Second One Shot: Princess&Prince (Part 1)

Helloka
Meghoztam a második plusz fejezetet, de ez két részes, szóval ez a fele. Sajnálom hogy ilyen későn hoztam de rengeteg dolgom van. Remélem elnyeri tetszéseteket és megtiszteltek kommentjeitekkel :)♥
Évesz,xx
U.i.: Annyira jó ez a videó *-* nézzétek meg.Niall Horan- Teenage Dream

~2015.~

~Április~

Do szemszöge:

-Nagyon örülök, hogy ennyien jelentkeztetek a másfél éves amerikai kurzusra. Mind hatalmas esélyekkel indultok, hiszen remek fotósok vagytok. A választás eredményét később, május körül tudjátok meg. Ezennel vége az órának.-köszönt el Mr. Evans. Ő a mi tanárunk. A fotó-művészeti főiskola másodéves hallgatója vagyok jelen pillanatban. Amiről pedig Daniel beszélt, mert tegezhetjük a tanárt, egy amerikai fotós kurzus. Ha engem választanak, ami ki van zárva, másfél évig kint tanulhatok és gyakornokoskodhatok Amerikában. Erre én is beadtam a jelentkezést, bár sokat hezitáltam. Senki nem tud róla, még Evie, Nell és Harry sem. Pedig ők mindig mindent tudnak. De ezt nem. Igazából eleinte nem akartam jelentkezni, mert én most itt és így vagyok boldog. De Daniel azt mondta, hogy ez egy nagy lehetőség és szomorú lenne, ha nem jelentkezne az egyik legtehetségesebb diákja. Mindvégig azt hajtogatom magamnak, hogy nekem ez úgy sem sikerülhet...

~Május~

-Szívem leveled jött.-jött be reggel mellém a konyhába Liam, miközben kávémat kortyolgattam. Nyomott egy puszit arcomra és letette mellém a levelet.
-Kiküld nekem levelet?-kérdeztem végig kísérve szememmel mozdulatait, ahogy nekitámaszkodik az asztalnak velem szemben.
-Mondjuk. Anyukád, apukád esetleg az öcséd?-az utolsó szónál majdnem kiköptem a kávét.
-Ne nevetess. Oliver? Nem hogy levelet nem ír de még olvasni sem olvas. Egy könyvet olvasott ki életében az is a Lilo és Stich volt.-röhögtem, miután nehézkesen lenyeltem a kávémat.
-Vajon így beszélnek rólam is a nővéreim?-vakarta meg állát.
-Rólad így nem lehet beszélni mert tökéletes vagy.-tettem le a bögrét és közelebb léptem hozzá.
-Pont úgy ahogy te.-mondta felegyenesedve mikor észrevette, hogy közeledem felé.
-Én nem vagyok tökéletes.-mondtam megállva előtte, de neki nem volt jó az a hely ahol épp álltam. Megfogta a kezem és közelebb húzott magához.
-Akkor én sem.-kúszott egy félmosoly az arcára, amitől még mindig elolvadok.
-De te az vagy.-kezdtem vele vitatkozni.
-Akkor te is.
-De...- már kezdtem volna ellenkezni, de közbelépett
-Egyezzünk meg abba, hogy ketten tökéleteset alkotunk.-fojtotta belém a szót és továbbiakban is gondoskodott szótlanságomról, mert puha ajkait enyémekre nyomta és lágy csókot lehelt rájuk.kezeimet kezeiről felvezettem tarkójára és az egyik tovább ment göndör fürtjei közé, ugyanis begöndörödik neki minden reggel és annyira édes. Éreztem, hogy már nem ajkait, hanem meleg leheletét érzem, de most reggel telhetetlen voltam és visszahúztam magamhoz, amit egy mosollyal nyugtázott. Ami igazából egy kaján mosoly és egy felhúzott szemöldök lett volna, de most mással voltunk elfoglalva. Csókjával elködösíti mindig az eszemet.
-Nem kéne suliba menned?-kérdezte elválasztva ajkait enyémektől.
-khm...khm.. kicsit fáj a torkom. Beteg vagyok.-mondtam betegséget színlelve.
-Jaj szegényke, akkor nem vehet ma részt az esti barbecuen.-nézett szomorúan, de láttam, hogy egy vigyort fojt el.
-Már jobban vagyok-mosolyodtam el.
-Akkor iránya suli kisasszony.-csinált úgy, mintha az apám lenne.
-Nincs egy hétig Daniel és nem kell addig bejárnunk.-villogtattam meg a fogsorom.
-Akkor pedig segíts nekem. Szólj minden lánynak, hogy hozzák el fiaikat ide 5-re és csináld meg nekem a kertet.
-Varázsszó?-fontam össze a kezeimet, mire szó helyett csak egy puszit nyomott arcomra.
-Légyszíves.-mondta olyan kérlelő kiskutyaszemekkel, hogy annak senki nem tud ellenállni. De tényleg senki.
-Rendben van, de te mit csinálsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Bevásárolok, hiszen én leszek a szakács.-emelte fel fejét.
-És a szakács alsógatyában megy vásárolni?-kérdeztem felvont szemöldökkel kicsit beoltva őt.
-10 perc és itt sem vagyok.-mondta  és felrohant öltözni. 10 perc múlva már tényleg itt sem volt, de még csak egy búcsú puszit sem adott. A lányoknak szétküldtem az sms-eket, majd megakadt a szemem a ki nem bontott borítékon az asztalon. Kezembe véve alaposabban megvizsgáltam. Feladót nem találtam rajta így nyugodtan kibontottam.

Tisztelt Dorothy Vicker!

Örömmel értesítjük, hogy sikeres felvételt nyert a 18 hónapos amerikai fotó kurzusunkra. A szállását és repülőjegyét biztosítjuk. Kérjük hozza magával ezt a papírt. Az indulás idő pontja: május 28.

....

A levél lefagyasztott és csak annyit bírtam kinyögni hangosan, hogy "Mii?". Nem hiszem el, hogy helyes vágányra tért az életem végre és most újra választás elé kell kerülnöm. Sokaknak egyértelmű a választás, mégpedig hogy itt maradnának. De ez nem ilyen egyszerű. Ez Amerika legjobb fotós iskolája, ahová a legnehezebb bejutni és most nekem sikerült felvételt nyernem egy tanfolyamra. Olyan emberekkel hozhat össze a sors, hogy talán megváltozhat az egész életem. Amerika az a hely, ahol valóra válnak az álmok és az egyik álmom, hogy profi és sikeres fotós legyek. Ez az egyik véleményem az egyik énem. A másik, hogy ne dobjam el az életem, hiszen az egyik álmom már valóra vált. Boldog vagyok, még hozzá azzal az emberrel aki teljes szívemből szeretek és az életemet is odaadnám érte. Na és a barátaim. Mi már szinte egy család vagyunk így tízen. Hagyjam itt ezt? Ezt az életet borítsam fel? Hagyjam itt a biztosat a bizonytalanért?

*

-Liam te mióta tudsz főzni?- tette fel a kérdést Niall, miközben ujjairól nyalogatta le a hús szaftját. Nagyon jól alakult a kis összejövetel. Liam isteni csirke combot sütött és a társaság meg adja a jó hangulatot. Mindenki boldogan nevetgél és van is okuk rá, hiszen mi öten egytől egyig szerencsések vagyunk, hogy ilyen fantasztikus fiúkkal lehetünk együtt mint ők. Teljesen elmerengtem magamban...
-Minden rendben van kicsim?-szorított magához Liam és egy puszit nyomott homlokomra. Úgy látszik a probléma kiült az arcomra is, pedig hittem, hogy eltudom rejteni hiszen senki nem tud amerikáról.
-Persze.-mondtam bólintva egyet és felvéve a mosolyomat. Félek, hogy vajon mit szól döntésemhez Liam. Próbáltam jól érezni magam a többiekkel és kiélvezni minden egyes pillanatot velük, de ezen keresztül Evie is észrevette, hogy valami nagyon nem oké. Este 10 fele mindenki úgy döntött, hogy hazamegy. Mindenki elment, csak Evie és Niall maradt. A két srác bement fifázni, mi pedig kint leültünk beszélgetni.
-Mi van veled Do? Min gondolkoztál ennyire nagyon ma?-kérdezte Evie, miközben felhúzta maga alá törökülésbe a lábát a függőágyban.
-Nincs semmi.-próbáltam bizonygatni, de hát még ha magamat be is tudom csapni őt nem.
-Mond ezt annak aki beveszi. Szóval elmondod vagy elmondod?-kérdezte szemöldökét felvonva.
-C választás?- kérdeztem ártatlanul széttárva a kezem.
-Van. Elmondod.-vigyorgott.
-Nem adod fel igaz?-kérdeztem ajkaimat harapdálva, mire hevesen megrázta a fejét. Így bele kezdtem...
-Kimegyek Amerikába 18 hónapra egy fotós tanfolyamra. Ma jött meg a levél, hogy engem választottak ki.-hadartam el.
-Micsoda? Másfél év? Do az nagyon sok. Liam tud már erről?-kérdezte kitágult pupillákkal.
-Nem.-ráztam meg a fejem, miközben suttogtam ezt az egy szót.-Félek a reakciójától.
-Hát nem fog repesni az örömtől azt hiheted.-mondta kicsit mérgesen, de aztán ellágyult hangja.-Mindegy én melletted állok. Így döntöttél és ez a te életed. Mikor mész?
-Május 28.-sütöttem le a szememet.
-Ma 22-e van. 6 nap múlva mész.-mondta és most már álla is leesett.-Kicsit hamarabb is szólhattál volna.
-Evie én nem tudtam. Csak beadtam egy papírt soha nem gondoltam volna, hogy pont engem választanak ki.-magyarázkodtam és próbáltam nem elveszteni a barátnőmet.
-Azért elmondhattad volna. Viszont Liam ki fog akadni és még az is lehet...-Nem! az nem fog megtörténni. Nem engedhetem.
-Ne mond ki.-állítottam meg.
-Do ezt már elrontottad ebből a szempontból, viszont ha máshonnan nézzük jól döntöttél.-mondta most már kedvesebben és eldobva a meglepett mérges hangnemet és megölelt.
-Köszönöm, hogy mindig megmondod az őszintét de te támogatsz.-suttogtam.
-Ez a feladatom.-suttogta vissza, majd az idilli pillanatot egy Niall törte meg.
-Evieee-mondta nyávogva.- Menjünk. Álmos vagyok. Veled akarok lenni kettesben.
-Bocs hív az a nyafogó majom-húzta el a száját mosolyogva.- Még ma mond el Liamnek.
-Muszáj ?
-Do.-szólt rám mérgesebben, mire csak lehajtottam a fejem.
-Értettem. Jó szórakozást estére sziasztok-kiabáltam utánuk, mert Liam kísérte ki őket.
-Szívem elmegyek lefürdök jó?-kérdezte visszaérve és az ajtófélfának támaszkodva.

-Rendben én még maradok egy picit.-mondtam mosolyt varázsolva az arcomra. Amint Liam eltűnt a házban hanyatt dőltem és kezembe temettem arcomat. Hogy fogom elmondani neki? Mit fog csinálni? Nagyon ideges lesz? Ezek és ehhez hasonló kérdések motoszkáltak a fejemben. 10 percig így feküdtem és csak kattogtak az agykerekeim. Utána felültem és elhatároztam magam.
-El kell neki mondanom. Megérdemli, hogy őszinte legyek vele. Nem csaphatom be.-ezt suttogtam magamnak bátorítás képen, ami jól is jött. Felpattantam és bátorsággal tele a szobánk felé vettem az irányt. A lépcső aljáig egész jó volt, de utána minden egyes lépcsőfok elvett egy picit a bátorságomból. Mire felértem épp annyi maradt, hogy az ajtóig eljussak. Ott megtorpantam.  Mikor az ajtó elé értem, nem tudtam, mit fog szólni. Féltem, de erőt kellett vennem magamon szóval lenyomtam a kilincset. Mikor beléptem az ajtón, ő épen akkor keresgélt valamit a szekrényben. Nem rég jöhetett ki a fürdőből, hiszen vizes lábnyomok voltak a padlón. Csak egy törölköző volt a derekára csavarva. Elmosolyodtam. Odamentem hozzá és mellkasára tettem a kezem, mely még vizes volt. Megcsókolt, és most ez volt az ami életben tartott. Minden csókunk ugyanolyan volt, de mégis más. Fájdalmas volt a pillanat, amikor elfordítottam a fejemet. De meg kellett tennem...
-Liam.. – kezdtem bele, de már bántam, hogy belekezdtem, egyszerre a maradék pici bátorságom is elszállt.
-Mi baj Do? – kérdezte aggódva és annyira édes volt, ahogy két keze közé fogva az arcom visszafordította, hogy lássa szemeimet.
-Felvettek egy fotós tanfolyamra. Minden ingyenes és..
-De hát ez nagyszerű. Ennek örülnöd kéne! Büszke vagyok rád!-mondta mosolyogva és egy csókot nyomott homlokomra.
-Amerikában.. – ennyit tudtam kinyögni, de csak értetlenül nézett.
-Liam, Amerikában lesz a tanfolyam. Másfél év. 18 hónap. 1 hét múlva elmegyek. Sajnálom! – mondtam ki egy szusszal, de ő egy szót sem szólt. Szemében valami olyat láttam, amit még soha. Csalódottságot. Megfordult és kiment. Nem bírtam, hogy semmit nem szólt hozzá ezért utána futottam. Megfogtam karját és visszatartottam, de nem fordult felém.
-Liam kérlek. Mondj bármit. Bármi jobb mint a hallgatás.-könyörögtem neki és éreztem, hogy valami sós mardosni kezdi a szemem.
-Szólhattál volna! Azt hittem mindent megbeszélünk.-fordult felém, kicsit mérgesen. De inkább a csalódottság tükröződött arcáról is.
-Tudom, de nem is mertem remélni, hogy…Engem felvesznek! Semmi sem biztos az életben és én pont ezt szeretem benne.-Mondtam, és közben egy apró kis könnycsepp kiszabadult.
-Tudom és nem foglak visszatartani. Fiatal vagy, kötetlen az életet tedd azt amit tenni akarsz és büszke vagyok rád, ugye tudod? – mondta már kicsit megenyhülve, de elfordította fejét kerülve a szemkontaktust. Megnyugodva elmosolyodtam.
-Szeretlek Liam.-bújtam hozzá. Fejemet vállába fúrta, de kezei csak hanyagul lógtak mellette és nem ölelt vissza. Elhúzódtam tőle és most már a szemeibe tudtam nőzni, amelyek már a könnyektől is csillogtak. Soha nem láttam még őt sírni.-Liam?
-Nem bírok ki egy távkapcsolatot. Tudom nem kéne feladnunk, de én erre nem vagyok képes, sajnálom! – mondta halkan, majd megcsókolt. Úgy, mint még soha. Éreztem a csók keserűségét, hogy talán ez az utolsó csókunk. De ettől megijedtem és tudtam mi fog következni. Nem akartam, hogy ajkaink elváljanak, mert tudtam mi lesz a következő szava. Képtelen vagyok ezt tenni... Csókunk közben észrevettem, hogy könnyeim potyogni kezdenek, de hüvelykujjával folyamatosan törölte könnyeimet és végül elszakadt tőlem.
-Sajnálom Do.-mondta halkan eltávolodva tőlem.
-Ugye ez nem azt jelenti Liam?-kérdeztem, mint mikor egy kislány rájön, hogy a mese csak mese.
-De.-bólintott egyet.
-Nem Liam. Nem történhet ez.-rázta ma fejem és suttogtam összetörve a szavakat. Szívem már repedezett és tudtam, hogy azzal az egy szóval darabjaira hullik.
-Vége.-suttogta ki a végzetes szavakat. De nem lehet egy ilyen egyszerű dolog miatt vége. Ha a kezdeti nehézségeket kibírtuk ezt miért ne bírnánk? Legszívesebben ordítottam volna után ezeket a mondatokat, de akkora gombóc volt a torkomon, hogy képtelen voltam még csak megszólalni is. Csak a könnyeim szaporodtak meg. Egyre csak folytak és folytak. A végén már nem láttam semmit, csak homályos dolgokat. Én nem bírom ki nélküle. Ő az életem, de így döntöttem és már nem változtathatok rajta. Az elkövetkezendő egy hétben pakoltam és sokat sétáltam Londonban. Próbáltam a város minden egyes zugát magamba rejteni, hogy minden jó emlék velem legyen. A szívemben, mint ahogyan Liam. Soha nem fogom elfelejteni, örökre az életem része marad. rengeteget sírtam már csak ebben az egy hétben is, mert Ő nem volt ott. Elérkezett a búcsú pillanat. Mindenki kijött a reptérre, fájdalmas és hosszú búcsú volt. Liam nem volt ott. Talán így könnyebb volt. Ahogy elfordultam a többiektől könnyek szöktek a szemembe, majd elmosolyodtam. „Egy új élet felé tartok.” – ez járt a fejemben, ez adott erőt.

 ~2016. február 25.~

Fantasztikus itt lenni New Yorkban. Az emberek annyira mások. Mindenki rohan itt sosincs megállás. Én azt hittem London az a város, ami sosem alszik de ahhoz képest New York. Egészen más, de imádom. Szeretek itt lenni, sétálni a parkokban, beszélgetni emberekkel. De mindezt egyedül...(jó kivéve az utolsót, mert azt nem lehet egyedül ) Képtelen vagyok túltenni magam Liamen. Talán ő már talált magának egy új lányt, aki szebb, jobb, okosabb mint én. De ha boldog, akkor annak örülök. A srácokról sem tudok semmit. Néha felhív Harry és Evie, de egyébként semmi. Hallottam, hogy elég jól mennek ott is a dolgok, hiszen Lou hamarosan megházasodik és ezt csak én tudom, de Evie is nem sokára menyasszony lesz. Ezt onnan tudom, hogy Niall tőlem kért tanácsot pár dologban. Hazudnék, ha azt mondnám cseppet sem hiányoznak, mert nagyon is. Nélkülük üres az életem. A filozofálásomat egy megszokott gépies női hang zavarja meg.
"Mind the gap between the train and the platform." (Vigyázz a résre a vonat és a peron között)

Éppen metrón ülök, pontosabban ültem mert már a stúdió felé tartok. Most Manhattan utcáit járom és igyekszem nem elkésni a munkából, ugyanis engem választottak ki a mai fotózásra. Nagy nehezen megtaláltam a stúdió szerűséget, amit mondhatnánk egy üres raktárnak.
-Jó reggelt.-kiáltottam el magam és feltoltam hajamba a napszemüvegemet.
-Neked is jó reggelt.-jött a válasz mindenhonnan. Aztán megjelent fotóalanyom és odajött megölelni.
-Boldog születésnapot Dorothy.
-Justin.-néztem rá morcosan.-Honnan tudod?
-Justin Bieber vagyok azért vannak forrásaim.-húzta ki magát, mre beleszúrtam a hasába és összegörnyedt.
-Meg nagyképű is vagy néha.-mondtam és elmentem mellette hagytam, hogy tovább kínozzák a fodrászok, stylistok sminkesek. Honnan ismerem Justint? Hát már találkoztam vele. Egyszer, mikor megbeszélést tartottunk a a mai napról, de előtte is összefutottam vele. Mikor megérkeztem rengeteget jártam le futni, hátha a hideg szellő megfagyasztja azt a részt az agyamban, amiben a Liam által hagyott nyomok vannak. A ház elé érve egy tucat lányt találtam a lépcső előtt. Nagy nehezen átvergődtem és bementem a lépcsőházba. Kit látnak szemeim Justin és Selena. Mint kiderült megpróbáltak úgy randizni mint egy normális pár, de nem jött össze. Én meg voltam oly kedves és felhívtam őket a kis lakásomba, hogy ne a hideg lépcsőházba kuksoljanak már. Na így ismerkedtem meg velük. Közben elég viccesen zajlott a fotózás. Justin egy idióta. Annyit hülyéskedik, hogy erre a kis időre elnyomódik a magány gondolata bennem. Három óra körül végeztünk és még nekem be kell mennem az egyetemre. Én elkezdtem pakolni, de Jus még megvárta Selenát.Még pakoltam össze a cuccaimat hallottam, hogy gitárját pengeti és énekel.

That should be me, holding your hands

That should be me, makin' you laugh

That should be me, this is so sad

That should be me, that should be me

That should be me, feelin' your kiss

that should be me, buyin' you gift

This is so wrong, I can't go on

Till you believe that, that should be me

Az eddig elnyomott emlékek előjöttek. Mikor Liam csak úgy elővette a gitárját és közösen énekeltünk. Vagy amikor a kis összejöveteleken is énekeltünk. Hiányoznak. Rettentően. A szívem kis darabjai még mindig itt hevernek és próbálom összeragasztgatni őket, de képtelen vagyok. Csak egyféle "ragasztási" módszer gyógyítaná meg a szívemet. Csak Ő lenne képes mindent helyre hozni, de ő már túllépett rajtam. Ezen elgondolkozva újra könnyek gyűltek a szemembe. Nincs olyan nap, amin nem történne ez meg. Gyorsan letöröltem kezeimmel a kósza kis könnycseppeket. Felnéztem a tükörbe és hajamba túrva ellenőriztem arcomat.

-Minden rendben Do?-kérdezte Justin a hátam mögül megállítva gitár húrjainak pengését.
-Persze.-mondtam erőt véve magamon és egy nagy sóhajjal tovább pakoltam.
-Aha. Na gyere ide mond el mi a baj.-ütögette meg a mellette lévő fekete dobozt, hogy üljek oda.
-De tényleg nincs semmi.-próbáltam bizonygatni.
-Do te egy őszinte lány vagy, szóval azt hogy hazudsz csak is egy fiú okozhatta.-tért rá egyből a lényegre.
-Minek kérdezed, ha úgyis tudod?
-Legalább csak vázold a helyzetet. Rossz téged ilyen összetörtnek látni. Had segítsek.-kérlelt.
-Mindent elrontottam. Sok álmom van. Az egyik még régebben valóra vált és boldogan éltem benne sokáig. Aztán jött egy lehetőség, hogy valóra váltsam egy másikat. Viszont az új választásával a régi eltűnik és fordítva. Én a bizonytalant választottam és eldobtam a biztos életemet.-mondtam el kicsit burkoltan a történteket.
-Figyelj az élet tele van meglepetésekkel éppen ezért bizonytalan minden és mindenki. Viszont van egy időpont mikor rátalálsz egy olyan emberre aki a biztos pont lehet az életedben. Lehet, hogy elsőre ellenszenves vagy nem, de egy idő után kialakul az a kapcsolat, hogy tudjátok csak egymásra számíthattok. Persze van a család is, de ők sem lehetnek mindig ott veled. Viszont vigyázni kell, mert hamar elvesztheted ezt a biztos pontot és utána nem találod helyedet a világban.-mondta el hosszú monológját.
-Szóval most azt erősítetted meg bennem, hogy rosszul döntöttem.-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Nem én csak kifejtettem a véleményem az életről és emberekről. Lehet, hogy most elszakadtál Liamtől de ha tényleg erős a szerelmetek akkor megoldódik minden és két álmod válhat valóra egyszerre.
-Te honnan tudod, hogy Liam a volt barátom?-kérdeztem meglepve, mert egy szóval nem mondtam neki.
-A médiában élek?-vágott bugyuta fejet.-Na de hidd el minden rendben lesz.
-semmi nem lesz rendben.-vágtam rá.- Ő valószínűleg túltett magát rajtam és már mással van. Elcsesztem és kész
-De hülye vagy.-rázta meg a fejét.- Igaz a múlton nem tudsz már változtatni, de a jövő a te kezedben van. Merj cselekedni.
-Jó tegyük fel. Odamegyek és minden rendben lesz? Nem hiszem. Sőt lehet, hogy mindent elrontok, mert ha talált már valakit akkor az elég ciki és belerondítok szép kis életében.
-Dorothy. Hidd el, ugyanúgy szenved mint te. Ismerem őt és nem az süt le róla, hogy 2 nap után új csajt keres.
-Justin 9 hónap.
-Figyelj. Ne félj. Képzeld el. Ha én félek és akkor nem merek lépni Selenával most nem lennénk együtt.-magyarázta.-Féltünk, féltem de cselekedtem és látod mi lett a vége.
-Jó oké. Odamegyek kibékülünk és hogyan tovább? Még 9 hónap van az iskolából.

-A távolság fájdalmas dolog tudom. De hány szerelmes pár éli túl. Itt vagyunk mi Selenával. Mindig máshol turnézunk, mindig máshol vagyunk de egyet nagyon jól tudunk. Hogy szeretjük egymást és jobban is tudunk így örülni egymásnak, mikor találkozunk.-magyarázta és mikor a végére ért valaki befogta hátulról a szemét. Jó én tudtam ki az, mert nem vagyok vak és azt is láttam, hogy bejött. Olyan aranyosak voltak együtt, ahogy Selena lágy puszit adott Jus arcára. Mindkettőjüknek hatalmas vigyor volt az arcán.
-Látod? Erről beszéltem. Fogalmam sem volt, hogy Sel ma idejön. Meglehet oldani csak akarni kell.-mondta, miután váltotta kegy csókot és kiörvendezték magukat.

-Baj ha elrabolom a pasim?-kérdezte mosolygósan Selena.
-Nyugodtan menjetek már végeztünk. Én is nem sokára megyek.-mondtam.
-Fogadd meg amiket mondtam.-szólt utoljára Justin, aztán egy köszönés után elmentek. Sóhajtottam egyet és még a maradék cuccot is összepakoltam. Hazafelé leszálltam az iskolánál és bementem. Szerencsémre találkoztam a tanárommal, így letudtam adni neki a kért képeket. Beszélgettünk egy kicsit, hogy mi lesz a következő feladat ami egy parkbeli fotózás lesz éjszaka. Átnézte a képeket közben és megdicsért, hogy nagyon jók a beállítások. Kilépve a teremből a nagy folyosóra léptem, ami a belső udvarra nézett. Gyönyörűen világította be a napudvart a lemenő nap sugara. Egy ideig csak ott álltam és élveztem a fényfürdőt. Szememet becsukva hagytam, hogy a meleg sugarak kicsit libabőrössé tegyék bőrömet, hogy után jól eső
melegség áradhasson szét bennem. Természetesen ezt is meg kellett valami idiótának szakítania. Egy farmeres pulcsis srác (?) száguldott át a folyosón, kis híján fellökve. De meg sem állva ment tovább. Arcából keveset láttam, de amennyit láttam belőle az nagyon ismerős volt.
-Legközelebb vigyázhatnál.-kiabáltam utána a kihalt folyosón.-Barom-motyogtam.
Eléggé elment az idő, így kicsit fáradtan haza felé vettem az irányt. A lakásom egy ilyen toronyházban van. Épp az ajtóhoz tartó lépcső közepén tartottam, amikor újra feltűnt az idegen és megint csak majdnem fellökött úgy rohant le.
-Persze lökj fel megint..-kiáltottam utána újra és dühösen beléptem majd a recepciós felé fordultam.
-Brandon tudod ki ez a barom aki előbb viharzott ki?-kérdeztem, mire csak megrázta fejét vigyorogva.-Min vigyorogsz?
-Semmin csak jó kedvem van.-monda én meg csak egy aha-val lezártam és a lifthez lépve megnyomtam a hatos gombot. Halk pittyegés jelezte, hogy újabb emeletet hagyunk el. Végül megérkeztem. Elcsoszogtam a 125-ös számú lakásig. Táskám aljáról előkotortam a kulcsot és beléptem. Mindent ledobtam az előszobai kis szekrényre és cipőmet lerúgva a kanapéra vetettem magam a nappaliban. Hanyatt feküdve becsuktam pár pillanatra szemem és megpróbáltam pihenni. Aztán elegem lett a csendből és a távirányítóért nyúlva kinyitotta ma szemem és megpillantottam egy kis lapot egy szál vörös rózsával.
Nagyra nyíltak a szemeim, de kíváncsiságból felvettem a levelet és a virágot.

"Tudni szeretnéd ki küldte ezt? Menj le Brandonhoz és megtudhatod. Nem fogod megbánni. :)xx Vörösrózsa: szerelem♥"

Ez a valaki nagyon jól ismerhet, ugyanis már Brand felé tartottam.
-Brandon nincs olyan valami amit át kéne adnod nekem?-kérdeztem mosolyogva és már kicsit több energiával, hiszen eléggé felcsigázott a kis üzenete.
-De. Itt van a levél.-nyújtotta át a borítékot sejtelmes vigyorral én pedig türelmetlenül nyitottam ki.

"Mennyire ismerlek... Jobban mint hinnéd. Hívjunk engem a titkos hódolódnak. Gondolom rengeteg kérdés felmerült benned de válaszolok a legfontosabbra, vagyis ami az után jön. Talán ismersz. Azt pedig, hogy kivagyok hamarosan megtudod. Csak kövesd a lépéseimet. Először add át Brandonnak a rózsát és kérd el a térképet. Mindenhol ismerni fognak és átadják üzenetem. Titkos Hódoló, xx♥"

Na jó. Titkos hódoló? Talán ismerem, de ő meg nagyon jól ismer engem. Nem értem, de a legjobb lenne, ha személyesen beszélnék vele ezért követem utasításait. Brandonnal cseréltünk így megkaptam a térképet, ahol 5 helyszín volt bejelölve. Elindultam az egyes felé. Igazából most esett le, hogy a térképen kívül semmi nincs nálam. Az első helyszín egy Jack Wills üzlethez vezetett. Belépve az ajtón egy kis csilingelő hang jelezte belépésemet. Ez igazából a kisebb üzletek közé tartozott. Mikor megláttak azonnal odaszaladt hozzám egy ismerős fiú
-Szia Aaron vagyok tudom miért jöttél.-mosolygott.
-Hello. Te nem Londonba dolgoztál?-kérdeztem.
-De. Honnan tudod?-kérdezte, miközben a pult alatt kutatott.-Jaj tudom. Te jöttél be Niallel nyáron. Igaz?
-Igen.-mosolyogtam.
-Örülök, hogy újra láthatlak.-mondta és a kezembe nyomott egy nagy dobozt.-Menj be a fülkébe mutatott az irányukba. Bementem a tágas kis kabinba és elhúzta ma függönyt. Kinyitva a dobozt egy gyönyörű ruhát találtam benne és egy újabb levelet.

"Remélem a ruha elnyerte tetszésedet. Kérlek cseréld át és a rajtad lévő ruhákat csak add át Aaronnak. Várlak téged. Titkos Hódoló. xx ♥"

Olvastam fel magamban mosolyogva az újabb kézzel írt kis üzenetet. És tényleg nagyon tetszett a ruha. Kis virágmintás szoknya. Iszonyatosan tetszett és ez a valaki nagyon eltalálta az ízlésemet. Gyorsan belebújtam a ruhába. Megnéztem magam a tükörbe, majd kilépve Aaron kezébe adtam a ruháimat. Kezembe vetem újra térképet és a következő, vagyis a kettes célpont felé indultam. Annyira izgultam és kíváncsi voltam, hogy szinte majdnem futottam az úton. A következő állomás egy cipő bolt volt. Ugyanúgy fogadott a segítő csaj, akit Carennek hívtak mint Aaron. Itt is egy dobozt kaptam, amiben egy nagyon szép kis balerina cipő pihent. Csillogó szemekkel vettem ki és húztam fel a lábamra, a levetett cipőmet pedig belerakta ma dobozba. Itt is találtam egy kis papírdarabkát.

"Lehetnél hamupipöke, de gondolom nem szeretnél félig mezitláb járni a városban, úgyhogy ez sajnos elmarad. Remélem idáig elnyerte tetszésedet a kis játékom. Titkos Hódoló, xx ♥"

Boldogan vettem kezembe a kincsestérképemet, mely New York utcáit mutatta. Most már boldogan ugrálva új topánkámba mentem a hármas szám fele. Egy Claire's üzlethez érkeztem. Ahogy sejtem most kapom meg az ékszereket. És jól sejtettem kaptam egy fehér gyöngysort és hozzá karkötőt. Itt is mindent megköszöntem, mint eddig és mentem tovább. Itt most nem kaptam kis üzenetet. De a negyediknél újból megkaptam az utasításomat. Ez egy Mango üzlet volt. Egy szép fehér blézert kaptam és a vállfára volt ragasztva az üzenetem.

"Meg ne fázzon a hercegnőm. Hamarosan eléred a "herceged". Szeretnélek már látni és tudom, hogy te is :) Titkos hódoló xx♥"

Így most már teljes volt öltözékem és már nagyon kíváncsi vagyok  Ötletem sincs ki az aki egy ilyet meg szervez. Csak miattam. Vesz nekem méreg drága ruhákat és így adja oda. Fogalmam sincs ki lehet. Az utolsó, vagyis az 5-ös pont egyenesen egy parkba vezetett. Most egy parkőr jött oda hozzám és a kezembe adott egy levelet, majd bólintva odébb ment.

"Megérkeztél, már csak meg kéne találnod ebben  a nagy fergetegben. Tettem ki neked szíveket a fára hátha könnyebben megtalálsz. Figyeld mi van a szívekre írva. Ne ijedj meg, ha le kell lépned a járdáról.

 Titkos Hódoló xx ♥"

Körül nézve a járda mentén kis kerítés volt és a fák szabályos libasorba követték egymást. Észre is vettem az első szívet és elindultam "titkos hódoló hercegem" felé...

*

Liam szemszöge:

-Még mindig dúl a szerelem a bandában tudomásunk szerint ez igaz?-kérdezte egy interjús a rádióban, mire Zayn válaszolt.
-Igen azt hiszem legtöbbünk rátalált arra a lányra, akivel talán egész életét is letudná élni.-válaszolt diplomatikusan fekete hajú barátom.
-És veled mi van Liam? Tőled elpártolt?-szegezte nekem a kérdést a rádiós, amivel a már 9 hónapja bent lévő kést megforgatta szívemben.
-Erről nem szeretnék beszélni.-mondtam komoran.
-Na. Csak egy kicsit. Miért szakítottál Dorothyval 2 és fél év után?
-Nem szeretnék róla beszélni.-mondtam mérgesebben.
-Igaz, hogy kiköltözött Amerikába? kérdezte, mintha meg se hallotta volna mit mondtam.
-Nem nyilatkozom.-mondtam rávágva idegesen az asztalra és kiviharoztam a teremből. Egyenesen a kisbusz felé vettem az irányt és beülve vártam meg a többieket. Nem hiszem el, hogy minden interjúsnak erről kell kérdezősködnie. Nem törődnek az ember érzéseivel és esélyt sem adnak, hogy talán megpróbáljam betömni az űrt amit maga után hagyott Do. Én szakítottam vele igaz, de már bánom.  A távolság fájdalmas, de így gyilkos. Nem lett volna szabad harc nélkül feladnom. Harcolnom kellett volna, de gyáva voltam. Mindig is ez volt a baj velem. Gyáva. Emlékszem a mondatra, ami arra késztetett, hogy kimondja m a gyilkos szót. "Ha szereted elengeded". Szeretem ezért elengedtem. Nem akartam önző lenni, és magamhoz láncolni. De inkább lettem volna önző. Viszont tölthettük volna boldogan együtt azt a maradék egy hetünket is akkor, ha nincs a büszkeségem és gyávaságom. Rossz volt nézni, hogy mindennap sírt. Mikorra elment már karikásak voltak a szemei, de még így is gyönyörű volt. Mindenkinél gyönyörűbb. A reptérre későn érkeztem ki. A gépe épp akkor szállt fel, mikor én odaértem, mert beszéltem Nicolelal a nővéremmel. Tenyeremet az üvegfalnak nyomtam homlokommal együtt és könnyeim ellepték arcomat. Egy hétig senkivel nem beszéltem. Bezárkóztam a házba és csak a épeket nézegettem, vagy pedig sanyargattam magamat. Nyugi nem fizikailag csak lelkileg. Sosem törtem még így össze. A srácok is végül úgy tudtak beszélni velem, hogy Niall bemászott a kertbe és kinyitotta az ajtót a többieknek. Én ezt a kanapéról ülve végig néztem. Gondolkodásomat a fiúk hangja szakítja félbe, ahogy kihúzzák a kis teherautó ajtaját és beülnek. Az út némán telik. Senki nem szól egy szót sem. Tudják, hogy most ez a legjobb. Eleinte mindig vigasztaltak, de Niall elmagyarázta nekik, hogy a csend a legjobb. Ő tudja. Egyszerre szálltunk ki a kocsiból és bementünk Niall házába. Minden lány ott várt minket, csak a szokott 5 helyett 4. 9 hónapja így van, de képtelen vagyok megszokni. Újra egy baráti estét csaptunk össze, amiből én kihagytam magam a sarokban ücsörögve egyedül. Valami a fejembe szállt hirtelen és egy hirtelen ötletem jött...
-Elmegyek Manhattanbe meglátogatom a nagynénémet.-mondtam hirtelen belevágva a beszélgetésükbe.
-Végre kimozdulsz egy kicsit.-mondták a srácok és nagyon örültek neki. Nekik nem esett le, csak egy embernek.
-Szomjas vagyok. Liam gyere te is igyál valamit.-mondta Evie és szemeit az enyémbe szúrta így késztetve, hogy utána menjek-Látom te is szomjas vagy.-amint kiértünk egyből letámadott.
-Mi a terved Payne?-kérdezte mosolyogva. Nem haragszik a történtek miatt, mert tudja nem az én hibám.
-Mi lenne? Kikapcsolódom.-rántottam meg a vállam.
-Őket át verheted, de én tudom.-mondta töltve magának és nekem is egy kis alamlevet.
-Mit tudsz?-kérdeztem vissza félmosollyal az arcomon.
-Manhattan New York része.


*
Do szemszöge:

Mire a helyszínre értem kezdett besötétedni és felkapcsolódtak a fák közötti villanyoszlopok hangulatosan megvilágítva a parkot. Megismertem a helyet, mert itt is egy szív alakú kis papír volt.

"Hamarosan érkezem fehér madáron. Titkos Hódoló, xx ♥"

Már csak várnom kell és megtudom ki az a személy aki egy piros kockás kis  plédet rakott a park kellős közepére piknik kosárral. Mint a filmekben. Körbe a fák sűrűbben vannak rakva, így kívülről nehezen lehet belátni. Hirtelen egy kis zajra leszek figyelmes. Egy alak jelent meg a fák között. Egy határozott férfi alak és felém közeledett. Végre megtudhatom kit rejt a Titkos Hódoló áll név...