16. fejezet: Awkward.

Evie szemszög:

Este miután hazaértünk rögtön lefeküdtünk aludni. Reggel viszont iszonyatos gyomor görccsel és fej fájással ébredtem. Ez egyet jelent. Megjött.(Nem a postás.) Ilyenkor vagy nagyon érzékeny vagyok vagy nagyon nyűgös. De a legrosszabb ha mindkettő egyszerre. Éppen azon voltam, hogy egy párnát gyömöszöljek be a hasam alá, mert z néha segít. De a legjobb akkor is a gyógyszer, viszont képtelen vagyok felállni. Közben észre vettem, hogy a mellettem fekvő édes személy elkezd mocorogni. ahogy őt néztem, mintha enyhült volna fájdalom, de még mindig nem bírtam megmozdulni.Fejem felé fordítottam, és ő is így tett, majd lassan nyitogatta a szemét. Végül egy kis résnyire nyitotta ki. Amint szemembe nézett elmosolyodott. Az a mosoly ellenállhatatlan, így én is elmosolyodtam a kínzó fájdalom ellenére.
-Jó reggelt kicsim.-mondta reggeli rekedtes hangján.
-Jó. Reggelt.- mondtam az utolsó szót egy kicsit nyögés képen, mert bele nyílalt a fájdalom a hasamba.
-Mi baj édes?-kérdezte aggódva, de még mindig fáradtan.
-Csak iszonyatosan fáj a fejem és görcsöl a hasam.- próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de a kis ír szőkeség túl reagálta dolgot.
-Úristen. Mitől? Mit csináltál? Mit ettél? Ugye nem? Ugye nem vagy terhes?-jöttek a hülyébbnél hülyébb kérdések, de az utolsón nevetnem kellett, ami nehezen jött össze. Nagy nehezen felemeltem a kezem és arcára tettem.
-Niall, nem csináltam semmit, nem ettem semmit és főképp nem vagyok terhes. Hogy lennék terhes, ha még le se feküdtünk?- nevettem.-Kicsit túl reagáltad nem?
-Lehetséges.- vakarta meg a tarkóját. Bocsánat, de aggódom érted. Mitől vannak ezek a fájásaid?
-Női dolgok.-mondtam, de csak értetlenül nézett rám.-Ugye tudod miről beszélek?
-Ahaaa.-húzta el a mondatot.
-Szóval nem.-jelentettem ki, mire kicsit elpirult.-Anyukád felvilágosított ugye?
-Igen, de csak a férfi dolgokról, a nőieket csak megemlítette.
-Komolyan akkor nekem 17 évesen kell elmagyaráznom neked 18 évesnek, mi zajlik le bennem?-vigyorodtam el, mert eléggé vicces helyzet.
-Jól van na nem kell kiröhögni.- nyújtotta ki rám a nyelvét és hanyatt fordulva elkezdte a plafont bámulni.
-Bocsánat nem akartalak megbántani kicsim. Gyere ide kapsz egy puszit, és elmagyarázom. Úgyis orvos akarok lenni, szóval.
-Gyere te ide, mert most megvagyok sértődve.-fonta össze kezeit a mellkasa alatt.
-Szerinted ha feltudnék kelni, vagy legalább megtudnék mozdulni már nem bújtam volna oda hozzád?-kérdeztem felvont szemöldökkel, mire felém fordította a fejét.
-De.-mosolyodott el.- Na gyere ide.-jött közel hozzám és megpróbált átölelni, ami jól esett, de akkor is fájt a hasam és a fejem, de meglepő módon nem voltam még olyan elviselhetetlen.-Akkor elmeséled.-kérdezte halkan.
-El te bolond.-és elmeséltem neki mindent amit tudni kell a menstruációról.
-Ez.így.durva-tagolta mondatot.-Szóval akkor te most vérzel oda lent.
-Igen, ami fájdalmakkal jár ide fönt. De ha veszek be gyógyszert elmúlik és semmi bajom nem lesz.
-Jó akkor vedd be azt a gyógyszert, mert szeretnék ma csak veled lenni egész álló nap.- lehelt lágy csókot az arcomra, majd felkelt és elkezdett öltözni.
-Niall. A táskámba van a gyógyszer. Fehér rózsaszín doboz. Kérlek hoznál be nekem egy szemet, meg egy pohár vizet?
-Persze.- mosolygott, majd 10 perc múlva visszaért és bevettem a gyógyszert. Leült az ágy szélére.- Csak szólni akartam, hogy felesleges volt elmondanod mindent, mert tudtam. De tiszta aranyos voltál hogy elmondtad és....
-Te hagytad, hogy itt jártassam a számat?-kérdeztem meglepődve és nagy nehezen feltornáztam magam ülésbe.
-Igen, de...
-Köcsög vagy.-boxoltam a hasába.
-Ha ezzel azt akartad elérni, hogy nekem is úgy fájjon a hasam mint neked akkor bejött és azt akartam mondani, hogy legalább megtudtam, hogy orvos akarsz lenni.
-Hagyjál békén. Most haragszom rád. Nem elég, hogy így is hisztis vagyok ebben az időszakban, még ráteszel egy lapáttal.- 1.fázis hisztis roham.
-Ne haragudj szerelmem.-tette kezét kezemre.
-Na jó. Megbocsátok.-tettem egy félmosolyt arcomra.
-Köszönöm.-hajolt közelebb. Éreztem leheletét az arcomon és nyomott egy puszit az orromra.
-Na  elég gyorsan kezd hatni a gyógyszer, mert már megtudok mozdulni.-mondtam miközben próbáltam feltápászkodni. De ezt még nem sikerült elsajátítanom a gipszben.
-Mikor veszik le a gipszet?-kérdezte Niall az ágyon feküdve, miközben én már ruhát kerestem.
-Hát várjál.Hétfőn rakták fel. Most szombat van ha minden igaz. Tehát jövő hét szombaton.-számoltam magamban a napokat.
-Ilyen rövid ideig kell csak?
-Igen mert nem eltörött.
-Értem. De jó akkor utána már eltudunk menni sétálni kettesben.-mosolygott, miközben még mindig a szekrény előtt álltam pizsamában. Igen ilyenkor a döntőképességem harmadára csökken.
-Nem tudom mit vegyek fel.- nyafogtam.
-Segítsek?-kérdezte nevetve, aztán éreztem, hogy hátulról átöleli derekam. Állát vállamra helyezte, ez könnyen ment neki, mert nem sokkal volt magasabb nálam.
-Kérlek. Egyszerűbb lenne ha megmondanád, de normális ruhát.- oldalra néztem, hogy láthassam arcát. Figyelmesen pásztázta végig a szekrényem.
-Meg is van.-mondta és elkezdte kiszedni az ő által kiszemelt ruhákat.
-Te tényleg tudod, most milyen hangulatom van, és hogy milyen az alapstílusom.-nyomtam egy puszit arcár, mikor megláttam miket vett ki.
-Ismerlek, és ez is amit imádok benned. Nem vagy az a divatmániás cicabab, de még is mindig tudod mit kell felvenni. Ha csinosnak kell lenni csinos vagy, ha elegánsnak elegáns, ha éppen csak itthon vagy akkor pedig laza.
-Ez jó?-kérdeztem, miközben anélkül sikerült megfordulnom, hogy nem léptem lábára.
-Nem tudom, de nekem tökéletes.-mondta mosolyogva.
-Tudtad, hogy nincs tökéletes?-kérdeztem.
-Miért nincs? Hiszen te tökéletes vagy nekem.
-Hát köszönöm, de akkor sincs szerintem. Bármikor, mikor már azt hiszem minden rendben van körülöttem valami jön és lerombolja. De van amikor egész sokáig nem történik semmi.
-Szerintem pedig van tökéletes élet. Tökéletes párkapcsolat. Tökéletes...
-Fogd már be a te tökéletes szádat.-nyomtam ajkaimat ajkaira és éreztem, hogy bele mosolyog. Éreztem, hogy valami csikizi a hasam, de belülről. Igen erre szokták azt mondani a pillangók repdesnek a gyomromba.  Derekamnál fogva picit megemelt és elvitt az ágyig. Óvatosan lefektetett, majd ajkaink elváltak a lágy csók után és kezével támasztotta magát felettem.
-Tökéletes csók tökéletes te.- fejezte be mondandóját.
-Olyan hülye vagy.- mondtam megrázva a fejem és pólója szélét birizgáltam.
-Te meg buta.-nyomott egy puszit homlokomra. Lassan felkelt és engem is felsegített. Mint mindig most is hátán mentem le a lépcsőn. Mikor leértünk megint váratlan vendégek voltak előttünk.
-Ti meg mit kerestek itt megint? Ez lett a közös hadiszállás vagy mi?-kérdeztem Niall hátáról, mire mind heves bólogatásba kezdtek.
-És még is honnan van kulcsotok a házamhoz?-kérdezte Niall. Mire egyikük arcára kiült egy nagy vigyor.
-Hát megtaláltam a pótkulcsotokat, és úgy gondoltam lemásoltatom magamnak.- vigyorgott Lou.
-Jujj de jó. -vigyorogtam szarkasztikusan.
-Ugye? Bármikor bejöhetek megzavarhatlak titeket.- vigyorgott továbbra is, a többiek meg már a földön fetrengtek a nevetéstől.
-Kivéve, ha véletlen lecseréltetem a záramat.-mondta Niall, mert neki se tetszett, hogy bármikor bejöhet. Szeretjük Louist és bármikor átjöhet, de úgyhogy ha mi is megengedjük.
-Na jól van ezt majd később elrendezitek. Nem játszunk inkább valamit?- kérdezte Liam, aki mellett ott ült Do és nem tudtam nem észrevenni, hogy van ott valami. Do nagyon vigyorgott. Igaz alapból ilyen vigyori, de ez mást volt.
-Activity?-kérdezte Zayn. Mire mind bólogattunk.- Én leszek a játék mester.
-Jó. Legyen. Akkor egy pár Liam Do, Larry Stylinson és mi.-osztottam ki a párokat. Bele is kezdtünk a játékba másfél órán át játszottunk. Annyit nevettünk, hogy szerintem már mindenkinek nagyon fáj a hasa és nekem szerencsére elmúlt minden női problémával járó fájásom. Rájöttem egy valamire, hogy ezek a srácok nem bírnak mutogatni. Louis nem bírta elmutogatni, azt hogy répaföld, vagy Harry nem találta ki. Liam a fagyit nem tudta elmutogatni. Ez olyan Activity volt, hogy vagy rajzoltunk vagy mutogattunk. Az mellékes, hogy Niall képtelen volt egy gyűrűt lerajzolni, úgyhogy felismerjem.
A játék végén elkezdtünk összepakolni, mert nálunk ez nagy kupival jár. De feltűnő módon Liam és Do eltűnt.
-Mindjárt jövök.-súgtam Niall fülébe, ő pedig bólogatott. Mielőtt keresésükre indultam volna kimentem a konyhába, hogy iszok valamit. A hűtőbe szokás szerint nem volt semmi, ezért el kellett mennem a kamrához hozni be üdítőt. Amint kinyitottam az ajtót egy kisebb sokk ért. Két ijedt szempár nézett engem.
-Ti meg mit csináltok itt?-kérdeztem.

Liam szemszög:

A tegnap este után sokkal boldogabb voltam, és Do is az volt. Az egész napunkat együtt töltöttük. Do kicsit félt, hogy mi lesz ha Evie megtudja, ugyanis neki sas szeme van és nagyon jó logikája. Mikor átmentünk hozzájuk próbáltunk úgy viselkedni mint máskor, de mindkettőnk feltűnően nagyon jó kedvű volt. Ezt a srácok nem vették észre, mert ők sose figyelnek semmire. Pechünkre, vagy szerencsénkre nem tudom, de egy csapatba kerültünk Activitynél. A játék után Do kilopódzott a konyhába, azzal az indokkal hogy szomjas, de előtte a fülembe súgta, hogy ha akarok menjek utána.
Nem is kellett többször mondania. Pár perc múlva követtem a konyhába.
-Miért tetted ezt velem?- kérdezte Do, miközben közelebb léptem hozzá.
-Mit tettem?- kérdeztem, miközben közelebb húztam magamhoz.
-Nem bírok ki nélküled már egy percet sem.- nyomta ajkait az enyémre. Amin eléggé meglepődtem, mert tegnap még ő ellenkezett ez ellen a legjobban.
-Várj egy picit.-mondtam eltávolodva. Ki tekintettem a nappliba és láttam, hogy nem tűnt fel nekik a hiányzásunk.-Gyere- fogtam meg a kezét és elkezdtem a kamra felé húzni.
-Ez mi?-kérdezte Do kuncogva.
-Niallnek két kamrája van, mert az egyikbe a kaját egyikbe a piákat tárolja..-mondtam miközben behúztam a piás kamrába. Bezártam az ajtót és azonnal neki estem. Persze ő sem bánta. Vad csókolózásba kezdtünk.
-Megőrjítesz.-suttogta ajkaimba.
-Hát még te. Sose csinálok ilyeneket.- motyogtam vissza, mire elmosolyodott. Ajkaink egy percre sem váltak el, mikor már éppen pólója alatt járt kezem és simogattam a hátát egy váratlan dolog történt.
-Ti meg mit csináltok itt?-kérdezte Evie kitágult szemekkel. Hogy neki miért pont most kellett ide jönnie.
-Semmit.-távolodott el hirtelen Do és hallatszott a hangján egy kis félelem.
-Na jó hülye én se vagyok. Nem akarok most egy magyarázatot se hallani, majd holnap. Most pedig húzzatok haza, mielőtt még megbecstelenítenétek a kamránkat. Majd azt mondom rosszul érezted magad Do.- mondta és kihessegetett minket. Hát eléggé ciki helyzet volt,de Evie elég jól kezelte.
-Menjünk hozzám.-mondta Do, és gyorsan megadta címet. Pár perc múlva ott voltunk.. Felrohantunk a második emeletre. Miközben kinyitotta az ajtót nyakát csókolgattam, majd amint kattant a zár megfordult, és lábát csípőm köré tekerte és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Éppen lábammal próbáltam bezárni az ajtót, miközben ajkamat harapdálta. Nem tudom miért tette ezt. Egy lánynak se engedtem idáig, de ő más. Éppen vettem le a cipőmet és elindultam befelé, miközben két krákogást hallottunk azonnal leugrott ölemből Do és ijedten fordult meg.
-Hello.-jött a két nem várt és számomra ismeretlen embertől a köszönés.
-Ti meg mit kerestek itt?- kérdezte haját túrva Do.
-Gondoltunk meglepünk  téged és Eviet, de téged akartunk elsőnek-mondta az egyik srác.
-De úgy látom rosszkor jöttünk.-fejezte be a másik és rám tekintett. Nem volt semmi gyűlölet sem lenézés a nézésben. Do felém fordult.
-Liam az lenne a legjobb ha most hazamennél. Ne haragudj- suttogta majd egy gyors csókot nyomott ajkaimra és bólintva elmentem. Fogalmam ki volt ez a 2 srác.