk. Nem azt mondom, hogy megbocsátok. Adok egy esélyt, hogy megmagyarázd.-mondtam újra felé fordítva fejem..
-Köszönöm.-mondta és megcsillant a remény a szemiben. Megfogta kezem és elkezdett volna húzni az egyik fa felé. De kirántottam a kezemet.
-Beszélgetés.És még nincs megbocsátva, úgyhogy kézfogás elfelejtve. Vigyázz, mert most mínuszban vagy a mércémen. Célod, hogy legalább a nullát érd el.-mondtam és elhaladva mellette leültem az egyik fatövébe. Utánam jött és ő is leült. Az előbbi mondandóm után tartotta a távolságot. Elkezdte mesélni, hogy mi történt azon az estén. Mindent részletesen elmesélt és közben a hozzánk futó mókusokat etette.
-Ennyi történt. Se több se kevesebb. Gyűlölöm magam.-mondta maga elé meredve. Szándékom, hogy ne dőljek be neki, de annyira hihető amit mond. Vagy csak hinni akarok neki. Ugyanis azóta egy barátom se volt. Volt egy srác a suliban akinek bejöttem, de én visszautasítottam, mert még mindig a mellettem ülő idióta, barmot szerettem.
-Közeledsz a nulla felé tökfej.-mondtam ki hangosan és elmosolyodtam.
-Tökfej? Tökfejet mondtál?- kérdezte és elkezdte arcomat fürkészni. Régen mindig tökfejnek hívtam és egyszer ezen megsértődött, akkor azt mondtam neki. "A tökfej a szeretetem jelképe"
-Salátafej... Krumplifej...-soroltam.-Mindegy. Hülye vagy és kész.
-De a tökfej a...
-Tudom mit mondtam.-förmedtem rá.-Nem kell elismételni.
-Bocsánat. Amúgy kezdek éhes lenni. Meghívhatlak egy ebédre?-kérdezte tekintetemet keresve.
-Nem.-vágtam rá nemes egyszerűséggel.
-Kérlek.-meresztette rám kiskutyaszemeket.
-Nem és nem fogsz rá venni.
-Jó akkor csak így bocsátom meg, hogy a nyakamba borítottál egy bögre kávét. Apropó kávé.. ragad is a nyakam rendesen.-tapogatta meg a nyakát.
-Nem kell a bocsánatod.-álltam fel mellőle és leporoltam magam.-Ezt be buktad.-indultam el.
-Kérlek.-kiabált utánam.
-Nem szállsz le rólam addig igaz?-kérdeztem, de még mindig háttal álltam neki.
-Tudod, hogy türelmes vagyok.
-Sajnos igen.-mondtam.
-Ezt egy igennek veszem.-mondta és felpattanva mellém sietett. Rám nézett.
-Mi van?-kérdeztem unottan.
-Semmi.-mondta egy önelégült vigyorral.
-Akkor induljunk, mert nem szándékozom az egész napomat veled tölteni.
-Kár. Pedig gondoltam segíthetnél vásárolni nekem néhány új cuccot.-vigyorgott rám.
-Majd még meglátjuk Styles.-mondtam, majd elindultunk ebédelni. Mi fog kisülni ebből......
-Tudod melegem volt és így hűtöttem le magam.- mondta gúnyosan a hideg szekrényből, majd két tojással a kezében kimászott és bevágta az ajtót
-Minek neked tojás?-kérdeztem furcsálva.
-Csak.
-De miért csak?
-Mert csak.
-De miért mert csak?
-Mert csak.
-De miért mert.....?-és nem engedte, hogy befejezzem a mondatomat, mert a két tojást összetörte a fejem fölött és úgy nyomta a fejembe.
-Hülye kérdésekre hülye tett.-vigyorgott rám.
-Na megállj csak....-néztem rá mérgesen és bosszúvágyóan, majd hirtelen elkezdett menekülni előlem. Hát sok esélye nem volt, hiszen nem is meri annyira a házat és már az első alkalommal egy zsákutcába futott be. Miután észrevette, óvatosan megfordult és elkezdett hátrálni. Elindultam felé. Gonosz vigyor terült szét az arcomon. Végig szemembe nézett és próbált meghatni, de ez nem jött össze. Oda értem és két kezemmel a falnak dőlve egy kis börtönbe zártam.
-Sajnálom...-mondta kiskutyaszemekkel.
-Ez most nem hat meg.-mondtam, és még mindig az a vigyor terült szét az arcomon. Lassan közeledtem felé. Tekintetem áttért ajkaira és mivel ezt észrevette hamarabb reagált. Kezeit nyakam köré fonta és heves csókcsatába kezdtünk.-Ugorj egyet-mormogtam csókunkba. Majd így is tett és sikerült felkapnom. Combjánál fogva tartottam, míg ő lábait a derekam köré csavarta. Benyitottam a mellettünk lévő fürdőbe, kinyitottam a zuhany fülke ajtaját. Ajkaink egy percre sem váltak szét. Csókjai elkábítottak. Akartam. Őt. Most. Azonnal. Megnyitottam a csapot és pár másodperc alatt teljesen átáztunk, de mit számított ez. Hiszen lassan lekerültek rólunk a ruhák is. Épp a hideg csempének nyomtam neki a hátát, ami egy ki szisszenést váltott ki belőle. De csak így tudtam volna melltartóját kikapcsolni, ha nem tol el magától.
-Ez talán jobb lenne a meleg puha ágyadban, nem a hideg kemény csempénél.- mondta gúnyosan.
-De legalább segítettél kimosni a hajamból a tojást.- nevetve utaltam arra, hogy összevissza túrta a hajamat. Aztán lassan leengedtem és már saját lábán állt.-Amúgy még 5 perce éhes voltál?
-Amúgy még úgy 2 órája az utcán ordibáltunk egymással.-vágta rá és kiment a zuhanyfülkéből.
-Kell a pizza vagy sem?-érdeklődtem a falnak dőlve.
-Tudod valami, vagy inkább valaki elvette az étvágyam.-nézett rám jelentőségteljesen.
-Ki volt az a....-és nem engedte befejezni a mondatom megint.
-Gonosz, sunyi, akaratos?
-Én inkább ellenállhatatlan, izmos, jóképűt-mondanék.-vakartam meg az állam.
-A nagyképű kimaradt.-vigyorgott az arcomba.-Ne vedd át a Harry stílust. Elég baj az, hogy ő egoista, meg Louis, meg Zayn. Maradj meg te is normálisnak, mint Niall.-felnevettem, majd pár perc múlva belőle is kitört a röhögőgörcs
-Niall? normális?-mondtam ki fuldokolva.
-Te? Normális?-mondta Do is ugyanígy.
-Na jó ez azért gonosz volt.- hirtelen át váltottam sértődöttbe és elfordultam tőle. Éreztem, hogy két kéz simul végig a hátamon, amitől kirázott a hideg. Végül a vállamon át a mellkasomig jött és úgy nehézkedett rám.
-Fázol?-suttogta fülembe.
-nem, csak az érintésed...
-Jó tudni milyen hatalom van a kezemben... vagyis a kezemen.-hallottam hangján, hogy mosolyog. Olyan jó érezni, hogy végre van újra valaki aki mellettem áll és nem azért szeret mert híres vagyok.
Után átöltöztünk pizsamámba és filmet néztünk.( Bár mondjuk, az a sok öltözés... nálam egy boxert jelentett, nála meg egy pólót és egy boxert. Ez aztán a nagy átöltözés, de mindegy.) Aztán mindenki találja ki magának mi történt este... ;)
~~~~~~~~~~~
Nell szemszöge:
Reggel értünk haza, mert anyukámmal elutaztunk vissza Magyarországra meglátogatni a nagyszüleimet. Szeretem őket, de már valahogy nem tudnék újra ott élni. Már bele ivódott a szervezetembe a londoni levegő. Amúgy csak egy rövidke bemutatkozás. Nell Brightmore vagyok. Magyarországon születtem éltem egészen 2 évvel ezelőttig. Anyukám orvos, úgyhogy miatta költöztünk ki. Akkor sajnos ott kellett hagynom a két legjobb barátnőmet Dorothy-t és Evie-t. Azóta nem is beszéltem velük, mert félek. Félek, hogy utálnak azért mert se szó se beszéd nélkül eljöttem. Apám angol származású, de jelen pillanatban semmit nem tudok róla. Anya azt mesélte még kiskoromban elhagyott minket és ő se tudja hol van most. Szóval most büszkélkedhet azzal, akár hol is van, hogy a a saját lány utálja és soha nem akarja látni. Vissza a ma reggelre. Mikor beléptem az ajtón (mert egyedül mentem haza, anya már a kórházba volt) egy borítékba rúgtam bele. Annyi volt rá írva kézzel, hogy "Nell Brightmore". Nem értettem. Ki az aki levelet küld nekem? És miért nem a postaládába dobja? Na mindegy, mert annyira kíváncsi voltam, hogy ledobtam a cuccaimat és bevágódva szobámba ledobtam magam az ágyra. Gyorsan kibontottam a levelet és egy hosszú kézzel írt levél volt benne.
Kedves Nell!
Kérlek olvasd végig ezt a levelet. Tudom, hogy fél év eltelt azóta, de nincs olyan pillanat, amikor nem jutnál valamiről eszembe. Bármikor meglátok egy barnás hajú lányt reménykedem, hogy te vagy az. Néha már paranoiásnak néznek. Mikor fúj a szél érzem édes vattacukor illatodat aztán körbe nézek és rájövök, hogy az orrom becsap. Tudom, hogy megbántottalak, hogy összetörtem a szíved, hogy nem akarsz velem többet se találkozni se beszélni... de kérlek. Adj még egy esélyt. Még mindig teljes szívemből szeretlek, de ha te már nem én azt is elviselem. Csak kérlek legalább barátok legyünk. Hiszen te nem csak a barátnőm voltál, ha nem egyben a legjobb barátom is a lelki társam is. Tudom, hogy ismered Eviet és Do-t is. Mikor látom, hogy Evie és Niall egymásra néznek, hogy számítanak egymásra eszembe jut... Én is lehetnék ilyen helyzetben, de itt jön egy ha rész. Ha nem vagyok. Ha nem vagyok idióta és még sorolhatnám, de egy valami voltam. Hűséges. Igaz nem teljes mértékben, de nem történt meg az amire te gondolsz. Máig visszagondolok az estére és azt kívánom bárcsak ne történt volna meg. Legszívesebben én vágnám pofon magam. Szóval a lényeg. Csak annyit kérek adj egy esélyt, hogy legalább barátok legyünk. Ha nem megy, akkor újra elválnak útjaink. Remélem eljutottál idáig az olvasásban és nem dobtad ki gyűrve már az elején. Kérlek hívj, vagy üzenj. Telefonszámom:......
Harry Styles
"Nem, nem és nem. Ez nem lehet. El akarom felejteni végleg. Ki akarok törölni minden egyes vele töltött percet az emlékemből. Már épp jó úton haladok erre tessék. egy levéllel és egy találkozással mindent elront. De nem Harry Styles. Te vagy az aki mindent megkapsz, de most nem dőlök be neked." Mondtam ki hangosan a gondolataimat, miközben észrevettem, hogy egy vízcsepp esik a levélre. Elkezdtek folyni a könnyeim. És most úgy tettem ahogy írta. Összegyűrtem egy kis labdává a levelet és a falhoz vágtam. Sírtam. Arcomat kezeimbe temettem. A borítékot is össze akartam gyűrni, de valami keményebb volt benn egy kép.
 |
| Mosolyogni fogok, mint ha semmi se lenne rossz. Beszélek mintha minden tökéletes lenne. Úgy teszek, mintha ez mind álom lenne és tettetem, hogy nem fáj. |
-Hello Nell.-köszönt rám a mindig kedves pincérlány, Carter.
-Szia Carter rég láttalak.
-Hát igen mostanában kevesebbet dolgoztam, de te is elhanyagoltál minket.- mondta mosolyogva.
-Sajnos kevés az időm mostanában.-húztam el a számat.
-Amúgy mit kérsz?- Carter kb.20 éves lehet, nagyon kedveltem őt néha ha van ideje és itt vagyok leül hozzám beszélgetni. Mondhatni jó barátnők vagyunk.
-A szokásost.-mosolyodtam el, majd egy bólintás után elment én pedig folytattam előbbi tevékenységem. Hirtelen ránéztem az órámra és szomorúan láttam, hogy még csak 11 óra. Fiatal még a nap.Hirtelen ismerős illat csapta meg az orrom. Azt is tudtam kiről ismerős, de az lényegtelen. Majd egy fejrázás után el is felejtettem a szagos ügyet, majd Carter kihozta a szokásos rendelésem, ami egy muffinból állt és egy narancsléből. Letette és már rohant is tovább, mert sok volt a rendelés. Nyugisan eleszegettem a sütimet és megittam a gyümölcslémet. Mivel még korán volt gondoltam beviszek anyának a kórházba egy kávét, mert ma ügyeletes. Szóltam is Carternek, hogy hozzon egy kávét elvitelre. Hamar meg is hozta és kifizettem mindent. A teraszon sűrűn vannak az asztalok és mindegyik asztalhoz van két szék. Épp hátra felé toltam ki a széket magam alól és álltam fel, mikor a másik asztalnál lévő ember is ezt tette. Csak ő gyorsabban és így engem meglökve elejtettem a kávét. Vagyis jobban mondva az előttem lévő asztalnál ülő kalapos ember nyakába borítottam. Számhoz kaptam és mentem oda gyorsan bocsánatot kérni. Igaz nem az én hibám volt, de a tettes már elment. Szép mondhatom fellök és utána még én vigyem el a balhét. Mivel Carter is látta az esetet amennyire tudott a segítségemre sietve dobott egy ruhát nekem.
-Elnézést. Bocsánat.Nem akartam.Csak fellöktek.-mondtam dadogva, mire két csillogó zöldes szempár szegeződött rám.
-Nell.-mondta az a mély selymes halk hang.
-Harry?-néztem rá értetlenül. Majd eszembe jutott a levél és minden. Megrázta ma fejem és elrohantam onnan. Rohanásnak nem mondható tempóban elsiettem mondjuk inkább úgy, hiszen magassarkúban nem szeretek futni. Szóval gyors léptekkel hagytam el a teraszt. Mikor leértem a teraszról egy kéz fonódott csuklómra és egy magas test állt előttem. -Mit akarsz?
-Elolvastad a levelem?-kérdezte reménykedve.
-Nem mindegy?-téptem ki a karjaiból a kezem és megkerültem.-És nincs új esély.
-Szóval elolvastad?-futott mellém és felvette lépéseim ritmusát.-Kérlek Nell.
-Mit akarsz?-álltam meg hirtelen és szembe fordultam vele. Fel kellett rá néznem, mert még magassarkúban is magasabb volt mint én.
-Esélyt. Legalább barátságra.-mondta könyörgően.
-Tudod, van egy olyan dolog, hogy bizalom. Kapcsolatban barátságban egyaránt. Könnyen szerzed és könnyen veszted. De visszaszerezni annál nehezebb.-mondtam halkan és érzelemmentesen.
-Tudom. Elrontottam. Megbántottalak. Megbántam és bármit megteszek, csak kérlek bocsáss meg.-mondta mélyen a szemembe nézve, és mivel nem bírtam tovább elfordítottam a fejem. Szemei elvarázsolnak és olyanra késztetnek amit nem akarok. De rá jöttem későn fordítottam el a fejem...
-Jó beszéljünk. Nem azt mondom, hogy megbocsátok. Adok egy esélyt, hogy megmagyarázd.-mondtam újra felé fordítva fejem..
-Köszönöm.-mondta és megcsillant a remény a szemiben. Megfogta kezem és elkezdett volna húzni az egyik fa felé. De kirántottam a kezemet.
-Beszélgetés.És még nincs megbocsátva, úgyhogy kézfogás elfelejtve. Vigyázz, mert most mínuszban vagy a mércémen. Célod, hogy legalább a nullát érd el.-mondtam és elhaladva mellette leültem az egyik fatövébe. Utánam jött és ő is leült. Az előbbi mondandóm után tartotta a távolságot. Elkezdte mesélni, hogy mi történt azon az estén. Mindent részletesen elmesélt és közben a hozzánk futó mókusokat etette.
-Ennyi történt. Se több se kevesebb. Gyűlölöm magam.-mondta maga elé meredve. Szándékom, hogy ne dőljek be neki, de annyira hihető amit mond. Vagy csak hinni akarok neki. Ugyanis azóta egy barátom se volt. Volt egy srác a suliban akinek bejöttem, de én visszautasítottam, mert még mindig a mellettem ülő idióta, barmot szerettem.
-Közeledsz a nulla felé tökfej.-mondtam ki hangosan és elmosolyodtam.
-Tökfej? Tökfejet mondtál?- kérdezte és elkezdte arcomat fürkészni. Régen mindig tökfejnek hívtam és egyszer ezen megsértődött, akkor azt mondtam neki. "A tökfej a szeretetem jelképe"
-Salátafej... Krumplifej...-soroltam.-Mindegy. Hülye vagy és kész.
-De a tökfej a...
-Tudom mit mondtam.-förmedtem rá.-Nem kell elismételni.
-Bocsánat. Amúgy kezdek éhes lenni. Meghívhatlak egy ebédre?-kérdezte tekintetemet keresve.
-Nem.-vágtam rá nemes egyszerűséggel.
-Kérlek.-meresztette rám kiskutyaszemeket.
-Nem és nem fogsz rá venni.
-Jó akkor csak így bocsátom meg, hogy a nyakamba borítottál egy bögre kávét. Apropó kávé.. ragad is a nyakam rendesen.-tapogatta meg a nyakát.
-Nem kell a bocsánatod.-álltam fel mellőle és leporoltam magam.-Ezt be buktad.-indultam el.
-Kérlek.-kiabált utánam.
-Nem szállsz le rólam addig igaz?-kérdeztem, de még mindig háttal álltam neki.
-Tudod, hogy türelmes vagyok.
-Sajnos igen.-mondtam.
-Ezt egy igennek veszem.-mondta és felpattanva mellém sietett. Rám nézett.
-Mi van?-kérdeztem unottan.
-Semmi.-mondta egy önelégült vigyorral.
-Akkor induljunk, mert nem szándékozom az egész napomat veled tölteni.
-Kár. Pedig gondoltam segíthetnél vásárolni nekem néhány új cuccot.-vigyorgott rám.
-Majd még meglátjuk Styles.-mondtam, majd elindultunk ebédelni. Mi fog kisülni ebből......
Ahh..vattacukor illat, narancslé meg muffin :D
VálaszTörlésAnnyira tetszik!!
Siess a következővel!!!
ahh...imádom, nagyon...:)
VálaszTörléssiess a következővel.:)
Fent is van :) és örülök, hogy tetszik :)xx Nincs is annál jobb érzés, hogy szeretitek a blogom :)xx
TörlésJajj nagyon jó :D
VálaszTörlésszegény Harry :(
nagyon tetszik és nagyon várom a kövit :D
Kövi már fent is van csak mert szombat van :D És nagyon örülök, hogy nagyon tetszik :)xx
TörlésImádomimádom.<33
VálaszTörlésnagyon jó lett sőt eszméletlen imádom.*-* <3