40/2. Vége!

Helloka(:

Hát itt véget is érne a történet. Nagyon remélem, hogy tetszettek a fejezetek és úgy alapból az egész cselekmény. Lesz majd egy új blog, de még van egy ígéretem. Kompromisszum igaz? nem felejtettem el. A végén olvashatjátok mi az ;) Na jó olvasást próbáltam az egész mindenemet beleadni, remélem átmennek az érzések, mint az előzőnél :)

Szeretni valakit egy dolog. De szerelemből szeretni őrültség. Miért? Mert az a személy már életed részévé válik, és soha többé nem tudsz megválni tőle. De nem is akarsz. Ő már örökre az életed része. Így vagyok ezzel én is.  Megpróbálhatok Niall nélkül élni. Menne is, de mit érnék el vele? Fájdalmat és magányt. Ő az aki felvidítja  a mindenapjaimat. Hiába vannak barátaim, de ők akkor sem tudják elterelni a gondolatomat. Emlékszem azt mondta, mindenről én jutok az eszébe. Azt hittem ilyen nem létezik, és csak hülyeségből mondta. De nem. Tényleg így van. Meglátok egy lóherét. Írország -> Niall. Meglátok egy szőke fiút -> Niall. Felnézek az égre -> Niall kék szeme. Nincs olyan dolog, ami nem kötne hozzá. Még a spongyabobos mamuszom is, amit a fiúktól kaptam rá emlékeztet, mert ott kaptam abba a lakásba. Igazából sok tényezője van az életünknek, ami nélkül nem tudnánk élni. Ilyen például a víz, a levegő, az étel. Nekem ilyen Niall.

4 év telt az óta a nap óta, hogy elhagytam Londont. 4 év. Hosszú idő. Ennyi idő alatt gyökeresen megváltozhat az életed. Mehet jobb és rosszabb irányba is. Sejtem sokan kíváncsiak vagytok mi történt ez alatt az idő alatt. 2012. augusztus 29. A nap, hogy elhagytam Londont. 2016. július 4. A nap, hogy összekötöm életem hátra lévő részét az általam szeretett személlyel. Próbáltam elfelejteni akkor és ezért minden erőmet csak a tanulásba fektettem. Ennek meg is van az eredménye, ugyanis a londoni orvosi egyetem tanulójának mondhatom magam. Fél évig próbáltam kitörölni az összes emléket, az összes érzelmet, ami vele kapcsolatos. Sikeres volt-e? Azt hittem. De nem, ugyanis megmagyarázott mindent. Hogy az a csók Mirandával, még a megismerkedésünk előtt történt egy fogadásból. Semmit nem érez iránta. Egyedül egy valaki iránt érez bármit is. És ez a nagyon erős bármi felém irányul. Fél évig bírtam nélküle. Az ölelése, a csókja, az érintése nélküle. Nélküle. Most pedig itt állok talpig fehérben egy tükör előtt. Ma fogadok esküt, hogy hátra lévő életemet Vele töltöm le boldogságban. Már csak pár óra. Óvatosan végig simítottam terebélyes szoknyámon és végig néztem magamon a tükörben. Egyedül voltam a szobában, de a magány pár másodpercen belül megtört. Belépett rajta három barátnőm. Nell, Emily és Lisa. Hol van Do? Amerikában. Ez egy nagyon hosszú történet, de a lényeg, hogy nincs itt. Nem haragszom, mert támogatom és éppenséggel a karrierjét egyengeti.
-Izgulsz?-kérdezte mellém állva Nell.
-Majd én is ezt kérdezem, mikor te állsz így. Vagy a szülőszoba előtt.-utaltam, hogy ennél hülyébb kérdése nem is lehetne.
-Jól van na. Tudom, hogy hülye kérdés volt. A szülést meg meg se említsd. Tudod, hogy félek.- nézett rám riadtan. Ugyanis kis Harry vagy kis Nell fog köztünk lenni 6 hónap múlva. Igen Nell terhes. Nem számították bele az életükbe az tény és való, de nem akarták elvetetni. Plusz ez összeköti őket egy életre és ahogy látom nem bánták meg. Bár azon vitáznak, néha hogy kis srác lesz, vagy kis csajszi. De ez olyan vita mint nálunk a "már megint megetted a szendvicsemet Niall." Magyarán, lényegtelen.
-Amúgy minden készen van.-lépett mellém Emily és kezét a vállamra tette. Ujján megcsillant szép gyűrűje, ugyanis Louival összeházasodtak. Próbáltam lebeszélni, hogy még elmenekülhet nem kell egész életében egy répával élnie. De hiába... aminek örülök. Szóval fél éve házasok. De durva!
-A fiúkkal majdnem minden rendben.- mondta Lisa aki szintúgy beállt a sorba.
-Kiszakadt az öltönye, leitta magát, otthon hagyta, leette vagy mit csinált az a szerencsétlen?- kérdeztem kitekintve felé.
-Az utóbbi.-mondta nevetve.- Nando's csirkét evett reggelire, csak már öltönyben volt és a csípős szósz nem a szájába került.
-De az én drágám adott neki öltönyt, szóval lehet nagy lesz rá, de jó lesz.-próbált megnyugtatni Nell. De igazából, már meg se lepődtem... Közben kinyílt az ajtó és Maura lépett be rajta.
-Gyönyörű vagy kincsem.-tárta szét a kezeit, miközben végig mért.

-Köszönöm.-mondtam félénken egy kicsit, mert most először én is szépnek éreztem magam.
-Az én fiam a legszerencsésebb.-mondta megfogva kezem.
-Hát még én milyen mázlista vagyok. És majdnem elvesztettem.-mondtam elhalkulva a végére.
-De szerencsére az én nyámnyila fiam akkor az egyszer összeszedte magát és nem hagyott újra elmenni.-nevetett.-Na de készülődj nyugodtan. Majd találkozunk később.-nyomott egy puszit az arcomra, majd kinyitva az ajtót távozott, de három másik ember bejött.
-Orsi, Sam, Alex.-mondtam meglepődve.
-Ugye nem gondoltad, hogy kihagyjuk ezt a napot.-nézett rám Alex.
-De hát Sam neked az európai diák olimpián kéne lenned.
-Kéne! Befejeztem az úszást. Legalábbis egy időre és jövök ide Londonba szórakoztatni titeket.-kacsintott.
-Velem együtt.- kiáltott fel Alex.
-Az én hülyéim...-mondtam megrázva fejem, majd a szótlan nővéremre tekintettem.-Velük együtt jöttél igaz?
-Igen.-mondta mosolyogva.- Enyhén szólva idegesítőek és ez nekem is új, hogy ide költöznek. Remélem nem az én közelembe.
-Várjunk csak! A te...--néztem tátott szájjal.
-Igen. Londonba költözöm. Egy időre, aztán majd Amerikába szándékozom menni.-mondta és közben odajött megölelni.- Valahogy nem emlékeztetsz arra a tankönyv felett gubbasztó, karikás szemű fagyi zabáló...
-Értettem.-vágtam közbe.
-Egy szóval. Jó téged boldognak látni.
-Ez 4 szó.-szólt be Alex és Sammel mutatták, hogy négy.
-Hugi. Jobban megválogathatnád a haverjaidat.- nézett rám a nővérem, mire csak büszkén mosolyogva megvontam a vállamat.
-Én így szeretem őket. Remélem nem felejtettétek el, hogy ti kísértek az oltár elé.-néztem ki rájuk.
-Öhhmm... hogy gondolhattál ilyet?-mondták egyszerre.
-Könnyen.
-Költői kérdés volt.- forgatták meg szemeiket. Néha olyan mintha ikrek lennének. Rémisztő.-Na de léptünk. Auf Wiedersehn.

-Na hugi csak ezt szeretném oda adni neked és azt mondani, hogy anyáék büszkék rád és szeretnek.-mondta és kezembe nyomott egy dobozt. Kinyitva egy karkötőt láttam meg benne, ami nekem nagyon tetszett.-Ezt anyától kaptam, de szerintem te jobban megérdemled.
-Köszönöm-borultam a nyakába és a karkötőt szorongattam.
-Na ne most rontsd el a sminked, mert a végén még rám fogod.- nevetett és eltolt magától.- Büszke vagyok rád.
-Szeretlek nővérkém.-mondtam nemes egyszerűséggel.
-Na megyek én is, aztán majd találkozunk.-mondta és már épp intett, mikor után szóltam.
-Hülye ötlet, de nincs messze a templom nem sétálunk.-tényleg szörnyű ötlet, de olyan rég beszéltem vele. Végül is  belegyezett. Az utcán egy pár ember megnézett minket de nem érdekelt. Sőt még pár lány fel is ismert és elkezdték az "igaz a hír." "Niall felesége leszel." szöveget én meg bólogattam és a twitteres papírokat is el fogadtam. De a  legaranyosabb az a kislány volt, aki a repülőn négy éve megkérdezte mi baj. Ugyanis megismert az utcán.
-te vagy az a lány aki sírt a repülőn.-mondta már nagyobb lányka.
-Igen. Te pedig, az a kislány aki mellettem ült.-mondtam lehajolva hozzá. Az anyukája is félig meddig megismert.-De a nevedet még mindig nem tudom.
-Winter. De ugye most már boldog vagy?-kérdezte nagy szemeivel és mintha nem is nőtt volna semmit.
-Igen. A legboldogabb és igazad volt, mert nem szándékosan bántottak meg akkor.-nyomtam az ujjamat az orrára. Nővérem halkan szólt, hogy el fogunk késni így elköszöntem.-Mindig emlékezni fogok rád Winter. És nézd csak ez legyen a tied.-adtam a kezébe a nyakláncom, amin egy szép szív alakú medál volt.
-Köszönöm. De téged hogy hívnak?-kérdezte, de már elindultunk így visszaszóltam hangosabban.

-Holnap nézd az újságokat és megtudod.-kicsit nagyképű, de hát így van.A templom előtt már sorakoztak a kocsik. Nővérem nyomott két puszit arcomra, majd bement. A két idióta barátomat ott várt rám. két oldalról belém karoltak és a kezembe nyomták a csokrot. Ami ki is ment a fejemből. mindketten nyomtak egy puszit az arcomra, majd kezdetét vette a szokásos zene. a zenére lépéssel voltak gondjaink. Én tudtam volna, de túlságosan sietni akartam Niall felé. A fiúk nem találták el a ritmust, de vissza kellett fogniuk. A lényeg, hogy eljutottam szerelmemhez. Miközben végig vonultunk a templomon mindenki tekintetét magamon éreztem, de a legérezhetőbb Niall nézése volt. Szemeiben ott csillogott az öröm és a boldogság. Ugyan ezt éreztem én is plusz az a csikiző érzés a hasamban. Kénytelen voltam mosolyogni, mert erre késztetett. Mikor az oltár elé értünk a fiúk leültek én pedig Niallhez értem, aki valamit tátogott nekem, de nem tudtam leolvasni a szájáról. Annyi biztos, hogy tele volt "e" betűvel. Ahhhh... leesett. Szeretlek. Mellesleg észrevettem, hogy rajta van a nyaklánc, amit tőlem kapott. Most valahogy nagyon feltűnt ,de melegséggel töltötte el szívemet, hiszen az én nyakamba is a tőle kapott nyaklánc került. Nell még elkapott, mielőtt bementem volna és azt mondta nem mehetek be csupasz nyakkal. Szóval így mindketten az egymástól kapott nyakláncot viseltük. Ezt ő is észrevette és megmosolyogta. A ceremónia  felettébb nyugodtan zajlott. Elérkeztünk a "Akinek bármi kifogása van szóljon vagy hallgasson mindörökre" részhez. Ekkor történ meg amire nem számítottam. Do beesett a templomba. Szó szerint. Megbotlott a szőnyeg szélében és magassarkúja nem tartotta lábát, viszont a szőnyeg előszeretettel fogadta esését. Kicsit kuncogtam, mert egyrészt örültem, hogy itt van másrészt szakadtam volna röhögéstől, hogy elesett.
-Elnézést.-mondta, miközben feltápászkodott, majd intett egyet és beült az utolsó sorba. A pap megrázta fejét és folytatta.
-Akkor tehát jöjjön az eskü. Eva Gertrud Simon ismételd utánam.-mondta kis az egész nevemet, amit csak Niall tudott. Következménye egy visítozó Louis, aki nem bírta abba hagynia röhögést nevemen, hiába néztem rá szúrósan. Szerencsére barátnője, aki már a felesége gyorsan kapcsolt és befogta a száját. így eltudtam mondani az esküt a pap után.
-Én Eva Gertrud Simon esküszöm, hogy az itt álló Niall James Horan mellett leszek jóban rosszban, egészségben betegségben, gazdagságban szegénységben míg a halál el nem választ.
Aztán jött Niall része, ami ugyan ez volt.
-Én Niall James Horan esküszöm, hogy az itt álló Eva Gertrud Simon mellett leszek jóban rosszban, egészségben betegségben, gazdagságban szegénységben míg a halál el nem választ.
Fura volt hallani a következő mondatot. Hiszen ez egy életre összeköt minket.
-Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket. Niall megcsókolhatod a menyasszonyt.
Minden csókja, olyan mint az első varázslatos és őrjítő. De ez. Ez a csók még azoknál is jobb volt. Éreztem benne mindenféle érzést. Szeretetet, örömöt, vágyat és talán egy kis félelmet is. Udvarias, de érzelmes csók volt. Miután sajnos elváltak ajkain (de tudtuk, hogy kint a templom előtt azonnal folytatjuk.) lement a két lépcsőfokon én pedig azonnal hátára ugrottam. A legtöbben csak néztek, de a barátaink tudták, hogy ez nálunk így szokás. Bár már volt olyan, hogy én vittem őt, de általános esetben és mondjuk ezt most annak ő cipelt engem. Ha már nem jár konditerembe... Kint épp hogy csak egy puszit adtam szájára, mert megláttam mögötte Do-t, akit már egy éve nem láttam. Fülébe súgtam:
-Jövök eggyel drágám, amit akarsz!-eleinte furán nézett, de mikor kezeimmel felemeltem terebélyes szoknyámat barátnőm nyakába vetettem magamat.
-Én is örülök neked drága szívecském, de ha szeretnél még élve látni akkor elengednél.- mondta már fulladozva. Jó hát lehet, hogy erős az ölelésem....
-Te hogy kerülsz ide?-kérdeztem a boldogságtól repdesve és valahol már a mezoszférában jártam. (lényeg, hogy nagyon magasan. :D csak mert annyira "imádom" a föcit)
-Majd pont a legjobb barátnőm esküvőjét hagyom ki, nem?- tette fel gúnyosan a kérdést.-Plusz szünet van és 1 hónap múlva jövök vissza boldogítani a ti szép életeteket.
-Reméltem is, hogy nem maradsz ott kint a távoli meszességbe.- mondtam költőien.
-Majd később megbeszéljük, de szerintem a friss férjeddel kéne foglalkoznod.-kacsintott.
-Dehogy friss. Már 23 éves.-legyintettem, mire egy köhögést hallottam mögülem. Megfordultam és felvettem bájos mosolyomat.- De én így imádom a szőke hercegemet.
-Remélem is.-mosolyodott el.- Na gyertek irány bulizni-kulcsolta össze kezünket és elindultunk a hintó felé. Odaérve az étterem csodásan nézett ki, és ami rettentően tetszett, hogy volt egy kertje is, ami gyönyörűen ki volt világítva lampionokkal lassan mindenki megérkezett, de elsőként a mi idióta csapatunk. Lou még mindig a nevemen röhögött. Ezt honnan tudtam? Mikor odaért hozzám egyik kezével a hasát fogta, másikkal pedig rám mutatott és röhögve ismételgette:
-Gertrud.
-Bajod van vele? Neked is van második neved.-mondtam sértődve, mert utáltam ezt a nevet. Soha nem használtam, nem is fogom és nem is tervezem. De úristen most esik le. Én már Eva Horan vagyok.
-Jó akkor hívhatunk Gertinek?-kérdezte szemöldökét húzogatva Zayn.
-Vagy Trudinak?- kontrázott rá Harry és szemeimmel már villámot szórtak. Niall óvatosan két kezét vállaimra fektette és fülembe suttogott.
-Nyugi. Ne hagyd, hogy elrontsák a napod. Ezzel csak örömöt szereznél nekik.-karomat óvatosan végig simította és kezei az enyémeknél álltak meg és ujjaink átölelték egymást.
-Rendben Edward, Jawaad és William. Szívassatok csak, de azt hiszem elég jól tudjátok, hogy nem ússzátok meg. 5 év elég volt rá.-mondtam gonosz vigyorral.
-Higgyétek el most már egy Horannal van dolgotok.- ment el mellettük Greg és egyenes felénk jött. Szorosan átölelt minket.-Úgy örülök nektek törpék.
-Mi is neked Greg, de inkább a konyhába csinálj szendvicset és ne én legyek a sonka.-mondtam, mivel eléggé megizmosodott. Példát vehetne róla kedvesem. Na jó nem.
-Na jól van meg volt a napi szeretet adag Greg tűnés-mondta már niall is, mivel már egy jó ideje így állunk.
-Greg- kiáltottunk rá egyszerre, mert neki hála egy sor keletkezett, akik üdvözölni akartak minket.
-Jól van megyek már. Csak jó látni idegesen a törpéket.-vigyorgott.
-Jujj de vicces.-mondtam erőltetett vigyorral és szinte a számból vette ki a szót a mögöttem álló srác.
-És leszokhatnál mér a törpéről. Én 23 ő pedig 21 éves.
-Akkor is törpék maradtok öcskös.- borzolta össze öccse haját. Ezután úgy nem tudom mennyi embert megöleltünk. Őszintén 50 után elfelejtettem számolni. Már fájt a szám a mosolygástól... úgy látszik meg van a hátrány az esküvőnek is. De nem érdekel, mert tudom ez után minden egyes nap úgy kelhetek és fekhetek, hogy tudom van valaki aki szeret, aki mellettem áll mindig. És az az igazság én nem akarok senki mást szeretni. Csak Őt. Sőt nekem az is elég, ha csak ő szeret. Boldoggá tud tenni, mellett képtelen vagyok szomorú lenni. Lehet néha vitázunk, de tudjuk szavainknak nincs súly ellenben a kedves szavakkal. Olyan, mintha most kárpótolna az élet. Két ember akik nagyon szerettek elment az életemből. Viszont kaptam egyet, aki úgy képes szeretni és ezt átadni, mint senki más. 17 évesen megtaláltam volna az igazit? Lehet, sőt biztos. Ráadásul szerelem első látásra volt. Fura, mert ha ez min nem történik meg velem és valaki csak ezt így elmondja, hogy ez fog velem történni kiröhögöm. Soha nem hittem ebben a meglátni és megszeretni dologban. Mindig csak azt hittem: Mese habbal. De nem higgyetek nekem tényleg van ilyen. Valami ilyesmiket mondtam a beszédemben is, a köszöntés után majd neki láttunk a vacsorának. Niall természetesen megint csak evett és evett és evett.... míg nem megállítottam. Kezem a combjára raktam. ami mindig ugyanazt a reakciót váltotta ki belőle. Mereven felém fordult kaján vigyorral.
-Szívem elég lesz. Még a végén felrobbansz a sok kajától.-mondtam kedvesen.-Egész nap csak ettél.
-Délelőtt az izgalom miatt, most meg az öröm miatt, hogy örökre az enyém vagy.-mondta és kezét a kezemre helyezte.-Gyere menjünk ki egy kicsit a levegőre.

-Rendben.- Felálltunk és kisétáltunk a levegőre kézen fogva. Volt egy ilyen kis kupolás épület, ami nagyon szépen ki volt világítva. Besétáltunk középre és átölelve egymást ringatózni kezdtünk a bentről kiszűrődő halk zenére. Igazából a végén már csak ölelve figyeltük egymást és beszélgettünk a mindenről. Mint mindig.... Valahogy most sokkal jobb volt kint lenni kettesben csendben, mint bent hangzavarban. Hűs volt az idő kicsit, de nem éreztem, mert érintése forrósággal öntött el.
-Tudod örülök, hogy harcoltam érted.-mondta mosolyogva és arcélemre helyezte kezét.
-Érdemes volt.- fogtam meg azt a kezét és lehajtottam a fejemet.-Mivel érdemeltelek ki?
-Ezt én is szeretném tudni, mármint hogy én téged.-mondta belegabalyodva a mondatába.- Hiszen, nem csak gyönyörű, hanem okos is vagy. Meg kedves, meg jófej, meg vicces...
-Fejezd be.-mondtam nevetve.
-Meg aranyos, meg dilibogyó, meg kreatív...-és nem tudom mi jött volna mert elhallgattattam. Pontosabban megcsókoltam és ez jobban tetszett neki, ezért kezeit derekamra vezette és szorosan magához húzott. Keze megint lejjebb csúszott.
-Szívem ebbe a ruhába nem tudod megfogni a seggem.-motyogtam a csókunkba, mert eszem ágába se volt elszakadni mézédes ajkaitól.
-Rájöttem.-mormolta. Ezek szerint ő sem akarja abbahagyni.Viszont kénytelenek vagyunk, mert egy köhögő lány félbe szakít minket.
-Nem akarok hangulat gyilkos lenni tubicáim, de éppenséggel Liam mindjárt kezdi a beszédét és utána a ti táncotok jön.-magyarázta Do. Niallel egymásra néztünk és egyszerre húztuk el a szánkat.-Mi ez a fájdalmas fej házastársak?
-Hát az az igazság, hogy voltak táncpróbáink-kezdtem.
-Csak elfelejtettünk elmenni úgy az összesre.-fejezte be Niall. Mire barátunk csak felnevetett.
-Majd improvizáltok. Végül is te tudsz írtáncolni, te meg magyar néptáncolni.-nevetve mutogatott.
-Rohadt vicces vagy nem gondolod?-mondtam gúnyosan.
-Jól van na. Én vagy ti nem mentetek el az órákra? Mielőtt válaszolnál költői kérdés volt és menjünk be. Végül is ez a ti nagy napotok.-okoskodott. Vágtunk rá egy fintort és bementünk. Liam mikor meglátott ránk mosolygott és elkezdte a beszéd féleségét. Nem tudom minek kellenek beszédek, de oké.

-...Lehet nyálasan hangzik, de ha valaki a tökéletes pár példáját keresi az Evie és Niall. Tudom, hogy Evie szerinted nincs tökéletes, de akkor is. Mindketten nagyon jó barátaim vagytok. De nem csak nekem, ha nem mondhatom a többiek nevében is. Mikor 2012-ben Evie elment összeomlott ez a társaság. Ugyan olyan jó barátok maradtunk, de eltűnt a jó kedv, a boldogság a mi pici lányunkkal. Szerencsére mi illetve Sam és Alex terve alapján újra visszatért köreinkbe. Tudod Evie teljesen megváltoztattad az életünket, hiszen Niall sokkal boldogabb veled. Másrészt, mert te veled amellett, hogy mindig hülyülünk bármilyen problémával fordulhatunk hozzád. Te vagy a mi pszcihológusunk. Szóval nagyon örülünk, hogy a sors összehozott titeket. Hiszen benned egy igaz barátra leltünk, de Niall emellett szerelmére is. Látszik, hogy minden pillantásnál újra és újra egymásba szerettek.
Tudom, hogy mindketten hogy éreztek.tudom, hogy minden ölelésetek és csókotok olyan mint az első. A dal amit választottam remélem tetszeni fog. Leona Lewis- Collide. Nem egy lassú szám ,de hát. Szeretünk titeket bolondok.-vigyorgott ránk, majd eljött az a rész, hogy lassan táncolni kéne. Nell lökdösött minket befele ,mert ő intézte nekünk a táncórákat, Do meg csak röhögve nézett minket.
-Bocsánat, ha lábadra lépek szerelmem.-suttogta, miközben közel vont magához bólintottam egyet, és folyamatosan szemét néztem. Lassan elkezdtünk táncolni. Hát valamit összeügyködtünk. A számnak vége lett és megtapsoltak. Nem tudom minek, de hát ilyen az esküvő A végén elröhögtük magunkat, mikor már mindenki elkezdett táncolni. Majd kiérve odavergődtünk a mi kis csapatunkhoz.
-Gratulálunk srácok. Alig volt észrevehető, hogy nem jártatok a táncórákra.-mondta Liam.
-Mit csináltatok ti, míg táncolnotok kellett volna?-kérdezte Emily.
-háát...-kezdtük egyszerre és párommal egymásra néztünk.
-Én tudom.-lelkendezett Louis.
-Megpróbálták ide csalogatni a gólyát.-mondta Zayn vigyorogva.
-Hátha hoz egy kis babát.-fejezte be Harry. Ezek hárman ma engem nem hagynak békén. Folyamatosan engem csesztetnek.
-Jól van. Ha annyira kíváncsiak vagytok. Otthon ültünk és filmeket néztünk, sétáltunk, főztünk stb.-mondta Niall.
-De a gólyás történet is igaz nem?-kérdezte Louis. Már nem bírtam tovább így gyengéd női kezemmel hasba vágtam. Szerintem mindenki vette a célzást, hogy be lehet fejezni.
-Evie beszélhetnék veletek egy kicsit?-kérdezte Do- 6 szemközt.
-Megyünk.-mondtam és kifelé vettük az irányt, ahol megszakította csókunkat egy negyed órája.
-Na szóval csak ezt szeretném átadni.- nyújtott felénk egy borítékot. Furán néztem rá, de Niall gyorsabban reagált és kibontotta...

Meghívó!

Szeretettel meghívunk titeket az augusztus 28-án történő esküvőnkre, melyet Wolverhamptonba rendezünk meg.

Szeretnénk felkérni titeket, hogy legyetek a tanúink.

Dorothy Vicker&Liam Payne

-Ez. Most. Komoly?-kérdeztem szaggatottan és lassan felkúszott egy vigyor az arcomra, mire barátnőm csak vigyorogva bólogatott. Közben Liam is mellé lépett és váltottak egy csókot.

-Haver. Hogy és mikor? Miért nem szóltál?-kérdezte Niall is hüledezve.

-Ti vagytok az elsők akik tudják és mert szerettük volna titokban tartani és majd elmesélünk mindent.-hadarta el Do. Láttam, ahogy összefűzik ujjaikat és úgy szorongatják egymás kezét.

-Jajj ti. Ja és vállaljuk a tanú szerepet.-mondtam boldogan, hiszen végre minden rendben van körülöttem.

-Ez biztos?-kérdezte Nialler.

-Tudod a filmekben van, hogy a két tanú között, persze ha fiú és lány történik valami. Elcsattan egy csók vagy valami.-suttogtam kacéran.-Lehet, hogy mi kicsit filmesebbé tesszük.

-Persze, hogy eszünk a tanúitok-kiáltott fel. Én meg csak fogtam a fejem és nevettem.

-Mit mondtál neki?-kérdezte Liam. Számra tettem az ujja így mutatva, hogy titok.

-Na mi bemegyünk és táncolunk egy picit.-mondta Do és behúzta Liamet.

-Annyira örülök nekik.-mondtam és közben Niall leült és ölébe húzott. Nem zavarta a nagy ruhám.

-Én is kincsem. -mondta és kézfejemet simogatta.

-Anyukád is így hívott reggel.- mosolyogtam rá.

-Megesik. Amúgy csak szerintem van az, hogy nem is hiányzunk az esküvőnkről? Folyamatosan kikeveredünk.-mosolygott.

-Bemehetünk ha szeretnéd.

-Eszem ágába sincs, mert ott nem tehetném ezt.-mosolyodott el és arcomat fogva megcsókolt. Igaza volt Liamnek. Minden csók olyan mint az első és minden egyes pillantásnál újra belé szeretek. Ez lenne az Igaz szerelem? Ő lenne az Igazi? Meglehet. De egy biztos. Ő az én Niall Horanem és ha nem is ő az igazi akkor is vele fogom leélni az életemet

-Nem szökünk meg?-kérdezte elszakítva ajkait az enyémektől.

-Azért mégis csak a mi esküvőnk.-mondtam játszadozva ujjaival és a gyűrűinket figyelve.

-Azt mondta, hogy jössz még eggyel.-vágta ki magát. Mindig eléri amit akar.-De ha nem is akarsz jönni akkor is megszöktetlek.

-Ó az én hősies szőke hercegem. Megment a gonosz népektől.-színészkedtem egy kicsit.

-Oké akkor lóval megyünk.-vágta rá és felkapva az ölébe ki vitt. A zenét még mindig lehetett hallani.

-Te hülye vagy? És mit kezdesz egy lóval?-röhögtem.

-Van egy lovarda közelbe majd oda elviszem holnap, addig meg a ház előtt leparkoljuk- mosolygott és kifizette a hintó előtt álló lovat.

-Te annyira hülye vagy komolyan mondom.-nevettem továbbra is. Közben felpattant a lóra és nekem akart segíteni, de felcsendült az egyik kedvenc dalom. a Summer Paradise - Vááárj ez az egyik kedvenc dalom.

-Ha szökni akarunk, akkor most. Majd elgitározom neked, meg eléneklem ahányszor csak akarod.-mondta. Átgondolva az ajánlatát belegyeztem. Mivel én is tudok lovagolni sikeresen felpattantam mögé. Kezemet dereka köré fontam és úgy kapaszkodtam. Féltem egy picit bevallom, hiszen nem minden nap lovagol egy menyasszonyi ruhában az ember. De sikeresen a hosszabb úton mentünk a réten át. 

-Most jönne az a film végére, hogy The End.-jegyezem meg mosolyogva.

-És mi lenne a címe a filmünknek?-kérdezte hátra pillantva és a tempót visszafogva. Így már csak lépdelt a paci alattunk.

-Ötletek?

-Az életünk.

-Neeeem.-nyafogtam.

-Tökéletes élet.

-Tudod a véleményem.

-Ha leszólsz minden ötletet akkor mondj te egyet nagyokos.

-Valóra vált álom.

-Nem is rossz.-hümmögte előttem.

-Na látod.-flegmáztam egy kicsit.
-Mi lenne ha YOLO.
-You Only Live Once? Tetszik.
-Akkor meg van a filmcímünk.-fordult hátra adtam egy puszit arcára. 5 perc vágta után haza is értünk. Az emberek furán néztek, már akik még kint voltak az utcán. A lovat kikötötte a kocsi felhajtóra és hátára kapva bevitt. Beérve bezárt az ajtót és felvitt a hálószobánkba.
-Hova vezet nászutunk édesem?-kérdeztem fülébe suttogva, mire kirázta a hideg, mert libabőrös lett.
-Florida?-tett le, majd derekamnál fogva közel húzott magához.
-Nem is rossz.-mondtam egy puszit adva orrára.
-Valami nyomja a lelkemet.-mondta fájdalmas arccal és kiskutyaszemekkel.
-Mi történt?-kérdeztem én is aggódva, mert annyira hihető volt az egész.
-Nem bírok várni a nászéjszakával Floridáig.-mondta már vigyorogva és lecsapott ajkaimra. Belenevettem csókunkba, de engedtem neki. Hiszen imádom. Minden egyes porcikáját imádom és akarom. Mindig. Lehet egoistán vagy hülyén hangzik, de tudom hogy szeret. Érzem. Sugárzik belőle a boldogság, a vágy, a szeretet. Lehúzta ruhám cipzárját, így az a földre esett. Viszont úgy ahogy volt megállt és nem tudtam kimászni belőle.
-Ugorj-suttogta a már rég heves csókcsatába. Nem kételkedtem bíztam benne, így ugrottam egyet. Izmait megfeszítve felemelt és nem engedtem, hogy letegyen. Lábaimat dereka köré fontam és úgy kezdtem ingét kigombolni. Legszívesebben letéptem volna, de mivel nem az övé ezért nem tehettem. Óvatosan lefektetett az ágyra és fölém hajolva folytatták nyelveink a táncot. Oldalamat lágyan cirógatta puha kezével, én pedig ingét próbáltam lehámozni róla. Miután végre száműzhettem a fehér inget ajkaink elváltak és gyönyörűen csillogó kék szemeivel nézett.
-Mindennél jobban szeretlek. Keresve se találnék még egy olyan lányt mint te. Te vagy a legfontosabb a világon és rettentő jó belegondolni, hogy te leszel majd a gyermekeink anyja.-mondta ki egy levegővel. Szemeivel végig az enyémet kereste. Szinte elvesztem a kék szemében. Ha egy tenger lenne, már rég megfulladtam volna.
-Te tanítottál meg újra bízni. Te mutattad meg nekem milyen az, ha valaki igazán szeret. Te voltál az aki megtanítottál teljes szívből szeretni. És én most téged szeretlek teljes szívből. Viszont nem csak most. Örökre.-mondtam én is el egy szuszra. A kedvenc kicsit rossz fiús, de Nialles vagyis aranyos édes félmosoly kiült az arcára. Nem sokáig láthattam ezt, ugyanis szája már más hol volt és mást csinált. Ugyanúgy mint mindig, mint az elsőnél a mennybe repített. Érezni hevesen dübörgő szívét, sóhajait, szaggatott levegővételeit. Érezni, hogy lelkük összekapcsolódik. Ennél jobb talán nincs is.
~
Reggel nem akartam kinyitni a szemem. Féltem, egy álom volt. Felébredek és ott találom Budapesten magam egyedül a nővéremmel. Ám ezek a kétségek azonnal elszálltak mikor megéreztem meztelen mellkasának egyenletes emelkedését. Szívének zöreje lassan visszaringatott álmaimba, amíg ki nem csapódott a szobánk ajtaja.
-Jézusom-kiáltott fel a reggelt elrontó merénylőnk.
-Mi van?-kérdezte Niall kómás hangon.
-1 miért van egy ló a ház előtt, 2 ti már itt végeztetek a nász éjszakával. a harmadik az lett volna, hogy hova tűntetek az esküvőről, de sejtem.-mondta, megdobva egy répával.
-1 mi a francot keresel itt?-kérdeztem felülve, de magamra szorítva a paplant.
-Boldogítalak titeket.-vigyorgott rám önelégülten.
-Niall, ha elköltözünk eszünk be ne jusson megadni ennek a marhának a címünket.-dőltem vissza mellé. Nagy trappolást hallottam a lépcső felől. Király még egy nyugodt reggelünk sem lehet, kivéve ha...
-Bocsánat skacok, de mire elkészültem ez a majom eltűnt otthonról.-jött lihegve Emily a megmentőnk.-Nagyon elszúrta a reggeletek?
-Csak visítozva ébresztett fel minket. De hogy legyen büntetése, vigye vissza a lovat a lovardába.-mondtam csukott szemekkel.
-Rendben van elintézzük.-mondta Em. Csodáltam, hogy nem szólalt meg Lou. De hát ha be van fogva a szája az embernek nehéz beszélni.
-Em. Egy életre leköteleztél.- mondtam felülve és elvigyorodva.
-Mikor indul a gépetek?-kérdezte.
-Asszem 1-kor és 2 hétig leszünk.-mondtam mosolyogva.
-Akkor csak mondom. Dél van.-mondta és intve egyet eltűntek az ő répás emberével.
-A francba.-kiáltottam fel, de Niall még mindig nem ébredt fel.- Szívem, édesem, drága rózsabimbóm Niall Kelj már fel!- kiabáltam, de semmi. úgy döntöttem módszert váltok. Odahajoltam lassan az arcához adtam egy csókot a szájára és mikor láttam, hogy elkezd nyamnyogni beleordítottam fülébe.
-Niall James Horan. ha most azonnal nem kelsz fel lekéssük azt a rohadt gépet.-úgy kipattant, hogy sikeresen lefejelt.
-Jaj ne haragudj drágám.-kapott a fejéhez, mikor látta, hogy földön vagyok és fogom a fejem.
-Semmi gond. Megszoktam, hogy csak bénázunk.-nevettem. Leült mellém a földre és adott egy gyógypuszit a fejemre.-Köszönöm.
-Szeretlek, kicsim.-mondta végig simítva arc élemet.
-Szeretlek.-válaszoltam és egy lágy csókot adtam ajkaira.
Tökéletes élet.... Talán

@Evie_Simon :Nászút vagy nyaralás nem mindegy? A lényeg, hogy vele lehetek aki boldoggá tesz. És immáron a férjemnek mondhatom. Fura... Szeretlek @NiallOfficial

VÉGE

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A kompromisszum : Vannak kis részek, amik homályosak de felajánlom, hogy leírom őket nektek 1-2 részben :) Választhattok és komiban szavazzatok most:

• Evie és Niall kibékülése
• Do Amerikás sztorija és eljegyzése
• Niall és Evie nászútja (ennél várni kell majd, mert ehhez nincs még ihlet de felajnálom) 

Na szóval remélem tetszett és a kommiban várom a kéréseket, remélem ezzel egy picit enyhítek azon, hogy vége van :)

Éveszxx
Ja és a cím is emiatt megváltozott :)

Megengedem a háromra szavazást :D