26. fejezet

Halihó!

Hosszabbnak szántam a részt, de kifutottam az időből :|

Nem tudom mikor jön a kövi rész, de az biztos hogy az még Írországban lesz, aztán jön az a rész, hogy elmondom mi volt Londonban ez idő alatt :)

Na jó olvasást, remélem tetszik :)♥ ( Ha túl nyálas bocsi :D)

Greg és Niall Horan (:

Evie szemszög:

Már a kocsiból vettük ki a bőröndjeinket a ház előtt.
-Figyelj csak mosolyogj és lazán.- adta a tanácsokat Greg.
-Kösz. Mondani könnyű....-vágtam vissza.
-Öcskös. Jó csajt választottál, már most felesel velem. Elveszted te bánod.-nevetett Niallre, a bátyja.
-Tudom. De úgy vigyázok rá, mint az életemre.-mosolygott rám, az említett barátom.
-Én is itt vagyok.-szakítottam félbe a testvéri társalgást.
-És?-nevetett fel Greg.
-Volt két bátyám. Erőset tudok ütni és tudom hol fáj a legjobban.-húzogattam a szemöldököm.
-Volt?-kérdezett vissza furcsálva.
-Mindent a maga idejében.- veregettem meg a vállát és közben kinyílt a bejárati ajtó.
-Sokat akartok még ott kint ácsorogni fiúk?-szólt ki Niall anyukája.
-Jó estét Mrs. Horan.-léptem oda mosolyogva.
-Oh szia drágám. Biztos te vagy Evie. Niall ódákat zengett rólad és nyugodtan tegezz.-ölelt meg.
-Rendben Maura.-mosolyogtam vissza rá.
-Menjél be szívem. Fiúk ti meg a bőröndöket hozzátok már be. Kihűl a kaja.-mondta mérgesebben a végét.  de az utolsó szó hallatára valószínűleg megcsillant szerelmem szem, mert előbb bent volt a lakásba mint én.
-Kaja?-kérdezte mikor beért.
-Isten hozott fiam. Én is örülök, hogy újra látlak.-lépett be mosolyogva apukája. Itt mindenki ilyen kedves?
-Szia apa.-ölelte meg.- Bemutatom a barátnőmet. Ő itt Evie.
-Üdv Mr. Horan.-bólintottam.
-Fiam. Remélem nem te mondtad neki, hogy magázzon vagy annyira öregnek látszom?-kérdezte aggódva.
-Nem dehogyis.-ellenkeztem rögtön.
-Jaj nehogy komolyan vedd apát.-ért be Greg is aki után már becsukódott az ajtó.
-Nyugodtan tegezz.-nevette el magát.
-Ez nem volt szép Bobby. Megviccelni pont engem és most, mikor a legjobban izgulok?-kérdeztem, már én is nevetve.
-Fiam tökéletes választás. Evie üdv a családban.-ölelt meg az apukája.
-Na gyerekek. Gyertek menjünk enni, mert a végén még éhen hal a vendégünk.-mosolygott rám.
-Kösz anya. Én nem vagyok ám éhes.-mondta duzzogva Niall.
-Adok az én adagomból.- bújtam oda hozzá oldalról.
-Hát akkor tényleg lehet, hogy éhen maradsz.- röhögött Greg.
-Fogd be.-förmedtünk rá egyszerre, aztán elindultunk az ebédlőbe. Gyönyörűen meg volt terítve és az asztalon volt minden étel. Azonnal neki álltunk enni. Isteni finom volt, amit Maura főzött. Nem győztem dicsérni. A végén azt mondta, ha még egyszer azt mondom, hogy finom nem ehetek többet. Nagyon sokat beszélgettünk vacsora közben. Rengeteg gyerekkori története elmeséltek Niallról és én is rengeteget meséltem. És eljött az a rész. Az a borzalmas....
-14 éves voltam. A szüleim valentin nap alkalmából és anyukám szülinapja miatt elutaztak egy hosszú hétvégére. Addig én egyedül voltam otthon a nővéremmel. Minden este beszéltünk telefonon. Az utolsó telefon hívás a hotelból jött. azt mondták most indulnak, és sietnek hozzánk haza. Mondtuk, hogy óvatosan vezessenek. Aznap este nehezen aludtam el, pedig én olyan vagyok, hogy 5 perc alatt elalszom. 11 óra körül megszólalt a telefon. Nővérem vette fel. Nem mondott semmit. Láttam a rémültséget az arcán. Azonnal kocsiba ültünk és mentünk. Nem mondta mi van, majd felértünk az autópályára, ami a város közelében van. Mikor megláttam a villódzó fényeket, a rendőr és a mentő autókat. Gyomrom görcsbe rándult és egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomba. Kiszálltunk a kocsiból és közelebb mentünk. Baleset történt. Egy kamion sofőr elaludt és a belső sávba haladó szüleimet felpasszírozta a betonfalra. Mikor átengedtek minket a rendőrök és megláttam szüleimet tehetetlenül feküdni a földön. Csak zokogtam. Oda rohantam és anyukám teste mellé estem. Aztán átmásztam apukám mellé. Az volt életem legszörnyűbb éjszakája. A nővérem csak a féltestvérem és mellette van két fél bátyám. Ez az amit mondtam Greg csak voltak, ugyanis a baleset óta egyszer hívott fel az egyik. És ő is nem rég, mikor közölte, hogy a nagymamám meghalt. Ennyit számítok nekik, ezért mindig azt mondom, hogy nekem csak egy félnővérem van, aki azóta nevelt. Vele élek Budapesten.
Ennyi lenne az én kis történetem.-fejeztem be, és a végén elhalkult a hangom és egy könnycsepp leszánkázott az arcomon. Gyorsan le töröltem, hogy ne vegyék észre.
-Sajnálom.-mondták szinte egyszerre.
-Túl tettem magam rajt. Már amennyire egy ilyenen túl lehet, de ne rontsa most el ez az estét.-nevettem fájdalmasan.-Mióta Niallt megismertem sokkal boldogabb vagyok, mint voltam. Ő mellette nem kell azzal törődnöm, hogy erős legyek. Mindig kifejezhetem érzéseimet és számíthatok rá ezt szeretem a fiatokban és az öcsédben, hogy mellettem van bármi is történjen.-döntöttem Niall vállára a fejem.
-Bármi rosszat tesz csak szólj nekem és majd én rendbe teszem azt a kis fejét.- mosolygott rám Bobby.
-Én lennék az utolsó ember aki szándékosan megbántana.-puszilta meg a fejem búbját.
-Na fiatalok menjetek be, addig én elmosogatok.- állt fel Maura és elkezdte összeszedni a tányérokat. A fiúk bementek a nappaliba.
-Segítek.-mondtam, és én is elkezdtem összeszedni a tányérokat.
-Ugyan már.  Te vendég vagy.-próbált lebeszélni.
-Hangzott el olyan, hogy üdv a családban és ha családtag vagyok, akkor kötelességem segíteni.-nevettem el magam.
-Frappáns válasz, de ha annyira akarsz segíteni, akkor eltörölheted a tányérokat.-nevetett vele együtt. Mosogatás közben is jól kibeszéltük a fiúkat.
-Nagy hatással van rám Niall.-mondtam, miközben az evőeszközöket raktam a fiókba.
-Ilyenre is képes a kicsi fiam?-mosolygott.
-Igen. Valahogy sokkal nyíltabb vagyok. Sokkal könnyebben mondok el dolgokat, persze jó értelembe. Például, nem tudtam olyan könnyen elmondani a balesetet senkinek, mint nektek.-mosolyogtam magamba. Hiszen ez magamnak is meglepő volt.
-Az a lényeg, hogy mindig maradj ilyen jó kedvű. A szüleid most büszkén néznek le rád onnan az égből.-tettem vállamra a kezét. Ez a mondat nagyon jól esett és remélem tényleg így van.-Na gyere menjünk be.
-Na jól ki beszéltetek?-lépett oda hozzám Niall, és nyomott egy puszit a számra.
-Jó tudni, hogy félsz a bohócoktól.-mosolyogtam gonoszul vissza rá.
-Anya?!- vetett rá egy csúnya pillantást.
-Na én elmegyek megfürdök, ha nem baj és utána lefekszek.-mondtam szerelmem szemét fürkészve. Néha olyan jó volt elveszni benne.
-Jó. Nyugodtan menj csak. Niall is mindjárt utánad megy.-mosolygott rám Bobby.
-Akkor jó éjt. Téged meg várlak fönt.- mondtam halkabban a mondat másik részét és a végén megtoldottam egy puszival, amit az orra hegyére kapott. Gyorsan felszaladtam az emeletre. Ki kerestem a pizsamámat, ami a szokásosból állt (az ő egyik pólója és egy francia bugyi.) annyi különbséggel, hogy most azért shortot vettem a bugyira. Vettem a bátorságot, és elvettem Niall törölközőjét. Egy sima fehér törölköző volt a közepén egy lóherével, amiben az ír zászló volt. Gyorsan letusoltam, felvettem a pizsamám és visszamentem a szobába. Kicsit rumlis volt, de nem érdekelt. Amúgy is mondtam Maura, hogy mindent úgy hagyott ahogy volt. Épp válogattam, hogy mit vegyek fel holnapra, mikor két kéz megragadott hátulról és elkezdett pörgetni.
-Neeeee.-kiabáltam nevetve, mire a merénylőm letett és szembe fordított magával.
-Hogy lehetsz ennyire elbűvölő?-kérdezte, mélyen a szemembe nézve.
-Mert?
-Mindenki oda van érted. Azt mondták, hogy ha elveszítelek akkor én leszek a legnagyobb idióta a földön és bánni fogom egy életre. Szerintük tökéletesen összeillünk és imádnak téged. Még a végén jobban fognak szeretni mint engem.-biggyesztette le ajkait.
-Soha nem fordulna elő, de ha mégis én teljes szívemből csak téged szeretnélek. Az nem lenne elég?-dobtam át kezeimet nyakán.
-Teljesen elég.-mondta halkan, majd magához rántott és ajkait enyémekre helyezte. Lassan kezdtek el mozogni, de pár másodperc múlva, már heves csókcsatában voltunk. Kezével hátamat cirógatta a pólóm alatt, amibe bele remegtem. Ezt ő is észrevette és egy egy mosollyal díjazta. Kezdte felfelé húzni  lassan a pólómat, de megállítottam.
-Most nem szívem. Itt vannak a szomszédba a szüleid, meg a bátyád.-mondtam.
-Bezárom az ajtót, ha arról van szó.-mondta, miközben vágytól csillogott a szeme.
-Akkor elmondom érthetően. Nem fekszek le veled a szüleid házában.-mondtam ki kerek perec, mire bevetette a kiskutya szemeket.- Nem Niall James Horan. Nem hatsz meg ezzel.
-Egy picit sem.-kérdezte és most szempilláit rebegtette.
-Nem. Na de gyere és aludjunk.-mondtam és pólójánál fogva elkezdtem az ágy fele húzni.
-De én még meg se fürödtem.
-Kapsz 10 percet. Ha nem leszel itt egyedül lefekszem aludni és szétterülök majd direkt az ágyon.-néztem rá ördögien.
-Tudod, hogy akkor rád fekszem.-húzogatta szemöldökét.
-Lelöklek.
-Magammal rántalak.
-Én leszek felül.
-Én meg alul.
-Összenyomom majd a csontjaidat- nevettem.
-Jajj a pehelysúlyoddal.-mondta, majd felkapott. Kivitt a fürdőbe.
-Én minek kellek ide?-kérdeztem
-Nem leszek egyedül, miközben zuhanyzok.. Ja és mossál fogat.-mondta, miközben elkezdett vetkőzni. Megforgattam a szemeimet, és elkezdtem fogat mosni. Mire végeztem Niall még a zuahny alatt állt. Egyszer csak kidugta fejét.-Gyere ide.
-Jó. De minek?-kérdeztem és odamentem.
-Csak. Csukd be a szemed.-vigyorodott el.
-Mire készülsz?-kérdeztem, miközben úgy tettem ahogy kért és a következő pillanatban már beemelt a zuhanyfülkébe. Egy perc se kellett és csurom víz lett a pizsamám.-Niall Horan.-mondtam mérgesen.
-Evie Simon.-utánzott.
-Olyan hülye vagy.- nevettem el a végét és magamhoz húzva megcsókoltam.
-Keményebb büntetésre számítottam.-mondta megnyalva ajkait, miután elváltak azok az enyémtől.
-Ami késik nem múlik.- mondtam sejtelmes vigyorral.