28. fejezet

MEGLEPETÉÉÉÉÉS!

Egy részt mer van időm, másrészt mert nem akarom hogy sokat várjatok :))

Apropó gratulálok az én barátnőimnek akik hihetetlenül jól úsznak, úgyhogy ez nekik is megy ;)♥

Na most az van, nem akartam tovább nyálaskodni Írországba, szóval most visszamentünk az időbe, mikor Do és Harry a London Eye-nál voltak. Szóval a következő rész(ek) Londonba lesznek, miközben Evie és Niall Írországba van :D

Remélem értitek, de azért jó olvasást :)xx

Do szemszöge:

Harryvel a kis lelkizésünk után elmentünk még sétálni, beszélgetni és hülyülni. Aztán megmutatta a levelet amit Nellnek akar adni. Már engem is meghatott a levél, szerintem a régi barátnőmnek is meg fog lágyulni a szíve. Miután elmondtam neki véleményemet erről az egész tervéről elindultunk Nell lakásához. Harryn látszott az idegesség összes jele. Komolyan mondom már vártam mikor esik össze, annyira ideges volt. Kezében a levéllel vacillált, hogy megnyomja-e a csengőt. Láttam, hogy ez nem fog menni.

-Harry.-tettem a kezem a vállára és hátra fordult hozzám.-Csúsztasd be az ajtó alatt és akkor el is fogja olvasni.

-Milyen okos vagy? Úgy látszik nem szívta ki a klóros víz.-vigyorgott.

-Úgy látom idegességed közben a humorod még megvan, de ha megnyomom azt a csengőt rögtön betojsz.- mondtam gúnyosan.

-Oké befogtam.-mondta és óvatosan lehajolt, majd becsúsztatta a levelet.

-Te szerelmi életed helyrehozásának 1. lépése kipiálva.-emeltem fel hüvelykujjaimat és úgy jeleztem neki, hogy minden oké

-Hidd el a tied is rendbe fog jönni.-mondta biztatóan. Ja persze. Én nem merem felhívni Liamet, ő meg nem fog keresni engem, hiszen én küldtem el. Ebbe már bele kell törődnöm, hogy elszúrtam. És igaza van én se bírnám ki, ha csak barátok lennénk, úgyhogy tényleg jobb ha nem találkozunk. Hirtelen kezeket láttam magam előtt.

-Hahó Dorothy itt vagy?-csettintgetett Harry a szemem előtt.

-Ja persze.

-Azt látom, ugyanis vagy már 15 perce csak mész és bámulsz magad elé. Egyszer majdnem neki mentél egy lámpaoszlopnak. Én térítettelek ki.-magyarázta lelkesen.-Csak nem Liamen gondolkoztál?

-Mi? Dehogyis.....pffff-próbáltam imitálni, hogy nem érdekel.

-Figyelj nekem csinálhatod ezt, de kb 3 órája vallottad be, hogy szereted.-terült huncut mosoly az arcára és zsebre tett kézzel tovább vonult.

-Harry én haza megyek.-mondtam halkan.

-Figyelj. Most azért mert nekem nem tudsz hazudni ne hogy megsértődj.-mondta halál komolyan.

-Dehogy sértődtem meg, csak már haza akarok menni.-mondtam, mert részben tényleg így volt.

-Jól van kis hableány.-borzolta össze a hajam.

-Tudod ki a kis hableány?-mondtam mérgesen összevont szemöldökkel.

-Persze, hogy tudom. Te vagy az.-húzogatta szemöldökét.

-Na rohadj meg Styles.-mondtam göndör tincseit felborzolva, majd faképnél hagytam. Szerencsére pont a lakásom felé tartottunk így csak egy 5 perc volt még haza értem. Fáradtan lerúgtam magamról a cipőimet, majd a kanapéra dobtam magam. Elkezdtem a tv-t nyomogatni. Olyan szinten elfáradtam. A félnapos sétálás és beszélés önmagában fárasztó, de ha még hozzáadunk egy göndör hajú idiótát.... Napvégére hullák leszünk. Na pont ez történt most velem is. Még csak 10 perce értem haz, de az az idióta már most zaklatott egy sms-sel. 

"Te.Holnap.17:00.Közeli park.Nincs kifogás. Üdvözlettel H ;)xx"

De legalább lesz egy szabad délelőttöm. Egész 

este csak otthon ültem és a tv-t kapcsolgattam. Ittam egy forró csokit, és képeket kezdtem el nézegetni a fényképezőgépemen. Erről eszembe jutott milyen rég fotóztam. Na délelőtti programom meg is van holnapra. Régi képeimet néztem vissza. Egyik képen imádott unokahúgommal voltam. Annyira édes.  Thea (mert így hívják) után jöttek a londoni képeim, hiszen nem először járok itt. Majd elérkeztem az utolsó részhez. Azokhoz a képekhez, mely az nap készültek, mikor megismertem Őt. Akaratlanul is lekúszott egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem, majd kikapcsoltam a gépemet. Ez után vettem egy gyors meleg zuhanyt, majd bebújtam az ágyamba. Nem bírtam elaludni. Össze kuporodva és magamra húzva a takarót gondolkodtam. Mindenfelé járt az eszem. Majd egyszer csak kis tündérek lehajtották szemhéjamat és elaludtam. 

Reggel ugyanebben a pózban keltem. Nagy nehezen felkeltem és összeszedtem magam, majd vetettem egy pillantást órámra. 11:00. Jó hát a délelőtt fele alvással telt. Gyorsan lementem, majd benéztem a hűtőbe. Szerencsére volt valami kaja és azt megettem reggeli-ebéd gyanánt. Aztán kimentem és csak fotóztam. Végre újra természetben lenni. Ez hiányzott mostanában az életemből. Annyira beleéltem magam, hogy negyed 5-kor mentem be. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat. Hűvös volt kint, annak ellenére hogy nyár van. Ruha válogatás közbe megtaláltam egyik kedvenc sapkámat, a sok közül így muszáj volt felvennem. Háromnegyed 5-re el is készültem, hiszen minek csípjem ki úgy magam. Csak Harryvel találkozom. Bezártam magam mögött az ajtót, majd elindultam. Már fél úton voltam, mikor észbe kaptam. Otthon maradt a telefonom. De már nincs időm visszafordulni. Na mindegy, szerencsére van rajtam óra. Pont 5re oda értem a parkba és meg is láttam egy szintén sapkás fiút háttal nekem. "Na ott van fürtöske" mondtam magamba, majd elindultam felé. Nem fordult meg, így megkocogtattam a vállát. Megfordult, majd azt hiszem nem csak én lepődtem meg, hanem az előttem álló Liam is.

-Te nem Harry vagy.- ennyit bírtam kinyögni, de ezt se kellett volna. Hiszen a hülye is látja, hogy  nem  Harry.

-Hát, ahogy te sem.- mondta közömbösen.

-Megfojtom azt a gyereket.-motyogtam.

-Mindegy, ezek szerint ez egy tévedés. Akkor hát én megyek is.-mondta hidegen, majd sarkon fordult és zsebre tett kézzel elindult. Fájt látni, hogy így faképnél hagyott.

-Liam.-kiáltottam utána, majd megállt. Nem fordult meg, csak állt ott.-Nekem nem ez a barátság.

-Do én nem vagyok a barátod.-fordult meg és oda lépdelt hozzám.- Én neked senki nem vagyok. Elutasítottál. Én képtelen vagyok barát lenni.

-És meg se próbálod?- kérdeztem kicsit gúnyosan.

-Nem. Mert attól, hogy te nem szeretsz attól én még igen és tudod ami fáj az a fáj.-mondta ős is ugyanabban a hangnemben mint én.

-Egyszóval nem mondtam, hogy nem szeretlek.

-Akkor meg miért utasítasz el? Jobb neked, hogy mindketten szenvedünk?- kérdezte széttárt kezekkel.

-Inkább, minthogy újra átéljem azt amit akkor.-mondtam halkan és fejemet lehajtottam.

-Ezt nem hiszem el. Egyszer hibázok és egész életemben ezt kell hallgatnom.-kelt ki magából.

-Még neked áll feljebb? Hibáztál. Minden ember hibázik, de viselniük kell a következményt is.

-Ja és az nem volt baj, hogy te ott kelletted magad a srácoknak a buliban.-mondta flegmán.

-Már az is baj, hogy jól éreztem magam? Amúgy te is nyugodtan táncolhattál volna más lányokkal. Csak tudod nem úgy köszönjük meg a táncot, hogy átdugjuk a nyelvünket az ő szájába.-mondtam kiabálva és könnyes szemekkel.

-Tudod mit elegem van. Azt figyelembe se veszed, hogy után egész éjjel téged kutattalak Londonban. És mikor Harryvel játszadoztál a szemem láttára. Szerinted nem fájt? Hát képzeld. Rohadtul fájt, de én még utána is segítettem neked. Haza vittelek, ott maradtam veled egész éjjel és hallgattam a hülye beszólásaid.-mondta szemembe. Most megtudtam, hogy az igazság fáj. De a bunkóság is, mert pofon vágtam.

-Nem veszed észre, hogy ezeket mind te okoztad? Miattad ittam le magam sárga földig, úgyhogy egyszer sem voltam még részeg.-mondtam szabad utat engedve könnyeimnek.

-Nem fogom elvinni az egész balhét, ha még szeretlek is. Jobb ha tudod a te hibáid is következményekkel járnak.- mondta szinte köpködve a szavakat. Sarkon fordult és elindult. Csak zokogva álltam ott, és már nem bírtam tovább...

-Szeretlek. Rohadtul szeretlek csak a csöppnyi eszeddel nem vagy képes felfogni.-ordibáltam utána zokogva. Erre a mondatra megállt és megfordult. Értetlenül nézett rám.-Szeretlek.-mondtam ki utoljára, majd én fordultam magam és mentem el, de ezt megakadályozta egy kéz. Liam rögtön ott termett mellettem és csuklómnál fogva megragadott.

-Mit mondtál?-kérdezte és próbált a szemembe nézni, de én átt váltottam hisztérikus módba.

-Engedj el Liam.-mondtam sírva és elkezdtem ráncigálni a kezem, de nem engedte el.

-Először mond a szemembe amit előbb kiabáltál.-mondta halál nyugodt hangon, és nem engedett bilincsem szorításán.

-Szeretlek. Most jobb?-kérdeztem kisírt szemekkel.

-Igen.-mondta halkan, majd keze hirtelen arcomat fogta és az övé felé húzat. Olyan gyorsan történt minden, ha még akartam se tudtam volna megakadályozni. Ajkait enyémre tapasztotta és megcsókolt. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek és visszacsókoltam. Sírásom miatt hamar vége szakadt, hiszen alig kaptam levegőt.-Olyan nehéz volt ezt kimondani?

-Miért tetted ezt velem?-néztem rá nagy szemekkel.

-Tudod, hogy ráébredj minden ember követ el hibát.-mondta már mosolyogva és a még pár perce ideges kiabáló Liam eltűnt.

-Tudod hogy fájt?

-Ne haragudj, de muszáj volt kimondanom ezeket. De te se csapsz ám kicsit.-nevette le magát és arcát simogatta.

-Megérdemelted.-mondtam sírva nevetve.

-Akkor most megkérdezem. Lennél a barátnőm újra és nyilvánosan?-kérdezte. Szemeiben csillogott a remény és a vágy.

-Megígéred, hogy meggyógyítod a szívem és soha többet nem töröd össze?-kérdeztem, mint egy kislány. Szorosan magához vont ás állát a vállamba fúrta én pedig arcom a nyakába. 

-Ígérem.-súgta lágyan ezt az egy kicsi, de nagy hatású szót.

-Akkor igen.-súgtam én is. Örömittasan hirtelen felkapott és elkezdett pörgetni. Kezeimmel erősen kapaszkodtam a nyakába és a már régóta bent tartogatott nevetésem feltört. Persze nevettem idáig is, de ez most más volt. Ezt Ő váltotta ki belőlem. Miután letett keze közé fogta arcomat és hüvelykujjával végig simította arccsontomat. Hihetetlen, hogy az érzelmek képesek 10 perc alatt megváltozni. Hiszen 10 perce egymással ordibáltunk, most pedig már újra biztonságot adó és ölelő karjaiban érezhetem magam. Ezután leültünk egy padra lábamat ölébe helyeztem és hozzábújva beszélgettem vele.

-Tudod, hogy hiányoztál? Soha. Soha többé nem akarlak elveszíteni.-mondta bele puszilt a hajamba.

-Én se. Tudod, még egy fiú iránt sem éreztem ilyet, mint irántad.-mondta mosolyogva. Telefonja jelzett, hogy sms-e jött.-Valaki jól időzít.

-Igen. Ez a valaki a mi Hazzánk.-nevette el magát, majd hangosan felolvasta az sms-t

"Meglepetés! Remélem nem haragszol és kibékültetek. Ha vérengzés lett ezer bocsi, de nem bírtam nézni a szenvedéseteket. Ne bántástok majd a szegény ártatlan kis fiút. Harryke,xx"

-Ezt nem fogja megúszni.-mondtam gonosz vigyorral.

-Nem bizony.-vigyorgott Ő is.

-Játsszuk el, hogy utáljuk egymást, sőt ha eljátsszuk az itteni jelenetet az nagyon király lenne.-nevettem

-Okééé. De a pofon kötelező?-kérdezte beharapva alsó ajkát.

-Hát igen, de majd kárpótollak.-mondtam és egy csókol leheltem a szájára. Ezek után még egy picit elvoltunk ott majd felálltunk. Pont abban a pillanatban a fákra tekert égő sorok kigyulladtak. Hirtelen körbenéztem és úgy csodáltam. Mikor fejemmel visszafordultam felé ő csak mosolyogva kémlelt.

-Mit nézel úgy?-mosolyodtam el.

-Csak azt, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy kaptam még egy esélyt.-majd közelebb hajolva ajkaival bekebelezte enyéimet, majd azok harmonikusan együtt mozogtak. Nyelve is szabad utat kapott a számba és így lágyan simogatta vele enyémet. Miután érzelmes csókunk véget ért homlokát az enyémnek döntötte és úgy kémlelet szemeimet. Én már elolvadva álltam kezei közt és csak azért voltam talpon mert derekamon pihenő kezei fogtak.

-Üres a ház-mondta halkan megtörve a csendet és egy kaján mosoly jelent meg az arcán.

-Adsz pizsamát?-kérdeztem és hajával babrálta a tarkójánál.

-Minek az?-nevette el magát, majd egy gyors szájra puszi után felkapott és elrohant velem a kocsihoz.

U.i.: És persze nagyon köszönöm a pozitív visszajelzéseket :) nagyon sokat jelentenek számomra ♥