17. fejezet: Lelkizés...

Helloka(:

Hát meghoztam egy újabb részt. Remélem tetszeni fog. Ez most nekem nem a kedvencem. Ha unalmas bocsánat, de valahogy meg kell alapoznom Harry történetét is. Ja és azért is bocsánat, hogy néha ugrálok a helyek és az idők közt.:$

Na nem szaporítom a szavakat. 

Jó olvasást,xx

Niall szemszög:

Eléggé unalmasan telik ez a nap, pedig még a fiúk is itt vannak. Activityztünk. 2 óra lekötésére volt képes de még most is csak 15 óra van.
-Na hol van Liam és Do?- kérdezte Zayn, miközben Evie visszafelé bicegett a konyhából.
-Do-nak fájt a feje.-kezdte kicsit remegő hangon-Igen fájt a feje és Liam haza vitte.-fejezte be és lehuppant mellém. Átöleltem a vállát, fejét pedig mellkasomra hajtotta.
-Vajon mit fognak azok ketten csinálni Do-nál?-húzogatta szemöldökét Louis.
-Nekem van sejtésem.- vigyorgott kajánul Harry.
-Sejtésetek az lehet, de nem tudtok semmit és nincs semmi köztük.-védte meg őket Evie. Feltűnő módon védte. Ami azt jelentette, hogy van valami. Ráadásul tuti nem fájt Do feje.
-Nincs semmi baja Do-nak. Ugye?- súgtam a fülébe, miközben megpusziltam a nyakát. Ám erre csak furcsán nézett rám.-Ismerlek.-tátogtam neki.
-Na szerelmes galambocskáim beavatnátok minket is a kis privát beszélgetésbe?-kérdezte Louis.
-Nem.-vágtuk rá egyszerre, mire Zayn és Harry elkezdett röhögni, Louis meg elkezdett úgy viselkedni, mint egy vérig sértett óvodás. Leült a földre törökülés be nekünk háttal, és összefonta karját.
-Ilyenkor normális?-kérdezte az egyetlen lány halkan, hogy ne hallja meg. Mi pedig meg ráztuk a fejünket. Evie óvatosan felállt oda sétált hozzá, és egy lábon leguggolt a mi nagy bébinkhez. Megfogta vállát és súgott neki valamit, mire Louis is visszakérdezett valamit. Evie bólogatni kezdett Louis pedig ugrálva tér vissza hozzánk.
-Mit mondtál neki?-kérdeztem Evietől, miközben visszahelyezkedett ugyanabba a helyzetbe mint előbb volt.
-Csak, egy kis répás történetet.-nevetett. Ezt egy tíz perces néma csend követte, mert senki nem tudott semmit mondani. Unatkoztunk, még Louis is csendben volt. Mindenki csak bámult maga elé.
-Mindenki mondja ki mire gondol 3-ra.-törte meg a csendet Zayn. Mi pedig csak bólogattunk.-1...2...3.
És ekkor jöttek a következő gondolatok.
-Répa-Louis
-Unalom.-Harry
-Fodrász-Zayn.
-Éhes vagyok- mondtuk egyszerre Evievel, erre mindenki felkapta fejét olyan összhangban mondtuk.
-Mondjátok még egyszer.-mosolygott Louis.
-Éhes vagyok.-mondtuk szintén egyszerre, de már nevetve.
-Összeilletek ti éhenkórászok.- nevetett Harry.
-Az lehet, de attól én még mindig éhes vagyok.-kezdett nyavalyogni a szerelmem.-Nem ettem egész nap semmit.
-Én is éhes vagyok, bár én ettem már ma.-Evie hirtelen felnézett rám.-Hát mikor leküldtél gyógyszerért, akkor megettem pár szendvicset.
-És még is mennyi az a pár?-nézett rám összevont szemöldökkel, amitől egy picit megijedtem.
-Egy-Kettő... vagy talán 10.-mondtam halkan.
-Niall. 10 szendvicset csináltam tegnap, és te megetted mindet?-kérdezte kiabálva, és már feje lekerült a mellkasomról.
-Bocsi-néztem rá szomorúan.
-Ez első komoly vitájuk.-szólt közbe szipogva Louis.
-Igen a kajáról.-nevetett Zayn.
-Fogjátok be mert rátok is megharagszom.-fenyegette őket, mire összehúzták magukat.
-Ne haragudj szívem, de tudod mekkora a gyomrom és ha kajáról van szó nem gondolkodom.-próbáltam mentegetőzni.
-Megbocsátok, ha valahonnan szerzel nekem kaját, mert éhen halok.-mondta és ezt követően megkordult a gyomra.
-Hú hát valaki tényleg nagyon üres.-szólt be Harry, mire hozzá vágtam egy párnát.-Mi van?
-Nando's megfelel édesem?-kérdeztem, miközben elővettem a telefonom.
-Meg de akkor sokat és gyorsan.-mondta még mindig keményen. Gyorsan tárcsáztam és mondtam nekik, hogy azonnal hozzák ki, mert vészhelyzet van.
-Kész.
-Köszönöm.-mosolyodott el Evie. Végre levette azt a kemény álarcot. Nagyon szeretem, de olyankor ijesztő és félek.
-Tudod, hogy nagyon ijesztő tudsz lenni?-kérdeztem.
-Az a célom.- vigyorodott el, majd közelebb hajolva megcsókolt, mire apró köhintésekre lettünk figyelmesek.
-Nem akarunk zavarni, de mi is itt vagyunk.- mondta Harry.
-És fürtöske nem láttál még két embert csókolózni? Úgy tudom van egy nővéred is.-vigyorgott rá Evie, most már az ölemből.
-Igen, de ő megtisztelt azzal, hogy nem előttem smárolt a barátjával.-mondta már gúnyosan Hazza.
-Tudom, de én nem a nővéred vagyok.-vágott vissza
-Még jó hogy nincs ilyen bunkó nővérem.-köpte a szavakat Harry és kivonult a kertbe. Nem tudom miért, de mindenki imádja pici kertemet.
-Ez meg mi volt?-tagolta a mondatot Zayn.
-Nem tudom, de még nem láttam így viselkedni.- nézett nagy szemekkel Louis. És én se értettem mi a baja. Evievel nagyon jól kijöttek, legalábbis idáig, de hogy most mi lesz?

Evie szemszög:

Nem a legjobban esett, amit Harry mondott de tényleg bunkó voltam. Úgy döntöttem, ezt meg kell beszélnem vele. A fiúk mind elmondták véleményüket, de én nem szóltam bele csak néztem ki magamból. Aztán fogtam magam és kimentem Harry után.
-Hova mész?- kérdezték egyszerre, mikor már az ajtónál voltam.
-Ezt meg kell beszélnem vele.-mondtam megfordulás nélkül és folytattam a bicegésem. Harry ott ült a kert közepén, felhúzott térdekkel.
-Ne haragudj, bunkó voltam.- mondta amint leültem mellé.
-Inkább te ne haragudj, mert én se voltam valami kedves.-mondtam, mire elmosolyodott.
-Akkor tekintsük semmisnek ezt az egészet.-mondta és hanyatt feküdt.
-Jó, de Harry. Tudom, hogy valami nyomja a lelked. Elég sokáig voltam lelkiszemetes, úgyhogy észre veszem.-néztem rá, miközben ő lehunyta szemeit, és csak felnevetett fájdalmasan.
-Fura, hogy te aki alig egy hete ismersz mindent észre veszel rajtam, de a srácok akikkel már lassan majdnem 2 éve testvérek vagyunk semmit sem észlelnek.
-A lányok figyelmesebbek.-mosolyodtam el.
-Szeretnék lány lenni.-nevetett
-Hidd el nem mindig jó.
-Jó tudom. Ez csak olyan vicc féleség volt.-mondtam, és még mindig nem nyitotta ki a szemét.
-Várjál akkor nevetek. Hahaha.-erre csak felnevetett.-na és akkor most szépen elmondod nekem mi bántja a pici Harry nagy szívét.
-Esküszöl, hogy nem mondod el senkinek?-kérdezte fél szemmel rámnézve.
-Köt a barátsági titok tartás na és a pszcihológusi.-mondtam mosolyogva.
-Nem tudom miért, de féltékeny vagyok. De nem úgy, hogy például veled akarnék járni-kezdte magyarázni.-Nem mintha nem lennél szép, vagy bármi de nem az én esetem vagy.
-Harry a lényegre.-utasítottam.
-Kell nekem egy barátnő és valószínűleg életem második legnagyobb hibáját követtem el.-mondta
-Mit?-kérdeztem. Engem érdekelnek ezek a dolgok és szeretnék neki segíteni amennyire tudok..
-Felhívtam Caroline-t. Nem lett volna szabad. Épp hogy már lekoptattam és végre leszállt rólam a média most újra bele ebbe az egész játékba.
-Értem, és mi volt az első?-kérdeztem kíváncsian, miközben a füvet tépdestem.
-Volt egy lány. Oda meg vissza voltam érte, mégis elrontottam az egészet. Nem voltunk többet együtt 2-3 hónapnál, de ha akkor tudom tartóztatni magam akkor még mindig együtt lennénk nagy valószínűséggel.-mesélte szomorúan és hallatszott, hogy tényleg szerette és még szereti ezt a lányt.
-Szabad többet megtudnom az esetről?-kérdeztem
-Persze, ha már így lelkizünk. Úgy hívták Nell. Nem volt olyan magas, legalább1-1,5 fej volt köztünk. Gyönyörű barna haja volt. Imádtam a nevetését. Mellette mindig önmagam tudtam lenni, és nem azért volt velem, mert én vagyok Harry Styles. Hanem mert szeretett, mint Harry egy normális 18 éves srác. De akkor jött megint Caroline és leitatott.Persze másnap a címlapon virítottunk, amint éppen csókolózunk. Nell nem engedte, hogy megmagyarázzam, sőt utána nem is találkoztunk többet. Azóta gyötör a bűntudat, hogy mi is lehetnénk olyan boldog pár mint te és Niall, ha én nem szúrom el. Akkor magamba roskadtam. A fiúk alig bírtak visszahozni, de valahogy sikerült nekik és most végre megint rendbe jött volna az életem, elcsesztem újra.-bukott ki belőle a történet. csak úgy ömlöttek a szavak.
-Értem. Tudod furcsa, mert volt vagyis van egy legjobb barátnőnk Doval. Úgy hívják őt is, hogy Nell és illik rá a leírás. Ő is itt lakik valahol, mert anyukájával kiköltözött. Utána már nem tudtuk tartani vele a kapcsolatot, pedig nagyon szerettük egymást. Aztán a többit már tudod, hogy mik történtek.-mondtam.
-Milyen vicces lenne, hogy ha az a Nell ugyanaz a személy lenni mint a ti Nell-etek.-nevetett keserűen.
-Megjött a kaja.- ordították a fiúk, de nem tudom minek mert mi is hallottuk a csengőt.
-Gyere Harry menjünk be. Ja és így utólag nekem bármikor elmondhatsz ilyeneket. Én meghallgatlak és megpróbálok segíteni.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Köszönöm.-mondta és az egyik kezét kivette a zsebéből és átölelte a vállamat.-Na gyere siessünk, mert még a kajádat felfalják.
-Megmerik tenni én megölöm őket. Kivéve Niallt. Őt csak megdorgálom.-mosolyodtam el és fülem mögé türtem a hajam.
-Aranyosak vagytok, és tényleg összeilletek. Ha elmeri cseszni, mint én akkor azt nem éli túl. Nem csak azért mert belehalna, ha nem lennél mellette, hanem meg is fojtanám.
-De remélem nem csinál semmi hülyeséget.-mondtam, majd mikor beléptünk a házba felemeltem a fejem és nem a kaja jött meg.
-Sam Alex.-ordítottam el magam és nyakukba ugrottam, és majdnem hanyatt is estek.-Ti mit kerestek itt?-kérdeztem szárnyalva a boldogságtól, nem mintha eddig nem lettem volna boldog.
-Gondoltuk meglátogatjuk a szülinapos kis húgunkat.-nevettek.-És meg akartuk nézni, hogy összejöttél-e már azzal Niall gyerekkel.-fejezte be Alex. Igen néha bunkó tud lenni, de akkor is imádom őket.
-Összejöttem vele- léptem hátrébb és összekulcsoltam kezemet Niall kezével.
-Örülünk ha boldog vagy törpilla.-nevetett Sam.
-Bocsi srácok. Ők itt a legjobb barátaim akik szinte már a bátyáim. Sam és Alex-mutattam be őket.-Sam Alex ő itt Niall, Harry Zayn és Louis a banda 4/5-e az én második családom.-vigyorogtam.