First One Shot : Síelés és békülés♥

~2013. február 14.~

 Evie szemszög:

-Gyerünk! fel kell kelned. Suliba kell menned!- mondta nővérem, miközben lábamnál fogva próbált lehúzni az ágyamról.
-Nem. Nem megyek sehova. Itt maradok és átalszom a napot.-mondtam erősen kapaszkodva és magamra húzva a takarót. Miért van, hogy nem akarok sehova menni? Utálom a Valentin-napot. Ennél rosszabb nap nincs is a világon és már két ok miatt utálhatom. Az egyik, a hülye szerelmesek napja miatt vesztettem el a szüleimet. A második, hogy egész nap az enyelgő szerelmes párokat kell néznem. Mind két ok jogos és szörnyű.
-Eva. Most azonnal fel kelsz, vagy olyat teszek amit még én is megbánok.- fenyegetőzött. Mivel nem válaszoltam felkészültem a terrorra, bár sose tudott jó szívatásokat. Kiment a szobámból és végre nyugalmam volt. Azt hittem feladta, mert ihlet hiányos de nem hittem volna hogy ilyen szemét is tud lenni. Bekapcsolta a rádiót, a hangerőt maxra tekerte és elindult az Up all night album. Kipattantam az ágyból és azonnal kikapcsoltam az üvöltő rádiót a nappaliban.
-Hogy lehetsz ennyire szemét?-kérdeztem kiabálva.- Még a leveleket se mutattad meg, utána meg még szívatsz is.
-Ideje lenne túl lépned rajta. 6 hónap.Te hagytad ott. Esélyt nem adtál neki. Tedd túl magad rajta.-mondta halál nyugodtan és valahol mélyen belül éreztem, hogy igaza van.
-Már rég túl léptem.-mondtam gúnyosan hazudva.
-Akkor miért nem vagy képes visszamenni és találkozni a barátaiddal csak pár napra? Vagy miért nem vagy képes velük skypeon beszélni? Vagy újra hallgatni a zenéjüket esetleg elolvasni Niall leveleit?- kérdezte gúnyosan, olyan hangnemben ahogy én beszéltem előbb.
-Neked ehhez semmi közöd.-csattantam fel.
-Figyelj húgi. Egyszer szembe kell nézned vele. Ha tényleg ő az igazid akkor megbocsátasz, de ha nem muszáj túllépned rajta. Fél éve folyamatosan azt kell néznem Sam és Alex társaságában, hogy gubbasztasz  a tankönyvek felett és ki se mozdulsz itthonról.-mondta már nyugodt lágy hangnemben Orsi. Már épp szólásra nyitottam volna a számat, de belém fojtotta a szót.- A szemét le vitel nem kimozdulás. Én csak jót akarok neked. Újra szeretnélek látni boldogan.

-Megyek suliba.-mondtam nem ide illő mondatként és válaszként. Tereltem a témát, ahogy mindig. Félek szembe nézni az igazsággal. Fáj. Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. Képtelen vagyok újra felhőtlenül boldog lenni. De talán majd csak túlteszem rajta magam. Nem tudom mikor, de egyszer biztos. Bementem a szobámba és melegen felöltöztem. Hideg száraz február van, de én mindig csak pulcsikban járok. Mivel ez egy utált nap elég szürkén öltöztem fel. Kinéztem a hőmérőre és kereken     0 °C van. Összedobáltam minden cuccom a sporttáskámba. Kosár cucc, biosz tankönyv, kémia tankönyv stb. Hogy takarjam magam és ne kelljen minden szemszögből a turbékoló embereket látnom felvettem egy napszemüveget is. Kimentem dobtam egy "Hello" nővéremnek és már ott sem voltam. Kigyalogoltam a vonatállomásra és közbe fülembe raktam az iPodomat és elkezdtem zenét hallgatni. Mindenféle zenét hallgattam, de akárhányszor egy érzelmes szám került volna sorra tovább léptettem. Megjött a vonatom felültem rá és szerencsére egy üres négyes helyre betudtam ülni. Bámultam ki az ablakon, mikor pár megálló múlva felszállt egy szerelmes pár. Hatalmas a vonat rengeteg hely van, de pont oda kell ülniük ahol én ülök. Idegesen felpattantam és inkább álltam egész úton csak ne kelljen néznem őket. Végre megérkeztem Tatabányára. Leszállva vonatról két barátom fogadott, akik végig mellettem állnak és próbálnak felvidítani.
-Jó reggelt!-mondták egyszerre és látták az arcomon, hogy morcos vagyok.
-Jobb is lehetne.-morogtam, de nem akartam elrontani a kedvüket. Kinyitottam a karomat és megöleltem a két bolondot.
-Milyen kis szürke vagy?-poénkodott Sam.
-Nem is, mert nézd narancssárga a cipőfűzőm.-nyújtottam ki rá a nyelvem és elindultunk a suliba.
-Nem tudtunk neked csokit venni, mert csak szív alakú és lóhere alakú Milka volt-mondta óvatosan Alex.
-Mindegy nem baj.-legyintettem.-Valahogy túlélem ezt a napot.
-Ja. Lehet valamit elfelejtettünk mondani.-tördelte a kezét Alex, és ez nem jó jel. Levettem a napszemüveget és szúrósan jártattam köztük tekintetem.
-Elmegyünk síelni Svájcba-bökte ki Sam.-Ma este indulunk és Kedden jövünk haza éjjel.
-Jó szórakozást- mondtam értetlenül.
-Te is jössz velünk. Hármasban síelünk egyet.-lökdösött Alex.
-Hogy is ne. Nem akartok egy csokor rózsát a kezembe adni szárnyakat rakni a hátamra és lökdösni emberekhez, hogy azt mondjam"Boldogságos Valentin napot!"-mondtam szarkasztikusan, mire mindketten úgy néztek rám mint a hülyére.-Utazzak el Valentin napi hétvégén, mikor eleve suliba nem akartam jönni, mert utálom ezt a szar napot.- kiabáltam a végén.
-Jössz és kész. Nem kérdeztünk téged.-mondta ki határozottan Alex.
-Álmaitokban.-fontam össze mellem alatt a kezeimet.
-Épen most pakol össze neked Orsi. Hiszen ő is úgy gondolja jó lenne neked egy kis kimozdulás.-magyarázott Sam. Csak várjon meg a nővérem és esküszöm, hogy.....arghhhhh.
-És tankönyvet nem hozhatsz.-jelentette ki Alex.
-Ja és majd lemaradok az anyaggal, nem sikerül az érettségi és nem vesznek fel az egyetemre.-kezdtem nyafogni. Ez egy szar nap lesz.
-Evie. Biológiából 5 leckével előrébb vagy Kémiából meg 6-tal. Már a tanárnők aggódnak érted.-mondta Sam, miközben kinyitotta a suli ajtaját.
-Jó reggelt!-köszöntünk egyszerre a portás néninek.
-Na szóval. 4-re ott vagyunk érted és 6-kor megy a gépünk. Mert repcsivel megyünk.-vigyorgott Sam.
-Fantasztikus.-forgattam meg a szemeimet.
-Na jó legyél és lehet benézek hozzád kosár közben és porig alázlak.-kacsintott Alex.
-Éljen.-került még egyet a szemem a másik irányba és ott hagytam őket. Csak éljem túl ezt a napot, a síelést meg majd megoldom.

Niall szemszöge:

-Gyerünk Niall! Muszáj enned valamit. Alig eszel, mióta elment Evie.-nyaggattak a többiek. Mindenki itt van a házamba.
-Nem vagyok éhes és kész.-mondtam kedvetlenül és csak zoknimat vizslattam a kanapén ülve.
-Ez így nem lesz jó. Ma péntek van és jövő héten csak csütörtökön lesz interjúnk.-morfondírozott-Harry
-Jéé ma van Valentin nap.-csillant fel Louis szeme, de Emily oldalba bökte. Barátom értetlenül nézett le a lányra mire ő felém bökött fejével. Úgy tettem, mintha meg se hallottam volna.
-Menjünk el mondjuk valahova kikapcsolódni.-dobta fel az ötletet Liam.
-Menjetek nyugodtan, én majd itthon maradok.-mondtam és intettem a kezemmel, hogy mehetnek.
-Nem Niall.- kelt ki magából Do.- Jössz te is. Mióta Evie elment szinte nem csinálsz semmit. Csak a koncertekre és az interjúkra jársz el. Evie elment, mert elcseszted. És tudom, hogy nem csaltad meg de nem is tettél semmit az érdekébe, hogy megmagyarázd neki. Tudom, hogy írtál neki leveleket, de talán ha elmész és elmondod neki az igazságot akkor már rég újra együtt lennétek.-mondta ki őszintén. Tényleg így van, és tisztelem Do-t amiért a szemembe merte mondani.
-Így van és? Már mindegy. Biztos boldogan éli tovább az életét és már elfelejtett.-mondtam ki kelletlenül.
-Na jól van nem érdekelsz Niall.-mondta most Zayn határozottan.-Szépen felemeled a kis formás segged és összepakolsz, mert elmegyünk itthonról. Kimozdulunk és síelünk egy jót.
-Ha nem teszem amit mondasz?-néztem fel rá flegmán.
-Beverek neked egyet és nem érdekel hogy a haverom vagy. -tényleg határozottnak tűnt.
-Rendben. Megyek összepakolok, de ti nektek nem kell?-kérdeztem a lépcső felé haladva, mert ez felettébb gyanús volt nekem.
-Mi már össze vagyunk pakolva csak téged kellett győzködni.-mondta Nell.
-Kis sunyik.-néztem rájuk szűkített szemekkel, mire elmosolyodtak.
Miközben pakoltam megtaláltam a lóherés nyakláncomat amit Evietől kaptam. Iszonyatosan hiányzik. És még mindig teljes szívemből szeretem. Soha nem tudnék más lányt szeretni többé. A szívem már örökre az övé marad, ha ő ezt nem is viszonozza. Hirtelen kigördült pár könnycsepp a szememből, miközben a medált simogattam. Valaki kopogott az ajtófélfán.
-Bejöhetek?-kérdezte Do.
-Persze nyugodtan.-mondtam és gyorsan letöröltem a pár kósza könnycseppemet. Igazából, mikor nem látják és úgy van rengeteget sírok. Tudom, hogy fiú vagyok de nem tudom még mindig elengedni. Mint mikor a kisfiútól elveszik a kedvenc akcióhős figuráját.
-Figyelj én előbb nem akartalak lent megbántani, csak muszáj volt kimondanom. Néha átkozom a nagy számat.-nevetett fel kínosan, ami engem is megmosolyogtatott.
-Nem haragszom. Legalább te merted a szemembe mondani, ami igaz.-mondtam és közben felvettem a nyakláncom.
-Figyelj. Hiszem, sőt tudom hogy ennek a kapcsolatnak nincs vége. Vedd úgy, hogy ez egy szünet. Mellesleg tudom, hogy Evie is szenved, mert szoktam a fiúkkal kommunikálni.
-De akkor miért nem engedte, hogy megmagyarázzam?
-Tudod Evie nagyon makacs és zárkózott néha. Fél, hogy újra elveszthet téged és akkor inkább szenved.-magyarázta-De bízz bennem. Kifogtok békülni és minden a normális kerék vágásba lesz újra.
-Köszönöm Do, hogy hiszel ebben.- néztem rá könnyes szemekkel és megöleltem.
~
Evie szemszöge:

Megérkeztünk Svájcba akaratom ellenére. Nem akarok itt lenni. Mondanom se kell tele volt szerelmes párokkal a repülőgép. Cuppogtak előttem, mögöttem, mellettem. Még a zenén keresztül is hallottam. Már azon gondolkoztam kérek egy ejtőernyőt és kiugrok. Mikor megérkeztünk nagyon nagy hó vihar volt és valami rossz előérzet töltött el. A fiúk pedig feltűnően kedvesek voltak. Még a bőröndömet is hozták! Ez nagy szó, mert van hogy én hozom az övékét. Beszálltunk a taxiba és célba vettük a síparadicsomot. Körülbelül egy háromnegyed órás út volt. Átmentünk egy szűk úton a hegyek közt ahol már ott volt a szálló. Itt már szebb volt az idő, hiszen a hegyek nem engedték át ide teljesen a hóvihart. Taxi megállt, kivettük a cuccunkat és bementünk a hangulatos kis hotelba. Beérve egy kis társalgó szerűség fogadott minket. Bőrkanapék, kanadalló. Rögtön az ajtó mellett ott volt a recepció. Egy fiatal mosolygós lány állt ott, akinek névtáblájára Caren volt írva.
-Jó estét.-köszöntött kedvesen minket és mi is visszaköszöntünk. Próbáltam legjobb álmosolyomat felvenni.
-Jó estét. Két szobát foglaltunk Samuel Burton névre.-mondta Sam.
-Áhh. Igen látom, azonnal adom a kulcsokat.-mondta és fordult a kulcs tartókhoz, de elkezdett csipogni a gép. Nem jó jel.
-Mi történt?-kérdeztem összevont szemöldökkel, mire kaptam egy kis szúrást a bordáim közé. Caren lehajolt és elkezdett valamit babrálni a gépen.
-Van egy kis gond. Van egy új recepciósunk és kiadta az önök egyik szobáját ma. De szerencsére két fős szoba és csak egy ember van benne. Megfelelne így?
-Hááát...-húztam el aszót, mert tudtam, hogy én kerülök abba a szobába.
-Természetesen ingyen van az a szoba és ajándék reggelit is felajánlok.-mondta kedvesen. A fiúk mind kérlelő szemmel néztek rám.
-Tőlem.-vontam meg a vállam.-Legyen.
-Rendben és még egyszer nagyon sajnálom a kis kellemetlenséget.-nyújtotta át a kulcsokat. Még, hogy kis kellemetlenség. Nem neki kell aludni egy hót idegennel.-Kellemes kikapcsolódást!
-Köszönjük.-mosolyogta Sam és elindultunk az emeletre.
-Akkor te vállalod azt a szobát Evie?-kérdezte angyali szemekkel Alex
-Van más választásom? De ha szörnyű, akkor vagy haza megyek, vagy valaki cserél velem.-mondtam elhaladva mellettük és megállva az ajtóm előtt.-Sam kulcs.
-Rendben megegyeztünk.-mondta és odaadta a kártyát. Ja bocs itt kártya van. De nem tök mindegy nyitja az ajtót és kész. Mély levegőt vettem és beléptem a tágas szobába. A szemem egyből azon akadt meg, hogy francia ágy van. Na nem. Ja jó szét lehet tolni. Akkor rendben. Felnézve az ablakban megpillantottam a szoba társamat. Kifelé bámult és gitár volt kezében. NEM! Ez nem igaz. Lehet, hogy ez az ismeretlen nem is olyan ismeretlen. Mikor meghallotta, hogy becsapódott az ajtó mögöttem felém nézett. Láttam, hogy az ő szemei is elkerekednek. Megráztam a fejem, mert éreztem kezdenek gyűlni a könnyek.
-Niall.- ennyit bírtam kinyöszörögni, mert hatalmas gombóc keletkezett a torkomban,
-Evie.- állt fel és kisebb mosoly húzódott a szájára és közeledni kezdett felém. Megijedtem. Én erre még nem vagyok felkészülve. Megráztam a fejem és éreztem egy könnycsepp elhagyja a szememet. Ellöktem magamtól a bőröndömet, kicsaptam az ajtót és azzal a lendülettel elfutottam a fiúk szobájához Hangosan elkezdtem dörömbölni, miközben a könnyeim már egyre sűrűbben folytak.
-Nyissátok ki könyörgöm.-mondtam halkan, miközben dörömböltem. Semmi válasz. Hátat fordítva az ajtónak lecsúsztam rajta és végül a földön kötöttem ki. Pont most nincsenek itt. Valójában féltem, hogy ki jön Niall. Térdemre hajtottam a fejem és már zokogtam némán.
-Úristen Evie. Jól vagy?-szaladt oda hozzám Alex.- Sam gyere gyorsan.
-Itt van. Ő.- ennyit bírtam kinyögni.
-Ki van itt?-kérdezte Sam, miközben kinyitotta az ajtót és Alex betámogatott. Leültem az ágyukra és csak zokogtam. Igazából nem tudom miért. Mindketten leültek a két oldalamra és hátamat simogatták.
-Mi történt Evie?-kérdezte Alex.-Ha nem mondod el nem tudunk segíteni.
-Ő.-mondtam halkan.-Niall.-mondtam, de nem reagáltak rá. Felnéztem és a könnyeimen keresztül is láttam, hogy egyikük se lepődött meg. Eltátottam számat.
-Ti tudtátok?-próbáltam kiabálni, mire mindketten csak lehajtották fejüket. Tudtam, hogy igen a válasz.   Kezüket lelöktem magamról, és felálltam.
-Evie nyugodj meg.-állt fel Sam is.
-Még is hogy nyugodjak meg? A két legjobb barátom átvert. Tudtátok nagyon jól, hogy nem akarom látni, és ti engedtétek, hogy bemenjek abba szobába.-mondtam most már még jobban sírva. Pont ők vertek át. Pont ők. Akikben a legjobban bíztam és ebben a nővérem is benne volt.
-Ez nem úgy olt Evie.-állt fel Alex is.
-Csak egyre válaszoljatok. A Nővérem is benne volt? És kérlek ne falazzatok neki.- próbáltam nyugodt hangnemben mondani.
-Csak jót akartunk mindhárman.-mondta ki lehajtott fejjel Sam.
-Hát tényleg jól sült el.-mondtam gúnyosan.-Most azonnal haza megyek. Nem maradok itt, képtelen vagyok.
-De...-szólt volna Alex, de megfordultam és kimentem az ajtón. Jelen pillanatban nem érdekeltek. Csúnyán átvertek. Tudják, hogy ez nekem mennyire fog fájni, mégis megtették. Odaérve az ajtó elé vettem egy mély levegőt és beléptem. Niall ott ült az ágyon nekem háttal. Mikor meghallotta az ajtó nyitást felkapta a fejét és felém nézett.
-Evie kérlek beszéljük meg.-állt föl és elkezdett közelíteni felém.
-Te is benne voltál?-kérdeztem egyenesen a szemébe nézve.
-Miben?-nézett értetlenül.
-Tudtad, hogy ide jövök a fiúkkal és direkt intéztétek így a szobákat.-mondtam.
-Mi? Nem. én is pont úgy meglepődtem mint te.-mondta teljes őszinteséggel, de most már senkiben nem bízok.
-Csak most az egyszer ne hazudj nekem.-mondtam felállva és megfogva bőröndöm fülét ugyanis idáig azzal babráltam a földön.
-Evie én sose hazudtam neked. A címlap is egy félreértés.-mondta könyörgően, és láttam az ő szemei is kezdenek könnyesek lenni. Megráztam a fejem és se szó se beszéd kiviharoztam a szobából. Egyenesen le a recepcióra.
-Elnézést Caren mikor megy a következő repülőgép Magyarországra?-kérdeztem rá sem nézve, bár így is látta piros szemeimet. Egy negyedórája vagyok itt és már borzalmas.
-Sajnálom kisasszony, de törölték az összes járatot a hóvihar miatt. És azt mondták senki ne menjen sehova mindenki maradjon otthon, mert a vihar erősödni fog.-mondta bánatomra.
-Akkor legalább tudna adni egy másik szobát, mert én abban nem fogok aludni.-néztem rá.
-Sajnálom, de telt házzal vagyunk. Felajánlanám a kanapét, de mivel mi sem mehetünk haza most mi alszunk ott. A dolgozók.-mondta kicsit sajnáló hangnemben.
-Mindegy akkor megoldom.-mondtam és a gondolatba is beleborzongtam.
-Minden rendben kisasszony?-kérdezte arcomat fürkészve.
-Valószínű, csak imádom vérvörösre sírni a szememet.-mondtam gúnyosan és visszaindultam a szobába. Beléptem és megint Ő fogadott. Amint észlelte, hogy újra a szobában vagyok felém kapta tekintetét.
-Ne örülj. Amint lehet elhúzok innen. Itt senki sem érti meg hogy nekem rohadtul fáj.-mondtam és neki álltam szét húzni az ágyakat. Az enyémet egészen eltoltam a falig.
-De én tényleg nem tudtam, hogy itt leszel. El sem akartam jönni. Ők kényszerítettek.-mondta legőszintébb hangon, de nem érdekelt. Kiszedtem a pizsamám a bőröndből és a fürdőbe mentem. Gyorsan át cseréltem é már indultam az ágyba. De megálltam és rá néztem. A gyönyörű kék szemeibe.
-Kérlek ne nehezítsük meg a dolgokat. Inkább ne is beszéljünk egymással jó? Én próbálom a legkevesebb időt itt tölteni.-mondtam, majd befeküdtem az ágyba és a fal felé fordulva próbáltam álomba merülni. De előtte még küldtem a nővéremnek egy sms-t.
"Remélem boldog vagy, hogy fájdalmat okoztál nekem. Azt hittem benned bízhatok."
~

Reggel fáradtan karikás szemekkel ébredtem. Hallottam szuszogását, amit annyira imádok. Nyeltem egy nagyot és mit sem törődve vele kimentem a fürdőbe össze szedni magam. Hideg vízzel megmostam arcomat és felöltöztem melegítőbe és ujjatlanba, mivel a kályha mellett szándékozom tölteni a napomat lent. A tükörbe nézve próbáltam erősnek mutatni magamat, de láttam a szívem törött darabjait. hazudnék, ha azt mondanám már nem szeretem. Mert igen is még mindig. Teljese szívemből szeretem, de távol akarom tartani magamtól. Nem akarom hallani a magyarázatát.Feltéve a sapkát a fejemre mentem volna ki, de bele ütköztem Niall meztelen felső testébe. Ott álltunk közel egymáshoz, szinte összesimulva. Felnéztem kék szemiben és ugyanazt láttam benne mint az enyémben. A szívének törött darabjait. Teljesen elkalandoztam szemeiben, mint régen. Hirtelen megéreztem meleg leheletét az arcomon, ami egy idő után számra irányult. Tudtam, ha most nem lépek akkor képtelen leszek ellenállni. De éreztem szíve heves dobogását is. Nem! kiabáltam magamban és kezemet mellkasára téve ellöktem magamtól és elfordítva a fejem kikaptam az iPademet a bőröndből és kirohantam a szobából. De miután bezártam az ajtót nem jutottam sehova. Ugyanúgy lecsúsztam az ajtón, mint tegnap Saméknél. Könnyeimet most gyorsan letöröltem és lefutottam a hotel társalgójába. Csak bámultam a tűz pattogó szikráit Hallgattam, ahogy kattog a fa, mert felemészti teljesen a tűz melege. Most az én agyam is kattog, ugyanis Niall emészti fel teljesen a józan eszem. Úgy érzem csak úgy tarthatom távol magamtól, ha bunkó leszek vele. Nem akarok, de muszáj. Szerencsére lehoztam az iPademet és tudtam zenét hallgatni. Felraktam a Beats fejhallgatóm és kizártam a külvilágot. Nem igen szeretem a magyar előadókat, de Kállay Sunders András- I love You című számát imádom. Ez következett éppen. Maximum hangerőn üvöltött a fejemben és közben képeket nézegettem. Véletlen túl gyorsan lapoztam és olyan képekre találtam, amit nem akartam látni. Ezt a képet még Louis küldte, mikor LA-be voltak. Pont velem beszélt telefonon és azt akarta mutatni, hogy mennyire boldoggá teszem.

Képtelen voltam továbblépni. Nem csak képen, magán Niallen is. Hazudnék ha azt mondanám, már nem terveztem el milyenek lesznek a gyerekeink és az esküvőnk. Hittem, hogy ő örökre az enyém marad és soha nem kell benne csalódnom, mert ugyanúgy szeret mint én őt. De ezek szerint én sokkal jobban szerettem őt. Szerettem? Még mindig szeretem. Tudom legbelül, de képtelen vagyok kimondani. Képtelen vagyok a szemébe nézni és megbocsátani neki. Valójában megtudnék neki bocsátani, de nem merek. Félek. Igen félek, hogy újra megtörténik és megcsal. Vettem egy mély levegőt behunytam a szemem és tovább lapoztam a képeken. Sőt inkább ki is léptem belőle és felmentem a netre. Elkezdtem keresgélni az egyetemek közt, majd megnéztem a leveleimet. Már egy hete ugyanazt a levelet olvasom újra és újra. A londoni egyetem felajánlott nekem egy ösztöndíjat, de nem tudom mit tegyek elfogadjam vagy sem.
-Szia Pici lány!-ült le mellém valaki. Szerencsére pont hallottam, mert vége lett a számnak. Leraktam a nyakamra a fejhallgatót és megöleltem a mellettem ülő Liamet.
-Hiányoztok.-suttogtam belefúrva az arcomat a nyakába és könnyeim megint megtörték a gátat.
-Te is nekünk.-simogatta a hátamat.-Londonba akarsz jönni egyetemre?
-Talán. Még nem tudom.- mondtam megtörölve a szemeimet és kibújva az öleléséből.
-Figyelj. Ritkán ajánlanak fel ilyet. Muszáj elfogadnod.-simogatta meg a vállamat.
-Mindegy, majd lesz valahogy.- csuktam le a kis tabletet.-De várjunk csak. Te is tudtad, hogy ide jövök?
-Már honnan kellett volna tudnom, mikor semmi kapcsolatot nem tartottam veled.-nézett rám értetlenül.
-Jó. Bocsi, csak kiderült, hogy Sam és Alex végig tudta hogy itt lesz Ő.-mondtam lehajtott fejjel.-Nem értik meg, hogy ez nekem nagyon fáj. Beletapossák a tüdőmbe a szívem szilánkjait.
-Hidd el csak jót akarnak. Plusz én meghallgatnám Niallt. Tudod tényleg nem úgy van ahogy te gondolod.-mondta teljesen nyugodtan. Ő valahogy próbált megérteni.- De te tudod.
-Nem tudok semmit. A szívem minden egy kis darabja vágyik utána az agyam pedig ellenzi.-bukott ki belőlem. Ezt még soha senkinek nem mondtam el.-De sajnos az eszem sokkal erősebb.
-Na hadd nézzem meg mit hallgattál.-terelte el a témát és kikapta kezemből az iPademet és lekapta a nyakamról fejhallgatómat. Úgy tette fel, hogy csak fél füllel hallhassa. Pár perc múlva levette fülérő és így én is hallottam halkan a zenét.
-Ugye tudod, hogy a szöveg teljesen igaz Niall érzéseire?- kérdezte komolyan.
-Figyelj inkább hanyagoljuk ezt a témát jó?- kértem udvariasan, de határozottan.
-Evie egyszer úgyis túl kell esned rajta.
-Olyan rohadt jó, hogy mindenki tudja hogy mit kell csinálnom és mit érzek. Azt hittem Liam, te legalább próbálsz segíteni nekem, de benned is csalódnom kellett.-keltem fel a kanapéról és a kávézóba vettem az irányt.
Az egész napomat ott töltöttem és rengeteg forró csokit megittam. A végén már csak nekem csináltak egy hóembereset, hátha azzal fel tudnak vidítani. Közben egyszer kimentem, megkérdezni hogy tudnék innen eljutni. Mint kiderült a hóvihar elmúlt és indulnak a gépek. Kezdtem volna ugrálva tapsikolni, de mint kiderült lavina zárta el az utat a hágónál. Tehát csak holnap lehet kimenni innen. Kezdem azt hinni, hogy az égiek is ellenem vannak. Azt akarják, hogy itt maradjak. Miért? Miért akarja mindenki ezt? Nekem fáj. Ezzel senki nem törődik. Este fele felmentem és Niallhez nem szólva újra megtettem amit tegnap este. Lefürödtem belebújtam a pizsamámba és újra fal felé fordulva aludtam el.
~
Reggel későn keltem. Felébredve kikutattam a mai ruháimat, majd célba vettem a fürdőt. Niall szerencsére nem volt a szobában. De illata betöltötte a térséget, sőt ahogy beléptem a kis mosdó helységbe még jobban megcsapott. Az illat, amit imádtam és még mindig imádok. Megmostam az arcomat hideg vízzel, hátha az enyhíti ezt a fuldokló érzést. Hiszen fullaszt. Miért? Mert nem mehetek oda hozzá. Mert nem ölelhetem meg. Mert nem adhatok egy egyszerű puszit a babapopsi arcára. Mert nem csókolhatom naphosszat. Mert nem mondhatom azt: Ő az enyém. Miért nem? Mert van agyam.
Na szóval nem sikerült elmulasztanom a borzalmas érzést szóval nem tudtam mit tegyek, de szemem megakadt egy wc illatosítón. Kezembe vettem és elkezdtem minden fel fújni, hogy győzze le Niall illatát. Nagy nehezen sikerült, de sajnos nagyon büdöset okoztam. Mivel már felöltöztem rá néztem az órámra, ami fél 12-t mutatott. Lementem a recepcióra és érdeklődtem, hogy mikor juthatok ki a repülőtérre. Mint kiderült 2-re kész lesz az út takarítás és elmúlt már a lavina veszély. 5 órakor indul egy gép. Így erre sikeresen foglaltattam jegyet. Végre hazamehetek ebből a pokolból. Mivel még volt időm elmentem megebédelni, hiszen tegnap is alig ettem valamit. Fél egy körül befejeztem a kaját, majd úgy döntöttem beszélek a hátba támadókkal. Szobájukhoz érve kopogtattam és azonnal nyílt is az ajtó.
-Evie.-kúszott egy mosoly Sam arcára.
-Csak azért jöttem, hogy szóljak, ma haza utazom 5-kor indul a gépem, már jegyem is van foglalva. Nagyon szarul esett, hogy ezt tettétek velem, de mivel csak ti vagytok nekem megbocsátok. De ki kell engesztelnetek. Viszont nem tarthattok itt.-mondtam ki egy szuszra hadarva, majd a végére mindkét idióta megölelt és puszilgatta az arcomat. Komolyan fiúk? Néha elgondolkodom ezen.
-Na megyek összeszedelőzködöm és aztán pápá Svájc.-integettem és kifelé vettem az irányt.
-Evie várj.-szólt Alex, mire megfordultam.
-Szeretünk.-mondták egyszerre mosolyogva.
-Én is titeket.-motyogtam, majd a szobám felé vettem az irányt. Belépve üres volt. Odamentem a bőröndömhöz és kivettem egy melegebb szerelést. Gyorsan magamra kaptam a gatyát, pulcsit mellényt és egyéb kiegészítőket. Pontosabban kapkodtam volna, de egy félmeztelen Niall lépett ki a fürdőszobából.
-Hova mész?-kérdezte, mert látta, hogy pakolok.
-Haza.-válaszoltam egyszerűen.
-Evie. Nem tudnánk megbeszélni?
-Nincs mit.-vágtam rá fel sem nézve rá.
-Igen is van, ugyanis fogalmad sincs mi történt, mert nem adtál esélyt, hogy megmagyarázzam.
-Ezen mit kell megmagyarázni Niall? Megcsókoltad? Meg. Akkor meg?- álltam most már föl és felvettem vele a szem kontaktust.
-Megcsókoltam tény és való, de nem akkor amikor te gondolod.-vágta rá.
-Nem érdekelsz Niall.-ráztam meg a fejem és az ágy felé fordulva elkezdtem öltözni.
-De érdemlek legalább egy esélyt, hogy megmagyarázhassam, ha csak nem...-és ne mfejezte be a mondatát.
-Ha csak nem?
-Ha csak nem nem szeretsz már.-mondta ki halkan megtörten.
-És mi van ha így van?-próbáltam hazudni, de ez nekem sosem ment.
-Ha így van.Állj fel és mond a szemembe.-olyan határozottan mondta, mintha tudta volna hogy képtelen vagyok megtenni. De felálltam és oda sétáltam elé.
-Niall én nem...-kezdtem, de a végére képtelen voltam kimondani azt az egy szót.-Nem tudom.
-Mond hogy nem akarod az ölelésem.
-Nem tudom.
-Mond hogy nem akarod, hogy megcsókoljalak.
-Nem tudom.-mondtam egyre halkabban és gyengébben.
-Mond mit érzel?
-Nem tudom Niall. Semmit nem tudok érted? Elegem van mindenből. Nem tudom mit érzek, nem tudom mit kéne csinálnom. Egyet tudok hagyj békén kérlek.-mondtam megsemmisülve és ellépve tőle. Nem szólt semmit, csak felöltözött és kiment a szobából. De tényleg így volt. Semmit nem tudtam. Leültem az ágyam szélére és hajamba túrva térdemre könyököltem. Úgy éreztem végleg elszúrtam. Pedig bevallom szívesen rohantam volna karjai közé, mer tudom. Ott biztonságban vagyok. De valamiért egyszerűbb volt felvenni ezt az álruhát. A taszító, makacs álruhát. Viszont ha most még egy kicsit erőlködött volna megtöri a falat. Így hagyott rajta nyitva egy rést és ez miatt még jobban fáj a szívem.
Órámra néztem, ami pontosan egy órát mutatott. Villámgyorsan felvettem a kikészített ruháimat, hajamat befontam két copfba. Ezt sikerült negyedóra alatt elvégeznem és körültekintve a szobában nem találtam semmi olyat ami az én tulajdonom lett volna. Lassan lebattyogtam a lépcsőn. Oda mentem a recepciós pulthoz és elintéztem mindent. Ez szint úgy egy negyedórámba telt. El kértem a reptérre menő buszra szükséges jegyemet. Már indultam volna kifelé az ajtón, mikor ismerős gitár akkordok csendültek fel a hátam mögül. "Légy erős. Menj tovább ki az ajtón!" próbáltam ösztönözni, de nem jött össze mivel időközben felcsendült egy számomra jól ismert hang. Az a gyönyörű hang, mely mindig romba dönti ítélőképességemet. Nagyokat nyeltem, miközben hallgattam a sorokat, melyeket szóról szóra ismertem. Tudtam, hogy Ő énekli. Tudtam, hogy így érez.

When I look into your eyes (Mikor a szemedbe nézek)
It's like watching the night sky (Mintha az éjszakai égboltot nézném)
Or a beautiful sunrise (Vagy egy gyönyörű naplementét)
There's so much they hold (Annyira sok van amit megtartottak)
And just like them old stars(És csakúgy, mint azok a régi csillagok)
I see that you've come so far(Látom hogy messziről jöttél)
To be right where you are(Most jó helyen vagy)
How old is your soul?(Hány éves a lelked?)


I won't give up on us (Nem mondok le rólunk)
Even if the skies get rough  (Még akkor sem ha az ég viharossá válik)
I'm giving you all my love (Neked adom minden szeretetem)
I'm still looking up (Még mindig fel nézek rád)


And when you're needing your space (És ha szükséged van a teredre)
To do some navigating (Ehhez néhány navigáció )
I'll be here patiently waiting( Itt leszek, türelmesen várlak)
To see what you find ( Hogy lásd mit találsz)


'Cause even the stars they burn( Mert míg a csillagok fénylenek)
Some even fall to the earth ( Néhány éppen leesik a földre)
We've got a lot to learn (Még sokat kell tanulnunk)
God knows we're worth it (Isten tudja megéri-e)
No, I won't give up ( Nem, én nem adom fel)


Itt elszakadt a cérna és muszáj volt megfordulnom. Lassan megfordultam és szembe találtam magam Vele. Lelépve a színpad szerűségről gitárjával közeledett felém. Éreztem, hogy végig szívből énekel. Nem ő írta ezt a dalt, de tudom az összes érzést elsajátítja. Végig szemeimet vizslatta. Próbálta állni tekintetét, de a könnyeim újra elkezdtek termelődni.


I don't wanna be someone who walks away so easily
I'm here to stay and make the difference that I can make
Our differences they do a lot to teach us how to use
The tools and gifts we got yeah, we got a lot at stake
And in the end, you're still my friend at least we did intend
For us to work we didn't break, we didn't burn
We had to learn how to bend without the world caving in
I had to learn what I've got, and what I'm not
And who I am
*
Nem akarok olyan lenni, aki könnyedén elsétál
Itt maradok, és megváltoztatom, amit meg tudok
A félreértések sokat tanítottak nekünk, hogyan bánjunk egymással
Az eszközök és ajándékok, amiket kaptunk igen, mindet kockára tettük
És a végén, még mindig a barátom vagy legalább küzdünk
Dolgozunk értünk, nem törünk meg, nem égünk el
Meg kell tanulnunk irányítani anélkül, hogy a világ összeomoljon
Meg kellett tanulnom, amit kaptam, és mi nem vagyok
És ki vagyok én?
*
I won't give up on us
Even if the skies get rough
I'm giving you all my love
I'm still looking up
Still looking up.


I won't give up on us (no I'm not giving up) *Nem mondok le rólunk
God knows I'm tough enough (I am tough, I am loved)*Isten tudja, elég kitartó vagyok ( Kitartó vagyok, szerettem )
We've got a lot to learn (we're alive, we are loved)*Sokat kell tanulnunk (életünkben, szerettünk)
God knows we're worth it (and we're worth it)Isten tudja mi éri meg (és mi megérdemeljük)


I won't give up on us
Even if the skies get rough
I'm giving you all my love
I'm still looking up


A végén szinte már csak a gitár volt közöttünk, de az se sokáig. Amint vége lett a dalnak hátára vetette gitárt és elém lépett. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy éreztem tüdejének ritmusos emelkedését és süllyedését. Tudtam, hogy most vagy elég erős leszek és ellenállok vagy pedig megadom magam a hatalmas szerelemnek. Szólásra nyitva száját a következőket sorolta.
-Azt mondtad rengeteg mindent nem tudsz. Akkor majd én válaszolok. Nem tudod, hogy szeretsz-e? Szeretsz. Akarod-e csókom? Akarod. Akarod-e ölelésem? Akarod. Meg hallgatsz-e? Remélem. De nem adom fel. Tudom, hogy még mindig szeretsz, úgy ahogy én is téged. Az össze nem tudomod mögött igenek állnak. Csak félsz. Félsz kimondani. Ami az én hibám. De ami az én hibám azt nekem kell helyre hozni is. Kérlek adj egy esélyt erre.-mondta lágy hangján végig szememet nézve. Vége. Megtörtem. Nem tudom tovább tartani az előbb említett álcámat.
-Tudom, hogy soha nem adod fel. Viszont azt is tudom, hogy mindig eléred azt amit akarsz. Hiszen soha nem tudtam ellenállni neked. Mindig beadtam derekam, akármiről is volt szó. Ez most sincs másképp.-így adtam tudtára, hogy meghallgatom. Arcára egy hatalmas mosoly kúszott volna, de nem tette mert tudta ezzel mindent elronthat. Pedig nem rontott volna semmit. De azért láttam szemében a boldogság és a remény sugarait. Akik épp a hallban voltak mind csak néztek és bámultak. Semmit nem értettek. Niall megfogta kezem és elkezdett felfelé vezetni. Persze nem úgy fogta meg a kezem, hogy ujjainkat összekulcsolta, hanem csak szépen tenyerébe helyezte a tenyerem.
felérve a szobába ledobtam a bőröndöt, ahonnan alig egy félórája felvettem.
-Figyelj tudnál várni tíz percet? Addig én letusolok, te pedig levetkőzhetsz.-mondta kicsit idegesen.
-Nem akkor zuhanyoztál, amikor bejöttem?-kérdeztem furcsálva.
-Hát majd ezt elmagyarázom később.-mondta tarkóját vakarva. Innen tudtam, hogy kicsit kínos ez neki.
-Rendben, de siess. Mert ha nem tetszik a magyarázat akkor még szeretném elérni a repülőm.-próbáltam kicsit oldani a feszültséget. Bólintott egyet mosolyogva, majd már a fürdőmben hallottam a víz cseppek kopogását. Levettem ruháimat és átöltöztem egy fokkal kényelmesebb legingbe és egy amerikai zászlós pulcsiba. Mire kész lettem Niall is végzett. Török ülésbe leültem az ágya elé, ő pedig az ágyra ült. Kicsit idegesen és feszülten hajába túrt és a földet pásztázta egy darabig.

-Azt se tudom hol kezdjem.-motyogta.
-Talán az újság megmagyarázásával és utána majd jön minden magától.-próbáltam biztató lenni.-Elvileg.-itt egy kicsit felkuncogott, majd neki kezdett.
-Igen azon a képen tényleg Mirandával csókolózok ezt nem is tagadom. Viszont az időpontot igen. Mirandát még az iCarly alatt ismertem meg és mindenképpen összeakartak vele hozni. A premier után volt egy kis buli, ahol elég sokat ittam. Jó teljesen lerészegedtem. Mindenki cukkolt, hogy nem merem lesmárolni Mirandát, mert tudták, hogy nekem nagyon bejött. Persze, hogy ittasan bizonyítani akartam. Így odamentem hozzá és megcsókoltam. Kicsit viszonozta azt, de ő benne is volt azért pia. A baj csak az volt, hogy rengeteg fotó készült erről, mert rajongókat is beengedtünk a bulira. Valószínűleg így kerülhetett az újság kezébe az a kép. Szóval a csók időpontja valahogyan 2012. márciusára esik. És én akkor még semmit nem tudtam rólad. Annyi biztos, hogy nem Miranda kezéből került ki a kép. Ugyanis beszéltem vele és neki is jócskán bekavart.-hadarta el nagyon gyorsan. Erre nem tudtam mit reagálni, de melegség töltötte el szívemet.
-Mikor elmentél én teljesen összeomlottam. Azt se tudtam mit kezdjek magammal és az életemmel. Mivel nélküled semmi nem ugyanaz. A srácok megakadályoztak minden hülyeségben szerencsére. Egy percre sem hagytak magamra. De amikor nem láttak rengeteget sírtam. Szégyen, nem szégyen bevallom. Nem bírtam másképp levezetni. Iszonyatosan fájt, hogy itt hagytál. Hogy elszúrtam. Bátorságom viszont nem volt hogy utánad menjek ezért küldtem csak a leveleket, amiket nem tudom elolvastál-e. De semmi nem enyhített a fájdalmamon. Még anya is eljött megnézni engem és a bátyám is. Mellesleg jól a fejemhez vágta Greg, hogy nem lehetek ekkora balfasz. Szó szerint. Ide sem akartam jönni, csak azért jöttem, mert féltem hogy Zayn behúz egyet. És mostanában elég sokat gyúr.-mondta kis félelemmel az arcán, ami megmosolyogtatott.
-Figyelj Niall. A levelekből csak egyet olvastam el, ami azt hiszem az utolsó volt. El se tudod képzelni én mennyit szenvedtem. Én próbáltam nem sírni és minden erőmet a tanulásba fektettem. Volt olyan, hogy napokig nem ettem és alig ittam valamit. Ezt senki nem tudja innen, de egyszer annyira elfajult a dolog, hogy összeestem a vonaton. A nővérem azután tömni kezdett kajával és...-nem engedte, hogy befejezzem. Közbe vágott és letérdelt hozzám.
-Kérlek bocsáss meg. Az hogy ott összeestél akkor, az is az én hibám. Szinte minden ami rossz veled történt az én hibám. Hidd el én önszántamból soha, de soha nem ártanék neked. Te vagy és mindig is te leszel a legfontosabb személy a semmi kis életemben.
-Ne legyél hülye.-vágtam egy kicsit pofon.- Nem a te hibád. Tudod nagyon jól. Mindkettőnk hibája.
-Evie. Én szeretném veled folytatni ezt az egészet. Nem újra kezdeni, hanem folytatni. Szeretném, ha újra a barátnőmnek mondhatnálak és akkor csókolhatnálak, amikor akarlak. Én mindennél jobban szeretlek. Amikor behunyom a szemem csakis téged látlak. Mindig te jársz a fejemben és nem bírlak elfelejteni, de nem is akarlak. Egyet akarok, hogy újra mellettem legyél. Én soha nem csallak meg ígérem. És ha szeretsz bízol bennem. És tudom, hogy szeretsz. Érzem. Soha nem ártanék neked. Soha.-mondta szinte már könnyes szemekkel és közben már kezeimet fogta. Óvatosan kihúztam a lágy bilincsből a kezem és arcára fektettem. Lassan közel hajoltam hozzá és lágy csókot adtam ajkaira, hiszen szavaira már nem tudtam mit mondani. Már épp elhúzódtam volna, mikor ő mohón utánam kapott és ölébe húzott. Annyira hiányzott már. Hogy hozzá érjek, hogy kezeimet rajta pihentethessem. Hogy ajkaival játszadozhassak. És most hirtelen újra megkaptam ezt a lehetőséget. Soha nem adom oda senkinek. Ajkai lágyan, de közben vágyakozóan és mohón keblezték enyémeket. Arcomra egy forró könnycsepp hullt, de ez nem az enyém volt. Kicsit távolabb húztam fejemet tőle. Csodálkozva figyeltem, hogy a kósza könnycsepp az ő szeméből hullt. Homlokainkat összedöntöttük és ide már nem kellettek szavak. Szemeiből mindent letudtam olvasni, pont úgy ahogy érintéséből is.  Mikor már nem bírtam tovább türtőztetni magam alsó ajkaimat harapdáltam, amit észre is vett és végre ő kezdeményezett. Olyan lendülettel csókolt, hogy hanyatt dőltem a padlón, míg ő fölém mászva tartotta magát. Kezeim tarkójánál járkáltak és néha bele-bele fúródtak szőke hajába. Kezeimet mellkasára helyeztem és éreztem, onnan mindjárt kitörő szívének gyors ritmusát. Kicsit megtoltam, így levegőt kapva és elválva tőle. Újra csillogó szemiben kalandoztam, mire végre megszólaltam.
-Azt hiszem lekéstem a gépet és itt maradok.
-Szeretlek.-mondta kuncogva és újra ajkaimat kényeztette. Nyelve és hamar szabad utat kapott, hiszen tudta titkos jelszót.
-Niall, te tudtad hogy...?-csapta ki valaki az ajtót, de a meglepettségtől képtelen volt folytatni a mondatát.
-Hello.-üdvözöltem vigyorogva Louist. Közben hasra fordultam Niall alatt és így most már ő is rám tehénkedett.
-Ezek szerint ti már?-mutogatott közöttünk, mire összenéztünk Niallel és megráztuk a fejünket.
-Neeem.-mondta Niall.- Csak úgy hobbiból le tepertem a már nem ex-barátnőm.
-Várjál. Ex?-kérdezte nagy szemekkel, mire homlokon vágtam magam.
-Már nem ex.- mondtam tagoltan.
-Mit nem eszel?-jött be a képbe Harry is. De jó...-Óóóó.
-Neked is szia Harry.-túrtam bele a hajamba.
-Ti most akkor?-kezdte ő is az értetlenkedést, de most helyettünk Lou válaszolt.
-Ők nem. Niall csak úgy leteperte Eviet.-vonogatta vállát, mire Harry szemöldöke az égbe szaladt. Ezek mindig ennyire hülyék voltak?
-Amúgy igazából malmoztunk.-fűzte hozzá Niall, mire mindketten még hülyébben néztek ránk és én is érdekes tekintettel fordultam felé. Közben betoppant még egy ember, aki értelmesebb mint ez a kettő. Lisa.
-Szia Lisa.-köszöntem neki,  a már nem ex-barátom alól.
-Sziasztok. Jó újra boldognak látni titeket. Örülök, hogy kibékültetek.-mosolygott ránk.
-Ők nem békültek ki, csak Niall leteperte Eviet.-nézett rá Louis.
-És igazából malmoztak.-folytatta Harry. Na jó ezek ennyire hülyék nem lehetnek. Lisa szemei is elkerekedtek.
-Na gyertek fiúk én adok nektek valami diliség elleni gyógyszert. Nektek meg jó szórakozást.-intett Lisa és bezárta az ajtónkat.
-Mióta elmentél az agyukra mehetett valami.-magyarázta Niall. Mivel már képtelen voltam tovább tartani löktem egyet rajta és most én kerültem felülre. Csípőjére ülve piszkáltam meztelen mellkasát.
-És mióta megismertelek nekem is az agyamra ment valami.-mondta tovább vigyorogva
-És mi az humor herold.-kérdeztem.
-A szerelem.-mondta mosolyogva.- És Harold most ment el, szóval összekeversz vele. Álljunk csak meg. Szép dolog ez? Összekeverni a pasidat a a legjobb haverjával.
-Kiengesztellek. Jó?-kérdeztem kacéran.
-Attól függ mivel és mikor.-válaszolta kaján mosollyal.
-Két részben kapod meg. Az elsőt most.-mondtam és előre hajolva újra összeforrasztottam ajkainkat. Most nem szólt közbe semmi és senki, így hosszú forró csókban forrtunk össze. Később összetoltuk az ágyakat, majd lementünk és mindenkinek elmondtuk, hogy mi történt. Alex és Sam is a mi csapatunkkal tartott. Jó volt ezekkel a hülyékkel újra együtt lenni. De legjobb, hogy újra enyémnek mondhatom a szőke herceget. Kézen fogva felsétáltunk a szobába és bevetettem magam az ágyba. Niall is így tett, csak ölébe véve a laptopot felnézett twitterre.
-Szerelmem.-olyan jó újra ezt hallani tőle.-Már most kiszivárgott, hogy újra együtt vagyunk.
-Baj az?- kérdeztem
-Nem, de akkor tudod mit akkor véget vetek a tudatlanságuknak, mert a végén valami hülyeséget találnak ki.-mondta
-Ahogy gondolod, de siess mert szeretnék zuhanyozni, és nem egyedül.-kacsintottam rá.
-Igyekszem.-válaszolta gyorsan és közben figyeltem mit ír ki.

@NiallOfficial: Újra visszakaptam a legféltettebb kincsemet. A rossz akaróinknak legközelebb jobbat kell kitalálniuk, mint sem hogy egy régi képet közé hírré tesznek. Újra Evievel.♥

-Mehetünk.- csapta le a laptopját és felpattanva az ágyról felkapott ölébe. Így vitt be a fürdőbe, ahol a mosdócsapra ültetett. Egy ideig csak szemeimet kutatta, majd mivel nem tudott düllőre jutni én magamtól a magasba emeltem a kezem. Elmosolyodott, majd megfogta pulcsim szélét és lassan elkezdte lehúzni rólam. Végig mérte testemet, majd orromra adott egy puszit és ő is felemelte kezeit. Én is elvégeztem a műveletet, amit előbb ő is végre hajtott. Nadrágomat is lehúzta rólam, úgy ahogy én is. Lassan, de minden ruha darabunktól megváltunk.. újra felkapott ölébe és együtt beálltunk a forró zuhany alá. Eleinte csak csodáltuk egymás testét majd szépen lassan elkezdtük egymást ízlelgetni. Lassú érzelmes csókokat váltva hátráltam a falig, aminek gyengéden neki nyomott.Ajkait elválasztotta az enyémektől és mélyen a szemembe nézett.

-Szeretlek.-suttogta.

-Én is szeretlek.-suttogtam a szavakat. Kezeimmel elkaptam tarkóját és magamhoz húztam. Az előbbi lassúság már tova szállt és átváltottam a gyors és vad tempóba. Vad csókunk közbe éreztem egy lökést és belenyögtem csókunkba. Később már nyakamat lepte el forró csókjaival, mint régen. Éreztem őt, éreztem minden egyes szívdobbanását, minden egyes lélegzetvételét. Éreztem, hogy szeret.

~

A közös "fürdés" után felöltözve pizsamáinkba befeküdtünk az ágyba és még elalávás előtt beszélgettünk egy kicsit.

-És hogy tovább?-kérdezte szomorúan hajammal játszadozva.

-Londonba fogok tanulni, ha minden úgy sikerül, ahogy akarom.-mosolyogtam, hiszen ezt már nem lehet rólam letörölni. 

-Mi csoda?-kérdezte meglepődve. Elő kaptam iPadmet és megmutattam neki az levelet, melyet az egyetem küldött.-Szívem ez csodás-mondta megcsókolva a homlokom.

-Ezt neked köszönhetem.-mosolyogtam.-Miattad tanultam ennyire keményen aminek itt a gyümölcse.

-Imádlak.-mosolygott rám gyönyörű mosolyával.

-Én is téged -bújtam oda hozzá. Lekapcsolta lámpát és szorosan magához vont. Kezeit hasamon pihentette és lágy szuszogása ringatott álomba. Ma sok minden eldőlt és azt hiszem jobban nem is alakulhatott volna az életem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Remélem tetszeni a fog, a következőt nem tudom mikor hozom ;)
Évesz,xx
U.i.: Köszönöm a sok megjegyzést :)♥