24. fejezet

Hát gyerekek megszültem az új részt is nehezen. :D

Na szóval, mostanság nem úgy megy az írás ahogy én akarom, de remélem azért nem okozok csalódásokat a részekkel. És bocsánat hogy ez most rövid lett, de répatortát kellett sütnöm ;)

Nagyon köszönöm a megjegyzéseket nagyon nagyon sokat jelentenek nekem. :)♥

Na elég a beszédből jó olvasást :)

(Apropó: Spin the Harry 2 :D)

Do szemszöge:

-Nem Liam nem. Ez nem megy már.-mondtam, miután elváltak ajkaink. Persze, ezt mind az agyam diktálta, hiszen szívem minden egyes darabkája epekedett Liamért.-Maradjunk csak barátok. Jó? mert... mert csak.
-Félsz. Félsz az újabb csalódástól. Igaz?- túrt bele idegesen a hajába.
-Hazudnék, ha azt mondanám nem. Részben ez is benne van.-mondtam, miközben kerültem tekintetét.
-Megértem.-sóhajtott nagyot.-Akkor a legjobb, ha most én elmegyek.
-Köszönöm Liam.- mondtam, miközben megöleltem
-Kérlek ne tedd ezt velem.-tolt el magától, majd távozott. Kicsit bűntudatom volt, de sajnos most az eszem győzedelmeskedett. Beletörődve, hogy valószínűleg most engedtem el életem szerelmét elindultam kávét inni és közben be kapcsoltam a rádiót. Az egyik kedvenc számom szólt, ami passzolt a tegnapi helyzetemhez. Ed Sheeran- Drunk. El is kezdtem dúdolni-énekelni a szövegét, a refrénnél pedig már torkom szakadtából énekeltem.
Maybe I'll get drunk again (Talán újra részek leszek)
I'll be drunk, again (Újra részeg leszek)
I'll be drunk again(Újra részeg leszek)
To feel a little love (Hogy érezzek egy kis szeretetet)
Ekkor hirtelen elejtettem a kezembe szorongatott bögrémet, mert úgy belehasított a fájdalom a fejembe. Újra visszajött egy emlék tegnap estéről. Rányomultam Harryre. Úristen, mit csinálhattam még? Na mindegy gyorsan felhívom, és megbeszélem vele ezt a dolgot. Tárcsázás...kicsöngés....
-Hallo. Harry Styles.
-Hello Harry. Do vagyok. Zavarlak?
-Nem dehogy is. Miért hívtál?
-Csak szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi viselkedésem miatt. El tudom képzelni mennyire gáz voltam.- nevettem fel kínosan.
-Ugyan már. Én is ugyanúgy sáros vagyok benne. Mi lenne, ha elfelejtenénk ezt a kis incidenst?
-Nagyon jó ötlet.
-Amúgy meg Evienek köszönhetően nem történt semmi, azon kívül, hogy a nyakamra tapadtál.
-Mindjárt odarohanok.
-Do. Evie csak jót akart neked. Tőle kéne bocsánatot kérned, nem tőlem mert elég gúnyosan beszéltél vele és tiszta ideg miattad.
-Akkor talán nem kellett volna bunkóznia. Fontosabb neki Niall mint én?
-Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? Nem lehetsz ennyire önző. Gondolj bele. Megígérsz valamit Liamnek, és utána hív Evie, hogy találkozni akar veled. Mit teszel?
-Természetesen Eviet választom.
-De Liam a pasid.
-Nem, nem a pasim.
-De ha az lenne? Mellesleg, tudom hogy volt köztetek valami.
-Az mellékes....
-Nem. Szóval beszélned kéne Evievel.
-Jó, majd.
-Most.
-De most veled beszélgetek.
-Jó, de hallom ideges vagy. Mi történt?
-Azon kívül, hogy szét robban a fejem és...
-És?
-Semmi.
-Do ennyire nem bízol meg bennem?
-De csak...
-Csak? Ne kelljen már minden szót fogóval kihúzni belőled.
-Jó. Itt volt Liam. Ki akart békülni, megcsókolt de én elküldtem azzal a szöveggel, hogy maradjunk barátok.
-És bánod, mert szereted.
-Igen, de akkor is félek. Félek az újabb csalódástól. Kutyából nem lesz szalonna.
-Hagyd inkább a magyar szólásaidat, mert nem értem. De ne félj kockáztasd. Én is elkövettem egy hasonló hibát, csak mondjuk akkor én voltam a sértő személy. És azóta is bánom.
-Mi történt?
-Majd később, na de most le kell tennem. Beszélj Evievel és ha akarsz beszélgetni velem gyere fél kettőre a London Eyehoz.
-Ott leszek. És Harry köszönöm. Legalább van akire számíthatok. Szia.
-Szia.
Nem is tudtam, hogy tudok vele ennyit beszélgetni. Jó volt ezt az oldalát is megismerni. Az érző Harry.
Csipogott a telefonom. Gyorsan megnéztem az sms-t amit kaptam.
"Hívd fel Eviet. Ne makacsoskodj, vagy kidoblak a London Eye kapszulájából délután.  Harry, xx"
Erre felnevettem. Hogy ismert ki ilyen hamar. Azt hiszem ez egy jó barátság kezdete.
"Nyugodtan kidobhatsz. Versenyúszó voltam 11 évig. ;) Do,xx"

~

Evie szemszög:

Nem aludtam semmit éjszaka és így Niall se. Azt mondta ha én nem alszok akkor ő se. Velem akar lenni. Egész végig gitározott nekem és énekelt a kedvenc számaiból ,a mi főleg The Script-ből állt. Persze egy idő után elaludt a szerelmem. Óvatosan betakartam, és hagytam had aludjon. Halk szuszogása nyugtatóan hatott rám, még sem tudtam elaludni. Reggel halványan sütött be a nap. Szerencsére Niallt nem keltette fel, de én nem bírtam tovább bent maradni. Ki kellett mozdulnom. Úgy döntöttem elmegyek sétálok egyet. Gyorsan felkapkodtam magamra a ruhákat, amik a kezembe akadtak. Leérve a konyhába hagytam egy cetlit Niallnek, hogy ne aggódjon.
 "Elmentem kiszellőztetni a fejem. Igyekszem vissza hozzád édesem. Ne aggódj, és a telefonom itthon van szóval ne hívj. Tudod, hogy szeretlek de most magányra van szükségem. Your girlfriend,xx♥"
Kiérve, csak úgy elkezdtem bandukolni. Volt már szerencsém itt pár sétát megtenni, úgyhogy annak érdekében, hogy senki ne zavarjon és még haza is találjak a nem messze lévő kis erdőt választottam. Sétám közbe jó volt hallani a természet hangját. Most megnyugtatott a madarak csicsergése, a folyó zubogása, a szél susogása. Lassan lépkedtem a kitaposott ösvényen, mikor egy kidőlt fára ráültem. Csak néztem magam elé és fejemet próbáltam kiüríteni. A napsugarai kellemesen melengették bőrömet. Időérzékemet teljesen elvesztettem. Fogalmam sincs mennyi ideig ülhettem ott a farönkön. Gyorsan csuklómhoz kaptam a tekintetem, mely eddig meredten bámult előre. De persze nem vettem fel órát. Úgy döntöttem akár mennyi is legyen az idő elindulok visszafelé, mert nem akarom hogy Niall is ideges legyen. Fogtam magam felálltam és leporolta magam. Elindultam volna visszafelé, ha nem megyek neki valaminek, vagy inkább valakinek.
-Te meg honnan tudtad?-kérdeztem, miközben nagy szemekkel néztem rá.
-Nagyon jól ismerlek. És néha én is ide járok kiüríteni a fejem.-mosolyodott el.
-De szóltam, hogy magányra van szükségem.-fordítottam el a fejem.
-Ha egyedül vagy csak ön marcangolásba kezdesz és teljesen kikészíted magad.-emelte fel a fejem és kék szemeit enyémbe fúrta.

-Miért tudsz rólam ennyi mindent?
-Mert a barátodnak mondhatom magam.- mondta Niall féloldalas mosollyal.
-A legjobb érzés a világon, mikor tudod hogy van melletted valaki. Aki segít neked mindenben. Nekem ez a személy te vagy. Te vagy az aki újra igazán boldoggá tudott tenni legelőször a szüleim balesete óta.- mondtam miközben szorosan magamhoz öleltem.
-Én pedig azóta vagyok a legboldogabb, mióta megismertelek. Azt hittem mindenem meg van és teljes az életem, de aztán jöttél te és kiegészítetted. Most már mondhatom azt, hogy tökéletes az életem.-szorított magához és bele puszilt a hajamba.
-Tökéletes élet? Talán.-motyogtam a mellkasába.
-Figyelj lenne egy kis tervem, ha nem lenne baj.-tolt el egy picit magától, hogy a szemembe nézhessen.
-Igen?
-Tudom, hogy most a gondolataid csakis Do körül forognak. De mi lenne ha elutaznánk egy kicsit. Csak te és én?-kérdezte félénken.- Addig talán Do is lenyugodna
-Jó. Legyen. És mi az úti cél?-kérdeztem, már mosolyogva.
-Mullingar.