34.fejezet

Boldog Április 5-ét!!!

Igazából nincs semmi csak kell egy indok a résznek ;)

Reméljük nagyon tetszik ;)

Ja és láttam Csücsk írt a kommentekhez én itt szeretném nagyon de nagyon megköszönni. Nagyon sokat jelent számunkra a véleményetek. ♥

Csücsk&Évesz, xx

Ui: Én (évesz) meghaltam a képtől

Do szemszöge:

Azon a kis luykon keresztül, valahogy másképp láttam a világot. 

Nem hiszem el. Még el sem kezdődött a nyaralásunk, de már veszekszünk Liammel és itt vagyok egyedül a konyhába. Mert a drágámra rátört a féltékenységi roham. Kire féltékeny? Harryre. Tapsoljuk meg. Komolyan a legjobb barátomra és az ő legjobb haverjára féltékeny? Ez olyan mintha én féltékeny lennék Niallra, mert sokat van együtt Liammel. Ami mostanság nem igaz.
~
A repülőn ülve mindenki aludt. Még Liam is bedobta szunyát mellettem, én meg képtelen voltam álomra hajtani fejem. Megláttam egyedül búslakodó barátomat ezért átültem mellé beszélgetni.
-Mizu Styles?
-Semmi.-dörmögte az orra alatt.
-Ja persze. Na szóval?-kérdeztem, mert nagyon jól tudom hogy van valami a háttérbe.
-Elszúrtam... Újra-mondta halkan az ablakon kibámulva.
-Miért szúrtad volna el azt amire én gondolok ami nem biztos hogy az amire te gondolsz.-ezen egy kicsit elmosolyodott.
-A bulin az volt a feladatom, hogy megcsókoljam Nellt. Én meg is tettem, de nem kellett volna.-mondta megtört hanggal.
-De hát ez volt a feladatod.-tártam szét kezeimet.
-Tudom, de megoldhattuk volna egy sima arc puszival. Ellenben mohó voltam. Túlságosan vágytam rá, túlságosan akartam érezni ajkainak ízét újra.-ábrándozott.
-Mit mondott?
-Hogy erre még nincs kész. Még nem bízik teljesen bennem és időt kért.-sorolta.
-Te hülye. Csak időre van szüksége. Minden rendben lesz. Azt hittem már valami rosszabb.-sóhajtottam mosolyogva.
-Sajnos van ennél rosszabb is.-mosolygott keserűen. Köhintettem egyet, hogy folytassa.-Caroline megfenyegetett, hogy tönkre teszi az életem és Nellét is.
-Mi?-kerekedtek ki a szemeim.
-De engem nem érdekel. Tegye tönkre az életem bármit csinálhat, csak Nellnek baja ne essen.-mondta mag elé meredve, miközben kezét tördelte.
-Nem ismeri, tehát így egy ideig minden rendben. Vagyis majdnem minden.-ezután mindenféléről beszélgettünk. Egész végig mellette ültem a repülőn. Miután landoltunk csomagjainkat összeszedve elindultunk a szállás felé. A gyönyörű házban sikerült gyönyörű szobát foglalnunk Liammel. Épp ledobtuk a bőröndjeinket és oda mentem hozzá. Kezeimet nyaka köré fontam és lábujjhegyre állva megcsókoltam volna, de elhárította és a fürdő felé vette az irányt. Ott álltam és csak bámultam előre.
-Szabad tudnom, mi a problémád?-érdeklődtem.
-Nincs semmi bajom.-jött a flegma válasz. Ajj már mit csináltam megint.
-Mi rosszat csináltam?.-sóhajtottam.
-Semmit semmit. Az ég világon semmit.
-Liam ne szórakozz, ha valami baj van azt meg kell beszélnünk. Erről szól egy kapcsolat, hogy ott vagyunk egymásnak.-magyaráztam.
-Ezt pont te mondod?-kérdezte a bőröndjébe kutakodva.
-Mi van?
-Ott vagyunk egymásnak. Jó szöveg, de akkor legalább legyen igaz is. A repülőn sehol nem láttalak. Egész végig Harryke mellett ültél.-mondta és a Harrykét nyávogva megerősítette.
-Komolyan ezen vagy kiakadva?-nevettem.
-Szerintem ez nem vicces.-nézett rám jelentőségteljesen.
-Szóval komoly. Hát behalok. Komolyan a legjobb barátomra vagy féltékeny? Problémái vannak és mivel te aludtál gondoltam beszélek vele.
-Egy nem vagyok féltékeny kettő nem aludtam.-mondta gúnyosan.
-Egy ez rohadtul féltékenység kettő a szem pihentetés és az alvás egy és ugyanaz.
-Talán féltékeny vagyok lehet. Mert tudod, te nekem fontosabb vagy mint a legjobb barátom.
-Liam. Hallod te mit mondasz vagy gondolsz? Azt gondolod, hogy nekem Harry a fontosabb, mert mellette ültem a repülőn. Fontos nekem ő is de te fontosabb vagy. 
-Persze...-mondta gúnyosan.
-Jó tudod mit nem fogok magyarázkodni a semmiért. Majd jól gondold át este, mikor egyedül fogsz aludni.-mondtam és megfogva bőröndömet kinyitottam az ajtót és mielőtt becsaptam volna még hozzá tettem.-Harrynél alszom.
~
Ilyen kis apróságon összeveszni. El sem hiszem, de akkor se nekem kell most bocsánatot kérnem. Persze én is hibás vagyok de ha felosztjuk a hibákat 10 részre abból csak 0,001 az enyém. Tehát ő jöjjön és esedezzen a bocsánatomért. Jó nem kell esedeznie elég egy "bocs hülye voltam" szöveg is. De magától jöjjön.Közben ásítottam egy hatalmasat és úgy döntöttem fel megyek aludni. Felbaktattam a lépcsőn és bementem Hazza szobájában. Aki ott állt és nézte a szoba közepére hajított bőröndömet.
-Áhh akkor már megvan a lakótársam-mosolyodott el mikor meglátott az ajtóban.
-Bocsi csak összekaptunk Liammel.
-Tudom hallottam és sajnálom.-mondta lehajtott fejekkel.
-Nem a te hibád. Hülye és kész. Majd kibékülünk.-rántottam vállat.-És a békülés jó dolgokkal jár-nevettem el a végét kacsintva.
-Liam tényleg hülye, de van miért féltékenynek lennie. Csak mondjuk rossz emberre az, mert tudhatja, hogy nekem Nell a mindenem.
-Jobb lenne ha itt lenne?-kérdeztem mosolyogva.
-Legalább beszélhetnék vele.-mosolyodott el ő is.- Na de aludjunk.
~
Reggel halk horkolásra keltem.
-Harry ne horkolj.-mormogtam a párnámba.De továbbra is csak horkolt. Párnámmal fejbe vágtam...horkolás nem változik. Láb rugdosás... horkolás nem változik. Feladom akkor én távozom innen ha a horkolás nem változik. Gyorsan magamra kaptam egy két cuccot nyakamba raktam fényképezőgépem és a zsebembe a telefonom. Még egyszer utoljára fejbe dobtam Harryt a párnával és láss csodát elhallgatott a horkolás. Ha ebbe nincs szándék akkor haljak meg most rögtön. Na jó azért nem de akkor is. Már felöltöztem esélyem nincs aludni és befejezi a horkolást.. ez azért fura. Na majd szóvá teszem. Lent a konyhába Evievel és Niallel találkozok. A lány szinte alva kenegeti a szendvicseket, miközben barátja falatozik. Ez egy picit megmosolyogtat, de kedvem szintje nem változik
-Jó reggelt.-köszönt Niall, Evie meg csak bólintott.
-Viszont. Amúgy Evie miért alszik bele mindjárt a szendvicsbe?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Tudod a normális emberek ha éhesek lejönnek és csinálnak maguknak kaját, de a Niall Horanek felkeltik mélyen alvó barátnőjüket, hogy segítsen neki.-magyarázta Evie és már szinte úgy vajazott, hogy a kenyér nem is volt a kezében.
-Jól van na nem találtam a vajat.-mondta teli szájjal Nialler.
-Hűtőben az orrod előtt volt- förmedt rá Evie.
-De így legalább mi kelthetjük Louisékat és megszívathatod.-vigyorodott el Niall, mire csak elmosolyodott Evie.

-Na lementem a partra, Ja és Harry ne mahgyott aludni ezért kérlek rajzoljatok neki bajuszt alkoholos filccel.-kacsintottam, majd átvágva kerten elindultam a part felé. Gyönyörű elhagyatott part rész volt... vagyis inkább magántulajdonú rész. "Idegennek tilos a bemenet" állt a táblán. Kinek vagyok idegen? Mindegy nem érdekel. Határozott mozdulattal indultam a tiltott rész felé. Most nem érdekelt semmi, kikapcsoltam az agyamat és csak a fotózásra és az engem körülvevő világ szépségére koncentráltam. Azon a kis luykon keresztül, valahogy másképp láttam a világot. Sokkal békésebbnek és szebbnek. Mindent szeretke fotózni, de főképp embereket. Szememhez tartottam a gépet, belenéztem és megláttam a parton ücsörgő magányos fiút. Nagyon tetszett a kompozíció, bár megszenvedtem vele. Az egyik kattintáskor a fiú hátranézett, majd megrémült. Mikor láttam, hogy zavarodott közelebb mentem hozzá és el kezdtem magyarázkodni, hogy miért is fotózom. Közeledtem hozzá, majd nagyon meglepődtem.

-Cody Simpson!? – kérdeztem zavarodottan.

-Paparazzi?-kérdezte vissza.

-Nem.-ráztam a fejem.

-Igen – sóhajtott egyet.

-Mi igen?-néztem rá felvont szemöldökkel.

-Cody vagyok.-mosolyodott el. Cody Simpsont mindig is nagyon kedveltem. Ő a kedvenc énekesem.

-Valami baj van? – Nem ismertem, soha nem találkoztam még vele, de a vak is látta, hogy valami nincs rendben vele. Örömömben újjongtam volna, hogy végre találkoztam vele, de nem tudtam. 

-Biztos akarod azt te tudni?- nézett rám gyönyörű szemeivel.

-Lelki szemetes rendelkezésedre áll.-tártam szét karjaimat.

-Gyere, üljünk le a partra. – mondta, majd követtem a fiút. Elmesélte, hogy mennyire rossz napja van, teljesen kétségbe volt esve. Összeveszett a testvérével és még a fotós is lebetegedett, ami önmagában nem lenne akkora probléma, de nincs helyette másik. 

-Én éppen tudok egyet. – csillant fel a szemem.

-Ki az?! – kérdezte Cody lelkesen.

-Én! - jelentettem ki boldogan.-Persze, ha nem baj az amatőrség.

-Amatőr az akinek mini vékonyított fényképezője van. Profi az aki már objektívekről meg ilyen számomra ismeretlen szavakról beszél-mosolyodott el és utalt arra, hogy nem vagyok amatőr. Megbeszéltük a részleteket, majd Codynak mennie kellett.

-Cody.-szóltam utána. Visszafordult és már mosolyogva nézett rám.-Minden rendben lesz Alli és közted.-mosolyogtam majd bólintott egyet és elment. Én még maradtam egy kicsit a parton ücsörögve. hirtelen zajra lettem figyelmes. Megfordultam és egy nem várt személy állt a part szélén.

.-Liam?! – kérdeztem meglepődve.

-Végig itt voltam. Nem elég, hogy Harry, most meg ez is. - közelebb sétáltam és értetlenül álltam előtte.

Liam szemszöge:

Mikor felébredtem Do nem volt mellettem. Hiányzott, de mérges voltam rá. Nem teheti ezt velem. Elindultam a partra, úszni akartam egyet. Talán így majd tisztábban tudok gondolkodni. A sós levegő kitisztítja a fejem. Lent a nappaliban senkivel sem találkoztam így akadálymentesen lejutottam a partra. Leértem és csodás látvány tárult elém. Sétálgattam még és a friss tenger illatot szívtam be a tüdőmbe, mikor megpillantottam egy ismerős arcot. Do volt az. Egy szőke hajú srácot simogatott éppen. A hideg levegő nagyon hamar felforrósult a tüdőmbe. Elöntött a düh. Olyan szinten mérges voltam, de kontrolláltam magam. Végig néztem, ahogy beszélgetnek. Mikor elment a fiú előléptem. Do nagyon meglepődött, de a dühöm miatt veszekedni kezdtünk és nem kíméltük egymást.

-Mindent félreértesz. Egy kapcsolat lényege, hogy megbízunk egymásban! – mondta Do, hangját felemelte.

-Igen, de közben nem csaljuk meg a másikat. – kiabáltam.

-Munkát kaptam Liam!-erre nem tudok mit mondani.-Hogy lehetsz ennyire féltékeny és hogy nem bízol bennem? Nem én voltam, aki megcsalta a másikat.-vágta fejemhez, és mintha egy kést döfött volna szívembe.- A legjobb barátomra vagy féltékeny, na meg Cody Simpsonra, akit életemben először láttam. Büszke lehetsz. – legördült egy könnycsepp az arcán, azt pedig követte a többi. Fájt amit mondott, de lehet hogy igaza van. Féltékeny vagyok?

-Francba! – kiabáltam mérgesen és hajamba túrtam két kezemmel. Do megrázta könnytől áztatott arcát, majd elfutott. Nem is láttam merre, de jobbnak láttam most nem utána menni. Még magam se tudom mi van és ilyenkor csak hülyeségeket beszélek. Ami már megtörtént...

Niall szemszöge:

-Srácok! Mi mentünk a partra! – kiabált Evie, majd kézen fogva elindultunk a terasz felé. Kettesben akartunk lenni egy kicsit. 

-Ne! Várjatok! Mi is megyünk- kiabált egyszerre Lou és Em. Evievel egymásra néztünk, ő bíztatóan mosolygott, én pedig megforgattam a szemet.

-Oké, de siessetek. – mondtam unott hangon. Evie a nyakam köré fonta a kezét és megcsókolt, a kezem a derekéra csúszott, majd egyre lejjebb. Éreztem, ahogy belemosolygott csókunkba.

-Elég lesz fiatalok! – mondta Zayn, mellette állt Lisa. Ők is hadi felszerelésben várták az indulást.-Ne előttünk jó?-mondta gúnyosan, mire Lisa és Evie összenézett. A következő pillanatban már kicsit görnyedő Zayn állt Lisa mellett. Megérkeztek Louisék is és éppen indultunk volna ki az ajtón, mikor az bevágódott. Do rontott be rajta. 

-Mi baj picilány? – fordult felé Harry a kanapéról. Eddig észre sem vettem, hogy itt van. Do egy szót sem szólt, Harryre nézett kérlelően és felviharzott a szobájába. Harry azonnal utána ment. Szegény lány, folyton csak veszekednek Liammel. Liam nem ilyen, Do furcsa dolgokat hoz ki belőle.

-Najó srácok, induláás! – kiabált Lou, mi pedig a part felé vettük az utat. Közben megfigyeltem, mennyire szépek a lányok. Lisán egy fekete bikini volt rózsaszín virágokkal, Emilyn pedig egy amerikai zászlós bikini, amit meg is szólt Louis. Természetesen az én figyelmemet egy harmadik lány kötötte le a legjobban. Kontyba kötött szőke hajával RayBan szemüvegével és egy türkiz kék bikinivel, ami tökéletesen kiemelte alakját. 

Evie szemszöge:

A parton szerencsére nem voltak sokan rajtunk kívűl. Feltűnt, hogy egy páran elmentek, mióta mi itt vagyunk. Azt hiszem kicsit hangosabbak vagyunk a kelleténél. engem nem zavar. a fiúk azonnal a vízbe vetették magukat. Mi , lányok pedig napoztunk. Felvettem a RayBan napszemüvegemet és élveztem a napsütést.

-Lányok, a fiúk feltűnően csendben vannak, nem gondoltjátok?! – kérdeztem Lisát és Emilyt, csak bólogattak. Éppen vissza akartam tenni a szemüvegem, mikor megragadott egy kéz. Kiabálni kezdtem.

-Niall, tegyél le. Ne, kérlek! – próbáltam menteni magamat, miután a hercegem a hideg víz felé vette az irányt.

-Büntetés lesz! – fenyegettem Niallt, ami egy pillanatra hatásos volt, mert megtorpant, de utána ugyanúgy folytatta az irányt az víz felé. Nem volt vissza út. Mindketten bevágódtunk a vízbe. Egy ideig a víz alatt voltam, de hamar a felszínre jöttem. A vizet köpködtem ki a számból, miközben Niall arcán ült egy kaján mosoly.

-Ugye tudod, hogy ezért még kapsz? – Niall mit sem törődve kijelentésemmel megfogta a derekamat és közelebb húzott. Arcunk közt csak pár centi lehetett, hajáról csöpögött a víz. Kék szemei csillogtak a boldogságtól. Éreztem, hogy ő is ugyanúgy érez mint én. Érzelmei valósak irántam. Néha elgondolkodom, hogy mi lenne velem nélküle. Ő az én hercegem, a mindenem. Adtam egy puszit az orrára, majd megfordultam. Már a lányok is ott voltak a vízben, a fiúk jóvoltából.

-Játsszunk valamit! – kiabált fel Lou, az örök gyerek – Én Emilyvel vagyok!

-Ki gondolta volna?- forgattam meg a szemeimet. Én Niallel voltam, természetesen. A nyakába vett, pont úgy mint a többieket is a fiúk. A játék lényege az volt, hogy ki marad fent a fiúk nyakában több ideig. Ez az általános játék. Általános játék általános emberekkel. Na de milyen 6 idiótával?

-Figyelem! Me..-kiabáltam, de valaki közbe szólt.

-Mit kap a nyertes? – természetesen Lou volt az.

-Kérdezdd Em-et. – kacsintottam, majd elindítottam a menetet.

Louis nem sokáig bírta, de ahogy láttam megkapta a jutalmát Em-től. Zayn egész jól bírta a strapát. Nem hiába jár konditerembe. Sajnos én is elfáradtam, mert minden erőmmel próbáltam Lisát lelökni Zayn nyakából. Láttam az én Hercegemen ugyanúgy kezd kimerülni. Közel hajoltam a füléhez.

-Este lesz meglepi. – suttogtam a fülébe sejtelmesen. Éreztem, hogy picit kirázza a hideg, majd hogy az összes erejét összeszedi. Így Niall erőt vett magán és meglökte Zaynt, aki nem bírta tovább és hátradőlt Lisával együtt. Niall nyakából én is leugrottam és forró csókot váltottunk. 

-Nyertünk! – kacsintottam egyet. Niall megfogta a kezemet és kisétáltunk a vízből.

-És mi lesz este a meglepi?-kérdezte vigyorogva.

-A megleptés azért meglepetés, hogy meglepődj. Ha nem lepődsz meg akkor nincs értelme a meglepetésnek.-magyaráztam.

-Elég lett volna egy nem mondom meg is szívem-ölelt magához. Nem sokkal később a többiek is utánunk jöttek, majd mielőtt haza indultunk megláttunk egy nagy sziklát.

-Kinek milyen ötlete támadt?-kérdezte Zayn.

-Nekem az, hogy együnk.-válaszolt Niall.  Ránéztem, majd védekezően megrántotta a vállát.-vagy... 

-Vagy felmegyünk és leugrunk a szikláról a napcsúcspontjaként.-magyarázta Emily. Gyorsan ledobtunk minden cuccot magunkról, majd felfutottunk a szikla tetejére. Mindenki megfogta egymás kezét, persze Niall ujjainkat összefűzve tartotta kezemet. 

-6-ra ugrunk-szólalt meg Niall. Mivel sorban álltunk mindenki kidugta a fejét és ránézett.-6-an vagyunk- rántotta meg vállát.

-(Emily)1... (louis)2....(Zayn)3.....(Lisa)4.....(én)5....(Niall).....6-egyszerre akartunk leugrani, de hát inkább láncreakció szerűség lett. De az a lényeg, hogy jól szórakoztunk. A vízből kimászva mindenki megtörölközött és összeszedve cuccát hazaindultunk.Hazafele még kikönyörögtem egy fagyit Niall-től, aminek a felét persze ő ette meg. Hiába mondtam neki, hogy vegyen magának is, de Ő nem. Mindenesetre nagyon jól telt a napunk.

1...2...3...4...5...6!

Lisa fürdőruha

Emily fürdőruhája

Evie fürdőruhája