21. fejezet

Helloka(:

Örömmel látom, hogy vannak új olvasóim is. Ez nagyon sokat jelent számomra. 

Meghoztam az új rész és remélem tetszeni fog(: xx

Evie szemszög:

Amint leértünk együtt vágottunk le a kanapéra. Belehúzott az ölébe és csak néztük egymás szemét. Azok a gyönyörű kék szemek. Életem végéig képes lennék csak nézegetni őket.
-Ezt cserbenhagyásos balesetnek mondhatjuk.- jött le dühösen Louis.
-És ha szabad tudnunk miért Louis drága?-kérdezte Niall.
-Mert konkrétan fejbe vágtatok minket az ajtóval és utána ott hagytatok minket.-lépett elő Zayn.
-Talán ha nem hallgatóztok.-mondtam felhúzott szemöldökkel, mire Louis elkezdett hüledezni.
-Még hogy... Azt nem akarod mondani, hogy az én hibám?
-Jó hogy mondod azt kihagytam. A te hibád.-vigyorogtam rá.
-Srácok sajnos igaza van.- mondta Emily aki rá csimpaszkodott Louis hátára.
-Tényleg a mi hibánk- lépett elő Lisa is.
-Köszönöm lányok.-mondtam mosolyogva.
-Emily. Szeretsz te egyáltalán engem?- kezdett színészkedni Louis.
-Imádlak, te bolond. De azért sok minden a te hibádból származik.-mondtam Emily mosolyogva és nyomott egy puszit arcára.
-Na jó megbocsátom, ezt a kis elárulást.-mondta Louis és igyekezett közbe elpirulni, de nem igen jött össze neki.
-Mi lenne, ha elmennénk ebédelni? Mi így 6-an.-dobta fel az ötletet Lisa.
-Okos lányt fogtál ki Zayn. Ez a mai nap ötlete.- vigyorgott Niall.
-Köszönöm.-mondta szégyenlősen Lisa.
-Na akkor menjünk el sétálni, és közben megebédelünk valahol.-mondta már Emily is.
-Jó és miért nem indulunk?-kérdeztem, de mire kimondtam meg is találtam az okot....
-Te vagy még pizsamában nem én.- okoskodott Louis.

-Jól van na. Csak azért mert most szemüveg van rajtad nem vagy okosabb.-mondtam és összeborzoltam haját, miközben elmentem mellette. Hamar felszaladtam és csak úgy felkapkodtam magamra a ruhákat. Mivel már nem voltam rajtam a gipsz, legginges szerelést választottam. Az előszobában már csak Niall volt.
-A többiek előre mentek, azt mondták kint meg várnak minket.-nyújtotta felém kezét és ujjainkat összefonta.
-Türelmetlen egy banda.-ráztam fejemet rosszallóan.
-Na inkább gyere érjük be őket.- mondta és elkezdett kifele húzni. Bezártuk az ajtót és mentünk a többiek után. Egy kisebb parkban találtunk rájuk, épp egy padon ültek és fagyit ettek.
-Desszert ebéd előtt? És még meg se vártok? Gyűlnek a rossz pontok.
-Pici lány. Ha meghívunk téged is egy fagyira akkor megbékélsz?-kérdezte Zayn. Felajánlását  átgondolva elkezdtem bólogatni.
-Pici lány?-nézett rám Lisa furán.- De hisz nem is vagy alacsony.
-Tudom, de én vagyok a legfiatalabb. Még csak most töltöttem be a 17-et.- magyaráztam, miközben Niall elment fagyiért.-És a szülinapomon Harry rám ragasztotta ezt a nevet.
-Miért talán nem tetszik Pici lány?-húzogatta szemöldökét Louis.
-Dehogynem .-mosolyogtam gonoszan. Boo Bear.
-Ez nem ér.-tagolta mondatot duzzogva.
-Belehalnátok, ha nem szekálnátok egymást?-kérdezte Niall, miközben a kezembe adta fagyimat.-Mintha testvérek lennétek.
-De hisz ő az én pici húgom.- állt föl Louis és magához szorított.
-Ő meg az én nagy idióta bátyám.- nevettem.
-Nem vagyok idióta.
-De mindjárt egyszarvú leszel.- nevettem el magam.
-Mi van?- ennyit tudott reagálni, mert a következő pillanatban a fagyim már a homloka közepén volt tölcsérestül.
-Mindig is akartam egy egyszarvút.-próbálta lenyugtatni Emily, de közben mindenki majd megfulladt a röhögéstől.
-Bocsánat- álltam elé kis bűnbánó kutya szemekkel elé. Sóhajtott egy nagyot.

-Az utolsó hangsúlyozom az utolsó húzásod volt. A következőnél az egyszarvú már nagyon mérges lesz és soha nem fog neked megbocsátani.-röhögte el a végét. Ezután a kis akció után próbáltunk "normálisan" viselkedni, már amennyire ezt összejött. Szerencsére a srácokat nem támadták le rajongók. Persze láttunk olyanokat akik mutogatva összesúgtak, de egyikük se mert oda jönni hozzánk. Beültünk egy pizzériába és megebédeltünk. Mondanom se kell Niall egy maga megevett egy egész pizzát, amiről kép is készült.  Utána még egész addig sétálgattunk, ameddig be nem sötétedett. Közbe lóversenyt rendeztünk. A fiúk voltak lovak mi pedig a zsokék, akik a hátukon ültünk. Mi lettünk az elsők hátulról, amit Niall azzal magyarázott: "Teli hassal nem lehet futni."
Haza felé már kicsit elfáradtam, ezért fejemet vállán pihentettem. Beléptünk az ajtón, lerúgtuk a cipőnket és szinte egyszerre lefeküdtünk a kanapéra. Jobban mondva én feküdtem Niall ült. Fejem az ölébe volt, és úgy birizgálta hajam. Valami idióta sorozat ment a tv-be, amit én már nagyon untam. Hirtelen megkívántam a tejszínhabot. Igen vannak ilyen fura dolgaim. Felpattantam és kirohantam a konyhába. Feltéptem a hűtőt és boldogan láttam, hogy van tejszínhab. Felugrottam a konyhapultra és úgy kezdtem el a számba fújni a habot. Pár perc múlva csípőre tett kézzel megjelent az általam bent hagyott személy.

-Te még is mit művelsz itt egyedül?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Sámmit.-mondtam, miközben felemelve a fejem próbáltam lenyelni a nagy adag habot.
-Hazudsz nekem?-kérdezte halál komolyan. Megráztam a fejem és nyeltem egy nagyot.
-Én neked? Soha drágám.-mondtam, miközben odajött elém. Lábaimmal körbe fontam a csípőjét.
-Most is hazudtál.-nézett rám vádlóan.-Valld be az igazat.
-Bevallom. Tejszínhabot ettem.-kezdtem el műsírni.
-Aha. Ezért most büntetés jár.-mutogatott az ujjával.
-Büszkén vállalom.-mondtam szipogva.- De elárulod mi az?
-Mindjárt megtudod.-mosolygott gonoszul és elkezdett csikizni. Hangos sikítozásba és röhögésbe kezdtem, majd hirtelen leestem a konyhapultról egyenesen a földre.-Jól vagy?-guggolt le hozzám.
-Nem mert fáj a fenekem.-néztem rá szűk szemekkel- De ezt most te is megbánod, hogy lerántottál.-ijedten nézett rám, és a kezembe maradt tejszínhabot elkezdtem az arcába nyomni.
-Szóval így állunk?-kérdezte mérgességet tettetve, de közbe röhögött és elkezdett újra csikizni. összegörnyedve fetrengtem a földön a tejszínhabban. Végül erőt véve magamon sikerült leterítenem Niallt és ráülve a csípőjére nyomtam a maradék tejszínhabot az arcára. Rajzoltam bajuszt, szemöldököt, szemüveget, sőt még melírt is raktam a hajába. Miután kifogyott a flakon, felálltam és a hűtőhöz mentem kivenni a másikat. Viszont arra nem számítottam, hogy áldozatom felpattan és felkap a vállára. Ütögettem a hátát, de mintha meg se érezte volna csak vitt fel az emeletre. Benyitott a szobába és óvatosan ledobott az ágyra, majd felém hajolt. Arca még mindig tiszte tejszínhab volt és ezen én csak nevetni tudtam.
-Szóval szerinted ez vicces?-mutatott az arcára.
-Igen, és édes is.-nevettem még mindig, majd egy csók kíséretében leszedtem a száján lévő tejszínhabot.-Hmm. Ez édes.-nyaltam meg a szám szélét.
-Mindig is tudtam, hogy édes a csókom.
-Én a tejszínhabra gondoltam.- nevettem el magam.
-Ezért most megfizetsz.-mondta összeszűkített szemöldökkel, és arcát beledörgölte a hasamba. Így a pólóm tiszta tejszínhab lett. Miután "letörölte" arcát vissza jött és újra megtámaszkodott felettem. Újra kék szemét néztem, mint reggel. Láttam, hogy szemei a tekintetem és az ajkaim közt ingadoznak. Kis jelként beleharaptam alsó ajkaimba. Úgy látszik vette az adást, mert a következő pillanatban már ajkai az én ajkaimmal mozogtak egyszerre. Lágy csókja hamar átváltott szenvedélyes, vad csókolózásba. Kezeimmel haját túrtam és hátát simogattam. Később ajkai letértek a nyakamra. Ezzel apró sóhajokat váltott ki belőlem, és közben ajkaimat harapdáltam. Közben egyik keze elkezdte az oldalamat simogatni, amitől libabőrös lettem. Ezt ős is észrevette, mert belekuncogott a nyakamba. Lassan elkezdte felfelé húzni a pólóm és közben apró csókokat nyomott hasmar, ami miatt én nevettem. Miután levette rólam tejszínhabos felsőmet csak szemeimet nézte. Nem bírtam tovább ellenállni neki, ezért nyakánál fogva magamhoz rántottam és közben fordítottam helyzetünkön. Én kerültem felülre és hasonló módon mint ő én is megszabadítottam a pólójától. Lassan lekerült rólunk minden ruhadarab, de a melltartómnál megakadt, min én csak nevettem. Ajkaimat elszakítottam, hogy átadjak neki egy kis információt.
-Elől kapcsos.-nevettem.
-Most komoly? Miért nem lehet mindegyiknek hátul az a szar kapcsa?- kérdezte, mire én megvontam a vállamat és megmutatva neki hogy kell kikapcsolni a melltartóm ott folytattuk ahol abba hagytuk. Csodálatos éjszaka volt, de a részletekbe most nem mennék bele.
Reggel arra keltem, hogy valaki birizgálja hajam. Felnéztem és a mosolygós szőke hercegemmel találkoztam.
-Jó reggelt édesem.-mondta.
-Neked is.-mosolyogtam vissza rá és fejemet mellkasára fektettem.
-Csodás éjszaka volt.- puszilt bele a hajamba. Erre csak felkuncogtam.-Most mi van?
-Semmi csak imádlak.-mondtam és közbe hasát simogattam.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.-mondtam nyugtatóan, mert hangjából kis félelem áradt.
-Neked ez volt az első?
-Igen, de mielőtt megkérdeznéd nem bántam meg.-mosolyogva adtam kérdésére, meg a választ.
-Akkor most megnyugodtam, mármint hogy nem bántad meg.
-Niall, miért bántam volna meg? Teljes szívemből szeretlek, és tudom hogy te is.-mondtam, miközben kis híján kitörve a nyakam fel néztem rám.
-Nálad jobban senkit nem szeretek.-ölelt szorosan magához. Egy ideig nyugodt csendben feküdtünk. Ő újra hajamat tekergette, miközben én hasát simogattam.
-Tudod mit utálok benned?-kérdeztem meg csak úgy hirtelenjében.
-Hát, ő ilyet még sose kérdeztek tőlem.-mondta kicsit dadogva.
-Azt, hogy mindenre rátudsz venni. Mindenre kitudsz csikarni belőlem egy igent.-nevettem.
-Tényleg? Jó tudni, hogy ilyenekre is képes vagyok.-nevetett ő is.- Akkor ideköltöznél hozzám Londonba? Végleg?
-Mi?-ültem föl magamra kapva a takarót.