35.fejezet. "Hiányzol!"

Jó hosszú rész lett, de egy egész napos munkával meghoztuk.

Ebbe fele-fele munkák van :)♥ Reméljük tetszik

Boldog Good Friday-t ;)

Csücsk&Évesz xx

U.i.: Néhol lesz fejezet cím újra ;)

Evie szemszöge:

Mire hazaértünk, már a horizonton se látszott a nap. Egyszerűbben besötétedett. Ahogy láttam mindenkinek kiszívta az erejét a sós víz. Lisa és Zayn még a szobájukba se mentek fel, hanem a kanapén estek össze. Emilyben pedig még volt annyi erő, hogy felvigye barátját az emeletre. Szerencsére mi még a saját lábunkon feltudtunk mászni a csigalépcsőn. Amint beértünk a szobába Niall levetődött hassal az ágyra én pedig rá. Úgy feküdtünk egy ideig, majd adtam nyakára egy puszit és végig simítva hátát felkeltem.
-Elmegyek fürdeni szívem.-mondtam és a fürdő felé vettem az irányt.
-Várj.-kiabált utánam.-Mentsük meg a földet és fürödjünk együtt. Mivel így kevesebb vizet használunk.
-Jaj a kis természetvédő.-mosolyogtam rá.-De nem.-és ezzel a mondattal becsaptam magam mögött az ajtót. Levettem fürdőruhámat és bemásztam a zuhanykabinba. Megengedve a forró vizet engedtem , hogy a melegség átjárja testemet. Szinte égette a bőrömet, a meleg víz. Csak álltam alatta, majd kiszállva magamra tekertem a törölközőmet a másikkal pedig hajamat csavartam ki. Közben szabályosan feltépte "valaki" a fürdő szoba ajtaját.
-Mikor kapom meg a meglepetésem?-kérdezte és a tükörből láttam, hogy szemei csillognak. Csak nem gondolkozott?
-Már megkaptad.-mosolyodtam el gonoszan, mire egy "mi van?" fejet vágott.-Az a meglepetés, hogy nem kapsz büntetést, mert bevittél a vízbe.
-Ez most komoly?-kérdezte, mire csak bólogattam. A következő pillanatban már felkapva vitt be a szobába és ledobott az ágyra finoman.-Na szóval mi a meglepetés?
-Semmi.-jelentettem ki mélyen a szemébe nézve. Bár ez nem volt jó ötlet, mert felállt felőlem és elkezdett csikizni. Hangosan nevettem és próbáltam volna felhúzni a lábam. Annyira utálom, hogy csikis vagyok. Aztán egy pillanatra abba hagyta.
-Na szóval mi is a meglepetés?
-Mit szeretnél?
-Hmm. Ha te azt tudnád-hajolt felém és lágy csókot kaptam ajkaimra. Ám a lágy csók nem tartott sok ideig, hanem át váltott érzelmes vad csókok sokaságába. Éreztem, hogy egyik kezével a simogatja csupasz combomat, hiszen csak egy törölköző van rajtam. Bőröm szinte égett a bizsergéstől amit érintése váltott ki. Egy hirtelen mozdulattal fordítottam helyzetünkön és csípőjére ültem. Viszont nem folytattam, azt amit félbe szakítottam.
-Most nem szívem.-mosolyogtam.
-Miért?-kérdezte nagy szemekkel.
-Mert mondjuk nem egyedül vagyunk a házba?-tártam szét karjaimat.
-De Írországba sem.
-Miért akkor mit csináltunk a faházba? Dámáztunk talán?
-Igen.- bólogatott teljesen komoly arccal.
-Ja igen és dámázni meztelenül kell ugye?-vontam fel a szemöldököm.
-Még nem hallottál erről a szabályról?-olyan komolysággal mondta, hogy ha nem ismerem még be is veszem.
-Olyan hülye vagy.-röhögtem el a végét és kezével kezdtem játszadozni, hiszen ott feküdt alattam tehetetlenül.
-Te most megbántottad az én pici lelkemet.-kezdett el szipogni.
-Jaj te. Tudod, hogy azért szeretlek mert hülye vagy.
-Én azt hittem a gyönyörű két kék szememért, a csodás hangomért és szőke hajamért. Az izmos testről ne is beszéljünk.-sorolta.
-A nagy szívedet kihagytad.
-Ja bocs tényleg. De az úgy már túl egoistán hangzik.-rántotta meg vállát.
-Aha mert ez így önmagában nem Mr izom pacsirta.-böktem meg a hasát.
-Jó nekem nehezebben épülnek ki a kockák.-mondta sértődve.- Na és akkor nem?
-Nem.-ráztam a fejem.
-Még egy pici se?-nézett kis kutyaszemekkel.
-Milyen az a pici?-néztem rá furcsán.
-Meg mutassam?-csillant fel szeme.
-Nem kell és készülj fel mert még itt vagyunk max csak akkor, ha a többieket eltüntetted innen.
-Jó, de azért még a mait behajtom otthon.-nézett fenyegetően.
-Azt majd meglátjuk, de menjél fürdeni aztán aludjunk.-mondtam.
-Már bocsi de te vagy az aki rajtam ül.-fonta össze karjait.
-Egy szavadba kerül és lemászok rólad.
-De én nem akarom...-került újra kaján vigyor a képére.
-Niall. Ne kezd megint. Kb. 4 napja feküdtünk le. Ennyire nem lehetsz szexmániás.
-Már bocs de az Harry.-védekezve emelte fel az ujját. Mire oldalra billentettem a fejemet.-Na jó megyek főnök.-felült én pedig lemászva róla pizsamámat kerestem. Felvettem, majd bebújtam az ágyba. Pár perc múlva egy másik test heveredett mellém. Kezeit derekamra helyezte és úgy húzott közelebb magához.
-Szeretlek remélem tudod.-suttogta és megpuszilta a nyakam. Így kerültem szép mély álomba.
~
Do szemszöge: (mikor a partról rohan haza)

Rohantam, ahogy csak tudtam. Fájt, fájt minden egyes szava. Futottam végig az utcákon, minden egyes lélegzetvételemkor Ő jutott eszembe. Az a maró érzés, ami a szvemben volt..egyszerűen leírhatatlan. Lépteimet egyre jobban szaporáztam, de nem bírtam tovább. Megálltam és lerogytam. Sírásom idővel csillapodott, összeszedtem magam és megtettem azt a kicsi távolságot, ami utam végetéréséhez hiányzott. Berontottam az ajton. Valakinek majdnem nekicsaptam az ajtót. Eldörmögtem egy "Sajnálom!" - ot, de kétlem, hogy bárki is meghallotta volna. Nem szólam semmit,csak egyedül Harryre néztem kérlelően majd felrohantam a szobámba és az ágyra ültem. könnyeim újra előtörtek és bőgtem, mint egy kisgyerek. Próbálok mindig erősnek maradni, de ez most nem ment, ezért utáltam magamat. Hogy lehetek ennyire gyenge? Kinyílt az ajtó és megkönnyebbülésemre Harry jött be rajta. Pont rá van szükségem. mellém ült az ágyon simogatta a hátamat. Jól tudja, hogy ettől negynyugszom. Megöleltem. Nincs jobb érzés, mint egy baráti ölelés. Kis idő után, mikor már sírásom csillapodott, Harry megszólalt.
-Sajnálom! Tudod, hogy Liam szeret téged. Mit csinált már megint az az idióta? - kérdezte Harry, az idióta szót megynyomva, amire halványan elmosolyodtam.
-Tényleg idióta! - válaszoltam kérdését figyelmen kívül hagyva. Kérlelően rám nézett én pedig belekezdtem.
-Nem értem, miért csinálja ezt velem.. Folyton csak szenvedek ő is, meg én is.
-Do, a lényeget! - mondta Harry, mire elmosolyodtam.
-A parton találkoztam egy fiúval, aki a kedvenc énekesem.., de nem ez a lényeg. Munkát kaptam tőle, közben meg is vigasztaltam, mert ebben vagyok a legjobb. Liam ezt meglátta és rögtön a fejemhez vágta, hogy én megcsalom. Veled és vele is. Erre nem tudok mit mondani.
-Ezt ő sem gondolja komolyan! Féltékeny! Ezt te hozod ki belőle. Imád téged, csak még nem tudja kezelni a dolgokat. - mondta ki őszintén Harry. Jajj mekkora barom vagyok! Terelés képen felhoztam a reggeli incidenst.
-Harry..khm..nem gondolod te, hogy Nell azért nincs veled, mert ennyire horkolsz?! - kérdeztem tőle viccesen, mire elmosolyodott, de láttam a szemében, hogy hiáynzik neki Nell.-Bocs, hülye vagyok! Tudom, hogy hiányzik neked. - erre lehajtotta a fejét.
-Semmi baj. Legalább van kivel beszélgetnem. Köszönöm Do!
-Igen van kivel. Itt vagyok én..és még rajtam kívűl néhány idióta, akik ugyanúgy aggódnak érted, mint én. Ők a barátaid Harry.
-Tudom. - sohajtott egyet - Elhanyagoltam őket.
-Megértenek téged. - mosolyogtam rá bíztatóan.
-Olyan jó lenne, ha itt lenne Nell is, legalább beszélhetnék vele.
-Igen, jó lenne. Nekem is hiányzik.Majd..-hirtelen eszembe jutott valami-..később beszélünk Harold. Megöleltem, majd otthagytam és lerohantam a nappaliba. Evei számát tárcsáztam. Kicseng..Vedd már fel!! Végre!
-Szia Evie! Jól érzitek magatokat?
-Szia! Igen, nagyon jól. - hallottam a hangján, hogy mosolygott - Miért hívtál?
-Van egy jó ötletem, de ehhez a ti beleegyezésetek is kell. - elmondtam a tervemet és vártam a reakciót.
-Nagyon jó ötlet! Megkérdezem a srácokat is. - kis hatás szünet után hallottam, ahogy közösen kiabálták - "Van még egy szobánk!"
-Örülök! Akkor felhívom és lerendezem! Ja és Harrynek egy szót se! Puszi. Érezzétek jól magatokat!
-Szia Do! - köszöntek el mindannyian.
Aznonal felhívtam az érintettet és fél órás győzködés után bele is egyezett. Nagyon megörültem, de kedvemen ez sem segíthetett. Kimentem a konyhába és valami ehetőért kutattam. A hűtőben semmi. Végig néztem a polcokon és megakadt a szemem valamin. Nutella. Mindig megnyugtat, igaz "kicsit" hízlaló, de legalább megnyugszom tőle. Kikutattam egy kiskanalat és levágódtam a kanapéra. Azonnal kanalazni kedtem a kalóriabombámat. Valaki belépett az ajtón. Liam volt az. Feldúlt volt, pont mint én, amikor hazaérkeztem. Felé fordultam, tekintetünk egy pillanatra összeért és elmerengtem gyönyörű szemeimeben, de hamar elkaptam a fejemet. Liam nem szólt egy szót sem és felment a szobájába. Az asztalon hagytam a félig elpusztított Nutellát, benne a kiskanálal. Átöltöztem és hirtelen ötlettől vezérelve elindultam futni. Már naplemente volt. Fülledt volt az idő. Csak a zene volt és én. Elbújtam gondolataim elől. A parton alig voltak már. Nem tudom mennyi idő telhetett el. Haza indultam. A lakásban szerintem már mindenki aludt. Vagy mégsem? Niall és Evie szobájából nevetgélések hallatszottak ki, amire én is egy kicsit elmosolyodtam. Olyan jó, hogy ilyen boldogok. Örülök nekik, de hiányzik Evie. Harry már rég húzta a lóbört. Gyorsan lezuhanyoztam és az ágyba dőltem. Pár percig még gondolkoztam, Liamen és magamon. Mennyire jó lenne most az ő karjaiban lenni. Ehhez hasonló gondolatok nyomtak álomba. Az álmok világába, ahol minden szép és jó. Jó esetben. Hajnali 3-kor viszont arra keltem, hogy sírok. Rémálmom volt. Nem volt szívem felkelteni Harry-t, de hiányzott egy biztonságos kar, hogy megvigasztaljon. Liamre lett volna szükségem. Megmostam az arcom, majd lementem a konyhába inni egy kis tejet, mert semmi esélyem nem lett volna, hogy visszaaludjak. Evie is lent volt. A legjobb barátnőm. A volt legjobb barátnőm... Ismer, tudta, hogy nem vagyok jól. Soha nem kelek fel inni az éjszaka közepén, csak ha nem tudok aludni. Átölelt, ami nagyon jól esett. A fülembe súgta: "Minden rendben lesz" Szavai megnyugtatóan hatottak rám, mad felkísért a szobámba, én pedig könnyedén elaludtam.

Harry szemszöge:

Reggel, mikor felkeltem Do ott volt. Kicsit megnyugodtam , mert tudom, hogy hülyeségeket csinál, ha ideges. Lementem a konyhába. Csináltam magamnak szendvicset. elindultam a nappali felé, de akkor megláttam a nappalibban hempergő Eviet és Niallt. Olyan aranyosak együtt és jókedvre derülök, ha látom őket. A mi kis Niallünk végre boldog. Ők nem vettek észre engem, csak figyeltem őket szótlanul. A nappali közepén feküdtek. Evie Niall hasán. Közben beszélgettek.
-Szeretlek! - mondta Niall.
-Én jobban! - válaszolt csalfán Evie.
-Nem, én jobban szeretlek.
-Nem igaz!
-De! - vágott vissza hirtelen Niall. Evie elgondolkodott. Egymásra néztek.
-Ugynanannyira! - vágták rá egyszerre és nevettek. Ez a pillanat nekem is egy kis mosolyt csalt az arcomra. Niall Evie derekát ölelte és megcsókolta Evie-t. Elfordultam, majd kimentem a konyhába, hogy igyak valamit. Mikor visszaértem ők még mindig egymást tanulmányozták belülről, amit már nem bírtam szó nélkül hagyni.
-Khm..-köhintettem egyet.
-Harold! Mióta vagy itt? - mászott le Evie Niallről.
-A "én jobban szeretlek" játékotok óta, de nyugi az előbb jöttem vissza  a konyhából.-mosolyogtam.
Mindketten levágódtak a kanapéra. Niall Evie ölébe tetta a fejét, Evie pedig a szőkeség haját simogatta.
-Harry, nem tudod mi volt Do-val az este? - kérdezte tőlem Evie, mire egy kicsit megrémültem.
-Nem, amikor lefeküdtem még nem volt itthon. Mire gondolsz?
-Az éjszaka itt volt lent a konyhában. Soha nem jön le inni csak úgy valamilyen ok nélkül. Nagyon kivan a Liam-es dolog miatt.
-Tudom.. - rám nézett Evie és láttam, hog egy ötlete támadt.-Na mondjad az ötletedet?
-Mi? Jaaa.-esett le neki.- Ki kell békítenünk őket Harry! te is kellesz hozzá! - mondta izgatottan Evie.
-Én nem?! - kérdezte sértődötten Niall.
-Ha szeretnél, de azt mondtad elmész kondizni nem? Azok a kockák nem épülnek maguktól.
-De. Igazad van, miért van az, hogy te mindig mindent jobban tudsz? - mosolygott fel Niall Evire, mire ő csak vállat rántott.
-És mi a terved Evie?
-Te Do-val én pedig Liam-el megyek el sétlni. "Véletlenül" (mutogatott a kezeivel) összefutunk és magukra hagyjuk őket.
-Rendben, de Do meg fog engem ölni. Már a múltkoriért is eléggé megszívattak. Azt hittem szívbajt kapok amikor ott veszekedtek.
-Nyugi most nem fog, ha kibékülnek! Meg majd szólok pár szót az érdekedben. Amúgy van benne kockázat, de sikerülnie kell. - mondta Evie elszántan.
Még ott maradtam beszélgetni velük egy kicsit, ami nagyon jól esett. Erre a kis időre nem is gondoltam Nell-re, de csak azért mert ők elvonták a figyelmemet. Niall meg akarta harapni Evie-t, mert ő éhes volt és szerinte Evie nagyon finom. fel-alá rohangáltak a nappaliban én meg csak röhögtem rajtuk. Ennek az lett a vége, hogy forró csók-csatába kezdtek. Ott hagytam őket. Felmentem a szobába, ahol Do még mindig aludt, ezért hagytam. Nem tudom hogyan jutott az eszembe, de beosontam Lou-ék szobájába és a még mélyen alvó barátom homlokára egy Emily feliratot firkantottam fekete filccel. Nem tudom miért, de ma valahogy jó kedvem van. Lehet, hogy a lent szórakozó két idióta váltotta belőlem ki ezt az érzést. Vagy csak a tegnapi beszélgetés Do-val, mikor megemlítette, hogy a többiek mennyire aggódnak értem. Jól esett.

~

Evie szemszöge:

Megbeszéltük, hogy este 8-ra visszük ki őket a partra. Mindegy, hogy mikor indulunk és milyen indokkal csak akkor ott legyenek. Lent toporogva vártam már Liamet, de nem tudom miért izgultam.
-Szóltál már neki?-kérdezte barátom aki a kanapén feküdt és úgy figyelt.
-Szerinted?
-Jó bocsánat.-mondta felállva, majd odajött hozzám és homlokát enyémnek döntötte.- Ha azon izgulsz, hogy kibékülnek-e. Akkor a válasz igen, mert a te terveid mindig bejönnek drágám.-mondta egy biztató mosollyal, majd egy biztató csókkal zárta le a biztatást és visszafeküdt a kanapéra.
-Rendben.-mondtam és ebben a pillanatban meg is érkezett Liam.-Mehetünk?
-Felőlem, de még mindig nem tudom miért pont velem akarsz sétálni. Hiszen ott a barátod.-biccentett fejével Niall felé.
-Ő most kondizni fog elvileg.-mondtam, mire az említett felhorkant.-Na de ne makacsoskodj inkább gyere.
Lassan sétáltunk a kitűzött találkozó pont felé. Egész úton Doról beszélgettünk. Elmondta, hogy mennyire sajnálja az egészet és hogy nála jobban senki nem szereti őt.
-Ezt olyan szépen elmondtad. Ha Donak is így elmeséled akkor tuti megért. Hidd el ismerem.-tettem a kezem a vállára.
-Igen, de tudod van sajnos bennem egy kis félelem, de mindegy. Amúgy nagyon aranyosak vagytok Niallel. Hogy bírod ki azt az idiótát?-mosolyodott el.
-Tudod kívülről talán az látszik, hogy egy normális lány vagyok. De nem és mindenki azt hiszi rólam, hogy Evie a jó és okos kislány. Ez annyira idegesítő, de végre Niall mellett az lehetek aki vagyok és nem nehéz elviselni egyáltalán. Imádom a szőke kis egoista fejét.-meséltem. És tényleg így éreztem. Szüleim is mindig elvárták tőlem, hogy jó tanuló legyek, rendes, normális lány. Aki nem keveredik bajba, aki nem fiúzik, aki csak otthon ül. Na de vissza Liamhez. Megérkeztünk a kijelölt helyszínre, megnéztem az órámat. Pont 8 óra, de Harry sehol.
-Harry-motyogtam az orrom alatt.
-Tessék?-kérdezte Liam, aki leült közben a fatörzsre.
-Semmi. Azt mondtam semmi. Tudod, mindig ezt játszottuk Do-val. Szóltunk és azt mondtuk semmi.-vigyorogtam zavartan. Bólintott egyet, majd meredten a távolba bámult.-Megharagszol, ha telefonálok egyet? A nővérem most írt egy sms-t.
-Nem nyugodtan menj csak én itt megvárlak.-mosolygott kedvesen.
Odébb mentem és elkezdtem tárcsázni Harryt.

Harry szemszöge:

Időben elindultunk sétálni. Nem kellett különösebb indokot adnom, hiszen így is sokat vagyunk együtt. Do hozta a fotógépét is. Útközben mutatott néhány képet, meg persze készített is.
-Nézd.-mutatta felém a gépet.-Ezen Evievel vagyunk. Annyit hülyéskedtünk....
-Hiányzik igaz?
-Boldog élet van, minek kellek én oda?-húzta el a száját.
-Ne légy hülye!-szóltam rá.-Evienek ugyanúgy hiányzol. Neki és neked is szükséged van egy legjobb barátnőre.
-De nekem itt vagy te.-próbálta kihúzni magát alóla.

-De én nem lány vagyok. Velem azt ne tervezd, hogy arról beszélgetsz ki milyen jó pasi.-mondtam eltávolodva, mire ő felnevetett.-Nézz csak a képre. Látszik, hogy erős kötelék van köztetek.
-Tudom.-húzta el a száját és a további képekre ment.
-Úristen milyen hülyék vagytok ti?-kérdezte.
-Nagyon hülyék.-nevetett.-Tudod mindig nevettünk. Akár hol voltunk hülyének néztek minket. De minket ez nem érdekelt csak az hogy együtt vagyunk.

-Látod ez a legjobb barátság lényege.-mosolyodtam el, és a következő képen már hárman voltak.
-Ne akard tudni mit csináltunk.-nevetett.-Gördeszkázni akartunk, de nem jött össze. Öcsém meg feladta a tanításunkat.-mondta nevetve. Közben órámra pillantottam. 7:59. Ajjaj Evie kinyír. 2 perc múlva már csörgött is a telefonom.
-Bocsi csak anya hív.- mondta mentegetőzve.
-Szia anya.
-Hol a francban vagytok már?-mondta halkan, de mérgesen Evie.
-Áh csak Doval sétálok és éppen fotózgat.
-Szedd ki a kezéből a gépet és kezdj el vele futni, majd utánad jön.
-Igen nagyon szép képeket csinál. Olyan mint egy profi. Semmi pénzért ki nem adná a kezéből a gépet.
-Oldd meg, de nagyon gyorsan.
-Te is hiányzol nekem anya. Igyekszem megoldani.
-Van 10 perced.
-Én is szeretlek. Puszilom a többieket szia.
Hogy én milyen profin eltudom játszani, hogy mással beszélek. Akár színésznek is elmehetnék. NA de jó akkor ötlet.
-Ott egy macska.-mutattam a távolba és elkezdtem rohanni.
-Mi? Hol?-kapta fel a fejét Do és utánam loholt. Igazából elég gagyi ötlet, de most megfelel és bevált. 5perc után oda értünk a kiválasztott helyre.
-Elfutott.-rántottam vállat. Időközben beért Do és térdére támaszkodva lihegett.
-Eszem azt a macska imádatodat. De egy macska rohadtul gyorsabb mint te.-förmedt rám és közben észre vette az ott álló Liamet.

Do szemszöge:

Csak  meredten néztük egymást az ott álló Liammel. Szapora pulzusom még szaporább lett. Időközben lelépett a két cselszövő. Evie és Harry.
-Nekem ez nem megy.-ráztam meg a fejem és elindultam a másik irányba ezzel hátat fordítva neki.
-Sajnálom.-kiabálta utánam.-Sajnálom teljes szívemből. Megbántam, mert elcsesztem. Észhez tértem, mert hülye voltam. Féltékeny voltam mert olyan gyönyörű barátnőm van mint te és remélem nem csak volt.-hangjából sütött a megbánás és a remény.
-Ez attól függ.-fordultam újra szembe vele.- Liam én nem szeretem, mikor valaki megmondja mit csinálhatok és mit nem. Élni szeretném az életem és ismerkedni új emberekkel. Lányokkal és fiúkkal egyaránt.
-Értem, de...-kezdett bele.
-Várjál. Az odáig oké, hogy féltékeny vagy. De azzal gyanúsítottál, hogy megcsaltalak azzal a sráccal, aki munkát adott nekem. Na és Harry? Szüksége van rám. Össze van törve. Nem akar másokat terhelni a gondjaival és csak úgy mondja el, ha kérdezik. Ha nem kérdezik összeroppan a teher alatt. Ismétlem szüksége van rám. Ha ezt ne mérted meg, akkor sajnálom de...
-Megértem. De engem is érts meg. Nem tudom mi van velem. Ezt te váltod ki belőlem, de ígérem megváltozok.- ígérte, és közben megcsörrent a telefonom. Egy sms-em jött csak.
"pokróc a fatörzs mögött van. xxx E&H".
-Gyere üljünk le.-mondtam és közben elővettem a pokrócot és leterítettem.
-Jó.-mondta egy apró mosoly kíséretében.
-Na szóval szerintem az a baj a mi kapcsolatunkkal, hogy túl hamar vágtunk bele. Nem volt időnk kialakítani a megfelelő bizalmat.-mondtam ki egyből az igazat, amire gondoltam. Rá emeltem a tekintetem így összefonódott az övével. Szemében aggodalmat, riadtságot véltem felfedezni, de nem szólalt meg.-Ezzel most csak azt akartam mondani, hogy kezdjük előröl. Ugyanúgy szeretlek, csak felejtsük el mi történt a múltban. Alapozzuk meg újra a bizalmukat.
-Rendben én benne vagyok. El sem tudod hinni, mennyire gyötör a bűntudat, mert...
-Elfelejteni a múltat. Nincs magyarázkodás. Ami most előtt történt az nincs. Persze a jó emlékek megmaradhatnak.-mosolyodtam el.
-Értettem főnökasszony.
-Bolond.-ütöttem a vállába.
-Idióta.
-Helyes.-vigyorogtam rá.
-Tudom.-emelte fel fejét és kihúzta magát.
-Azt is, hogy nagyképű?-vontam fel a szemöldököm.
-Mit mondtál?-nézett rám.
-Nagy-Ké-Pű-tagoltam neki, majd a következő pillanatban a vállamnál fogva lenyomott a homokra és fölém támaszkodott. Nem szólt semmit. Tekintete a szemem és az ajkam közt ingázott. Bevallom én sem tettem másképp. Vágytam csókjára, hiszen semmi sem édesebb csókjánál.
-Az újrakezdés után még ugyan úgy megcsókolhatlak bármikor?-kérdezte majd én válasz helyett nyakánál fogva magamra rántottam és mohón ajkaira tapadtam. Újra éreztem azt a bizsergést, azt az érzést, melynek az a neve, hogy boldogság.Pillangók repdestek a gyomromba és tűzijáték volt a szívemben. Ajkaink elváltak és a boldogság mellé újra visszatért a vágy. A vágy, hogy egész végig csak csókolhassam. Alsó ajkaimba haraptam és gyönyörű barna szemeit fürkésztem, ami mindig csillog. De most a boldogságtól csillog. Az örömtől, a szeretettől és egy pici vágytól.
-Kérdezhetek valamit?-tettem fel a kérdést, szóval már ez is egy kérdezés.
-Bármit.-mosolygott rám.
-Mi az a vágy a szemed csillogásában?
-Az a vágy, az hogy csak az enyémnek tudhassalak. Hogy egész nap csak öleljelek csókoljalak és soha ne kelljen elengednem téged.-mondta ki őszintén, majd legördült rólam és mellém feküdt hanyatt.-De a te szemeidben is látom a vágyat? Mi iránt?
-Ugyanaz iránt mint te. Nem szeretnék mást csinálni most, csak téged csókolni.-feküdtem mellkasára és hallottam hevesen kalimpáló szívét. Közben a kezemet a szívemre tettem és ellenőriztem az enyémet is. Mosolyogva vettem észre, hogy ugyanolyan gyorsan ver az övé mint az enyém. Szinte egy ritmusra.
-Szeretlek.-mondta halkan, miközben hátamat simogatta.
-Én is szeretlek.
-Azt tudom, hogy szeretsz fotózni és imádom a képeidet. De szeretnék végre egyet, amin te vagy.-mondta utalva arra, hogy hadd csináljon rólam egy képet.
-Jó egy képet készíthetsz. Többet nem.-térdeltem fel mellé, mire bólintott egyet és felült. Kezébe vette gépemet, míg én az óceán felé mentem. Kicsit fújt a szél és pont lement a nap. Ez tökéletes, csak nem nekem kéne a képen lennem. Felvettem egy úgymond pózt és hallottam a fényképező kattintását. Gyorsan odarohantam és megnéztem az eredményt.

Nagyon tetszett és nem látszódott rajta az arcom. Szinte csak az alakom látszódott.
-Elmehetnél fotósnak.-mondtam megpuszilva az arcát.
-Köszi a bókot, de szerintem inkább maradok az éneklésnél.-mosolyodott el.-A fotózás meg a tied.
-Köszi, hogy megengeded.-nevettem, mire elkezdett nekem egy pici énekelni.
It's everything about you, you, you
Everything that you do, do do
From the way that we touch baby
To the way that you kiss on me
A kis dalolászása után még mindenféléről beszélgettünk, hogy hogy és mint lesz. Azt hitte nyár végén visszamegyek majd Magyarországra, de közöltem vele, hogy nem. Ugyanis felvetek egy londoni fotós iskolába és ezért oda költözöm. Ezért is hagytam abba az úszást. Egész este csak dumáltunk és dumáltunk. Mikor már besötétedett hanyatt dőltünk és elkezdtük a csillagokat nézni.
-Amúgy ezt csak úgy kérdezem, hogy mi történt Evie és közted? Már mint miért utált?
-Tudod miután meghaltak a szülei kellett volna neki egy támasz. Még a tragédia előtt elköltözött Nell, szóval ő erről ne mis tud. Én voltam neki egyedül, de abban az időben rengeteget veszekedtünk minden hülyeségen. Teljesen ki volt borulva. Mindennap kisírt szemekkel jött iskolába a baleset után. Én pedig a baleset napján véletlen elárultam egy titkát ami végig ment az egész iskolán. Mindenki rajta röhögött. Miattam. Szörnyen éreztem magam és képtelen voltam a szemébe nézni. Egyedül Sam és Alex állt mellé.-vallottam be. Senkinek nem mondtam el ezt még így. Szégyenlem amit tettem és csodálom, hogy megtudott nekem bocsátani.
-Hibáznak az emberek.-simogatta a hajamat.
-A szülei szörnyen mérgesek lennének rám, hiszen miattam is összetört részben.-mondtam szomorúan. Közben megcsillant két csillag az égen.
-Láttad ezt?-kérdezte, mire csak bólintottam egy aprót.- Ez annak a jele, hogy nem haragszanak rád, hiszen te tetted ilyen erőssé a lányukat.
-Bárcsak így lenne.-motyogtam mellkasába.
-Hidd el így van.- puszilt bele a hajamba.-Amúgy látod ott azt a másik két közeli csillagot?
-Igen.
-Azok mi vagyunk. Tudod a csillagok párban vannak. Néha veszekednek, de tudják ők egymásnak vannak teremtve.-ez a gondolat megmosolyogtatott.
-Honnan tudsz te ilyeneket?-kérdeztem felnézve arcára.
-Egyszer voltam egy csillagász táborba.-mondta szégyenlősen.
-Ez aranyos.-mondtam és feljebb kúszva egy puszit adtam alsó ajkára.
-Csak ennyi?-kérdezte meglepődötten.
-Érd be ennyivel.-vigyorogtam rá.
-Jó, de ugye este már velem alszol?
-Jó legyen.-mosolyogtam.-Harry horkolása miatt úgysem tudok aludni vele.
-Csak ennyi miatt?-vonta fel szemöldökét
-Na jó meg mert szépen kértél.
-Na akkor ide figyelj. Csak olyan aludhat velem aki szeret.
-Ha azt mondom imádlak?-kérdeztem.
-Mond és meglátod a következményt.-mondta sejtelmesen
-Imádlak te.-a következmény pedig, hogy felállt felkapott a vállára és hazáig futott velem. Még a házban sem tett le egészen a szobánkig futott és lerakott az ágyra.-Mi a terved?
-Hát mostanra csak alvás, Veled. Ha nem baj.
-Nekem megfelel.-mosolyogtam. Át sem öltözve bebújtunk a takaró alá és szorosan egymáshoz bújva álomba merültünk.