30. fejezet

Csak mert jó kedvem van, csak mert van időm, csak mert unatkozok, csak mert zenét hallgatok, csak mert szombat van, csak mert olvassátok, csak mert Nektek♥, csak mert.... mert és kész!+ csak mert már 16 a rendszeres olvasóim száma :)) juhúúúú

Jó olvasást ;) 

U.i.: Kedvez a Harry kedvelőknek, mert ez most Harrys rész ;)

Harry szemszöge:

Annyira boldog vagyok. Végre beszélhettem vele, hallhattam lágy hangját. Csak egy baráti ebéd és nem több, de még bármi megtörténhet. Egy fontos nem szabad elsietnem a dolgokat. Mert Ő most fél. Fél, mert csalódott bennem. Az ebéd alatt oldódott a hangulat és végre újra láthattam a mosolyát, halhattam nevetését. Semmi nem tudja kiváltan belőlem ezt az érzést. Bárki nevethet, mosolyoghat rám, de így csak nála érzek. Nem bírtam levakarni a boldogság okozta vigyoromat az arcomról, ami neki is szemet szúrt. Később már próbáltam egy mosollyá változtatni, több kevesebb sikerrel. Az ebédünk után eljött velem vásárolni. Semmi nem ronthatja el ezt a napomat. Először is vettem magamnak egy új ruhát és át is vettem, hiszen még mindig kávés voltam. Próbált különböző stílusú cuccokra rábeszélni, de én megmaradtam az én saját stílusomnál. Így az újonnan vett ruháim is az átlagosak voltak. Tovább sétálgattunk boltról boltra és ő is vett magának néhány ruhát. Persze egyiknél sem engedte, hogy én fizessek. A falnak támaszkodva vártam a próbafülke előtt Nellt az egyik boltba. Kijött és elindult kifizetni a ruháját.
-Mióta van tetkód?-szegezte nekem a kérdést, miközben kártyáját nyújtotta az eladónak.
-Mi?-kérdezte, mert hirtelen ért a kérdés.
-Jobb kéz. Belső bicepsz.-magyarázta és közbe felém fordulva felemelve a kezem rámutatott.
-Ja. Szülinapomon csináltattam, mert...
-Mert olyan rossz fiús?-nézett rám szemöldökét felvonva és így félbeszakítva.
-Nem.-mondtam flegmán.-Ez csak nem tudom. Már rég óta akartam és hát 18 lettem miért ne?
-Ja tényleg már elvileg felnőtt vagy.-mondta elgondolkodva.
-Elvileg?
-Gyakorlatilag jó ha a 8 éves szintet megütöd.- nevette el magát és közben beültünk egy Starbucksba.
-Már ne haragudj, de sokkal érettebb lettem.
-Aha persze. Nekem meg egy meteorit csapott be a házamba.-mondta gúnyosan.
-Fogadunk?
-Fogadjunk.-nevette el magát.
-Mi legyen?
-Mondjuk. Bemegyünk egy édesség boltba nézelődünk. Ha sikítás és vásárlás nélkül túléled a "túrát" nyertél.-ajánlotta fel, és beleivott hideg mango italába.
-És mit kapok ha nyerek?-tettem fel  legfontosabb kérdést, ami szóba jön a fogadásokon.
-Egy egész napot veled töltök. Piszkálódás, szurkálódás nélkül. 24 óra.-ajánlotta fel.
-Ez tetszik. És ha vesztek?-a másik fontos kérdés.
-Egy hétig minden reggel szállítasz nekem reggelit otthonra.-vigyorodott el pimaszul.
-Jó.-egyeztem el. Hiszen ez nekem is jó, mert csak többször láthatom.
-De-óóóóóó tudtam, hogy lesz egy de benne.-Mindezt úgy, hogy egyszer se fussak veled össze. Reggeli, találkozások és üzenetek nélkül.-nyomta meg a két feltételt.
-Akkor minek a reggelim?-kérdeztem, mert így nem sok értelme van.
-Az tény, hogy te ismered a legjobb pékséget és hogy te csinálod a legjobb reggeliket.-mosolyodott el és kiszürcsölte az utolsó csepp mango lét is a poharából.-Na indul ha a menet?
-Persze. Remélem, minél hamarabb eltölthetem veled azt a 24 órát. Ja és stopperral mérni fogom. Nehogy kevesebb legyen.-mondtam cheeky mosollyal.
-És nehogy több legyen.-vágta rá azonnal.
-Az nem baj.
-De igen.-ajj úgy utálom, hogy olyan gyorsan visszatud vágni mindenre szemtelenül. De közben egy imádni való kedves lány. Ezért szeretem.
-Na ott is van a bolt.-bökött rá az édesség boltra, ami mellesleg a kedvencem, mert tele van Hariboval.
.Nem lehetne....-egy másikat mondtam volna végig, de közbeszólt.
-Nem.-határozott válasz volt. Nem tudom, hogy fogom én kibírni az édesség boltot. Onnan sose jövök ki üres kézzel és sose vagyok csendben amikor ott vagyok. De várjunk csak. Hisz ő ezt mind tudja. ÁTVERÉS.-Nem átverés Harry drága.
-Mi van?-kérdeztem furcsálva.
-Hangosan gondolkodtál.-nevette el magát és belépett a boltba. Kezemet számra téve csillogó szemekkel léptem be a már jól ismert helyre.-15 perc.
-Negyed óra?-kérdeztem hitetlenkedve. Mire csak bólintott. Közben elkezdtem járkálni. Csokik, nyalókák, trüffelek, cukrok és a legrosszabb. Gumicukrok. Kezemmel újra befogtam a számat. És volt értelem, mert megláttam. Azt. Egy új ízesítésű macska alakú gumicukor. Limitált széria. És már csak egy zacskó van belőle. A sikításomat visszafogtam, de mikor megláttam hogy közeleg valaki felé és meg akarja venni... Oda ugrottam és kitéptem a kezéből.
-Ez az enyém.-mondtam összeszűkítve a szemem és azonnal meg is vettem. Ajjaj. Megvettem, vagyis buktam a fogadást. Nell ott állt röhögve az ajtónál.
-Ugye azt tudtad, hogy ha még pár percig tartogatod a kezedben azt a zacskót és utána veszed meg akkor te nyersz?-kérdezte és közben  összefonta karjait a melle alatt.
-Mi van?-néztem rá nagy szemekkel.
-A fogadás úgy hangzott. 15 perc édesség boltban vétel és sikítozás nélkül. De utána már azt csinálhattál volna amit akarsz.-röhögött.
-Ez gonosz.-mondtam tátott szájjal.
-Na akkor holnap reggel várom a reggelimet nélküled. Pótkulcs az ajtó melletti növény kaspójában. Úgy válaszd a reggelit, hogy ha olyan megkapod az új telefon számom-kacsintott rám.
-Amúgy egyes szint.-kiáltotta, mikor már háttal volt nekem. Én még mindig hitetlenkedve álltam ott. Majd megráztam a fejem és elmosolyodtam. Leesett amit mondott. Egyes szint, vagyis már nem utál. Ez az. De mit vigyek neki reggelire, hogy megkapjam a számát?
~
Hazaérve az ajtó előtt Emilyvel találkoztam. Épp ment ki a házból. Köszöntünk és mentünk is tovább a saját utunkon. Beérve az ajtón elordítottam magam.
-Hello Lou.-majd pár perc múlva már az említett személy a nyakamba ugrott és összevissza nyálazta az arcom.-Na jó szállj már le rólam te súlyos répa.
-Mit hoztál? Mit hoztál?-tépte ki a kezemből a zacskót. Majd mikor meglátta felcsillant a szeme.-Répás ízű gumicukor.
-És macska alakú.-mosolyodtam el és közben ledobtam a többi szatyrot is.-Amúgy megszenvedtem érte vagyis inkább meg fogok.
-Mert?
-Semmi.
-Milyen semmi?-vonogatta a szemöldökét.
-Lány semmi.
-Milyen lány semmi?-és elkezdődött a hülye semmis játékunk.
-Szép lány semmi.
-Mi a neve a szép lány semminek?
-Nell semmi.
-Nell Brightmore semmi?
-Igen Nell Brightmore semmivel töltöttem a napom felét, mert nyakon öntött kávéval és....
-Ne meséld el, majd inkább este és akkor ez lesz az esti mese és közben szorongathatom Kevint-vigyorgott.
-Te akkora hülye vagy. Hogy bír melletted maradni Em?-röhögtem el magam.
-Szeret és szeretem.-zárta le a témát. Közben elkezdett csörögni a telefonom. Előkotortam és mikor megláttam ki hív, egy elég erős fintort vághattam, mert Louis is odajött megnézni.-Ez a nyanya. Azt hittem már vége.
-Vége is, csak múltkor felhívtam és találkoztunk.-mondtam a tarkómat vakarva.
-Idióta. Akkor most rázd le gyorsan, mert ha megtudja Nell nem kaparlak fel.-mondta.
-De neked ez a feladatod legjobb barátként nem?-kérdeztem, majd megforgatta szemeit.
-Ezt majd később de most még mindig csörög a telefonod vedd már fel.
-Jól van na.-mondtam és kisasszézva az erkélyre felvettem.
-Hallo.
-Helloka édes.
-Caroline. Beszélnünk kell.
-Igen picúrkám? Miről?
-Hát erről. Én nem vagyok neked se picúrka, se édes, se semmi más.
-Ezt most hogy érted? Szakítasz velem?
-Nem is jártunk.
-De igen.
-Hát akkor te valamit nagyon félreértettél.
-Ne játszadozz velem kisfiú. Nagyobb hatalmam van mint neked, szóval tönkre tehetem az életed.
-Te most komolyan fenyegetsz?
-Talán. De te sem szeretnéd, hogy egy két ilyen olyan titok napvilágra jusson. Igaz?
-De hát nekem nincs is titkom...
-De nekem van fantáziám.
-Caroline. Nem tudnánk ezt nyugodtan és barátságosan megbeszélni.
-Azt hiszed, mert te vagy Harry Styles mindent megtehetsz? Nem kisfiam. Nagyon nem.
-Épp ezért nem akarok tőled semmit. A fiad lehetnék.
-A kor nem számít.
-Nekem igen és én mást szeretek.
-Akkor vigyázz arra a kis fruskára, mert nem sokáig élvezheti a társaságodat.
-Ha közelébe mersz menni...
-Akkor mi lesz? Semmi. Mert neked nincs szavad velem szemben.
-Hogy lehetsz ilyen...
-Könnyen. Szóval értjük egymást.
-Caroline...
-Rendben édes akkor szia.
Ezzel kinyomta a telefont. Nem teheti tönkre az életemet ez a nő. Képtelenség, vagy még sem? Nem tudom mit tegyek, de most nagyon ideges lettem. A korlátba kapaszkodva meredtem a távolba, majd egy kezet éreztem a vállamon.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Nem.-mondtam halkan és éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon.-Nagyon nem.
-Mi történt?
-Tönkre akarja tenni az életem és Nellét is.-fordultam vele szemben.- Miért? Louis Miért akarja ezt tenni?
-Nyugi öcskös. Minden rendben lesz. Megoldjuk és segítek. Mivel nekem is jó barátom Nell nem engedem, hogy egy haja szála is görbüljön.
-Jobb lenne ha nem lennék. Mindenkinek jobb lenne...
-Na ezt verd ki a hülye fejedből. Tény és való csinálsz hülyeségeket, de pont úgy mint minden más ember. Hidd el minden rendben lesz.-próbált nyugtatni barátom-Gyere kóstoljuk meg azt a finom gumicukrot.-karolta át a vállam és bementünk.
-Örülök, hogy ilyen a legjobb haverom mint te.
-Oh kiscicám. Nem kell fényezni tudom, hogy tökéletes vagyok.-dicsőítette magát. Kicsit sikerült feldobnia a jónak indult borzalmas végű napomat.
~
 Nell szemszöge:

Nem tuodm miért, de nagyon boldog voltam. Szárnyaltam, ugráltam mindent csináltam. Na jó tudom miért. Harry miatt. Nem akartam megbocsátani neki, nem akartam hinni neki. De sajnos vagy nem szívem győzedelmeskedett. Hiszen akár mennyire is tagadom még mindig kedvelem. Kedvelem? Dehogyis... szeretem, imádom. De nem akarom elsietni, mert félek. Van bennem még egy kis félelem és nem akarom, hogy azt higgye mindent olyan könnyen megkap. Szenvedjen, küzdjön egy kicsit. Minden lán szereti, mikor látja, hogy valaki epekedik utána. Látszatra Harry nem epekedik, de már túl jól ismerem. Haza érve annyira jó kedvem volt, hogy leültem és elkezdtem zongorázni. Ritkán zongorázok, de leginkább akkor, mikor
repdesem a felhők közt. Mikor Harryvel együtt voltam amikor csak volt időm zongoráztam. Azóta most először ültem le a kis kerek székre és fektettem ujjaim a fekete fehér billentyűkre. Legalább félóráig játszhattam, mikor úgy éreztem muszáj valakivel beszélnem. Telefonomhoz rohantam és Keresgéltem a nevek közt. Dorothy. Megpróbálom őt felhívni, hiszen még is csak ő az egyik legjobb barátnőm. Kicsöng... Legalább 2 percig kicsöng, de nem veszi fel. Lejjebb lapozok és meglátom Evie nevét. Ez még a régi száma, de lehet hogy még jó. Tárcsázom és pár kicsengés után felveszik.
-Hallo Evie Simon.
-Hello Evie Nell vagyok.
-Nell? Úristen de jó hallani a hangod.
-A tiedet is.
-Hallottam, hogy felvetted a kapcsolatot Dorothyval és hogy ott voltál a bulin.
-Igen, csak sajnos te nem voltál őt, meg ő se.
-Hát igen bocsi. Kicsit zűrös volt azaz időszak, meg még most is az. Amúgy miért hívtál?
-Te most Niall barátnője vagy igaz?
-Igen. Itt fekszem az ölébe és nézem hogy bámulja a tv-t.
-Mióta vagytok együtt?
-Lassan egy hónapja. Most mutatott be a szüleinek. Miért?
-Csak kérdeztem. Amúgy nem találod ki mi történt ma.
-Nem, amíg el nem mondod.
-Beszéltem Harryvel.
-Mi? Komolyan? És?
-Mondhatni megbocsátottam neki. És most egy fogadás miatt minden reggel ő hoz nekem reggelit, de megtiltottam neki, hogy megvárja míg felkelek.
-Úristen de jó. ÉS akkor ti? most?
-Nem most nincs olyan hogy mi. Van ő és vagyok én.
-Szóval csak barátok.
-Még...
-Még szereted?
-Őszintén?
-Hazudhatsz is, de úgyis tudom.
-akkor meg minek mondjam
-Bökd már ki Nell.
-Szeretem, imádom.
-Ajj te hülye lány akkor miért nem vagytok már egy más karjai közt. 
-Ha rajta múlt volna már ott lennénk.
-Sőt már az ágyban...
-Evie!
-Okés bocsi.
-Még azért félek egy pickót. És ne higgye, hogy mindent megkap.
-Tanítsd móresre.
-Meglesz asszonyom.
-Na leteszem, mert ez itt felettem mindjárt megfullad a röhögéstől.
-Ne röhögjél rajtam Niall.
-(Niall) Bocsánat, de olyan viccesen beszéltek egymással.
-Na jó szórakozást fiatalok.
-Várj. Holnap este fele már otthon leszünk, szóval holnapután összefutunk?
-Persze az nagyon jó lenne. Hívom Do-t is.
-Inkább ne. Majd elmagyarázom akkor. Na de most szia.
-Hellooo
Ezzel ki is nyomtam a telefonomat. Talán rendeződhet az életem? Visszakaphatom a szerelmemet, a legjobb barátaimat? Újra tökéletes lehet az életem? Talán.